Kényszerleszállás 96% 15 csillagozás

ŐSZ

Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
– ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.

Van-e jogod elítélni
– hisz benne s belőle is élsz –
a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt?
Aki alkot, visszafele nem tud lépni –
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ.

201. oldal, Bartók Amerikában

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy – tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél –;
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; –
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Ha nem vagy itt

… ó nincs nagyobb kín mint fegyverrel teremteni békét
és nincs drágább béke mint amely vérben született…

Katonatemető

(NÉGY SZONETT)

(In memoriam Antonii Vivaldi)
(ősz)

A bőgő is borral brummog,
szelíd, ami heves volt,
szelíd, ami havas lesz,
szín születik, hal a fény.

A nap már esőben,
az eső esetlen.
Álmaimból virággá lépik
az őszirózsa.

Lám, elkészült minden,
s meg is halt minden egy kicsit,
köröm közül falunk kevés nyugalmat

a rövid időre,
amíg
a must s a csók kiforr.

Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen,
kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen,
B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy
az a Sárkány nem is olyan tökkelütött

I.
Kamasz angyal vagyok.
Ne haragudjatok, se mást őrizni, sem elbukni nem tanultam meg még.
Egy kamasz ördögbe vagyok szerelmes,
bár nincs nemem. Higgyétek el:
ez a legeszményibb szerelem,
mert csupa vágy az elérhetetlenért.
Amit elértél, már nem a tied.
Nem akarok elérni semmit:
nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.
Chagall-szárnyú angyal vagyok.
Bosch-pofájú ördögbe szerelmes.
Csak egy helyet adjatok a háztetők felett.

II.
Helyet a háztetők felett! És varázsos szemet, parázs-
szemet, hogy bekukkantson a
családi szentélyekbe, mint Lesage
sánta ördöge, s undorát
kötvén, Belzebúbnak, csokorba,
kívánkozzék vissza a meghitt
tűzhelyhez: haza, a pokolba.

III.
S a föld fölül s a föld alól
vissza a földre – ez a próba!
Végignézni az emberi
történetet, eme karóba
húzottat, s mégis itt maradni
és megmaradni, mert hiszen
olyan ólomsúlyos az élet.
És nem könnyű meghalni sem.
– Kamasz angyal-

Kávéházban

Három nő.
Az egyiknek a haja kontyban.
A másikon szürke kabát.
A harmadik szép.

Álom a repülőtéren

…legtöbb, amit ember elérhet: hogy hiányzik.

Takarják be nagyapát (részlet)

…s az egymásra-utaltság
legmagasabb fokon szervezett
formája a szeretet.

Bartók Amerikában (részlet)