Üllő, ​dobszó, harang 3 csillagozás

Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang

Szilágyi István első regénye, az Üllő, dobszó, harang (1969) mélabús szerelmi történet, egy találkozásról és hősei beszűkülő lehetőségeiről szól; valamikor a háború alatt játszódik, egy kis székelyföldi faluban (vagy fürdőhelyen? – hiszen említés történik egy pezsgőfördőről is).

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Irodalmi, Bukarest, 1969
284 oldal

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Csabi P>!
Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang

Bizonyosság ez a könyv. Igen, bizonyosság a felől, hogy nem szabad egy írót leírni csak azért, mert első könyve(i) nem sikerül, attól még alkothat később remekműveket. Mert Szilágyi első regénye nagyon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
A történet nagyon ígéretes, a II. vh. végén járunk egy erdélyi faluban, Anna, az idecsöppent tanítónő magányosan várja, hogy alakul az élet, egyszer csak beállít egy katonaszökevény, és felforgatja az életét. Mit lehet ezen elrontani? Mindent… Először is, nincs történet. A közepétől már annyira untam, hogy szinte fájt rágondolni, hogy újra kézbe kell vegyem a könyvet. A katona megjelenése előtt még csak-csak, megismerkedünk pár emberrel a faluból, Anna titkos hódolójával, Gáborral pl., aki képes elcipelni az üllőt a lány kapujáig nagy-kéretlen dölleszkedésében (ez most olyan szilágyis volt, majd később). Ott van még Teri, Anna egykori lakótársa, aki töltelék párbeszédek és élelmiszer ellátó szerepkörben tűnik fel a színen, de aztán nagyjából a regény közepétől kettesben maradunk a két fiatallal. És innentől aztán teljesen bedugul a cselekmény, olyan filozófiai síkra terelődik a szöveg, hogy a fal adja a másikat. Itt ez a két fiatal ember, és olyan párbeszédeket folytatnak, hogy úgy két ember nem beszélget egymással. Világmegváltás és az élet értelme, ennél alább nem adják, mi más érdekelné őket, miközben a falu határában dübörög a front. Két nyugdíjas, életunt bölcsész, akik húsz év múlva találkoznak, és elmerengenek egykori árulásaikon, na az lehet kb ilyen pusztító fecsegés. Teljesen hiteltelen az egész, mint amikor egy fiatal író élete addigi összes feljegyzését, bölcsességét el akarja sütni első regényében, mintha nem lenne holnap, és most kellene megváltani a világot, rögvest.
És ehhez képest, hogy mennyit vagyunk együtt a két főszereplővel (főleg Anna agyában töltjük a regényidőt), visszatekintő betoldásokban némileg a múltjukra is fény derül, egyáltalán nem éreztem, hogy megismertem őket, nem épülnek fel a karakterek, mindkettejük arcából a szerző néz vissza rám, mintha csak önmagával beszélgetne egy jól szigetelt gumiszobában.
Ha legalább a szöveg volna szép, az hozhatna némi megbocsátást, de Szilágyi ebben a korai művében még koránt sem találta meg az ő hangját. Valami olyan retrográd ízt éreztem ki ebből a szövegből, ami visszaröpített a két világháború közti világba, annak is méltán elfeledett bugyrába. Modoros csinálmányai, szóképei egy sosemvolt nyelven szólnak. Pl. aszongya: „Most már nem vágyta a körvonalakat veszejtő természet-bágyadást, …” (ez lenne az alkonyat), vagy mi az, hogy vágykészenlét?
Amit javasolni tudok, hogy ne ezzel kezdd az ismerkedést Szilágyi műveivel, és ha már mindet elolvastad, ezt akkor se. Nem is lenne könnyű dolgod, mert az 1969.-es első kiadás óta egyszer sem adták ki újra, és ez nem lehet véletlen. Béke poraira.

16 hozzászólás
n P>!
Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang

Szilágyi István első regénye, én meg az első vagyok aki olvasta itt. Az Óperenciás tengeren túl van egy kis falu, ahová elér a háború. Ez a „világ szirtes szeglete”. Ott él az ember aki munkába veszi a világot. Félelem, magány, egymásra utaltság. A fiú, a katona,a férfi, az idegen, az ember, a szökevény. Gencsi Anna. Idegenként él a némán szenvedő faluban. Holnaptalan napok. A géppisztolyok fénye messziről látszik. „Ökörnyál-vékony leheletnyi élet”. A férfiakat katonának viszik, a szökött katonák az asszonyokhoz mennek. Becstelen becsület. Közös némaság. „Éhes, egymásra eresztett fenevad gondolatok.” Vágyterhek. Mindenesti halál mindenreggeli föltámadás. Létdarabkák. Az üllő nehéz, a dob lelked mélyén dübörög, a harangszó nem ad feloldozást. „Tegnap nélkül megszülethet a holnap gondolata?”


Népszerű idézetek

fióka P>!

…ha egyszer egy utat kitapostak, nem sokat változik valaki lábnyomaitól…

63. oldal

3 hozzászólás
cassiesdream>!

A sötétség egymásra torlaszolta a hegyeket, beléjük göngyölte a falut, felitta a patakot, a Gidrány csobogása is úgy hallatszott be Anna szobájába, mintha a sötétség kortyolná vizét, azután az éjszaka az egész csomagot keresztül-kasul átkötözte az utak pántlikáival, egy hatalmas ládába tette s reá fényes, fekete lakatot biggyesztett.

(első mondat)

1 hozzászólás
cassiesdream>!

Nem is értette, csak a Teréz szavait, melyek annál csapkodóbbak voltak, olyanok, akár hajnali fejéskor az üres sajtár fenekének vágódó habzó, feszes tejsugár.

66. oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Bartis Attila: A vége
Máté Angi: Mamó
Bartis Attila: A nyugalom
Bleeding Bride: A téboly kertje
Bartis Attila: A séta
Ïsa Schneider: Asszony ördögkeréken
Ïsa Schneider: Hordalék
Ïsa Schneider: A különös szerető
Böszörményi Zoltán: Regál