A ​vágy titoktalan tárgya 1 csillagozás

„Az egyénben lakozó ego, az államban, a pénzben, a tömegben lakozó ego egyetlen állkapocs, amely megállás nélkül őröl; felzabálja, betermeli a világot, anélkül azonban, hogy bármi, ami az övé lesz, sajátjává is válhatna. Az egóban nem marad meg semmi: ami fent bemegy, alul változatlan alakban jön ki, emésztetlenül potyog a nemlét hatalmas pöcegödrébe. (…) Az énlény – véglény. Az egoember – a sáskaember: tömegében árasztja el a világot és tarolja le az élet megmaradt színtereit. Felzabálja a trópusi őserdőket, kiirtja a ritka állatfajokat, elszívja a levegőt, elpusztítja a vizeket, még az ózonpajzson is lyukat harap. Az ego agóniája, amit a rövidség kedvéért egóniának is nevezhetünk, csak az élet, a személyiség nézőpontjából látszik vég-létnek, végállapotnak, katasztrófának.”