Értékelések 42

Linda800929>!
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

A fülszöveg és a borító alapján egy nagyon jó könyvre számítottam, már egy ideje el akartam olvasni..de iszonyúan csalódottan tettem le végül. Nekem túl egysíkú, vontatott, unalmas volt az egész. Sőt, néha azt sem tudtam mit olvasok, egy- egy részt többször újra kellett olvasni. A váltott szemszög itt nagyon zavaró volt, E/1, E\2, E\3 váltakozott egyfolytában, nehezen jöttem rá néha, hogy most kinek is a fejében vagyok. A történetnek nincs nagy cselekménye, inkább az egész egy belső monológra épít. A szereplők is számomra túl semmilyenek voltak, hiába jött az író a BDSM-mel meg a szadizmussal…valahogy nem jött át az egész. A vége is túl összecsapott lett…

Hirdetés
pável >!
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

"Kilátástalan világ ez, ahol nincs helye a reménynek, ahol elkerülhetetlen a halál, a szenvedés pedig mindennapos és kibírhatatlan. Olyan világ, amelyben Ruandában piramisba rakják a gyerekfejeket, hogy könnyebben összeszámolják őket; olyan világ, amelyben Moszkvában egy harmincéves férfi a kád szélén ül és sír, mert nem tud elélvezni, még akkor sem, ha maga elé képzeli, hogyan nyúzza le darabonként a bőrt egy tizenöt éves lányról, aki irgalomért könyörög, és már könnyezni sem tud, mert kiszúrták a szemét.
És a férfi éppen azért sír, mert ez az egyetlen kép, amelyik képes felizgatni."

Brutális, véres és lelkiző. Egyben gyorstalpaló az alapoktól a csúcsokig kriminológiából és BDSM-ből.
Annyira nem húznám le, mint egy drága hivatásos előolvasó kartársam (http://ekultura.hu/2013/04/09/szergej-kuznyecov-pillangobor ), de megértem a csalódottságát. Engem néha elszórakoztatott (elképesztett) a szerző fantáziája a horror területén (vagy csak rész vett a csecsen háborúban? mindenesetre nem kerülnék a kezei közé), de a lelki nyavalygások és Xenia karaktere, meg az egész krimi-szál (bár valójában nem érzem annak) nem nyűgözött le.

"Életem minden pillanatában tisztában vagyok vele, hogy mindaz, amit csinálok, abszolút szörnyűség. (…) egyetlen dolgot akarok lerombolni a hazugságot, (…) Levágom a nők mellét, felvágom a hasukat, forrasztópákával kiolvasztom a még élő testükből a zsírt – én így beszélek. (…) A kiáltás üvöltésbe fordul, aztán nyöszörgésbe. Ezek a legőszintébb hangok. A fájdalom nem ismeri a hazugságot.
Ők azonban ekkor sem értenek semmit, és végül mindennek vége, a fonál elszakad, és mások élete úgy zsugorodik össze a kezem alatt, mint a pillangó bőre."

Sajnos tényleg hajaz a Szürke 50-széria együgyűségére (bár itt leginkább csak véres hajcsomók kerülnek elő dildóban végződő hajkefék helyett), de azért nem egy súlycsoport. Széplelkűeknek nem ajánlott a számos igen durva (a sorozatgyilkos szemszögéből mégis szinte már lírai részlet) miatt és ezt a legkomolyabban mondom, ilyen kínzásokról még nem olvastam sehol (pedig…), de összességében mégiscsak egy pszichohorror lektűr.
Visszaemlékszem azért egy elgondoltató elméletére, miszerint régen még nyilvánosak voltak a kivégzések, ma meg a prűd televíziózás korában (mert a látszat ellenére, legyen az bármilyen véres, még mindig vannak tabui) talán nem véletlen vágynak az emberek olyasféle dolgokra, melyek egyben el is borzasztják őket.

Most nem csak hogy nem nyúlsz magadhoz olvasás közben (E.L.Jamesnél ezt érzésem szerint el is várta a célközönségétől a kiadó – nem is értem a sok metrón olvasót…), itt arra jutsz a végén: egy darabig más se érjen hozzád…
Cserébe viszont az egyik tuti esélyes a 2013-as Év borítója díjra!

orosz / kortárs / regény / thriller / szexuálpszichológia / kriminológia
(2013k)