Kétségtelen, hogy irodalomra mindig szükség lesz, már csak azért is, mert az ember a szó mint kifejezőeszköz nélkül nem boldogulhat… A szó annak a kifejeződése, ami körülötte van, de annak is, ami nincs, ami nem létezik. Szerintem ez arra vall, hogy a szó nemcsak mint kifejezőeszköz létezik, de van egyfajta öntörvényű hang- és gondolati alapja is, önálló kategória" – jelentette ki Szergej Zaligin egy Fekete Gyulával folytatott baráti beszélgetés során.
Kötetünkben Az Irtis partján, a Sósvölgy, a Dél-amerikai változat, Az erdőbizottság, a Lovaink és a Fesztivál című regények népszerű szerzője új oldaláról, mint esszéista * mutatkozik be a magyar olvasónak. írásaiból kiderül, mit gondolt az elmúlt másfél évtizedben szellemi őseiről, Lev Tolsztojról és Anton Csehovról, elhunyt és élő pályatársairól, Vaszilij Suksinról, Leonyid Martinovról, Vaszilij Belovról és Valentyin Raszputyinról. Ám ennél is érdekesebb számunkra, hogyan vélekedik a magyar irodalomról. Mit állapít meg,… (tovább)
Kétségtelen, hogy irodalomra mindig szükség lesz, már csak azért is, mert az ember a szó mint kifejezőeszköz nélkül nem boldogulhat… A szó annak a kifejeződése, ami körülötte van, de annak is, ami nincs, ami nem létezik. Szerintem ez arra vall, hogy a szó nemcsak mint kifejezőeszköz létezik, de van egyfajta öntörvényű hang- és gondolati alapja is, önálló kategória" – jelentette ki Szergej Zaligin egy Fekete Gyulával folytatott baráti beszélgetés során.
Kötetünkben Az Irtis partján, a Sósvölgy, a Dél-amerikai változat, Az erdőbizottság, a Lovaink és a Fesztivál című regények népszerű szerzője új oldaláról, mint esszéista * mutatkozik be a magyar olvasónak. írásaiból kiderül, mit gondolt az elmúlt másfél évtizedben szellemi őseiről, Lev Tolsztojról és Anton Csehovról, elhunyt és élő pályatársairól, Vaszilij Suksinról, Leonyid Martinovról, Vaszilij Belovról és Valentyin Raszputyinról. Ám ennél is érdekesebb számunkra, hogyan vélekedik a magyar irodalomról. Mit állapít meg, mit tart fontosnak a szerző – aki csak az oroszra fordított magyar műveket ismeri igazán, és így, érthető módon, főleg ezekről ír – klasszikus és mai íróinkról?
