Acélgólem (Káoszszív 1.) 89% 35 csillagozás

Engem nem igazán ragadott meg a regény fülszövege, vagy a borítója, csak azért álltam neki, mert azt hallottam róla, hogy jó.
És, hölgyeim és uraim: tényleg az!
Sodró lendületű, fordulatos és igazán izgalmas olvasmány. Ami a leginkább megfogott, hogy nem a szokásos mentsük meg a világot, vagy szerezzük meg a nőt analógiára épül, hanem egy egyedi, és ettől többnyire kiszámíthatatlan történetfolyama van. Ajánlom.

Ígéretes kezdet. Az I. világháborúba oltott cselekmény folyamatosan vitt előre, egyre érdekesebb és érdekesebb lett a történet, és a szereplők személyisége. Az időben és térben különváló, szüntelenül gyarapodó szférák pedig nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. Valamiért meggyőződésem volt, hogy nekem ezt olvasnom kell, örülök, hogy nem csalódtam.

Nem én vagyok a célközönség, de az ifjúságnak ajánlom, mert jó könyv lehet, elindulni a fantasztikumok fel.
Sajnos a karakterekkel nem voltam kibékülve, hiányzott a kidolgozásuk, az élet belőlük. A történet érdekes és jól ki is van találva, csak a rövid terjedelem miatt, alig tudunk meg valamit.
Kicsit túl pörgős is a könyv, nekem hiányoztak belőle a leírások, az elmélkedése, amik megtöltik élettel, háttérrel a történetet.
Ha a fiaim nagyobbak lesznek bátran a kezükbe adom, mert talán a tizenévesek regénye ez.
Meg van a folytatás és valamikor sort is kerítek rá, mert érdekel a cselekmény, van benne potenciál.

Én ezt a könyvet nem akartam. A könyv akart engem.
A Végtelen horizont előrendeléshez kaptam, ajándékba. Akkor kicsit értetlenül fogadtam a dolgot, de hát ajándék könyvnek ne nézd a…fogát?
Így utólag már nagyon örülök neki, hogy megkaptam. A multiverzumos sztorik ugyanis eléggé a szívem csücskei, úgyhogy telitalálat volt. :) Rádaásul ez az I. Világháború alatt játszódik, nem a II. alatt, ami szintén nagy pozitívum, mert utóbbitól már eléggé csömöröm van.
A könyv elég rövid, de ahogy egyre haladunk előre, úgy válik egyre monumentálisabbá a világ és a történet is. A karakterek jól ki vannak találva, különösen a főszereplőnk, Dr. Cole érdemel dicséretet a megtestesült őrületével.
Kivetnivalót megint csak a szerkesztésben találtam, ebben a Főnixnek még van hova fejlődnie…De legalább a borítók és a tipográfia egyre jobbak, úgyhogy értékelem az erőfeszítést. :) Hajrá!

Zavarban vagyok az értékeléssel, bevallom őszintén.
Egyrészt a rövid terjedelem ellenére sikerült épkézláb történetet összebarkácsolni spoiler, egyszerűen az ember tudni akarja, hogy mi lesz a vége. Rejtélyek, rejtvények, kalandok, újabb rejtélyek. Erre nem lehet panasz.
A karakterek viszont nagyon sablonosak. Nem rosszak, de sablonosak. A katonák mintha valamelyik háborús vagy gyarmati felfedezős kalandfilmből pottyantak volna közénk, szinte leírás nélkül is tudjuk, hogy kinek hogyan álla bajusza vagy a sapkája. A nagy ellenfelet pedig mintha egy régebbi James Bond filmből szalajtották volna.
Ami még mindenképpen kifogást érdemel, az az, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy kinek szól a könyv. A fentebb felsorolt díszletek megfelelőek az ifjúsági kategóriának, a szereplők személyes sorsa viszont nem, mert van itt bánat meg emberhalál bőséggel.
Ezért nem tudok magasabb értékelést adni.

Oké volt ez a könyv, erős négy csillag, nem az épphogy elmegy kategória!
Ha kategorizálnom kellene, akkor viszont bajban lennék. Nem tűnik steampunknak sem, bár kétségtelenül vannak hasonlóságok. Mindenképpen valamilyen fantasztikum, de az első könyvből még nem lehet megállapítani, hogy sci-fi vagy esetleg fantasy (?).
A történet leginkább kalandregény lehet, rövidsége ellenére (vagy pont miatta) pörögnek az események, nincsenek kifejtve a dolgok, csak történnek és Cole megtesz minden tőle telhetőt, tulajdonképpen a túlélés a célja. Ez kicsit hátrány (már a hossza), mivel nincsen szépen felépítve a világ (spoiler) és a karakterek sem, remélem a későbbi részekben ez is megtörténik.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, sok irányba lehet továbbhaladni, folytatódhat is a főszál, de akár a szereplők múltjáról is el tudnék képzelni hosszabb történeteket, mert eddig maximum homályos utalásokat kaptunk róluk.
Szóval működik a történet, de nem való mindenkinek. Mint írtam, ez inkább kalandregény, némi sci-fis háttérrel, vannak benne tudományos részek (kódfejtés és hasonlók), valamint sci-fis elemek leegyszerűsítve, de a zsánert nem ismerőknek ezek is bőven elegendőek lehetnek.

„Világháború, bombázás, veszteségek, elmegyógyintézet: nem éppen megnyugtató és léleksimogató alapok – főleg nem egy ifjúsági regény esetében. A választott módszer azonban bevált, az előidézett hatások működnek: a történet egyszerre komoly és komor, ugyanakkor érdekes, cselekményes, izgalmas és pont annyira misztikus, illetve titokzatos, amennyire az szükséges a figyelem folyamatos fenntartásához – fiatalok és felnőttek számára egyaránt.

Dr. Cole elmegyógyintézetbeli napjainak, gyógyszerektől ködös elméje szüleményeinek bemutatását, illetve az átélt veszteség leírását követően az események hihetetlen mértékben felgyorsulnak – egyik helyen és egyik jelenetben sem időzünk túl sokat, egyik konfliktust és helyzetet azonnal követi a másik, közben pedig puskaropogás, tankok zaja, jajkiáltások töltik meg a levegőt – és persze rengeteg gőz. Az eleinte még csak érdekesnek és mozgalmasnak induló, néhány ország kémhálózatának egymással való versengését és cselezéseit leíró elbeszélés egyszer csak átvált valami sokkal összetettebbe és misztikusabba – én pedig csodálkozó tekintettel figyeltem a váltást, illetve élveztem annak eseményeit. Ekkor értettem meg igazán, hogy a szerző itt valami sokkal különlegesebbet akar megmutatni ebben a történetben, sokkal érdekesebb világ húzódik meg a sorok mögött, mint amit az első néhány fejezetet olvasva bárki is feltételezne a műről – a választott irány pedig nagyon jó.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/10/szilagyi-zoltan-…

Az Acélgólem – a hivatalos „kategorizálás” szerint legalábbis – ifjúsági, valamint steampunk könyv. Én pedig rögtön vitába is szállnék egy kicsit ezekkel a skatulyákkal. Egy ifjúsági regénytől ugyanis általában elég meglepő, ha tocsog a vérben, itt ellenben olyan keményen bánik az élet a szerencsétlen szereplőkkel, hogy csak lestem… A főszereplő – Dr. Cole, a civil tanár, majd kódfejtő – például családja elpusztítása miatt már a könyv legelejétől őrült, aki szellemekkel diskurál és látomásai vannak. A másik civil – az órásmester – is régóta bentlakásos vendége a „gyogyónak”, nem nevezném az ifjúsági regények folyton visszatérő alap-alakjainak karaktereiket. A katonák pedig… á… már szót sem érdemelnek, a frontszolgálat nagyon veszélyes még holmi acélgólemek nélkül is. (Csúnya dolog volt pont a kedvencemmel nyitni a sort… és ilyen „szemét” módon…) A másik kategória, miszerint a regény steampunk még csak-csak megállja a helyét – bár az én agyamban az 1910-es évek már maximum csak a „steampunk-korszak” legeslegvége lehet, én inkább valahová XIX. század második felére tenném a virágkort –, hiszen ömlik a gőz a káoszszívből és a füst sem oszlik el a belga front környékén, de hamar kiderül, hogy többről lesz itt szó, mint Scott Westerfeld – egyébként szintén jó, de már valóban inkább ifjúsági – Leviatán-trilógiájának koppintásáról vagy továbbgondolásáról.

annyit az első részről mindenképpen el kell még mondanom, hogy végig maximumra van pörgetve, kiszámíthatatlanul, pillanatnyi megállás nélkül veti az olvasót mindenfelé – főleg térben. Időben már nem annyira, hiszen az egész cselekmény nagyjából egy nap alatt lejátszódik, visszaemlékezésből, mélázásból van vagy fél oldal, egyébként „akció” és párbeszéd az egész könyv. Nagyon tetszett az egész, ahogy az átgondolt – sok lehetőséget tartogató – univerzum is, kíváncsi vagyok, hová növi majd ki magát.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/05/szilagyi-zol…

Hát, ez borzalmas volt :D Neem, nagyon tetszett :D Tök jók a karakterek, Jabari a kedvencem, és a sztori is nagyon izgalmas. Egy másik világból érkezett gépezet meg egy pszichotikus kódfejtő, akit folyton molesztál a kamaszfia szelleme, mindez a I. világháborús fronton – királyság :D Jöhet a folytatás minél hamarabb :D

Gyorsan olvasható könyv. Rövid, s csak úgy pörögnek az események benne.Mindezek ellenére kicsit hiányoltam, hogy nem kapok alaposabb képet a korábban történtekről,de az előttünk folyó események sincsenek túltárgyalva. S talán annak is a könyv rövidsége az oka, hogy a szereplőket sem ismerjük meg részletesebben. Még maga a főszereplő is rejtély helyenként.
Érdekesnek találom a szférák felvezetését, s ebben a szálban ígéretet látok a további izgalmas eseményekre. A könyv további érdekes pontja az, amely azt tárgyalja, hogy Dr. Cole hogy lát neki a titkos iratok megfejtésének.