A ​Debütáns 3 csillagozás

Szergej Lebegyev: A Debütáns

Volt ​valamikor a Szovjetunióban egy szupertitkos város, melynek kutatóintézetében fantasztikus vegyészek dolgoztak. Állatok sokaságát s gyakran embereket ("próbababákat") is feláldozva fejlesztették ki azokat a mérgeket, amelyekről most, évtizedekkel később gyakran hallunk a hírekben.
Kalityin professzor is ebben a városban dolgozott egészen a Szovjetunió felbomlásáig – majd emigrált, és magával vitt egy kis flakonnal nagy alkotásából, a Debütáns nevű méregből, amely már-már tökéletes, mert nem hagy semmilyen nyomot az áldozat szervezetében. Új külsőt, új identitást kapott, de tudja, hogy így is veszélyben forog az élete. Az orosz titkosszolgálat nem felejt, és akár hosszú évek múltán is bosszút állhat az árulón. S most érzi, majd már tudja is, hogy jönnek érte – s valószínűleg az általa kifejlesztett méreggel akarják majd megölni.
Szergej Lebegyev regénye – amely thrilleres fikcióba oltva nemcsak a fő orosz méreglaboratórium történetét meséli el, hanem a benne dolgozó… (tovább)

Eredeti cím: Дебютант

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Helikon, Budapest, 2020
332 oldal · ISBN: 9789634795780 · Fordította: Soproni András
>!
Helikon, Budapest, 2020
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634790884 · Fordította: Soproni András

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Szergej Lebegyev: A Debütáns

https://szeged.hu/hirek/39736/a-kommunista-bunok-es-az-…

A mai orosz irodalom (is) hemzseg a nagyobbnál nagyobb tehetségektől és befutott sztáríróktól – elég ha csak Viktor Pelevint, Vlagyimir Szorokint, Zahar Prilépint, Tatyjana Tolsztaját vagy éppen Roman Szencsint említenem –, így minden bizonnyal nem a legegyszerűbb dolog labdába rúgni mellettük egy fiatal szerzőnek, ám úgy tűnik (legalábbis a külföldi oldalak híradásai szerint), hogy az idén negyvenéves Szergej Lebegyevnek sikerült berobbanni nemcsak az orosz, de bizonyos mértékig a kortárs világirodalomba is a 2011 óta kiadott öt regényével.

Idehaza nem meglepő módon a Helikon a legújabbal, a 2020-as Debütánssal kezdte meg a Lebegyev-életmű kiadását. Ha elöljáróban meg kellene mondanom, hogy milyen a szláv szerző stílusa, akkor röviden azt tudnám válaszolni: furcsa, szigorú, távolságtartó és rideg.

A Debütáns megjelentetése már csak azért sem lehet teljesen koncepció nélküli a kiadó részéről, mivel egy hihetetlenül aktuális témát dolgoz fel, mégpedig egy orosz titkosszolgálatok által végrehajtott mérgezési kísérletet.

A szöveg felszíne gyakorlatilag egy thrilleré: az arcnélküli hatalom úgy dönt, hogy az egykori szovjet kémikusnak, az évtizedek óta Nyugaton élő Kalityin professzornak meg kell halnia, nehogy segíteni tudjon egy politikai gyilkossággal kapcsolatban indított nyomozásban, ezért utána küldenek két kőkemény és tapasztalt ügynököt, hogy éppen az általa kifejlesztett, legendás hatékonyságú méreggel, a „címszereplő” Debütánssal végezzenek vele. Ezen a bő háromszáz oldalon váltott szálakon követjük nyomon a két bérgyilkos, illetve az idős tudós útját. Ám persze jóval többről van itt szó, mint egy egyszerű thrillerről. Ugyanis az eleinte kimondottan lassan összeálló szilánkokból és utalásokból nem csak a mai orosz és az egykori szovjet rendszer kritikája rajzolódik ki, de még a náci Harmadik Birodalom sorsa is összekapcsolódik a történetünkkel.

Maguk a leírások is meglehetősen furcsák, mivel Lebegyev végig hihetetlenül távol tartja tőlünk a szereplőit (de még a helyszíneket is csak alig-alig tudjuk beazonosítani). Egyikért sem tudunk izgulni, egyiket sem tudjuk megkedvelni (a professzor egy fokkal sem szimpatikusabb, mint a meggyilkolására készülő ügynökök, sőt), ám talán éppen ettől lesznek kimondottan hihető és valóságos figurák.

Kalityin ugyanis egyáltalán nem egy szent, nem is volt az soha. A visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy egy szigorúan titkos és a világtól elzárt telepen (a Szigeten) nőtt fel és töltötte élete java részét, egy olyan helyen, amely az egész orosz történelmet tökéletesen magába sűríti. Az itt élő őslakosokat előbb leigázták, majd kiirtották az orosz hódítók, akik később egy erődített kolostort emeltek, amit aztán a kommunista időkben jócskán lepusztítottak, hogy előbb árvaházat, majd börtönt, végül pedig egy, a külvilág elől elrejtett telepet rendezzenek be, ahol többek között halálra ítélt rabokon kísérleteznek a világ legveszélyesebb vírusaival és mérgeivel.

Kalityin bár sosem válik igazi, hithű kommunistává, de mégis itt érzi egyedül otthon magát, itt találja meg élete célját, és sokáig – több száz ember életét lelkiismeretfurdalás nélkül feláldozva – keresi, kutatja, majd leli meg végül a tökéletes és láthatatlan mérget, a Debütánst, élete egyetlen igazi értelmét.

Lebegyev mindvégig érzékelteti, hogy hiába járunk napjainkban, az (orosz) múlt nem múlt el végleg, továbbra is a mindennapok része. Ugyanazok az erők irányítanak mindent, és ugyanazok a játékszabályok érvényesek, mint korábban, és a szovjet rendszer kisebb-nagyobb bűnösei is javarészt mindent megúsztak, mint ahogy a többek között a csecsen háborúkban szörnyűségeket elkövető két bérgyilkos is, akik azonban bár már az új rendszer gyermekei, de semmiben sem különböznek az előzőéitől.

Szóval a Debütáns furcsa könyv, távolságtartó, alig engedi magához az olvasóját, így persze nehéz is megszeretni, ám egyértelmű, hogy Lebegyev nagy tehetség, és kimondottan egyedin, némileg újszerűen áll a kommunista bűnök és a velük kapcsolatban elmaradt bűnhődés kérdéséhez. Így a hazai irodalombarátoknak azt javaslom, hogy mindenképpen adjanak egy esélyt ennek az új, friss hangnak. Szerintem mindenképpen érdemes.

knutomix P>!
Szergej Lebegyev: A Debütáns

Messziről kezdem. 2019 júniusában Jonny Greenwood rövid twitter üzenetben tudatta a világgal, hogy a Radiohead (és egyben a modern könnyűzene) egyik legfontosabb lemezének (OK Computer, 1996-1997) felvételének környékén készített, mintegy 18 órányi hangfelvételt tartalmazó minidisk archívumot ismeretlen tettesek ellopták és annak kiszivárogtatásával zsarolják a zenekart, amire válaszul az együttes tagjai úgy döntöttek, hogy jelképes összegért maguk teszik elérhetővé az anyagot a Bandcampen, és az így befolyt bevétellel az Extinction Rebellion globális környezetvédelmi mozgalmat támogatják. A hangfelvételeken a későbbi nagylemezeken megismert számok korai verziói, kísérletezgetések, élő felvételek, hangkollázsok, rögtönzések hallhatók. A hetedik minidisk Thom Yorke akusztikus szólójával kezdődik, az előadott Our Guarantee To You címre keresztelt szám bár tematikájában illeszkedik az OK Computer világába és bármely korabeli britpop zenekar boldogan tudta volna repertoáron, hivatalosan sose jelent meg, mondhatni jogosan, mert bár megcsillan benne az alkotók zsenialitása, egész egyszerűen nem elég jó, nem szikrázik, csak pislákol.
Nagyjából „csak” ennyi a bajom A Debütánssal.

Az a rideg távolságtartás és dermesztő hitelesség, amivel a széthulló Szovjetunió és a formálódó Oroszország morális mocsarát ábrázolja, lenyűgöző. A szereplők nem hősök (vagy anti-hősök), csak tökéletesen képzett pártkatonák, megfosztva a humánum káros befolyásától. A tudós Kalityin és a bérgyilkos Sersnyov egyaránt a Szovjetunióban váltak területük kiemelkedő alakjává (még ha nem is hithű kommunisták), és csak ott válhattak azzá a szörnyeteggé, akik; számukra csak ez a rájuk igazított szovjet kabát kényelmes, ebben érzik jól magukat, milyen szerencse, hogy ebben az új orosz világban sem kell levetniök. Rendkívül nyomasztó és sötét az üzenet, hogy bármilyen csillogó legyen is a kasztni, ugyanazon a rothadt alvázon fut már hosszú évtizedek óta.
A kiváló kor- és jellemrajz (főleg Kalityiné) mellett thrillerként kevésbé jól működik a történet. Sersnyov és társa viszontagságai, mintha egy korai Coen-film botcsinálta bűnözőpárosára mért sorscsapáslavina, de itt inkább kínos, mint abszurd és a zsánerben elvárt késleltetéses feszültségkeltés szerepét sem tölti be. Sersnyov figurájában végig megvan ez a bizarr komikum, ami hol jól működik (például a folytonos megyfigyelve-levés tudat paranoiája), hol meg nem (mint a születésnapi paintball csata); de inkább nem. És azt sem segíti a zsánerben maradást, hogy igazából csak Sersnyov mellékebbnél is mellékszereplőbb fiának drukkolhatunk, hogy legyen esélye felnőni ennél kevésbé mérgező (hah!) légkörben.

(A kiadó sietősen inkább ezzel kezdte Lebegyev megismertetését a honi olvasókkal, ami érthető, mert hát ez egy aktuális téma thrilleres feldolgozása, de az nem érthető, miért maradtak furcsa, értelmezhetetlen mondatok, kifejezések a fordításban: ilyen pl a fedező legenda (mármint fedősztori?); mentőpárna (a szövegkörnyezetből gyaníthatóan légzsák lesz az))


Népszerű idézetek

giggs85 P>!

Elég egyszer önként feljelentést tenni, legközelebb már megkérnek rá.

209. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Csingiz Ajtmatov: Fehér hajó
Julia Lewis Thomson: Többek között
Sharon Stewart: Anasztázia
Katherine Arden: A lány a toronyban
Grigorij Szluzsitel: Egy moszkvai kandúr feljegyzései
Amor Towles: Egy úr Moszkvában
Julija Kuznyecova: Micsoda nagyi!
Grigorij Rjazsszkij: Példaértékű ház
Valerij Zalotuha: A muzulmán