Acélgólem ​/ Acélsereg (Káoszszív 1-2.) 14 csillagozás

Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1917.: ​küszöbön áll az első világháború befejezése, ám egy rejtélyes gépezet feltűnése széthullással fenyegeti a kialakult szövetségeket. Mindenki célul tűzi ki a szerkezet megkaparintását, hogy a segítségével átvegye az uralmat a bolygó felett.
A brit főparancsnokság utasítására egy katonákból és tudósokból álló csapat indul útnak, hogy a fronton átverekedve magát elpusztítsa az Acélgólemet, és megakadályozza a katasztrófát. Hőseink azonban hamar rádöbbennek, hogy a Föld csupán apró homokszem abban a kaotikus, gőz uralta multiverzumban, amelyet a misztikus káoszszívek uralnak, és ha nem tesznek semmit, az egész világegyetem darabjaira hullik.

„[Az acélgólem] gyors, pörgős, ugyanakkor minden momentumában alaposan átgondolt” (Tóth Éva, ekultura.hu)

“Nagyon tetszett az egész, ahogy az átgondolt – sok lehetőséget tartogató – univerzum is, kíváncsi vagyok, hová növi majd ki magát.” (Profundus Librum blog)

„Utazás közben, a metrón… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
304 oldal · ISBN: 9786155632754
>!
Főnix Astra, 2018
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632655

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Vannak szerzők, akik azt hiszik, hogy néhány léghajó meg gőzautó egy viktoriánus világba dobva, az máris steampunk. Ők hatalmasat tévednek, mert ez az irányzat ennél sokkal mélyebb és összetettebb. A steampunk nem más, mint a múltba helyezett jövősokk metaforája. A történelem kisiklása egy (vagy több) bizarr, a történet főhősei által is nehezen befogadható találmánynak köszönhetően. A jó steampunkban van egy kis abszurd, valami hihetően előadott képtelenség, ami a főszereplőt és az olvasót egyaránt kibillenti a komfortzónájából. Magyar nyelven nagyon kevés a jó steampunk, még kevesebb a magyar szerző tollából származó.

A kötet első, kisregény hosszúságú története (Acélgólem) akár a mi történelmünkben is kezdődhetne, amikor az első világháború (amelyet én az elterjedt divattal szembeszállva nem fogok “nagynak” nevezni) közepén váratlanul megjelenik egy harci robot. A második rész (Acélsereg) ennek egyszerre előzménye és folytatása, amelyben párhuzamos világokat és az emberi tudományon messze túlmutató technológiákat ismerhetünk meg. A könyv igazi steampunkhoz méltón többször is átértelmezi az olvasottakat, időnként komoly ostrom alá véve azt, amit a kételkedés felfüggesztésének szokás nevezni. Egy idő után már azt sem lehet biztosra venni, hogy átléptünk-e a misztikum területére, és valamely felsőbb erő megnyilvánulását próbáljuk csavarhúzóval megszerelni, vagy “csak” a futurisztikus tudomány újabb csúcsait ostromoljuk. Nem véletlen – és ez a történet szerves részét alkotja –, hogy hősei időnként komolyan kételkednek saját szellemi épségükben.

(Ismerős valakinek a Cthulhutech kifejezés? spoiler)

A remek ötletek dacára az Acélgólemre önmagában csak negyedfél csillagot tudnék adni, mivel a stílusa eléggé kiforratlan. A dialógusok erőtlenek, a narráció élettelen, csak a cselekményhez feltétlenül szükséges tényeket közli. Maga a történet is nagyon lineáris, pedig a jó Cole doktort néha csak kalapból előhúzott fordulatokkal lehet pályán tartani. Az Acélsereg ehhez képest már hatalmas előrelépést mutat fel. Sokkal jobban elmélyed a sztori hátterében, a szereplők karakterében (bár rajtuk még lehetne javítani), és a történet is sokkal csavarosabb. Ráadásul még olyan elvontabb kérdésekkel is foglalkozik, mint a dimenziók közötti utazás morális következményei. Nem emlékszem, hogy korábban bárhol is találkoztam volna például azzal a felvetéssel, hogy a jogunk van-e a párhuzamos univerzumok lakóit fel- illetve kihasználni saját valóságunk jobbítására.

Szerencse, hogy a “gyűjteményes” kiadás felnőttesebb borítót kapott, mint az eredeti két kötet, ezt ugyanis kár lett volna kihagynom.

1 hozzászólás
>!
Razor SMP
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Nem sok steampunkot olvastam ez idáig, regényt emlékeim szerint talán egyet se, így aztán nem is hasonlítanám a Káoszszív első két részét más művekhez. Mindenesetre a fülszöveg meggyőző volt, a robotos dolgok nálam előnnyel indulnak.
Az első rész, az Acélgólem, terjedelmét tekintve inkább kisregény, de tökéletes bevezető a világba. Az első világháború vége felé felbukkan a címadó Acélgólem, amit aztán a harcoló felek mindegyike megpróbál megszerezni. Honnan jött, ki irányítja, mi a célja, senki nem tudja, így aztán az olvasó a szereplőkkel együtt tapogatózik a sötétben.
A második rész, az Acélsereg időben és spoiler visszaugorva kezd, és bemutatja az Acélgólem keletkezésének körülményeit, valamint az előző rész szőke négerének, Jabarinak a származását. Ez a múltidézős rész főleg az előző részbeli kérdéseket válaszolta meg, bár így is tartogatott izgalmakat, az első rész végi szálak folytatásától pedig rákapcsolt a regény, ráadásul a világa is kitárult, és kiderült nem kevés dolog a spoiler.
Karakterek terén szerintem jól szuperál a regény, senki sem tökéletes, mindenkinek megvan a maga hibája és/vagy sötét folt a múltjában, ugyanakkor mind szerethetőek voltak a maguk módján. spoiler A regény elején néhány párbeszédet még kicsit csikorgósnak éreztem, de később ez megszűnt, ráadásul a poénok is jók voltak, nem éreztem erőltetettnek a humort.
Jöhet a befejezés!

>!
Főnix Astra, 2018
386 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632655
2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Az utóbbi pár évben viszonylag ritkán fordult elő, hogy egy sorozat részeit zsinórban olvastam volna, de a Káoszszív esete szerencsére pont kivétel. Ebben mondjuk részben benne van az is, hogy már megint addig ültem a könyvtári példányaimon, amíg már nem tudtam hova hosszabbítgatni, de ennél sokkal fontosabb, hogy a sorozat jó. Nem mellékesen: érdemes egyben olvasni az egészet. Emiatt kicsit bajban is vagyok az értékeléssel, mert sokkal inkább érdemes együtt beszélni a három részről, mint külön-külön, de azért megpróbálok valami értékelhetőt írni mindegyikről.

Acélgólem
És különben is, mi az ördögért rakna bárki egy angol nyelvű használati utasítást a gólem felszínére?

Az első rész rövidke, talán inkább kisregény mint regény, de ennek megvan az a nagy előnye, hogy nem ér rá terjengőssé válni. Viszonylag egyszerű, lineáris történet, egy apránként egyre komplexebbé váló világban. Az első oldal akár a saját valóságunkban is játszódhatna, világháborús időszakban, egy őrületbe süppedő kódfejtővel. Persze pillanatok alatt felforgatja a szokásosnak tetsző világot a képbe betrappoló gólem, egy ismeretlen technológia különös gyermeke, amitől mindenki retteg, és amit mégis mindenki magáénak akar.
Őrület, sötét rejtélyek, misztikum és hatalomvágy jellemzi ezt a részt. Alapvetően kedveltem, de azért volt pár megoldás, amit majdnem az isteni beavatkozás kategóriába soroltam.

Acélsereg
-Úgy beszélsz a szférákról, mintha azok egyszerű matematikai egyenletek lennének.
Malcolm sejtelmesen elmosolyodott.
– Minden csupán matematikai egyenletek összessége. A gondolataidat is beleértve.

A rész vége felé jutott eszembe először – ami aztán az Arató végére meggyőződésemmé vált –, hogy kicsit olyan ez a sorozat, mint egy Matrjoska baba*, amit belülről kifelé ismerhetünk meg. Az Acélsereg bemutatja az Acélgólem előzményeit és a folytatását is. Jócskán hosszabb is, mint az első rész, de továbbra is tetszetős, sőt igazából nekem jobban tetszett. Azon túl, hogy a szereplők személyiségüket és hátterüket tekintve is jócskán mélyültek, a világ(ok)ról is egyre bővebb képet kapunk, meg pár morális kérdést a párhuzamos szférák lakóinak egymáshoz fűződő viszonyáról, vagy egyáltalán arról, hogy hogy tekintenek egymásra.
Így utólag nyugodtan beismerhetem, hogy kicsit tartottam ettől a regénytől, tudniillik a steampunk és én elég döcögős viszonyt ápolunk egymással, de szerencsére itt nem csak egy marék fogaskeret meg egy gőzgépet csomagoltak viktoriánus hacukába, hanem arról van szó, hogy hőseink életébe betoppant a felfoghatatlan.** Különben is, igazából ez egy -óriásrobotos történet párhuzamos világokkal. Így máris olyasminek hangzik, ami után két kézzel szoktam kapni.
Összességében ez a két rész kifejezetten kellemes, kalandos összetett történet, szerintem érdemes elolvasni.

*spoiler
**@Noro ezt nagyon szépen megfogalmazta pont ma a saját értékelésében, sokkal szebben, mint ahogy nekem menne. Szerintem olvassátok el: https://moly.hu/ertekelesek/2949393

2 hozzászólás
>!
WerWolf
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

A történet már az elején beszippantott, hiszen nem a megszokott sablonokat használja, és nagyon jól építkezik. A szereplők sem papírmasé figurák, hanem jól felépített történettel és egyéniséggel rendelkeznek. Az elején kicsit komikusnak hat az egész, de a folytatás egyre drámaibbá válik, ahogy lassan feltárul előttünk az egész világ.

Nagy előnye a regénynek, hogy az ember nem tudhatja, hogy mi vár rá a következő oldalon, nemhogy mire számíthat a végén. A fordulatokkal teli történet nem csak a szereplők sorsát befolyásolja, hanem céljaikat is módosítja.

Az olvasó azt hinné, hogy a fordulatokkal teli történet egy idő után már unalmassá válik, azonban Szilágyi Zoltánnak különös tehetsége van ahhoz, hogy ezeket a pontokat a legjobb helyekre illessze be, úgy hogy ne okozzon törést, és ne zökkentse ki az olvasót. Sőt, mintha természetesnek vennénk ezeket az eseményeket, hiszen részben magyarázatot adnak a korábban „furcsának” gondolt eseményekre.

Bővebben: http://www.letya.hu/2018/07/szilagyi-zoltan-acelgolem-a…

2 hozzászólás
>!
Cetti94 P
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

"A steampunk világában tett utazásaim során már kezdtem azt hinni, hogy nem érhet újabb meglepetés. Mindez addig tartott, míg meg nem ismertem Szilágyi Zoltán Káoszszív sorozatának első két kötetét. Nem kell misztikus legendákra gondolni a könyvvel való megismerkedésem kapcsán, egyszerű könyvmolyként vetettem bele magam ebbe a gőzös multiverzumba. A hatása azonban nem volt éppen hétköznapi, sőt, a történet legalább annyira magába szippantott, mint szereplőinket a széthullott világ egy-egy darabkája.

Az Acélgólemet elkezdve pillanatokon belül a második világháborúban találtam magam, pontosabban 1917-ben, amikor már igencsak közel volt egy borzalmas időszak vége. Mind a felépített világnak, mint pedig a remek írói stílusnak köszönhetően azonnal magával ragadott a történet, és bár először késő este kezdtem el olvasni, azon kaptam magam, hogy egy szuszra elolvastam a felét – ráadásul az sem tűnt fel, hogy milyen kényelmetlenül fekszem már jó ideje. Ha nem győz az álmosság, és a szemeim nem akarnak már nagyon lecsukódni, biztosan a másik felét is szünet nélkül olvasom tovább."

„Ha az első részt leteszed, azonnal kezedbe akarod majd venni a másodikat, azonban most aggodalomra nincsen ok, hiszen a két rész egy kötetben is megjelent. Amikor először találkoztam a folytatással, akkor persze ez még nem így volt, de remek ötletnek tartom, hogy végre együtt is megjelent az első két rész, hiszen az Acélgólemmel éppen csak belekóstolhatunk abba a komor, és mégis magával ragadó világba, amely az Acélseregben tud kibontakozni igazán.”

"Az Acélsereg nem csak egy új ismeretekben és izgalmakban gazdag történet, helyet kap benne egy leheletnyi humor és egy kis romantika, ezekkel pedig sokkal élettel telibb történetet kapunk, mint az Acélgólemben. A bevezető könyv komorsága után egyenesen felemelő a második rész. A sorozat egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem csak mesterien összetett, és nem csak az író stílusa nagyszerű, hanem mindezek mellett több műfajból is belecsempész egy kicsit, ezzel megalkotva egy sajátos irodalmi műfajt, ami még elnevezésre vár.

Ha beleveted magad ebbe a kalandba, nem árt, ha teljesen szabaddá teszed magad az olvasás idejére, ugyanis nagy valószínűséggel másra úgysem fogsz tudni figyelni, és ahogy befejezed, máris az Aratóra fog fájni a fogad! Én szóltam!"

Bővebben: http://szellemicsemegek.blog.hu/2018/04/19/szilagyi_zol…

1 hozzászólás
>!
reta09 P
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Helyszín: Anglia
Időpont: 1917, I. világháború lassan véget ér
Konfliktus: Egy új, elpusztíthatatlan gép felbukkanása, amit mindenki a magáénak akar.
Gép: Négy karja van, meggyógyítja önmagát, képes a térben ugrálni, nagy eséllyel megőrül, aki irányítja.

Ebből semmi jó nem származhat. Főleg, ha hozzáadjuk azt a tényezőt, hogy adott egy matematikus és egy órásmester, akik fontos szerepet játszanak, és megjárták az elmegyógyintézetet.

Az első rész, az Acélgólem, spoiler

A második rész, az Acélsereg, spoiler

Nagyon érdekes, hogy mennyire sokat számít az, hogy egy ember mennyit köszönhet a másiknak. Jabarit visszafogja Amrammal való kapcsolata, többször elnyomja magában saját meglátásait. Emiatt kevésbé volt nekem pozitív szereplő, remélem, a harmadik részre összeszedi magát!

Dr. Brandon Cole, a matematikus. Ő viszont nagyon fejlődött a történet folyamán. A kezdeti családi tragédiájától lelkileg sérült tudósból, egy határozott fellépésű, egészséges, erős ember lett, aki bár tisztában van gyengeségeivel, nem fél tenni. Vele tudtam azonosulni.

A világ és a különleges szerkezetek felépítése és alakítása roppant bonyolult. Bonyolultsága viszont nem vesz el az élvezhetőségéből. Mikor már azt hinnéd, hogy mindent tudsz, kiderül, hogy nem. A történet függővéggel zárul, nyitva hagy egy csomó kérdést. Vannak sejtéseim, kíváncsi vagyok, igazam lesz-e.

Bővebben:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/10/szilagy…

2 hozzászólás
>!
Trigi
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

„ Újra olvasva” még varázslatosabb volt!
Nagyon ajánlom mindenkinek, akik szeretik a fordulatokban gazdag történeteket!
„Másodjára” olvasva is igazi élmény volt!
Köszönöm

1 hozzászólás
>!
elmouse
Szilágyi Zoltán: Acélgólem / Acélsereg

Olvastam a könyvek első kiadását is, nem tudom, hogy mi lett átírva ebben, de a szöveg gördülékenyebbnek tűnt. De lehet, hogy csak az emlékeim zavarosak. :)
Most is nagyon tetszett. Jöhet az Arató!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
reta09 P

– … Hiszek benne, hogy az ember személyisége az élete során szerzett élmények és döntések összessége. Ha úgy tetszik, sebeké és forradásoké, amelyeket szereztünk.

Acélsereg - Holmsa

>!
reta09 P

– … Ezek a jelek itt a papíron viszont nem morzekódok, hanem négyjegyű számok, amelyek nullától nyolcvanig terjednek. Eddig érti?
– Nem igazán, de csak folytassa, hátha akkor hamarabb végzünk – sóhajtott a parancsnok.

Acélgólem - La Manche

>!
reta09 P

– Itt nőttem fel, arra állt a házunk… arra meg a földek… ma már nincs ott semmi, csak sár és bombatölcsérek. Még a dombok is máshol vannak – intett körbe –, de azért még eligazodom.

Acélgólem - Sártemető

>!
reta09 P

Az éjjeleket uraló, füstszagú köd csak lassan eresztette a várost, és búcsúzóul nyirkos nedvességgel itatott át mindent.

Acélgólem - Őrültek

>!
reta09 P

Az a valami úgy nézett ki, mint egy hatalmas, fekete farkas, de a fején agancsokat viselt, ráadásul Cole gyanúsan sok lábat számolt össze.

Acélgólem - Odaát

>!
reta09 P

– Az nem az én családom – mondta Cole dacosan.
– Ne legyen ostoba, doki! – szólt közbe Potts. – Maga rendes ember. Rendesebb, mint én. Ha én megtaláltam a magam kis édenét, talán magának is sikerülni fog!
– De milyen áron? Majd én is megölök valakit, hogy azután kakukkfiókaként belopózzam az otthonába, és helyette éljem az életét? Halálomig hazudjak azoknak az embereknek, akiket mindennél jobban szeretek? – fröcsögte dühösen Cole, és akaratlanul is hátrált egy lépést. Undorodott a másik két férfitől, attól, hogy bármire hajlandóak voltak a céljaik érdekében.

Acélgólem - Holtak

>!
reta09 P

– Van valami a labor levegőjében, amitől időről-időre elmegy az eszük?! Azt hittem… te jó ég, hogyan hihettem, hogy maga normálisabb, mint Amram?! Nyilván ezért tetszett meg neki! Látta magában az őrületet!
– Uram, én…
– Vagy talán parancsba adta magának, amíg ő távol van, magának kell kicsesznie velem? Van valamilyen norma, amit teljesíteniük kell? Hogy… hogy a pokolba tudott megint ilyen lehetetlen helyzetbe hozni?!

Acélsereg - Pilóta

>!
reta09 P

A gondolatok vele maradtak, és lassan megőrjítették. Kétségei, amelyeket eddig elnyomott magában, újra a felszínre törtek, ám mivel ezekről senkinek sem beszélhetett, inkább a munkájába temetkezett.

Acélsereg - Acélsereg


A sorozat következő kötete

Káoszszív sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

W. Hamilton Green: Mars 1910
Scott Westerfeld: Behemót
Ian McDonald: Síkvándor
Keith Roberts: Gőzkorszak
George Mann: Mechanikus London
Stephen Baxter: Antijég
Marissa Meyer: Cinder
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Catherine Fisher: Incarceron
Félix J. Palma: Az ég térképe