Nappali ​őrség (Őrség 2.) 208 csillagozás

Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A mai Moszkva utcáin, a hétköznapi emberek számára szinte láthatatlanul, a Setét és a Fény erői vetélkednek. Ezeréves szerződésük értelmében az Éjszakai és a Nappali Őrség felváltva gondoskodik a két oldal közötti egyensúlyról.
Amikor az Inkvizítorok pártatlan bíróságától ellopnak egy nagy erejű mágikus tárgyat, a következmények beláthatatlanok, és mintha mindez még nem lenne elég, a szálakat egy reménytelennek tűnő szerelem is bonyolítja egy ifjú boszorkány és egy varázsló között, és akkor még nem beszéltünk a gyilkosságról, amely vérbosszúért kiált.

Lukjanyenko bestseller-sorozatának második kötetéhez egy írótárs segítségét is igénybe vette, és ennek köszönhetően az iram ezúttal még nyaktörőbb, a fordulatok még váratlanabbak. Az első részhez hasonlóan azóta ebből szintén film készült, amely látványvilágában a hollywoodi szuperprodukciókkal vetekszik.

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Metropolis Media, Budapest, 2007
410 oldal · ISBN: 9789638773029 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2007
420 oldal · ISBN: 9786155628566 · Fordította: Weisz Györgyi

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Anton Gorogyeckij · Olga · Zavulon · Borisz Ignatyjevics / Geszer · Alisza Donnyikova


Kedvencelte 32

Most olvassa 8

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Orosz fantasy, akármennyire is tűnik stílusidegennek, működik, röghöz kötötten, érzelmesen, egy édes koktél helyett, igazi 70% alkohol tartalmú vodkát szopogatok. (egyenesen a fagyasztóból) Ledönt a lábamról, felkavar, ábrándozol az élet nagy dolgain, miért is kell az egyensúly? miért nem jó? ha szép zöld mezőkön, tarka virágszirmokkal borított réteken, báránybégetés mellett létezünk (halálra unnám magam, igazi Mátrix paradoxon) inkább vissza a városba, mert bizony ott van a piszkosan izgalmas, igazi élet. Moszkva a 2000-es évek fordulóján, teljes a kilátástalanság, zűrzavar, se a társadalom, se az őrségek nem igazán urai a helyzetnek, és még a tükör is megérkezik, hogy egyensúly teremtsen. Jing-jang, nincs fény árnyék nélkül, ahogyan moralitás sincs bűn nélkül. Elgondolkoztatóan orosz história ez, nekem nagyon bejött, talán jobban is mint az első része.

5 hozzászólás
>!
Fallen_Angel P
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

A sorozat első részét szerettem, vártam a folytatást, ezért elég optimistán vágtam bele a második részbe – hogy aztán rögtön el is veszítsem a lendületet. A könyvben található három történet közül az első kettőt nem élveztem annyira, helyenként konkrétan untam, ezért párhuzamosan belekezdtem egy másik könyvbe, mert ehhez nem volt kedvem. Aztán úgy voltam vele, hogy csak legyűröm a harmadik történetet, és szerencsémre ez már bejött, jobban hozta azt a hangulatot, amit vártam. Ez után legalább nagyobb lelkesedéssel olvasom majd az Alkonyi őrséget.

5 hozzászólás
>!
Chöpp
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Ez a leggyengébb Lukjanyenko Őrség kötetei közül, de még ennek a történetnek is megvan a maga másféle varázsa.

>!
Csöre P
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Nem véletlen ültem másfél hónapot ezen a könyvön. Nem azért, mert szörnyű, és nem tudtam legyűrni a torkomon. Távolról sem. Egyszerűen hangulat kell hozzá, meg egyszerre sok idő. Az meg nem mindig volt. Mert nem egyszerű ráhangolódni a 2000-es évek Oroszországának világára, kicsit más, kicsit kegyetlen, kicsit szomorú. És még akkor ott vannak a Másfélék (bevallom, volt két olyan figura, amiről eddig még nem hallottam), nyomasztó, pattanásig feszült helyzetük. Hm, no.
A könyv hozta az előző rész színvonalát, bár az első szakasz kicsit eltért azok hangulatától, ez nem von le semmit az értékéből. A setétek világába lényegesen nagyobb betekintést kaptunk, ami szuper, mert bár a szerző, úgy érzem, továbbra is a fény erőihez húz, többet tudtunk meg a másik oldal motivációjáról, működéséről, bár az is kiderült, hogy semmi sem fehér, vagy fekete. Hm… setét, vagy fényes. A nyomasztó érzés, hogy az eseményeket valaki(k) folyamatosan a háttérből mozgatják, végigvonul a könyvön, és nem csak az olvasót tartja transzban, hanem a szereplőket is.
Jó, hogy az előző kötet viszonylag limitált szereplőgárdája kinyílt, számos új figura lépett be, bár a régiek is szerepet kaptak.
Összességében jó kis fantasy, szívesen olvastam (és olvasom majd valamikor többit is).

>!
Ákos_Tóth IMP
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Noha ezt az Őrség könyvet olvastam legrégebben, nagyon éles emlékeim maradtak róla – bezzeg a többi kötet tartalmából alig tudok bármit is felidézni, sőt, a tavaly újraolvasott Éjszakai Őrség már most zavarosnak hat így visszagondolva, pedig ott még a jó párszor megtekintett filmek is segíthetnének az emlékezésben. Az is furcsa, hogy a „felejthetetlen” cselekmény dacára nem ezt a regényt nevezném meg etalonként a sorozatból – arra a címre az Alkonyi, vagy az Utolsó Őrség tarthatna számot. Köze lehet viszont a dologhoz annak, hogy a hivatalos fan-fiction író Vlagyimir Vasziljev itt mutatkozott be az Őrség-közönségnek… Ki tudja, talán ő kevert valamit a varázsfőzetbe.

Tényszerűen nézve bizonyosak lehetünk abban, hogy a Nappali Őrség messze nem annyira megterhelő olvasmány, mint elődje. Az Éjszakai Őrséget lekövetni nehézkes, nem csak a gyakori fordulatok, hanem a logikai vonalak, motivációk kuszasága miatt is. Abban a könyvben egyetlen főhős vívódását, kínlódását követjük végig, és bár hozzá és a világához nagyon közel kerülhetünk, vele együtt mi is beleveszünk a mágikus tengerbe. Nem tudom, hogy Vasziljevnek köszönhetjük-e, de a második regényben Antont erőteljesen kispadra küldték* (ez jó döntés volt!), ahogyan Geszert és Zavulont is, és konkrétan több új karaktert, több önálló személyiséget is beledobtak a sztoriba, saját elvekkel, problémákkal, amik egy irányba mutatnak, de egyéni nézőpontjukból nem tűnnek globálisnak. A háttérben zajló sakkjátszmát most csak sejtetik az olvasóval, nem rágják a szájába, és ettől az egész történet dinamikusabb, követhetőbb, kedvelhetőbb lett – horribile dictu, élvezetesebb is, mint előzménye. A Lukjanyenkónál mindig előkerülő filozófiai problémák ebbe a koncepcióba is bőven beleférnek, ahogyan a kulturális kiszólások is, így a plusz érték, a szórakoztató irodalomba csavart súly nem veszett el, és természetesen a posztszovjet hétköznapok életérzése is masszívan áthatja a cselekményt – nélküle az Őrség univerzum amúgy is teljesen kifordulna önmagából.

De hogy mindebben mennyire van benne Vasziljev keze, az hatalmas rejtély. Az önálló regényeit nem értékelte túl sokra a közönség, a nevével fémjelzett S.T.A.L.K.E.R. sorozat pedig az eddigi jelek szerint belefulladt az érdektelenségbe. Tény, hogy Vasziljev egészen más felfogású író, mint Lukjanyenko. Ha minden igaz, ő követte el a Vitalij Rogoza történetet, valamint a lezáró fejezet egy részét, ezzel pedig nagy stilisztikai bravúrt hajtottak végre, mert az egész szövegben érződik az egészséges átmenet Lukjanyenko nyakatekertsége és Vasziljev szikársága között. Nincs döcögés, nincsenek éles váltások, ha akad is ilyen, akkor az betudható a nézőpont változásának. A siker titka is valószínűleg abban rejlett, hogy Lukjanyenko jól kieszelt Őrség meséjéből Vasziljev lefaragta a felesleget, és meggyőzte írótársát, hogy a kevesebb néha több (aztán ezen felbuzdulva a jövőben mindketten külön járták a saját útjukat, több-kevesebb sikerrel).

A kötet talán egyetlen negatívuma nem is feltétlenül negatívum… de amennyire tetszett annakidején a Zsanna Friskéről mintázott borító, most annyira ösztönösen dugdostam szinte minden nyilvános helyen a könyv előlapját. Ebbe a műfajba beleférnek az ilyen festmények, illetve hát az Őrségek sosem a remekbeszabott fedéltervekről voltak híresek, de nekem most jobban tetszett volna valami más, a sztori atmoszférájára utaló megoldás – vagy akkor már inkább a napszemüveges Konsztantyin Kabenszkij, akit X+20 évesen is elnézeget az ember.

*Anton Gorogyeckij állandó jelenléte mostanra kimondottan lekorlátozta az Őrségekben rejlő lehetőségeket. Ha emlékeim nem csalnak, Lukjanyenko próbálkozott az Alkonyi Őrségben új központi jellemekkel, tovább építgette például Edgar karakterét, de Anton ugyanolyan túlhaladott szereplő lett, mint Glukhovsky-nál Artyom – a története egyszer már véget ért, és a hozzá való állandó visszatérés nem ad hozzá annyit a folytatásokhoz, mint amennyit egy új, hasonló alapossággal kidolgozott szereplő tudna.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Gyanakodtam már, hogy Lukjanyenko átállt a Setét oldalra, az első rész annyira fájdalmasan kínos. Alisza teljesen hiteltelen karakter, amennyiben is minden az átlagosnál némiképpen kigyúrtabb vagy/és szebben gitározó mellékszereplőbe azonnal és halálosan szerelmes lesz, közben viszont a szélhámos taxisofőröket olyan frappánsan intézi el, hogy az bármelyik Tarantino filmből szalajtott badass csajnak a becsületére válna. Én már csak tudom.
Kísérletnek éreztem az első részt, próbálkozásnak egy új műfajjal, ami pedig nem más, mint a romantikus-erotikus YA. Nem mintha bármi elvi bajom volna azzal az elképzeléssel, hogy Zavulonnak, a gigamega übertáp fősetétmágusnak emberi oldala is legyen, abban viszont meglehetőst bizonyos vagyok, hogy az eredeti koncepció nem egy kitinpáncélos Mr. Grey volt.*
Úgy sejtvén, hogy minderre az egyetlen mentség az, ha Vlagyimir Vasziljev valójában 18 éves és nőnemű, a félbehagyás gondolata is megfordult a fejemben, de korábbi tapasztalataimra alapítván végül kitartottam, és megérte.
Az első rész mindazonáltal borzasztó, vallatni lehetne vele.

A későbbiekben aztán a régi szereplők felbukkanásával helyreáll a rend; Antonnak örömkönnyek közepette borultam a nyakába, és a maga idejében Zavulon „személyiségzavara” is elmúlik, illetve értelmet nyer, más megvilágításba helyezvén az első részt is. A továbbiakra már egy rossz szavam se lehet, hacsak nem az, hogy a Setétek filozófiáját utoljára Sade márkinál olvastam, és azóta sem lett elfogadhatóbb; bár ezt az akár mások rovására is megélt szabadságot mintha Iván Karamazov is pedzegette volna.
A végére az is kiderül, hogy az első rész rémes young adult romantikája sem afféle eltévelyedés volt, hanem egy döntő mozzanat a Hatalmasok végeérhetetlen sakkjátszmájában.

*Aminek az elolvasását természetesen csakis a tarkólövés alternatívájaként tudom elképzelni. Én sosem állítottam, hogy nem vagyok előítéletes.

>!
chibizso
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Ez olyan kötet, ami nagyjából meg is felel a folytatások iránt támasztott elvárásaimnak: hozza az első kötet szinvonalát vagy letaglóz. Az utóbbi még elmaradt, de az első elvárást már teljesítette. Sőt, annyiból jobbnak tartom az előző kötethez képest, hogy itt erősebben kijött a három különálló rész egybefonódása, szóval így tényleg egy regény formát adott ki. Az Éjszakai őrségét inkább éreztem egy 3 kisregényből összeálló kötetnek, mint ezt.

A nézőpontváltás is mindenképpen jót tett a történetnek. A három Setét spoiler E/3-as elbeszélése rendesen árnyalta az egész Őrség világot, így én már nem is tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Minden szürke ötven árnyalata, hogy közhelyes legyek. Emellett megmaradt a Másfélék emberi oldala is, ami bőven van a Setétekben is, ezt főleg Aliszánál éreztem.

Összességében jó kis kötet volt ez is, lassan kezdem a harmadikat is. Ez a Fafnir meg Messiás vonal nagyon felcsigázta a kíváncsiságomat.

>!
zamil
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

A végén visszadolgozta magát a könyv, mert az elejét lecsillagoztam volna.
Nem tetszett az úttörő táboros rész, ennél keményebb kegyetlenebb a homály, és terjedelmesre is sikeredet, még akkor is, ha ott volt mögötte a cselekmény, amit azért ötletesebben is kitalálhatott volna az írópáros. Aztán jött a tükör amire azt mondtam, na erre vártam, egy igazi rejtélyre, egy setétre, aki mégis más. Sokat emelt a könyv megítélésén. A Prágai rész meg kifejezetten jól összefoglalta a regényt, és megadta a válaszokat amik már a 2 könyv után ott voltak a fejembe, kimondatlanul. Persze nyitott is kapukat, sőt több „valószínűség vonalon” is folytatódhat a könyv.
Meglátjuk mit hoz a 3. rész.

>!
meacska
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Hát nem is tudom… Valahogy nem győzött meg ez a könyv… Jó volt, jó volt, az első sztori még tetszett is, meg persze a vége se volt olyan rossz, de a kettő közötti rengeteg sor nem tudott lekötni… Sokszor untam…

Tetszett benne, hogy a nappali őrség szemszögéből látunk dolgokat, aztán persze rájöttem, hogy ez inkább csak az elejére volt igaz, később már bekapcsolódott az éjszakai is… Nem erre számítottam…
De említésre méltó magyar sör tényleg nincs, ebben igazat adok :)

A sorozat első része nagyon tetszett, bár csak 4,5 csillagok kapott tőlem, mert úgy gondoltam, ez egy jó kezdet, hagyni kell kibontakozni a többi kötetet…
Ehhez képest tényleg nagyot csalódtam…

Persze nem adom fel, el fogom olvasni folytatásokat, de most kell egy kis szünet…

16 hozzászólás
>!
maevis P
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség

Már az első rész után is éreztem, hogy ehhez a sorozathoz felemás érzelmekkel fogok viszonyulni. Most is ugyanaz a kettős érzés ragadott magával, ami egy pókerarccal lejátszott sakkpartira és egy olyan Jamie ötperces kajára emlékeztet aminek a hozzávalóit egy hétig érleltük a hűtőben.
Nem és nem tudok megkedvelni senkit ebben a könyvben, sem a fénypártiak oldaláról sem a setétekéről. Persze érdekel Anton és Szveta sorsa, ahogy Zavulon és Geszer játszmái is, de el kell fogadnom, hogy soha nem fogok magamtól rájönni a miértekre, meg kell várnom míg a számba rágják. Nem vagyok egy nagy rejtélyeket megoldó zseni, sakkban is csak azt tudom melyik bábu hogyan lép, de tuti, hogy egy ötéves megverne, így inkább csak végigülöm amit Lukjanyenko elém rak és a végén azon töröm a fejem, hogy vajon tetszett-e.
Most azt mondom tetszett, mértékkel. Az elejét unalmasnak a végét izgalmasnak találtam, három csillagot szándékoztam adni, de a vége, nos…, mégiscsak izgalmas volt, megérdemli a négyet.


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

– Az idén nyáron Magyarországon voltam. Magyar Drehert ittam… szinte ez az egyetlen sörük van.
– És?
– Akkor már inkább megsavanyodott Baltikát innék.
Edgar elnevette magát. Még némi erőlködés után sem tudott felidézni egyetlen magyar sörfajtát sem.

329. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
17 hozzászólás
>!
Tiger205

Mert a szerelem fölötte áll a Setétnek és a Fénynek.
Mert a szerelem nem a szex, nem az azonos hit, nem „közös háztartás és a gyerekek közös nevelése”.
Mert a szerelem is – Erő

135. oldal

>!
amnaen

Egy gyanúsan szép szemű fiú esőben egy piros ruhás lány kezét csókolta. A folytatás olyan volt, amilyennek egy jó thrillerben lennie kell – farkaspofák stb. Nagyon tetszett az a pillanat, amikor kis idő után a fiú, valamiért a lány piros ruhájába öltözve belépett a bálterembe, és ott több farkasra esett szét. Na és az utolsó kép is tetszett – egy pici lány pirossá vált szemekkel meredt a vendégekre…
Hát igen. Valami miatt a srácok nem jól képzelik el maguknak a Másféle alakváltókat. Mint Pelevin, a divatos író is – az igazi mohó, falánk, mocskos farkasembereket. De a filmet szépen megcsinálták, nem szólhatunk semmit. Biztosan összeálltak a farkasemberek, lefizették a producert, befolyásolták a zenészeket – és kaptak egy gyönyörű romantikus filmet saját magukról. Ugyanezt csinálták nemrégiben az oroszországi vámpírok is.
Mindenesetre megjegyeztem az együttes nevét – Rammstein –, hogy majd megkeressem és figyelmesebben meghallgathassam.

213. oldal

10 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

– Mondja meg nekem: mi a legfontosabb az életben?
– Az élet. Hogy hagyjanak élni.

29. oldal (Metropolis Media, 2007)

>!
enyingtolbalra

A hűség apró és kifizetődő árulások sorozatából áll össze.

248. oldal

>!
csartak MP

Az üveg magán viselte a városi pythecantropusok rendkívüli aktivitásának nyomait: a Tolni feliratból az lett: Tojni.

158. oldal

>!
Riika

– Miért, a szerelem is gyengeség?
– Ha a szerelem benned van: erő. De ha te vagy a szerelemben: gyengeség.

>!
ViraMors P

Reggel sosincs elég idő a készülődésre. Felkelhetsz hétkor, sőt akár hatkor is. Mindegy – öt perc mindig hiányzik.


A sorozat következő kötete

Őrség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Sherrilyn Kenyon: Végzetes ölelés
Patricia Briggs: A vér kötelez
Laurell K. Hamilton: Tigrisvadászat
Kiersten White: Paranormalcy – Természetfölötti
Karen Chance: Megérint a sötétség
Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
Nalini Singh: Szabadulás
Rachel Vincent: Prey – Préda