Acélgólem (Káoszszív 1.) 35 csillagozás

Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Történetünk ​kezdetén az első világháború sújtotta Angliában találjuk magunkat. Dr. Cole, a rejtjelek avatott szakértője, egy bombázás során elveszítette családját, amit képtelen feldolgozni. Gyógyszerek okozta kábulatban telnek egyhangú napjai a Queen Mary katonai kórház zártosztályán. Egyetlen társasága Amram, az izgága órásmester, aki miniatűr szerkezetek megépítésével szórakoztatja magát és sorstársait.

Amikor Bransford parancsnok és Jabari közlegény átlépik a kórház küszöbét, Cole és Amram hamarosan az „Acélgólem” utáni hajsza kellős közepén találják magukat. A kis csapat a belga Lord Pottsal kiegészülve átvág a borzalmakkal teli frontvonalon, hogy elérje célját… ám hamarosan kiderül, hogy a gólem csupán aprócska darabja a szférákon átívelő kirakósnak.

A Kedves Olvasó a Káoszszív sorozat első kötetét tartja a kezében, amelyben Szilágyi Zoltán olyan gőzzel és acéllal hajtott világokba kalauzolja, ahol senki sem az, akinek először hisszük, vagy akinek ők hiszik… (tovább)

>!
156 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051715

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tinte I>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Engem nem igazán ragadott meg a regény fülszövege, vagy a borítója, csak azért álltam neki, mert azt hallottam róla, hogy jó.
És, hölgyeim és uraim: tényleg az!
Sodró lendületű, fordulatos és igazán izgalmas olvasmány. Ami a leginkább megfogott, hogy nem a szokásos mentsük meg a világot, vagy szerezzük meg a nőt analógiára épül, hanem egy egyedi, és ettől többnyire kiszámíthatatlan történetfolyama van. Ajánlom.

oldmoviegirl01>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Ígéretes kezdet. Az I. világháborúba oltott cselekmény folyamatosan vitt előre, egyre érdekesebb és érdekesebb lett a történet, és a szereplők személyisége. Az időben és térben különváló, szüntelenül gyarapodó szférák pedig nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. Valamiért meggyőződésem volt, hogy nekem ezt olvasnom kell, örülök, hogy nem csalódtam.

zamil>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Nem én vagyok a célközönség, de az ifjúságnak ajánlom, mert jó könyv lehet, elindulni a fantasztikumok fel.
Sajnos a karakterekkel nem voltam kibékülve, hiányzott a kidolgozásuk, az élet belőlük. A történet érdekes és jól ki is van találva, csak a rövid terjedelem miatt, alig tudunk meg valamit.
Kicsit túl pörgős is a könyv, nekem hiányoztak belőle a leírások, az elmélkedése, amik megtöltik élettel, háttérrel a történetet.
Ha a fiaim nagyobbak lesznek bátran a kezükbe adom, mert talán a tizenévesek regénye ez.
Meg van a folytatás és valamikor sort is kerítek rá, mert érdekel a cselekmény, van benne potenciál.

lilla_csanyi>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Én ezt a könyvet nem akartam. A könyv akart engem.
A Végtelen horizont előrendeléshez kaptam, ajándékba. Akkor kicsit értetlenül fogadtam a dolgot, de hát ajándék könyvnek ne nézd a…fogát?
Így utólag már nagyon örülök neki, hogy megkaptam. A multiverzumos sztorik ugyanis eléggé a szívem csücskei, úgyhogy telitalálat volt. :) Rádaásul ez az I. Világháború alatt játszódik, nem a II. alatt, ami szintén nagy pozitívum, mert utóbbitól már eléggé csömöröm van.
A könyv elég rövid, de ahogy egyre haladunk előre, úgy válik egyre monumentálisabbá a világ és a történet is. A karakterek jól ki vannak találva, különösen a főszereplőnk, Dr. Cole érdemel dicséretet a megtestesült őrületével.
Kivetnivalót megint csak a szerkesztésben találtam, ebben a Főnixnek még van hova fejlődnie…De legalább a borítók és a tipográfia egyre jobbak, úgyhogy értékelem az erőfeszítést. :) Hajrá!

Ikarosz>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Zavarban vagyok az értékeléssel, bevallom őszintén.
Egyrészt a rövid terjedelem ellenére sikerült épkézláb történetet összebarkácsolni spoiler, egyszerűen az ember tudni akarja, hogy mi lesz a vége. Rejtélyek, rejtvények, kalandok, újabb rejtélyek. Erre nem lehet panasz.
A karakterek viszont nagyon sablonosak. Nem rosszak, de sablonosak. A katonák mintha valamelyik háborús vagy gyarmati felfedezős kalandfilmből pottyantak volna közénk, szinte leírás nélkül is tudjuk, hogy kinek hogyan álla bajusza vagy a sapkája. A nagy ellenfelet pedig mintha egy régebbi James Bond filmből szalajtották volna.
Ami még mindenképpen kifogást érdemel, az az, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy kinek szól a könyv. A fentebb felsorolt díszletek megfelelőek az ifjúsági kategóriának, a szereplők személyes sorsa viszont nem, mert van itt bánat meg emberhalál bőséggel.
Ezért nem tudok magasabb értékelést adni.

Sai_home>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Oké volt ez a könyv, erős négy csillag, nem az épphogy elmegy kategória!
Ha kategorizálnom kellene, akkor viszont bajban lennék. Nem tűnik steampunknak sem, bár kétségtelenül vannak hasonlóságok. Mindenképpen valamilyen fantasztikum, de az első könyvből még nem lehet megállapítani, hogy sci-fi vagy esetleg fantasy (?).
A történet leginkább kalandregény lehet, rövidsége ellenére (vagy pont miatta) pörögnek az események, nincsenek kifejtve a dolgok, csak történnek és Cole megtesz minden tőle telhetőt, tulajdonképpen a túlélés a célja. Ez kicsit hátrány (már a hossza), mivel nincsen szépen felépítve a világ (spoiler) és a karakterek sem, remélem a későbbi részekben ez is megtörténik.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, sok irányba lehet továbbhaladni, folytatódhat is a főszál, de akár a szereplők múltjáról is el tudnék képzelni hosszabb történeteket, mert eddig maximum homályos utalásokat kaptunk róluk.
Szóval működik a történet, de nem való mindenkinek. Mint írtam, ez inkább kalandregény, némi sci-fis háttérrel, vannak benne tudományos részek (kódfejtés és hasonlók), valamint sci-fis elemek leegyszerűsítve, de a zsánert nem ismerőknek ezek is bőven elegendőek lehetnek.

Shanara>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

„Világháború, bombázás, veszteségek, elmegyógyintézet: nem éppen megnyugtató és léleksimogató alapok – főleg nem egy ifjúsági regény esetében. A választott módszer azonban bevált, az előidézett hatások működnek: a történet egyszerre komoly és komor, ugyanakkor érdekes, cselekményes, izgalmas és pont annyira misztikus, illetve titokzatos, amennyire az szükséges a figyelem folyamatos fenntartásához – fiatalok és felnőttek számára egyaránt.

Dr. Cole elmegyógyintézetbeli napjainak, gyógyszerektől ködös elméje szüleményeinek bemutatását, illetve az átélt veszteség leírását követően az események hihetetlen mértékben felgyorsulnak – egyik helyen és egyik jelenetben sem időzünk túl sokat, egyik konfliktust és helyzetet azonnal követi a másik, közben pedig puskaropogás, tankok zaja, jajkiáltások töltik meg a levegőt – és persze rengeteg gőz. Az eleinte még csak érdekesnek és mozgalmasnak induló, néhány ország kémhálózatának egymással való versengését és cselezéseit leíró elbeszélés egyszer csak átvált valami sokkal összetettebbe és misztikusabba – én pedig csodálkozó tekintettel figyeltem a váltást, illetve élveztem annak eseményeit. Ekkor értettem meg igazán, hogy a szerző itt valami sokkal különlegesebbet akar megmutatni ebben a történetben, sokkal érdekesebb világ húzódik meg a sorok mögött, mint amit az első néhány fejezetet olvasva bárki is feltételezne a műről – a választott irány pedig nagyon jó.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/10/szilagyi-zoltan-…

Profundus_Librum>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Az Acélgólem – a hivatalos „kategorizálás” szerint legalábbis – ifjúsági, valamint steampunk könyv. Én pedig rögtön vitába is szállnék egy kicsit ezekkel a skatulyákkal. Egy ifjúsági regénytől ugyanis általában elég meglepő, ha tocsog a vérben, itt ellenben olyan keményen bánik az élet a szerencsétlen szereplőkkel, hogy csak lestem… A főszereplő – Dr. Cole, a civil tanár, majd kódfejtő – például családja elpusztítása miatt már a könyv legelejétől őrült, aki szellemekkel diskurál és látomásai vannak. A másik civil – az órásmester – is régóta bentlakásos vendége a „gyogyónak”, nem nevezném az ifjúsági regények folyton visszatérő alap-alakjainak karaktereiket. A katonák pedig… á… már szót sem érdemelnek, a frontszolgálat nagyon veszélyes még holmi acélgólemek nélkül is. (Csúnya dolog volt pont a kedvencemmel nyitni a sort… és ilyen „szemét” módon…) A másik kategória, miszerint a regény steampunk még csak-csak megállja a helyét – bár az én agyamban az 1910-es évek már maximum csak a „steampunk-korszak” legeslegvége lehet, én inkább valahová XIX. század második felére tenném a virágkort –, hiszen ömlik a gőz a káoszszívből és a füst sem oszlik el a belga front környékén, de hamar kiderül, hogy többről lesz itt szó, mint Scott Westerfeld – egyébként szintén jó, de már valóban inkább ifjúsági – Leviatán-trilógiájának koppintásáról vagy továbbgondolásáról.

annyit az első részről mindenképpen el kell még mondanom, hogy végig maximumra van pörgetve, kiszámíthatatlanul, pillanatnyi megállás nélkül veti az olvasót mindenfelé – főleg térben. Időben már nem annyira, hiszen az egész cselekmény nagyjából egy nap alatt lejátszódik, visszaemlékezésből, mélázásból van vagy fél oldal, egyébként „akció” és párbeszéd az egész könyv. Nagyon tetszett az egész, ahogy az átgondolt – sok lehetőséget tartogató – univerzum is, kíváncsi vagyok, hová növi majd ki magát.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/05/szilagyi-zol…

Zsolt_Bukros>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Hát, ez borzalmas volt :D Neem, nagyon tetszett :D Tök jók a karakterek, Jabari a kedvencem, és a sztori is nagyon izgalmas. Egy másik világból érkezett gépezet meg egy pszichotikus kódfejtő, akit folyton molesztál a kamaszfia szelleme, mindez a I. világháborús fronton – királyság :D Jöhet a folytatás minél hamarabb :D

1 hozzászólás
kolika>!
Szilágyi Zoltán: Acélgólem

Gyorsan olvasható könyv. Rövid, s csak úgy pörögnek az események benne.Mindezek ellenére kicsit hiányoltam, hogy nem kapok alaposabb képet a korábban történtekről,de az előttünk folyó események sincsenek túltárgyalva. S talán annak is a könyv rövidsége az oka, hogy a szereplőket sem ismerjük meg részletesebben. Még maga a főszereplő is rejtély helyenként.
Érdekesnek találom a szférák felvezetését, s ebben a szálban ígéretet látok a további izgalmas eseményekre. A könyv további érdekes pontja az, amely azt tárgyalja, hogy Dr. Cole hogy lát neki a titkos iratok megfejtésének.


Népszerű idézetek

VNoémi>!

A halálban nincs semmi dicső, nem kínál megváltást, egyszerűen csak… vége. Felesleges pazarlás.

75. oldal

VNoémi>!

Nem tudom, hol lehettünk, de ha a pokolban, akkor én inkább a mennyországot választom!

94. oldal

Cetti94>!

– Hagyja már abba a zajongást! Mit akar? Ki maga? – jelent meg egy idősebb férfi a szomszédos ház ajtajában. Cole néhányszor már találkozott vele korábban, és úgy emlékezett, a neve Paul, vagy Peter, vagy valami hasonló. Bottal járt, és elképesztően tapintatlan volt a modora. Emily rendszerint csak „mogorva seggfejnek” nevezte a férfit, amivel mindig mosolyt csalt férje arcára.

135. oldal

Cetti94>!

– Ha jön egy másik szörny, mihez kezdünk vele? Fejbe csapjuk ezzel a nyomorult kanállal?

102. oldal

Molymacska>!

…A férfi még sosem látott német katonát közelről, de zsigerből gyűlölte őket, hiszen miattuk veszítette el szeretett családját. Mindig is azt gondolta, hogy látszani fog rajtuk valamiféle „beléjük kódolt” gonoszság, ám a fiatal férfiak arcáról csupán félelmet és fájdalmat tudott leolvasni. Szinte még gyerekek, gondolta.

102. oldal

Molymacska>!

– Potts… nos igen kreatívan áll a tea fogalmához. A keverékben van a hulláktól zsákmányolt dohány, valamint fűféle, amit az út mellett szedett és…
– Hallom ám! – fordult feléjük mogorván Potts – a fene a kényes gyomrukat! A szertartás a lényeg! Ha elég forró a víz, úgysem érzik az ízét… Hé, hova megy, Cole? Most akkor mégsem kér belőle?

60. oldal


A sorozat következő kötete

Káoszszív sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: A hercegnő
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Philip Pullman: Északi fény
Charlie N. Holmberg: A mestermágus
James Lovegrove: Lidércnyomás
Christopher Priest: A tökéletes trükk
Keith Roberts: Gőzkorszak
George Mann: Mechanikus London
Vivien Holloway: Mechanikus farkas
Vivien Holloway: Végtelen horizont