Egyesült ​őrség (Őrség 9.) 54 csillagozás

Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Titokzatos ​vámpír szedi áldozatait a moszkvai utcákon. Az áldozatok neveinek kezdőbetűiből Anton Gorogyeckij egy üzenetet olvas ki, és Geszer parancsára nekiáll, hogy felgöngyölítse a szálakat. Vajon ki ez a titokzatos vámpír, és hogyan kell értelmezni az üzenetét? Gorogyeckij az archívumokban talált dokumentumok alapján próbál a nyomára bukkanni, ám ekkor lányát, az Abszolút varázslónőt támadás éri.
Felbukkan a Kétlényű, egy ősi istenség, és ezzel egyidejűleg ugyanaz a prófécia jut el mind az Éjszakai, mind a Nappali Őrséghez: „Nem hiába ömlött ki, nem feleslegesen égették el. Elérkezett az első határidő. Ketten testet öltenek és kitárják az ajtót. Három áldozat, negyedszerre. Öt nap marad a Másfélék számára. Hat napja marad az embereknek. Azoknak, akik útra kelnek, semmijük sem marad. A Hatodik Őrség halott. Az ötödik erő eltűnt. A negyediknek erre nem volt ideje. A harmadik erő nem hisz, a második erő fél, az első erő elfáradt.”
Vajon mi az a Hatodik Őrség? És hová… (tovább)

Eredeti cím: Шестой Дозор

>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
354 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628139 · Fordította: Egeres Zsuzsanna
>!
Metropolis Media, Budapest, 2016
354 oldal · ISBN: 9786155628146 · Fordította: Egeres Zsuzsanna

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Anton Gorogyeckij · Szvetlana Nazarova


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Méltó lezárása egy jó sorozatnak.
Valahol már várható volt, hogy egyszer vége szakad a sorozatnak, mert részről részre egyre magasabban volt a léc, és lassan eljött az a pillanat amikor már nincs olyan történet ami még hihető, ami nem hazudtolja meg az előző részeket, ahol nem mindenki szuper lény. Úgy gondolom, hogy ez pont jókor és jól lett megírva.
Izgalmas kis történet kerekedet, a megszokott szereplőkkel. Sajnos a fülszöveg igen sok mindent elárul, így nincs is nagyon mit mondanom.
Azért végén sajnáltam Antont, mert valahogy az Őrség nálam összenőtt a nevével.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Hatodik* Őrség kötetként az ember alapvetően tudja, mit várhat a könyvtől, és Lukjanyenko hozza is a színvonalat. Továbbra is egy remek világban járunk, és egy remekül felépített történetet kapunk. Lendületes, akciódús, humoros, szurkálódó, némi családi drámával, néhol elmereng, máshol kikacsint egy kicsit zsánerirodalom egyéb darabjaira spoiler.

Voltak azért pillanatok, amikor úgy éreztem, ezt-azt kicsit túltolt, főképp eredettörténet és családi dráma témakörökben, de összességében jó volt, nagyon élveztem. Bár a végén nagyon szerettem volna kitekerni az író nyakát, amikor az utolsó fejezet utolsó három és fél oldalát megkönnyeztem.**

Ez a befejezés remek lezárása a hat kötetnek. Kicsit azt hiszem, utálom érte Lukjanyenkot, de sok tekintetben nagyon elégedett vagyok. spoiler

Olvassátok el! Megéri.

*Igen, hatodik. A kiegészítő és egyéb köteteket inkább hagyjuk…

**Olvastam pár megrázó könyvet az utóbbi időben, de ezt egyik sem hozta ki belőlem…

Ui.: Bocs a csillagozásokért, nem fogok rendszert csinálni belőle.

Csatlakoznom kell viszont azokhoz, akik a magyar kiadást kritizálják: nem volt túl sok elírás, de annál zavaróbbak voltak. A fordítóváltást viszont eléggé megsínylette a könyv. A stílusa kellemes volt, ellenben valaki segíthetett volna a sorozatspecifikus kifejezésekkel :( spoiler

8 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Amikor épp nem Bruce Willis menti meg a világot az aktuálisan fenyegető apokalipszistől, akkor Anton Gorogyeckij helyettesíti őt, és ez így is van rendjén: a Lada a szokásos kerékvágásban döcög – dehogyis döcög! –, és ennél bizony nem is kell több; találóbb is tán, ha a szokásos medrében hömpölygő Moszkva folyó hasonlatával élek.

Lukjanyenkónak a világunk fonákságaira szolidan rávilágító éleslátása sűrűn csalt mély bólogatással kísért széles mosolyt az arcomra, a kikacsintások a világirodalom és a zsáner klasszikusai (a teljesség igényétől fényévekre: Bulgakov, Dosztojevszkij, Ilf & Petrov, Asimov) felé kellő mélységeket kölcsönöznek a kalandoknak, a morális értékrendje meg ennél nagyobb rendben már nem is lehetne. Mert a mindenbe loppal besunnyogó gonosz, mely alattomban mételyezi meg a gyanútlan emberfiak szívét, mennyivel nagyobb és valósabb veszélyforrás már a szemtől-szembe támadó, triviálisan förtelmes külsejű gonosznál.

A kétharmada körül mégis sűrűn tekeregtem, a vámpírok származástörténete a cro-magnoni ősembertől kezdve Ádám és Éva érintésével napjainkig a fantasztikus sztori történelmi alapokra helyezésének markáns túltolása. Bár visszatornássza magát utána, akad azért még egy durva fordítási hiba is: végig keveri Tigrincset a Tigrissel. Az új fordító alighanem csak az első, vagy az első két kötetet olvasta; Vitezslavból is így lett bizonyára Vityezslav, a Tükörből meg egy ízben tükrös.

8 hozzászólás
>!
ppayter
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

"[…] A legtöbb sorozatban mérhetetlenül bosszant, amikor a szerző időről időre átértelmezi a világ alapvetéseit, vagy egyre nagyobb és nagyobb főellenségeket húz elő. Tulajdonképpen Lukjanyenko is ezt csinálja kötetről kötetre, ami alól az Egyesült őrség sem kivétel, de ez mégsem zavaró. Térben, időben és a mágia természetét tekintve is új dolgokkal találkozik az olvasó, az aktuális fenyegetés is nagyobb a korábbiaknál, csakhogy ezt sikerül organikusan beledolgozni a sorozat világának szövetébe. Eleinte azért nem okozott problémát az ilyen típusú dramaturgia, mert Antonnal, mint nézőpont-karakterrel együtt fedeztük fel a világot, kezdő és alacsonyabb szintű mágusként nyilván neki sem volt tudomása mindenről. A mostani események viszont már Geszert és Zavulont is zavarba hozzák, gyakorlatilag mindenkinek új a szituáció, csakhogy közben Lukjanyenko megírt úgy egy tucat regényt és lett annyi rutinja, hogy sikeresen megoldja a problémát. […]

Sajnos ez a rész a korábbiakhoz képest kevésbé néz ki jól és a szövegben is valamivel több az elgépelés (kapcsolódó easter egg: az ezúttal nem elég szemfüles korrektor „Athén Melitta” az irodalmi szerkesztő Németh Attila nevének anagrammája), de ez nem von le annyit az értékéből, így is élvezhető a történet. Ha olvastad az előző részeket, valószínűleg nem kell ajánlás, hogy ezt is beszerezd. Ha és úgy jársz erre, hogy még nem olvastad: lezárult a sorozat, minden kötet olvasható magyarul (a kiegészítők közül nem, de azok általában úgyis gyengébbek) és ez az egyik legjobb kortárs (urban) fantasy, ne hagyd ki.


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/12/szergej-lukjanyen…

>!
Morpheus
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Végre a megszokott színvonal, ahol sok régebbről megismert szereplő felbukkan, ahol újból valami nagyszabású és végzetes ígérkezik, ahol Anton összeilleszti a szálakat főszereplőként (egy kissé elhomályosítva ezzel a többi szereplőt), és végül… jól szórakoztam. Minden összekeveredik, jó és rossz, homály és valóság, emberek és másfélék, múlt és jelen. Az emberiség és az állatvilág kipusztulásának rémét megtestesíti számunkra Lukjanyenko, így kezelhetővé, megoldhatóvá válik a probléma. Legalábbis a könyvben. Azonban maga a probléma a valóságban is fennáll (ha nem is ugyanígy), és már régóta a megoldás felé kellene haladni. Szóval valószínű, hogy mégiscsak kihalunk, miközben sok egyéb fajt is magunkkal fogunk rántani.

>!
Noro MP
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Mindig aggódom egy kicsit, amikor egy sikeres és jó regényciklusnak újabb és újabb részei születnek. Hiszen egy sikersorozat sem tarthat a végtelenségig. Ezért kifejezetten örülök, hogy ez a könyv egy valódi befejezés volt, minden értelemben. Ha mindent kihoztunk egy projektből, azt igenis le kell zárni. Ez pedig igazán nagyszabású fináléja az egyetlen, hamisítatlan és eredeti Őrség-ciklusnak*.

Ha rajtam állna, Lukjanyenko sorozatát két trilógiára osztanám. Az elsőben (Éjszakai, Nappali, Alkonyi Őrség) a világ és az egymással szemben álló hatalmak kidolgozása áll a középpontban, valamint az igazi oroszos moralizálás kap rendkívül nagy szerepet. Ezekben a szerző mindig új ötleteket keresett, még akkor is, ha ismerős fantasy-elemeket épített a történetbe, és valami sajátságosan kelet-európai hangulatot teremtett meg.
A második trióban (Utolsó, Új, Egyesült Őrség) már inkább a kialakított világgal játszadozik, elvarratlan szálakat ránt elő az előző könyvekből, és általában mintha közeledne a tipikus angolszász fantasy irodalom könnyedebb stílusához is. Ezek a könyvek kevésbé veszik komolyan magukat, és kevésbé lényegre törő a felépítésük. Ennyiből talán már látszik , hogy nekem miért az első három könyv a kedvencem, de el kell ismerni, hogy Lukjanyenko a folytatásokat is profin kezeli: mindig betartja a korábban lefektetett szabályokat és rájuk építkezik. Ügyesen csűri-csavarja most is a sztorit, a végső lezárás pedig egyszerre bátor, szokatlan és nagyon hatásos. Én mégis úgy vélem, hogy ha rögtön ilyen stílusban kezdett volna az íráshoz, akkor ennek a sorozatnak nem lenne ekkora sikere.

A Másfélék világa, mint mindig, ebben a kötetben is önmaga ellensége. A halandók nem sok vizet zavarnak – bár van néha egy-egy kivétel, amelyekkel nagyon hatásosan él a történet. És miután már mindenki megharcolt mindenkivel, mi más marad a végére, mint maga a Homály? Az erkölcsi konfliktusokat, amelyek természetesen minden jó Őrség-könyvben megtalálhatóak, ez eléggé más, és talán a megszokottnál kevésbé éles fényben jeleníti meg. Hiszen hogyan lehet eszmei vitát folytatni egy természeti erővel?
Be kell valljam, hogy a sok antropomorfizálás nem lett a kedvencem – igaz, hogy a fantasztikumban ennek nagy (legalább hatezer éves :P) hagyománya van, én mégis jobban élveztem az Alkonyi Őrség lapjain csúcsra járatott, racionális világképet. A Másfélék evolúciója viszont mestermunka volt, akárcsak az utolsó fejezet utolsó oldalán elejtett megjegyzés az ellenség valódi természetéről. Szerintem ez az igazi lukjenyankizmus: amikor magad sem tudod biztosan, hogy SF-t olvasol, vagy fantasyt.

* Amelyben Vasziljev csak bedolgozó volt egy fél kötet erejéig. Ehhez ragaszkodom.

>!
Valentine_Wiggin
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Csak most, hosszú idővel ennek a regénynek az első olvasása után szedtem össze mindent, amit le akarok írni. Egy olyan sorozat zárult le ezzel a kötettel, amiben számomra tényleg minden megvolt, amiért rajongani tudok egy könyvért, és igazából még most sem fogtam fel, hogy ha Vlagyimir Vasziljev írja is tovább a maga történetszálát a kijevi setétekkel, akik a maguk módján ugyancsak a szívemhez nőttek, de Anton, Szveta, Olga, és a többiek kalandjai most lezárultak.
Rengeteget nevettem, néhány jelenetnél már a könnyem folyt tőle, imádtam Antont és Szvetát együtt, szülőkként, ahogy kamaszodó lányukkal küzdenek. Kesát, aki akkor is elmegy fagyizni, ha látja a jövőben, hogy fájni fog a torka, Jegort, aki sorra halmozta a hibákat, míg nem láttunk, de visszatekintve érti, hol és mit rontott el, és elképesztő a bátorsága… és persze Arinát, aki megint bejött a maga tökéletes szürke árnyalatával, laza stílusával, és a végén elég erősen meg is lepet, mikor kiderült, hogyan kötődik Antonhoz. A drámai részek a humor mellett is szíven tudtak ütni, ilyen ütős, ennyire keserédes zárása szerintem egyetlen Őrség könyvnek sem volt. Egyszerre hatott meg, dühített fel, és volt pont ezért tökéletes.
A fordulatok, a felvetett kérdések, tényleg minden annyira helyén volt, hogy azt hiszem, bátran mondhatom, a „Hatodik Őrség” (mert ez akkor is az, és nem egyesült, fordítói hibák ide vagy oda), méltó lezárása ennek a sorozatnak. Én pedig megyek fanfictiont írni, várom a következő Vasziljev regényt, és annyit mondok, hogy olvassátok ezt a sorozatot, vesszetek el benne, mert megéri.

>!
Habók P
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Ez majdnem olyan jó volt, mint az első, az író most mindent előhozott, amit eddig elkezdett, és mindent el is varrt, annak rendje és módja szerint – még ha ezért alaposan meg is kellett csavarni a történetet. Hiába no, a Homály mindenre képes – és mindennek az ellenkezőjére is. Ami hiba adódott, az a magyar részről került bele. A rengeteg – olykor értelemzavaró – hiba és félrefordítás. (Megörültem Tigrincsnek, de kiderült, hogy ő csak a Tigris. A fordító miért nem olvasta el a korábbi köteteket – legalább nagyjából?)

2 hozzászólás
>!
chibizso
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Na, azt sosem hittem volna, hogy Lukjanyenko egyszer megríkat. Ez a befejezés… Olvassátok el, és majd meglátjátok.

Maga a Hatodik/Egyesült Őrség tisztességes lezárása egy hat részes könyvsorozatnak, az a fajta, amit ha nagyon akarunk, se lehetne folytatni (legalábbis az eddigi formájában már nem). Az eddig epizódikusnak tűnő részek most végre összeérnek, megértjük, hogyan függnek össze az eddigiek, mi miért történt. És mindezt milyen fordulatosan! Továbbá Lukjanyenko „kimaxolja” a világépítését:mindenki megkapja a teljes történetét és társadalmi rendjét. Ugyna a vámpíroknál eszembe jutottak Anne Rice írásai, de itt azért mégis kicsit másfele vitte ezeket a lényeket az író.

Szóval, ez most nagyon jól eső rész volt. Kicsit az „innen-onnan előhúzok X-Y-t” meg a hirtelen lezárás zavart spoiler, de amúgy nagyon olvastatta magát.

A magyar kiadásra kicsit kiakadnék. Az állítólagos rengeteg elgépelés kijelentés szerintem kicsit túlzás, de azért sokkal több akadt, mondjuk az Új Őrséghez képest. Az viszont annál inkább felbosszantott, hogy a szintén az Új Őrségből megismert Tigris itt végig Tigrincsként szerepelt (aki ugye egy teljesen más szereplő), az alakváltók is új nevet kaptak, a potenciális Másféle helyett látens Másféle volt, és lehetne ezeket sorolni. Őszintén, ezekért nem feltétlen a fordító a hibás (szerintem az előző részekhez hasonlóan élvezhető volt a stílus, továbbá szögezzük le, hogy irtó nehéz egy ilyen sorozatot az utolsó kötetnél átvenni, és határidők mellett még elolvasni az előző 5 részt is), hanem lektornak/szerkesztőnek is ki kéne szűrnie, főleg, ha már dolgozott az előző köteteken is.

>!
AnyAnonymous P
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség

Lukjanyenko Őrség sorozata, amely ezzel a kötettel elvileg véget ért, még mindig abszolút kötelező darab azoknak, akik kicsit is szimpatizálnak az orosz urban fantasy gondolatával. :)
Jó volt visszatérni még egyszer, utoljára ebbe az egyedien oroszos fantasy világba. :) A záró kötet végre hozza ugyanazt, amiért az első köteteket nagyon szerettem, sokat vissza is utal, összeköti és lezárja az összes szálat. Mindezt elég pörgősen teszi (nem filozofálgat vagy moralizálgat túl sokat), miközben az egészet jó humorral fűszerezi. :)
Így visszatekintve, kellemes volt végigkísérni Anton köteteken átívelő mágikus fejlődését, ahogy az ő növekvő erejével és tapasztalatával párhuzamosan egyre nagyobb léptékben és mélységben láthattunk bele a világot mozgató mágia természetébe, a Másfélék és az emberek kapcsolatába, illetve az egyensúlyt felügyelő erők működésébe. Szép kerek lett így a történet.
Ugyanakkor.. Ez a kötet mégsem tökéletes. Egyrészt, messze nem gondolkodtatott el annyira, mint azt megszoktam az első kötetektől. Másrészt, ugyan a lezárással elégedett vagyok (nem semmi!), a fő konfliktust feloldó jelenettel viszont nem. Ennél azért többet vártam volna.. valahogy összecsapottnak tűnt. :/
Ezt az egészet pedig tovább rontja a magyar kiadásban szereplő megannyi hiba és félrefordítás, ami tényleg zavaró.
Ennek ellenére, ez a könyv méltó lezárása a sorozatnak. Sajnálom, hogy ezzel vége is.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Nágya felsóhajtott, és turkálni kezdte az omlettet.
– Sótlan.
– A só káros az egészségre.
– És leégett.
– Az aktív szén jót tesz az egészségnek.

39. oldal

>!
ViraMors P

– De apa! Háromudvarnyira van! Tizenöt éves vagyok!
– Nem három, hanem négy. Nem tizenöt, hanem elmúltál tizennégy.

38. oldal

2 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

– Én is rosszul tudok ófelnémetül – mondta Ellen. – Az, ahogyan a tizenharmadik században írták, már kiment a használatból. Ha középfelnémetül vagy koraújfelnémetül lenne… Hah! Koraújfelnémetül folyékonyan beszélek.
– Meg vagyok rendülve, le vagyok nyűgözve, és beismerem a műveletlenségemet – jegyeztem meg.

137. oldal (Metropolis Media, 2016)

>!
Anton_Gorogyeckij P

A boszorkányokat nem értheted meg. Akár Setétek, akár Fénypártiak. Mindenképpen másként gondolkodnak. Nők…

161. oldal (Metropolis Media, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · nők
>!
Anton_Gorogyeckij P

A boszorkányok mindig kaphatók arra, hogy édességet egyenek, bármekkora mennyiségben.

291. oldal (Metropolis Media, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: boszorkány · édesség
6 hozzászólás
>!
Anton_Gorogyeckij P

Nos, hát maradt Oros Csaba.
Magyarország soha nem állt olyan hely hírében, ahol tombolt a vámpírizmus. Igaz is, a legendás Drakula, aki nem is vámpír volt, hanem egyszerűen egy kegyetlen ember, a szomszédban, Romániában élt. A magyar tulajdonképpen jólelkű nép, szeretik a bort, a húst és a finom, édeskés dolgokat, de ahhoz, hogy táplálékul szolgáljanak a vámpíroknak, nem fűlik a foguk. Ráadásul mindig is annyira civilizálatlanok voltak, hogy – az angoloktól vagy az amerikaiaktól eltérően – hittek a vámpírokban.
Így tehát Magyarország területén a vámpírok szánalmasan és rejtőzködve tengették az életüket. Még az Éjszakai Őrség beavatkozása nélkül is.

43. oldal (Metropolis Media, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország · vámpír
>!
Anton_Gorogyeckij P

– Bizonyos mértékig minden asszony boszorkány, még a Másfélék is.

138. oldal (Metropolis Media, 2016)

>!
Anton_Gorogyeckij P

Miután visszaraktam Amanda dokumentumait (egyébként nemcsak másolatok, hanem eredetiek is voltak közöttük – vajon mi szél hozta őket?) a dobozba, kihúztam a nevét a listáról. Amanda meggyőzően bebizonyította, hogy ha veszünk egy vámpírt, és jó alaposan megkínozzuk, akkor véglegesen meghal, és már senkinek sem fog ártani. Sok újdonságot fedeztem fel magam számára a női jellemről és a dán nemzeti szokásokról. Megértettem, hogy a dánok miért darabolták fel a gyerekek előtt a szegény kis zsiráfot, Mariust. Gyanítottam, hogy már nem tudok ugyanúgy tekinteni a „Lego”-ra, mint korábban.

42-43. oldal (Metropolis Media, 2016)

>!
Noro MP

– Annak, aki ezer évig él, átlagosnak kell lennie.

109. oldal (Első rész, ötödik fejezet)


A sorozat következő kötete

Őrség sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Lev Grossman: A varázsló birodalma
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Karen Chance: Holdvadász
J. R. Ward: Megsebzett szerető
Jeaniene Frost: Síri csendben
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja