Pillangóbőr 66 csillagozás

Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Napjaink ​legzseniálisabb orosz írója” – Arturo Pérez-Reverte
Veszélyes, perverz, sokkolóan orosz.

Xenia egy kicsi, de befolyásos online újság szerkesztője. Hogy lenyűgözze főnökét és beindítsa a karrierjét, kockázatos lépésre szánja el magát: nyomába ered a Moszkvát rettegésben tartó kéjgyilkosnak.
Egy gondosan megtervezett weboldal segítségével akarja csapdába csalni az ismeretlen tettest. A site rövid idő alatt meglepően népszerűvé válik, és meghozza a várva várt elismerést Xénia számára. Csakhogy a lányt hamarosan teljesen rabul ejti a virtuális valóság, ahol kielégítheti a legvadabb perverzióit is. Hamarosan szembe kell néznie legsötétebb titkával: valójában azért érdekli ennyire az ügy, mert ellenállhatatlanul vonzza a gyilkosságokban megnyilvánuló kegyetlen szexualitás. Egyre inkább az ismeretlen tettes megszállottjává válik, amitől veszélybe kerül a törékeny egyensúly élete két része között. Mindeközben a gyilkos érdeklődése is felébred… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2013
464 oldal · ISBN: 9789633101452 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi P
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

A könyv valamikor régebben, már nem emlékszem, hogy milyen okból kifolyólag felkerült a várólistámra. Valószínű, még most is ott csücsülne, ha nem választották volna ki nekem egy kihívás keretében. Mikor elolvastam a fülszöveget és pár értékelést, nem nagyon akaródzott belekezdeni. Kissé aggódtam, hogy sokáig fog tartani, de meglepő módon gyorsan tudtam haladni vele.
Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Nem igazán szeretek sorozatgyilkosokról, perverzekről, szexuális aberrációkról, kínzásról olvasni. Ezeknél a részeknél fokoztam is tempót, hogy minél előbb túljussak rajtuk, minél kevesebb maradjon meg az emlékezetemben belőlük. Tetszett, hogy a történet Moszkvában játszódik, még pedig a közelmúltban. Jó volt kalandozni az orosz metropolisz utcáin, felismerni egy-egy helyszínt, és amikor megemlítettek egy-egy közéleti szereplőt, felkiáltottam, hogy róla már hallottam. Általában szeretem a váltott szemszöget. Itt azonban zavaró volt, hogy négy szereplő szempontjából olvasok időnként E/1, E/2 vagy éppen E/3 személyben.

>!
anglee P
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

PERVERZ. SOKKOLÓ. OROSZ.
Ezekkel a szavakkal bélyegzik meg a könyvünket. Nem mondom, tényleg ötletes ilyet írni rá, figyelemfelkeltő, és végül is teljesen igaz mindhárom jelző. Tehát elvileg nem vagyunk átverve. ELVILEG.
PERVERZ: Az. Igen. Bár már inkább undorító. Ízlés dolga. Bitang perverz, igen. Kicsit fintorgok ahogy ezt leírom, de nem tudok ezzel a kijelentéssel vitázni.
SOKKOLÓ: Ez is tök igaz. Sokkolóan szar. Azt nem mondta végül is senki, hogy hogy fog sokkolni. Pozitív, vagy negatív élményként? Pozitív semmiképp. Mondjuk tényleg, vonjunk ki a négyszázhatvannégy oldalból négyszázhatvankettőt, és sokkolódjunk úgy, hogy csak az utolsó két oldalt olvassuk el. Teljesen elég ennyi belőle. Ne olvassátok el az elejétől, ha nem vagyok kitartóak, akkor sokkal hamarabb félbehagyjátok, és sose értek az utolsó két oldalhoz. Az a könyv csúcspontja. Elég az nektek, bízzatok bennem.
OROSZ: Szimpla ténymegállapítás. Én meg MAGYAR. Húha. Oké, oké, az oroszok elmebeteg barmok, erre akarnak utalni? Nem vernek át, Kuznyecov elég oroszosan hangzik, és a könyv is minden oldalon a pofánkba tolja, hogy „Nenyenye én orosz vagyok, és te meg hülye európai, aki semmit nem konyít se a politikánkhoz, se a magazinjaink nevéhez, se a történelmünkhöz, se semmihez, nyenyenye, de gáz vagy!” Nyenyenye, leszarom! De le ám!!!
Bővebben: http://biangiolvas.blogspot.hu/2016/06/szergej-kuznyeco…

1 hozzászólás
>!
vöri P
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

„Pillangóbőr az új szürke.” – ez is az a típusú reklámfogás, amiért kifejezetten kár. Ugyan nem olvastam az árnyalat-trilógiát, sem az egyre szaporodó kistestvéreit, de az értékelések alapján azok inkább rózsaszínűnek tűnnek, ez meg legalább tényleg szürke (és nem mellesleg 6 évvel korábban íródott). A fülszöveg is sántít egy kicsit, félrevezető…
    Hogy mi az amit ténylegesen kap az olvasó? Nincs pergő cselekmény, nincsenek fülledten erotikus jelenetek minden második oldalon, csak a négy szereplő vívódása, gondolatai, ahogyan a mindennapos, és a – nos hát – jóval kevésbé mindennapos problémáikkal, vagy éppen boldogságukkal küzdenek. Természetesen a végkifejlet tartogat némi akciót, de ott sem maga a cselekmény áll a középpontban, hanem a hozzá vezető (lelki?) folyamatok.
    Egyszerre zavaró és érdekes, ahogy az elbeszélésmódban ugrál az E/1-E/2(!)-E/3 között. Nem egyszerű belelátni ezekbe a fejekbe, akkor sem, mikor konkrétan bevonja az olvasót (E/2) – legfeljebb meg lehet próbálni megérteni, de átérezni szerintem nem nagyon. A stílus egyébként egészen jó – pár oldal volt az elején itt-ott, ahol azt éreztem, hogy azért ez gyengécske, amúgy meg viszonylag sok, már-már zseniális megvillanás akad benne – az a fajta, amikor olyan ferde-féloldalas, keserű mosolyra húzod a szád.
    Sok téma felmerül a BDSM-en, erőszakon, a sorozatgyilkossá válás folyamatának megfejthetetlennek tűnő kérdésein kívül is – egy kevés az orosz „mindennapokról” a főszereplők ismerősei-rokonai kapcsán, az online újságírásról, házaséletről, abortuszról stb. – tömve utalásokkal, amikhez szerencsére a sok lábjegyzet is segítséget nyújt. Tetszett, hogy az alapkérdéseket is viszonylag sok nézőpontból vizsgálja.
    Nincs a regénynek csúcspontja, ahol az ember megkövülne, azt hiszem leginkább azért, mert a borzalmakat olyan természetességgel írja le (gondolok itt akár a sorozatgyilkos, vagy a BDSM-fan Xénia szemszögére), hogy talán hirtelen fel sem fogod mi az, amit épp olvastál – pedig bőven eléggé brutális és erősen korhatáros.
A cím pedig remek, nagyon jól passzol a tartalomhoz.

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, és túladni sem akarok a könyvön, talán egyszer még újra is olvasom majd.

6 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride IP
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Esküszöm, azt sem tudom, mit olvastam.
Pedig a stílust nagyon élveztem. Kár érte. Hittem, hogy ez az én könyvem.
Bár, mivel nem igen tudom mi is volt ez, akár lehet…

9 hozzászólás
>!
Emerencia P
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

A könyv borítóján három szó köszönti az olvasót ,mint egy útmutató az alkotáshoz. Perverz, sokkoló, orosz. Perverz ?Igen,perverz volt ,ez stimmelt. Orosz? Igen,azt hiszem ,mondhatjuk,hogy orosz.Sokkoló? Mindenképpen. Engem legalábbis sokkolt,hogy 100 oldalon nem történt semmi. Hacsak azt nem vesszük történésnek,hogy időnként beköszönt a gyilkos néhány kósza gondolatmenettel, és betekintést nyerhetünk három nő csacsogásába, életüknek apró mozzanataiba,mintha egy olcsó szappanoperát néznénk. Ez a végletekig sokkolt,néha úgy éreztem,hogy feladom a könyv elolvasását,de mivel kitartó vagyok,ezért a végsőkig feszítettem azt a bizonyos húrt. A végeredmény:Elolvastam ,de időpocsékolásnak tartom ezt a történetet ,mert annyira gyenge.

>!
Novbert
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Olykor elképzelek egy olyan világot, amiben a fülszövegekre is vonatkoznak bizonyos szabályok. Mondjuk tegyük fel, hogy az a szabály, hogy a fülszövegbe semmi olyat nem lehet írni, ami a könyv második felében történik. Ebben az elképzelt világban a Pillangóbőr fülszövege valahogy így nézne ki:

Xéniának (úgy is mint Kszjusa, Kszjusenka, Kszjusakármicsodácska, etc.), a kócos hajú, lerágott körmű, mazochista, szókimondó, huszonhárom éves ambíciózus orosz újságírónőnek, aki egy másodvonalbeli hírportál főszerkesztője, az a forradalmi ötlete támad, hogy mivel Moszkvában épp halomra öli a nőket valami pszichopata, ő meg ugyebár újságíró, írni kéne erről a gyilkosról valamit. Főnöke, Pása, természetesen helyteleníti ezt a teljesen nonszensz ötletet, mellé áll viszont a szintén IT szakmában valamit csináló harmincöt éves, szőke, hosszú szipkával dohányzó, egy meleg színházrendező báttyal rendelkező, egzisztenciális válsággal küzdő, frissen felcsinált Olga (Olja, Oljecska, Oljenka, etc.), a számok nagy ismerője, akinek a cégénél valami különösebben nem részletezett gond van; a programozó (vagy újságíró? vagy programozóújságíró?) Alekszej, nős, két gyermek apja, aki folyamatosan csalja feleségét, és az egésznek valami rejtélyes módon köze van ahhoz, hogy annó nem mehetett el a családja miatt a csecsen háborúba tudósítani, szóval csalja az asszonyt többek között főhősnőnkkel is, bár még nem sejti, hogy Xénia mazochista, ebből még lehet valami gubanc; valamint ott van még Xénia barátnője a grafikus, valaha szűzies, de aztán teljesen elkurvuló (?) Marinka, akinek van egy kétéves gyereke egy pasastól, aki talán kínai, és a lakásában egy bárszéken van a tévé, mint egy oltár, meg lecsós festmények vannak a falon.
Szóval hőseink, mint az egy vérbeli borzongató pszichotrillerben lenni szokás, szülinapokra járnak, metrón utazgatnak, irodákban, meg mítingeken üldögélnek múltjukon merengve, kávéznak, satöbbi, ja és megcsinálják az oldalt, ami siker lesz, mert mindenki őszinte meglepetésére kiderül, hogy az embereket érdeklik a sorozatgyilkosok.
Mindeközben gyilkosunk metrón utazgat, verseket ír, és azon mereng, hogy ő miért is lett sorozatgyilkos.

Ezzel össze is foglaltuk az első 200 oldal „történéseit”. És még mielőtt bárki abba a hitbe ringatná magát, hogy a második kétszáz oldal kárpótol ezért, elárulhatom: nem. Az eredeti fülszöveg által sugallt nagy pszichodráma uszkve egy fejezetet tesz ki az ötvenből. Kár érte.

A Pillangóbőr rossz. Koncepciótlan. Lapos. Nem történik benne semmi. Azt hinné az ember, hogy egy sorozatgyilkosos történetben legalább gyilkosságok történnek. Rettegés. Tocsogás a vérben. De nem. Csak odavetett félmondatok vannak. Azt hinné az ember, hogy ha már a főhősnő nyíltan, mazochista, akkor legalább, lesz némi fülledt erotika, betekintést nyerünk kicsit ebbe a szubkultúrába. De nem. Abba nyerünk betekintést, hogy hősnőnk kamaszkorában biciklisfutár volt. Meg abba, hogyan fogócskáztak a bátyjával.

A szereplők is laposak. Semelyiknek nincs egyetlen olyan kis konfliktusmorzsácskája sem, ami előrelendíthetné a cselekményt. Anélkül meg a cselekmény nem csak hogy nem lendül, totál egy helyben toporog. Nincsenek dialógusok, csak kétmegszólalásos odaböfögések, nincs dráma, csak némi síránkozás afelett, hogy megöregszik az ember, meg hogy a főpolgármester lebont valami házakat.

Az egyik legrosszabb iromány, amit valaha olvastam
Nem ajánlom senkinek.

6 hozzászólás
>!
ℒơuısa
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Veszélyesen perverz. A borítója magával ragadott, talán azért is vettem meg..Ne kövezzetek meg érte! A fülszöveg alapján hatalmas lelkesedéssel vágtam bele, viszont olykor nem tetszett, túl sok volt nekem, néhol lassú és vontatott, de nem baj, legalább olvastam ilyet is

>!
morcosmosómedve
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Nekem megért 5 csillagot. Lekötött, átjárt, néha ugyanolyan sokkos állapotba kerültem, mint amit magán az írón éreztem, mikor írás közben meg kellett állnia, rágyújtani, sétálni egyet, elmenni emberek közé, és félre tenni a történetet, hagyni pihenni a „gyilkos személyiségét”, nem az „ő” agyával gondolkodni. Nehéz lehetett, mert voltak pillanatok, amikor nekem, mint olvasónak is nehéz volt.
A történet és a szituáció leírások csapongó, elkalandozó, néha kicsit túl sok felesleges információt csepegtető, kissé nehezen folyó stílusa nagyon is orosz. Aki már olvasott orosz íróktól regényt pontosan tudja, miről beszélek, aki még nem, óva intem, ez nem valami angol romantikus ponyva, közel sem könnyű, szórakoztató irodalom, és közel sem gördülékeny. Nem könnyű azonosulni a főszereplőkkel, és nem könnyű megérteni, átlátni, átvenni, ha csak percekre is, a gondolkodásukat. De akinek sikerül, úgy vélem, érdekes tanulsággal lehet gazdagabb az emberi természetről, mert nagyon is létező dolgokat, érzelmeket, gondolkodásmódot ír le.
Még valami, amitől óva inteném azokat, akik elolvasni készülnek. Akinek nincs némi érdeklődése a szexuál pszichológia iránt (nem a cosmo „kipróbálnám lányokkal” rovatára gondolok, hanem tényleges pszichátriai esetekre, ami többnyire nagyon is szélsőséges, és már nem sok köze van ahhoz, amit a legtöbb ember meg tud érteni, vagy egyáltalán meg akar), vagy komoly kötődése a BDSM-hez, az nem biztos, hogy tudja élvezni. Noha, és ezt már azokhoz az olvasókhoz intézem, akik nem ismerik a BDSM világát, ám a könyvet olvassák, olvasták, az ebben leírtak, noha tényszerűen léteznek ebben az irányzatban, és sokszor a mazochizmus és a szadizmus forrása valóban traumákból, elfojtásokból, bűntudatból fakad, a könyvben leírtak ennek korán sem egészséges formái. Ennek a világnak az alapszabálya az, hogy ne tégy olyat, amit a másik ne akarna, ne vágyna rá, ne adja neki pluszt, ne tégy kárt másokban sem fizikai, sem lelki értelemben, sem magadban. Az öncsonkítás, és mások fizikai vagy lelki megcsonkítása nem BDSM. Ezt fontosnak tartottam leírni azoknak, akiket a leírtak félre vezetnének, még ha az író maga is kihangsúlyozza ezt párszor.

>!
Németh_Veronika
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Az előző értékelések ellenére álltam neki elolvasni… Nem bántam meg, habár nem kevés olyan rész volt, aminél biztos vagyok benne, eltorzult az arcom az olvasás közben, konkrétan gyomorforgató. Viszont nagyon jól megírt könyv, jól felépített karakterekkel, következetes történet vezetéssel, izgalmas volt! Elolvasását semmilyen korosztálynak nem ajánlom! :-)

>!
k_zsuzsu
Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

A fülszöveg alapján nagyon megtetszett és a sok negatív kritika ellenére mégis megszereztem. A történet,az elképzelés maga jó volt nagyon. Néhol nehéz volt követni, volt ahol újra olvastam akár egy-egy oldalt is, mert elvesztem a részletekben. Izgalmas volt Xenia és a gyilkos kapcsolatának alakulását követni. Voltak tényleg sokkolóan brutális leírások is. Viszont nekem kicsit csalódás volt a lezárás, a vége olyan érzést keltett bennem, mintha összecsapták volna. Ezért lett hát a fél csillag levonás.


Népszerű idézetek

>!
Csoszi P

(…) keményebben dolgoznál, ha még kétszáz dollárral megemelném a fizetésedet?

25. oldal

2 hozzászólás
>!
Skeletrino P

A sorozatgyilkosok nagy része az úgynevezett szociopatikus személyiségekhez, vagyis a szociopaták közé tartozik. Olyan emberek, akiknél a személyiség egy része komoly sérülést szenvedett: képtelenek megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem az értük járó büntetés miatt nem szabad megtenni, hanem mert szenvedést okoznak vele másoknak. Ezeknek az embereknek egyszerűen nincs lelkiismeretük, és ez nem metafora, hanem a szomorú valóság. Bármilyen furcsa is, ez a tény nem csak a környezetüknek okoz szenvedést, hanem maguknak a szociopatáknak is: képtelenek emocionálisan megérteni másokat, képtelenek az érzéseikkel azonosulni, képtelenek együtt érezni másokkal, ezért rettentően magányosak és boldogtalanok. Amikor gyilkolnak, az áldozatukat nem saját érzelmekkel és vágyakkal rendelkező hús-vér embernek tekintik, hanem csupán a saját fantáziaviláguk egyik szereplőjének. Mindeközben önmagukra sem úgy gondolnak, mint élő emberre, hanem úgy, mint valamely absztrakt, nagy hatalmú alakra, az erő és a hatalom hordozójára, egy agresszorra, aki egyébként gyakran, éppen annak az agresszornak a vonásait mutatja, akivel ők maguk is összetűzésbe kerültek gyerekkorukban.

102. oldal

>!
Heni01

Könyveken nőttem fel, de sosem volt elegendő szavam. Talán azért, mert túl sokszor láttam őket leírva.

61. oldal

>!
Heni01

Mindig magamat öltem meg, de mindig valaki más halt meg.

229. oldal

>!
Treszka

Az idő különben nemcsak gyógyít, hanem rombol is, úgyhogy vagy csak azt gyógyítja, amit nem rombol le, vagy a rombolás is része a gyógyításnak.

343. oldal

>!
Kkatja

…végül mindennek vége, fonál elszakad, és mások élete úgy zsugorodik össze a kezem alatt, mint a pillangó bőre. Még ha sikerül is megérteniük valamit, ez a felismerés velük együtt elenyészik. Lehet, hogy éppen ez öli meg őket. Néha úgy gondolom, hogy senkinek sincs elég ereje, hogy elviselje az igazság fájdalmát. Néha elcsodálkozom, hogy még én is életben vagyok.

174-175. oldal

>!
Blissenobiarella

Amikor a nő már szállt ki a liftből
A hajában ősz tincset fedeztem fel
Valószínűleg kimaradt a festésből
Vagy direkt hagyta úgy, nem tudom
De amikor megláttam ezt a maroknyi hamuszínt
A szőkés-vöröses, bonyolult frizurában
Rettenetes gyengédség fogott el
Mert arra gondoltam, hogy ez a nő
Leélt több mint negyven évet, szeretett, szerették
Eltemette a rokonait, lehet, hogy szült is
Sírt és nevetett – és most hamu száll a fejére
És vagy negyven év múlva egészen beborítja
Mint Herculaneumot vagy Pompejit.

231. oldal

>!
Bleeding_Bride IP

A vágott sebekből a fagyban jobban folyik a vér, és végignézheted, hogyan távozik vele az élet melege.

108. oldal

>!
Heni01

Ha író lennék, segítenének a szavak. Így viszont a kés, a szike és a forrasztólámpa segít.

173. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pergel Zsolt: A fájdalom gyönyöre
Chuck Palahniuk: Cigányút
Chuck Palahniuk: Fulladás
Tiffany Reisz: A szent
Tiffany Reisz: A herceg
Michel Houellebecq: A csúcson
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Stephen King: Bilincsben
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat