Ugrás ​az ismeretlenbe (Ugrás 2.) 96 csillagozás

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pjotr Hrumov, miután meggyőződött arról, hogy a geometerek világától nem remélhet segítséget a Föld megmentéséhez, elköt egy űrhajót, és elmenekül. Eltökélt szándéka, hogy elrepül a Galaxis magjába, az Árnyékhoz, amely rendelkezhet a szükséges erővel.
Társaival egy teljesen élettelen, „kóbor” bolygón ér földet, ahol rábukkannak egy Kapura. Ezek kötik össze az Árnyék több százezer bolygóját. Aki átlép rajtuk, halhatatlan lesz, de közben az Árnyék „elsajátítja”, teljes tudatát magába olvasztja, önmaga részévé teszi.
Mivel a Kapu a legrejtettebb vágyaknak engedelmeskedik, az utazók elszakadnak egymástól, és ezzel megkezdődik a versenyfutás az idővel, mert ha nem jutnak vissza a Földre még jókor a megoldással, többé nem lesz hová hazatérniük.

Az Európa-díjas orosz szerző kétkötetes sorozatának befejező részében galaktikus méretekben bonyolítja cselekményét, végkövetkeztetésként mégis azt vonja le, hogy a csillagok között is az emberi értékek a legfontosabbak.

Eredeti cím: Звёздная тень

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
400 oldal · ISBN: 9789639828520 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
408 oldal · ISBN: 9786155628610 · Fordította: Weisz Györgyi

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Pjotr Hrumov

Helyszínek népszerűség szerint

galaxis


Kedvencelte 9

Most olvassa 7

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

A geometereknél frankón kolbászból van a kerítés, társadalmuk jóléte nem ismer határokat. A család intézményét beszüntették, felcserélték a Nevelőkével; ők nem mások, mint amit a nevük takar, annyi extrával, hogy őszinte szeretet fűzi őket növendékeikhez, és rendíthetetlen elhivatottság a munkájukhoz. A populáció egyedei csecsemőkoruktól internátusokban nevelkednek, ezzel is biztosítván azt, hogy a társadalom kifogástalanul vakhitű szolgáivá fognak felnőni – és nem csak hogy azzá nőnek fel valóban, de ekként boldogok is.
A geometereknél a nyomort hírből sem ismerik; jólétükkel a földlakók nagy százaléka alighanem boldogan cserélne. Főhősünket, Pjotr Hrumovot mégis a frászos nyavalya töri ki már csak a gondolatára is társadalmuknak.
Miért is?
Kinek is van igaza?
Merthogy a Föld, az aztán csóringer egy hely a geomterek Hazájához képest. Nyomorban élünk, szegénységben, háborúk vannak, világbéke az meg nincs. Mik legyünk hát inkább: agyatlan, ám feneketlenül boldog zombik a jóléti társadalmak netovábbjában, vagy szabad akarattal rendelkező individuumok idelent a jó öreg Földön?

Sztrugackijék műveinek ismerete nem szükséges hozzá, de ad némi pluszt. Az akciójelenetek, na azok meg elképesztően menők.
Nem is hinnétek, mit veszít az emberiség azzal, hogy ez a duológia így szép suttyomban a feledés homályába illetőleg az Őrségek árnyékba merül, arra kárhoztatva, hogy a L. fanokon kívül a kutya se olvassa. Nincs ez így rendjén.

A legjobb Lukjanyenko eddig. Alapmű, tíz csillag!

Noro >!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

A jó orosz fantasztikum valahol mindig az ideális társadalom kereséséről (is) szól. Így volt ez a szovjet időkben és így van az új évezredben is. A duológia első része klasszikus űroperákat elevenített fel a keleti és a nyugati blokkból, és ezek világnézetét ütköztette egymással. A második kötet is hasonló játékot játszik, de ezúttal modernebb elemekkel. Az Árnyék „tégy, amit akarsz” felfogása, totális – és emiatt néha céltalan – szabadsága ugyanis a kortárs transzhumán sci-fi elé tart görbe tükröt. (Görbe, mert orosz, és itt nem a technológia selejtes mivoltára célzok :)) Az Árnyék megadja, amit akarunk – kivéve, ha az egy másik egyén szabadságát korlátozná. De képes-e megadni azt, amire szükségünk van? Illetve tudjuk-e, mire van szükségünk?
Pjotr Hrumovot úgy nevelte a nagyapja, hogy képes legyen dönteni a Föld sorsáról. Megint egy ismerős elem, igaz? spoiler De míg az a másik figura elfogadja, hogy ő a tökéletes döntőbíró, Pjotr emberként viselkedik – még akkor is, amikor biológiai szempontból jóval több annál – nem pedig istenként. Egy újabb elem, amelyben Lukjanyenko „belejavít” egy klasszikus, de bizonyos nézőpontból idejétmúlt sci-fi toposzba. Napestig sorolhatnám a hasonló elemeket, de talán ennyi is elég, hogy rámutassak: az Ugrás-duológia egyfajta áttekintése, újraértelmezése és szintézise az átörökítésre érdemes űropera-motívumoknak.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

„Felnőnek a gyerekek, akik csillagközi repülésről álmodoznak… az lehetetlen, hogy a gyerekek ne álmodoznának a csillagokról!"

Így van ez velem is, bár én is néha gyereknek érzem magam…
Beülnék egy űrhajóba vagy egy jumperbe és világokon át száguldoznék a tökéletes boldogságot keresve. Megbámulnám a sok idegen lényt, csodálnám az ismeretlen városokat. Rettegnék hol ébredek fel majd másnap…De ez nem lenne gond, hiszen végtére is emberek vagyunk és eléggé kíváncsiak is a legtöbben. A valóságban egyszer élünk, most kell elindulnunk életünk nagy kalandjára! Az álmokban azonban annyi életet élhetsz egyszerre, amennyit csak akarsz vagy tudsz…esetleg még te magad sem tudhatod egészében, ki is vagy…Ez bármelyik emberre ráillik. Nehéz megtalálnunk önmagunkat vagy kiismernünk teljesen másokat. Mindenkiben vannak értékek, még ha nem látszik semmi sem és oly mélyen is van, de létezik. Ezt nevezem csodának. Mert kik is az emberek?

„Az ember olyan, mint a csillag, mondogatják a Földön. Boldog-boldogtalan, főként a filozófusok és a költők. És szavaiknak mindig ugyanaz az értelme. Hogy távol, nagyon távol vagyunk egymástól… elveszettek az örök éjszakában… kivetettek az örök pusztaságba… Az ember mint csillag? Hát itt vannak az ő csillagaik! Egymást elhomályosítva. Szőnyegként szétterítve. Egymásba kapaszkodva."

„Mik vagyunk mi a Mindenséghez képest?" – Döntse el mindenki saját maga!

Tisztelgek Lukjanyenko előtt, aki megteremtette az Ugrást. Ugyanakkor szomorú is vagyok, hogy ezzel vége a sorozatnak.

csartak P>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

Mit lehet tenni, ha azok a ronda földönkívüliek megint gonoszul dörzsölik a tenyerüket, hogy nekünk „Gyengéknek” kicsit alánkpörkölnek és megsemmisítik a Földet? A megoldás valahol sok millió fényévnyire vár.Tegyünk mindent egy lapra fel, és célozzuk meg az ismeretlent valahova a Galaxis magjába. Nem tudjuk hova kerülünk, a lehetőségek a végtelenbe nyúlnak.. és lehet a gyengeségünk épp az erősségünk lesz.
Néha kicsit túl orosz, de ez egyben vicces is, néha kedvesen naiv, néha filozofikus. A vége tényleg kiszámítható és összeszaladt, de összességében tökéletesen kikapcsol a mi szó szerint földhözragadt világunkból.
Kedvencem a bölcs öreg szimbióta Kualkua, és az ő harci transzformaciója. :)

18 hozzászólás
Zoltán_Bálint>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

Az első kötet után mindenképp el akartam olvasni a másodikat is. Nagyon tetszett a második kötet, alig bírtam néha letenni. spoiler

amnaen>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

jobban tetszett, mint az első rész, de épp csak. az sokat dobott rajta, hogy elszakadtunk a Földtől.
ami idegesített az az, hogy ez a világok őre/őrök világa csak pepitában. meg ufókkal. de lényegében ugyanaz. valahogy többet vártam. sajnálom :(

prezzey>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

Valami miatt nem írtam a második kötetről értékelést, pedig szintén nagyon jó volt, azóta még azt is megtettem, hogy oroszul is elolvastam a kedvenc részeimet mindkettőből. (Azt hiszem, kicsit bővült a szókincsem aprít-öl-kalapál témakörben. :D ) A következő lépés azt hiszem, az lesz, hogy az egészet elolvasom oroszul hangoskönyvben és közben nézem a magyar szöveget az ismeretlen szavakért, habár még csak a második van meg. Ezt csak azért írtam le, hogy látsszon, mekkora fanatikus rajongást képes bennem ébreszteni az Ugrás-sorozat. ;]

Ez a könyv rögtön egy gyönyörű posztszovjet résszel kezdődik, sok mindennek ellen lehet állni, de az orosz állambiztonsági szervek munkatársainak igen nehezen. :D Öcsém nagyon meglepődött, amikor mondtam neki, hogy a könyv nincsen angolul, de ez pont egy olyan szakasz, amit talán Nyugaton nehezebben is tudnának értékelni. (Aztán hmm, mondjuk úgy, hogy általánosabb érvényű lesz a történet, de ennek a kötetnek az eleje kimondottan ilyen. Sőt visszagondolva talán a másiknak is, habár ott olvasás közben kevésbé tűnt fel.)

Sok a csavar és volt ahol csak pislogni tudtam, de látszik, hogy ki van az egész cselekmény aprólékosan találva, nem csak ahogy esik, úgy puffan. Egyedül az nem tetszett, hogy így utólag belegondolva az emberek talán kissé túl magas polcra jutnak a könyv végére, és ez a valóságban nem így szokott történni, ha egy elmaradottabb terület csatlakozik egy kevésbé elmaradott területhez. (Lásd pl. új EU tagállamok.) De ez sok más scifire is jellemző, pl. Mass Effect… Szeretnék már egyszer egy olyat is látni, ahol az emberek az elején eléggé elmaradottak és a végén is azok maradnak. De erről tervezek írni egy hosszabb esszét, úgyhogy most itt inkább abba is hagyom, meg a többi már spoileres lenne.

2 hozzászólás
fezer>!
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az ismeretlenbe

Nem tudom, h az első rész valóban jobb volt, vagy csak én voltam akkor sokkal elvakultabb Lukjanyenkoval szemben, de ez a könyv most egy hatalmas katyvasznak tűnt számomra, aminek a a közepétől már csak a végét vártam.
Tele van ötletekkel, egymás hegyére-hátára dobálva, de minden olyan baromi egyértelmű mindenkinek, 2oldal múlva már amúgy is mással foglalkoztunk, a karakterek ebben a kötetben idegesítettek, a cselekményt pedig kidolgozatlannak és átgondolatlannak éreztem.

18 hozzászólás

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Nem szabad elhinni, hogy az idősebb nemzedékek bölcsek, nem szabad azt gondolni, hogy a fiatalabbak előítéletmentesek.

Shanara>!

Ezért szeretem a kutyákat – a megbocsátás képességért. Ahogy nagylelkűen sajátjukként fogják fel a más bűnét.

385. oldal (Metropolis Media Group, 2010.)

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Bár mindig hülye és fanatikus voltam, de becsületes hülye és romantikus fanatikus!

Lunemorte P>!

Ritkán esik meg, hogy egy idegen, tökéletesen ismeretlen házban egyből otthonosan érzed magad. Ez a házigazdáktól is függ, és magától a háztól is… a ház maga egyébként csak gazdáinak tükörképe. Világosabb és becsületesebb. Nincs az a szó vagy mosoly, amely segítene felmelegedni, ha a tárgyak hideget árasztanak.

Kapcsolódó szócikkek: otthon
Lunemorte P>!

Ha előbb cselekszel, és azután gondolkodsz, ne számíts semmi jóra!

Lunemorte P>!

Ha elveszed valakinek az életét, készülj fel arra, hogy odaadd a sajátodat!

yendayi>!

– A városban nincs magány?
– Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.

233. oldal

Lunemorte P>!

Mint egy felnőtt, aki elbűvölő, színes üvegdarabot ajándékozott egy gyereknek. Csak a gyerek nem érti, mennyire sértő, hogy ami neki drága kincs, másoknak vacak ócskaság.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Orson Scott Card: Fajirtás
Wesley Chu: Időrabló
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Brandon Hackett: Xeno
China Miéville: Konzulváros
Kim Stanley Robinson: 2312
Frank Herbert: A Dűne