Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Utolsó őrség (Őrség 4.) 198 csillagozás
Különös vámpírtámadás áldozata lesz a skóciai Edinburgh-ban egy orosz fiatalember. A Nappali és az Éjszakai Őrség, no meg persze az Inkvizíció egyaránt szeretné kideríteni, mi is történt valójában. A megindult nyomozás egyre furcsább fordulatokat vesz. Kiderül, hogy megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlen volt: összefogott egy vámpír, egy Fénypárti mágus és egy Inkvizítor, hogy megszerezzék a világ leghatalmasabb talizmánját, a Minden Koronáját, amelyet még maga Merlin készített. Utolsó Őrségnek nevezik magukat, mind a hárman Legfelső szintűek. A világ feletti uralomra törnek? Ezért nem fognának össze a Fény és a Setét erői. Valami más, ennél is nagyobb cél vezérli őket.
A nyomozás szálai Edinburgh-ból a távoli és ősi Szamarkandba, majd ismét Skóciába vezetnek. A küzdelem egyre kegyetlenebb, kíméletlenebb, az Utolsó Őrség minden szabályt, magát a Megállapodást is megszegve mágikus eszközökkel felfegyverzett embereket is bevon a harcba. A tét a Másfélék megmaradása…
Eredeti megjelenés éve: 2006
A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Anton Gorogyeckij · Zavulon · Borisz Ignatyjevics / Geszer · Olga · Szvetlana Nazarova · Merlin
Kedvencelte 26
Most olvassa 4
Várólistára tette 50
Kívánságlistára tette 43
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Megint egy jó könyv, válaszokkal és újabb kérdésekkel.
Az előző részben odáig voltam, hogy a Homály 4. rétegéről mennyi mindent megtudtunk, Lukjanyenko erre rátett egy lapáttal egyből a 7. rétegig kalauzolt minket, sőt a homály felépítését is megismerhettük.
Maga a regény ismét egy pörgős történet lett, ami talán még jobban épül az előző könyvre mint eddig. Tetszett, hogy Merlin a nagy varázsló megjelent a könyvbe, és hogy milyen egyszerűen beépítette az író, a történetbe, ismét bizonyítva, hogy milyen jól kitalált világot épített fel, amibe szinte bármit bele lehet szőni.
A vége kicsit túl gyors lett, túl rövid, hiányzott a megszokott részletes okfejtés, de gondolom később még erről is megtudunk mindent.
Alámerülés a Homály mélyebbnél mélyebb bugyraiba rétegeibe – Dante Alighieri után szabadon.
A fődetektív külföldre küldése abból a célból, hogy a szokásos környezete nehogy unalmassá váljon, nem mindig sül el jól, de Lukjanyenko legalább nem esik bele a krimiíróknak abba a hibájába, amely miatt már Poirot-sem tudtam komolyan venni: Anton nem vonzza a bajt, ahová elutazik, ott nem történik puszta véletlenségből bűncselekmény – épp ellenkezőleg: ha a gyilkosság nem megy Antonhoz, Anton megy a gyilkossághoz, méghozzá úgy, hogy az a lehető legreálisabb.
A világ továbbra is akár egy World of Darkness asztali szerepjáték-mesélő agyszüleménye, miután nagyobb dózisban Ilf-Petrovot olvasott. Gyönyörű plasztikus és nagyon tetszetősen európai – illetőleg amikor kell: ázsiai – hangulata van; ha véletlenül nem jártál volna még Szamarkandban ahogy én sem, az Őrség ottani irodája akkor is a lehető legképszerűbben jelenhet meg – nálam a Kis Fuvaros utca (~nyócker legmélyebb bugyra) helyi megfelelőjében.
Talán csak a túlontúl direkt popkulturális utalásokat említhetném negatívumként. Vagy hogy a három hunyóból kettőre rájöttem… bár ez nem feltétlenül baj.
Nehéz értékelést írnom elfogultság nélkül, mert rövid idő alatt egyszerűen befaltam a könyveit, és menthetetlenül Lukjanyenko fan lettem.. de kezdjük. :) Nem alkotott ugyan újat a fantasy műfajban, de a meglévő dolgokat (mágusok, vámpírok, mitikus lények, jó-gonosz ellentéte, stb.) olyan egyedi, sajátságos hangulatú, és nagyon orosz formában mixelte össze a mi világunkkal, hogy számomra elfoglalta a „meghatározó élmény” nevű polcot a képzeltem és emlékezetem panoptikumában.
Szeretem ez a kötetet is, legalább annyira mint az elsőt, az Éjszakai őrséget, és külön öröm volt számomra, hogy a szokásos egymásba fűződő történetekben végig kedvencemet Antont kísérgethettem, és ezúttal nem Moszkvában, hanem más helyszíneken, Edinburghben és Szamarkandben kalandozhattunk.
Az Éjszakai őrségben megismerhettük a Fényt, a Nappali őrségben a Setetet, az Alkonyi őrségben elmosódtak ezek határvonalai. Az Utolsó őrségben a Homály legmélyebb rétegeit járjuk be és tényleg ez lesz a Másfélék végzete? A tudás, amit a Mindenség koronája adott és ami itt volt mindig előttünk? Az utolsó oldalak a véget sugallják, de viszont legutolsó mondat akár egy felütés is lehet a folytatásra.
Akár lesz folytatás akár nem, részemről tisztelet a Mesternek. :)
A minimum trilógiaként vagy hosszú könyvsorozatokban kibontakozó történetek nagy hátulütője, hogy egy idő után képtelenek a megújulásra, vagy az alapanyag túl kevés a terjedelemhez. Az Utolsó őrséggel Lukjanyenko szerencsére jól veszi ezt az akadályt, hisz továbbra is képes izgalmas eseteket kitalálni, szövevényessé tenni azt és ott meglepni az olvasót, ahol az nem is várná. Emellett pedig képes megújítani saját univerzumát más kulturális elemek behozatalával. A könyv elején kicsit könnyű kitalálgatni a dolgokat, főleg, ha az ember már elsajátította az Őrség-logikát, de utána csak kapkodjuk a fejünket. Lukjanyenko az Lukjanyenko, hát no.
Mivel Antont és kis családját megszerettem, örültem, hogy az utolsó rész főszereplője is Anton Gorogyeckij. Most is rengeteg vándorlás és veszélyes kaland vár rá. Meg kell találnia az „Utolsó őrség” tagjait és megakadályozni a világra váró tragédiát. Annak súlya is az ő lelkét nyomja, hogy kislánya a legnagyobb létező potenciális varázslőnő lesz.
Tudom, ez a tetralógia végetért, de vannak még Őrség-könyvek, melyeket Lukjanyenko nem egyedül írt .(Vagy mások írták? Nem tudom pontosan). Talán majd azokra is sort kerítek valamikor.
A sorozatnak ez a része jórészt az eddigi elvarratlan szálakat gyűjti össze és az eddig megválaszolatlan kérdésekre igyekszik válaszokat találni, és próbálja összeszedegetni a kirakós darabjait. Ennek megfelelően, sok régi ismerőst köszönthetünk újra, és a megszokott közegben és szabályrendszerben otthonosan élvezhetjük magunkat. Én a szamarkandi kirándulást élveztem a legjobban és a homálybeli kalandozást. A végével nem tudom mi lett, elvitte egy cica, vagy egy Másféle, egy fél csillaggal együtt.
Ez tökéletes volt!
Ritka az olyan könyv, ami ilyen hatást gyakorol rám, miután lelőttem magamnak pár poént a történetből. Le kéne szoknom róla, hogy előreolvasok… Azt hittem, az Alkonyi Őrséget nem lehet felülmúlni, de tévedtem. Ez a könyv viccesebb, de gonoszabb, feszesebb, és sokkal bölcsebb, mint az összes többi együtt! A vége még meg is ríkatott picit :) És most nagyon szomorú vagyok, mert nem vehetem rögtön kezembe a folytatásokat. Amivel még most hat könyvet tesz ki a sorozat, de remélem megírja a hetediket is. Az olvasottakat tekintve, így lenne kerek a dolog…
Lukjanyenko-fan lettem, az összes könyvét felvettem a kívánságlistámra. Beszippantott. És most ott bolyongok a Homály valamelyik rétegében, várva a feloldozást.
Ide nekem a folytatásokat!
Kaland, izgalom, utazás, mágia! Mi kellene még? Ebben a könyvben mindez benne van, és még sok minden más is. Szerintem a Örség-sorozat eddigi legjobb része! Ajánlott olvasmány!
Minél többet tudunk, tapasztalunk, látunk, annál jobban elmosódnak a határok, annál kevésbé lesznek tiszták az alapigazságok.
A könyv kb 2/3-nál megsejtettem az igazságot a hetedik rétegről, de ez semmit nem vont le az élvezhetőségéből.
Nágya a kevés szerepe ellenére nagy kedvencem lett, jól, aranyosan mutatta be Lukjanyenko, hogy hogyan ismerkedik az erejével -és hozza ezzel zavarba időnként a körülötte lévőket.
Hiányozni fognak az Őrségek, mert -az ismerős részletek ellenére- nagyon egyedi és izgalmas világba pillanthattunk be.
Más könyvekben általában nem szeretem, amikor a kerek egész több különálló, de lazán kapcsolt kis történetből áll, de ez az Őrség.sorozatban nagyon bejött.
Azt gondolná az ember, hogy 3 könyv után már ellőtte az író minden puskaporát de ez koránt sincs így. A történet izgalmas, fordulatos, pörgős, a megszokott egyedi hangulattal, a nem teljesen jó és nem igazán gonosz párharcával. Le a kalappal, és reméljük, jön még folytatás az Új őrség után is.
Anton és a többi szereplő is karakteresek, a helyszínek szemléletesek, a történet fordulatos és izgalmas. Megvan benne minden, amire csak vágyhat az olvasó.
Igen, ez egy olyan könyv, amit (ahogy természetesen az egész sorozatot is) mindenkinek el kéne olvasnia. Nem szabad félni, ódzkodni tőle, ez a sorozat nagyon ott van. Mindenkinek bátran ajánlom.
Népszerű idézetek
Emlékszem, egyszer az egész Őrséggel közösen elmentünk a Puskin moziba A Gyűrűk Ura premierjére. És minden remek is volt, amíg a Fénypárti Gandalf és a Setét Szarumán össze nem csapott harci botjával. Akkor a két sor, amelyet Másfélék töltöttek meg, harsány röhögésben tört ki. Különösen a gyakornokok, akiknek mindennap azt verték a fejükbe, hogy az a mágus, aki a talizmánokra hagyatkozik, hatásra és nem hatékonyságra törekvő naplopó. A mágus erejét a Homály ügyes kihasználása és az igézetek adják.
219. oldal
→ |
---|
Teljesen kiürülve álltam. Mellettem felnevetett Afandi.
− Mit dobtál… rá?
− A következő hetvenhét alkalommal, amikor lefekszik egy nővel, csúfos kudarc vár rá! − magyarázta diadalittasan Afandi. − És ezt az igézetet senki sem tudja levenni róla.
− Nagyon szellemes − mondtam. − És nagyon keleti.
244. oldal
Zavulon csettintett az ujjával. – Egy kis boszorkány mutatott nekem valamit, van egy olyan dolog a mobiltelefonokban, MMS-üzenetnek mondják. Fényképet lehet küldeni a mobiltelefonon!
Először azt hittem, megint szellemeskedik. Zavulon komikusan festett, amint okos képpel magyarázta az MMS-t, amit bármelyik gyerek vígan használ óra közben.
Aztán felfogtam, hogy komolyan beszél. Néha egyszerűen megfeledkezem arról, milyen öregek. Zavulon szemében a mobiltelefon tiszta mágia.
279. oldal (Metropolis Media, 2008)
– Ilyen a papa munkája – magyarázta nyugodtan Szvetlana, és kézen fogta a kislányt. – Hiszen tudod, a sötét erők ellen harcol.
– Mint Harry Potter – mondta némi kétkedéssel a hangjában Nágya, közben engem nézett. Valószínűleg a szemüveg hiányzott, és a sebhely a homlokomon, hogy megfeleljek a magasztos eszményképnek.
– Igen, mint Harry Potter és Luke Skywalker.
– Mint Skywalker – döntött Nágya, és rám mosolygott. Láthatóan erre a személyiségre emlékeztettem leginkább. Nos, ez is valami.
281. oldal (Metropolis Media, 2008)
– Mindjárt. – Áthajoltam az ülés fölött a csomagtérbe. Előérzetem nem csalt: két rekesz műanyag palackos kóla és néhány dobozban táblás csokoládé volt ott. – Kérsz kólát?
– Mi? – kiáltott fel Aliser. – Kóla? Kérek! És csokit is! Isten áldja Amerikát!
– Nem túlzás ez a nagyon édes üdítőital és nagyon kalóriadús csokoládé feltalálásáért?
Válasz helyett Aliser megnyomta a lejátszó gombját. Egy másodperc múlva ritmusos akkordok hangzottak fel a hangszórókból.
– Hát akkor még a rock and rollért – válaszolta Aliser nem zavartatva magát.
224. ldal
Én igyekszem még a Setéteket is megérteni. Még a vámpírokat is. Igyekszem megérteni és megbocsátani, vagy legalább megérteni, vagy legalább megbocsátani. Ez az utóbbi mindennél nehezebb. Néha a megbocsátás a legnehezebb a világon.
226. oldal (Metropolis Media, 2008)
Őszintén szólva jobban örültem volna egy UAZ-nak vagy Nivának. Nem hazafias meggondolásból, hanem azért, mert a Toyota dzsipek nem igazán elterjedtek Üzbegisztánban. Mágia segítségével álcázni meg olyan lett volna, hogy akár zászlót lengetve kiabálhattuk volna: „Hahó, itt vagyunk! Ki keres minket?”
216. oldal
A sorozat következő kötete
Őrség sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve 85% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: A lángok mélyén 90% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Lidércnyomás 90% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok 91% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Megérint a sötétség 76% ·
Összehasonlítás - Jim Butcher: Palástforgató 96% ·
Összehasonlítás - Karen Marie Moning: Álom és valóság 91% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: A lányok olykor harapnak 89% ·
Összehasonlítás - Patricia Briggs: A vér kötelez 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás