Szergej ​Jeszenyin válogatott művei 4 csillagozás

Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott művei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerző válogatott művei Európa

>!
Európa, Budapest, 1977
632 oldal · ISBN: 9630711133 · Fordította: Fodor András, Illyés Gyula, Gellért György

Enciklopédia 30

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva · Oroszország


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

Nazanszkij >!

Behavazott síkság

Behavazott síkság, fehérarcu hold,
végig a vidékre szemfödél omolt.
Nyírfa sír az erdőn fehérfátylasan.
Ki halt meg e tájon? Talán én magam.

Rab Zsuzsa fordítása

322. oldal, Líra, Egyéb versek (Európa, 1977)

Nazanszkij >!

Dűlők álmodnak

Dűlők álmodnak piros alkonyokról,
bokrok tövén kék kutat ás a köd.
Kunyhó-anyóka csend-kenyeret morzsol,
tűnődve rágja ajka, a küszöb.

Az őszi fagy szelíd még és szemérmes,
szérűskert alján lopva lépeget.
Kéklő ablakból szöghajú legény les
suttogva szálló seregélyeket.

Zöld füstöt ont a kémény langyos kelyhe,
veresen izzik a kemence-mély.
Kutatva jár a szél, sehol se lelve
valakit, akit elnyelt rég az éj.

Valaki elment. Cserjés sűrűjében
nem jár zörögve csorbult lomb alatt.
Sóhaj szakad fel, útrakél az éjben,
s egy borzas bagoly csőrén fennakad.

A csend sűrűl, már szunnyadoz a pajta,
deres út hímzi a síkos mezőt.
Zizegve sír a vékony árpaszalma
el-elbólintó tehénkék előtt.

Rab Zsuzsa fordítása

54-55. oldal, Líra, Kékség (Európa, 1977)

Nazanszkij >!

Beutaztam Európa összes országát és Észak-Amerika majd minden államát. A látásmódom különösen Amerika után változott meg. Mielőtt ott jártam volna, régi udvarháznak véltem Európát.

425. oldal, Vasból épült Mirgorod, 1, Tanulmányok, cikkek (Európa, 1977)

Szeifert_Natália I>!

KARCSÚ KEZE FEHÉR HATTYÚPÁR

Karcsú keze – fehér hattyúpár –
motoz hajam aranyerdejében.
A szerelmet zengjük e kopár
életen át, ifjú fejjel, vénen.

Énekeltem én is valaha,
most se másul ajkamon a régi.
Lelkem felszakadt sóhajszava
hajdani szép lázaim idézi.

Ajkad ha már mindent eldalolt,
aranytömbbé merevül a lelked.
Oly hűvös a teheráni hold,
kékes fénye többé nem melenget.

Hová, mivé fordul életem?
Szép Sagáném karja közt elégek,
vagy vénülve azt idézgetem,
hogy áradt a régi szilaj ének?

Minden dalban más-más szív dobog,
ez a szemnek kedves, az a fülnek.
Édeshangú perzsa dalnokot
csak Síráznak kék tájai szülnek.

Rólam pedig, ki így énekeltem,
mondjátok majd: kár volt érte, kár.
Dalolt volna szebben, édesebben,
de megölte az a hattyúpár.

(Rab Zsuzsa fordítása)

210. oldal

Nazanszkij >!

A mi utcáink túl sötétek ahhoz, hogy fölfoghassuk, milyen a villanyfény a Broadwayn. Hozzászoktunk, hogy holdfényben élünk, hogy az ikonoknak gyertyákat gyújtunk, de az embereknek nem.
Amerika lelke mélyén nem hisz Istenben. Nincsen idejük ilyen ostobasággal foglalkozni. Ott a fény az emberért van..

429. oldal, Vasból épült Mirgorod, 2 - A Broadway, Tanulmányok, cikkek (Európa, 19779

Nazanszkij >!

Hó-gomolyag zuzik

Hó-gomolyag zuzik, őrli a fergeteg,
égre-fagyottan a hold riogat.
Látom a kis falut, éjben a kerteket,
ablak-üregben a mécs-sugarat.

Hontalanul megyek, és zivatar kering.
Kell-e a sok nekem? Egy odu tán…
Várnak öregjeim, otthon ülök megint,
láthatom ősz öreg édesanyám.

Néz, a szeméből könnye csorog szét,
percekig is néz hangtalanul.
Most meg akarja fogni a csészét,
menten elejti, a földre lehull.

Kedves, öreg, szelid édesanyám, gyere,
hagyd el a gondot: sírba temet.
Harmonikázik a tájon a fagy keze,
míg elmondom az életemet.

Messze bolyongtam, messzire láttam,
várt is elég szerelem, mese-kincs,
jártam kocsmákban, palotákban:
szebb s jobb, mint te, sehol, soha sincs.

Újra melegszem az otthoni padkán,
lenn a bakancs és lenn a bekecs,
régi remény lobog életem útján,
újra gyerek vagyok, ugrifüles.

Kinn a fagyos vihar új zokogásba fog,
vad-zajosan tova-füstöl a szél,
és szivem azt hiszi: hársfavirág lobog,
kertben a hársak esője fehér.

Weöres Sándor fordítása

316-317. oldal, Líra, Egyéb versek (Európa, 1977)

Nazanszkij >!

Kószálok a völgyben

Kószálok a völgyben. Tarkómon a sapkám.
Fehér kesztyű védi naptól a kezem.
Rózsaszín a róna a láthatár alján.
Kékellik a csendes folyó szélesen.

Kutya bajom, gondom! Nem vágyom egyébre,
csak nótákat halljak – szívem is dudol,
csak ifjú testemet hűs szellő becézze,
csak hajlonganom ne kelljen már – sehol!

Letérek az útról, tág lejtőn megyek le –
ni, kaszások! Nyüzsgő-lány-legénysereg.
Kasza mit füttyent, mit susog a gereblye?
Hé, költő, bírnád még a kaszanyelet?

Jobb a földön! Úsztál eleget az égen.
Szép ez a völgy! Nos, a dolgát is szeresd.
Nem voltál vidéki, paraszt te is régen?
Vágsz-e rendet, lássuk, ma is egyenest?

A toll nem gereblye, a kasza nem tollszár,
de róni remek sort velük is lehet.
Tavaszi mezőn ha tavaszi szél kószál,
szívesen olvassák azt az emberek.

Vigye ördög! Angol kabátom lerántom,
kaszát ide! Én ne volnék jó rokon?
Megmutatom most is, ki legény a gáton.
Én tagadom el, kik közé tartozom?!

Mit nekem gödör, mit göröngy, mit a zsombék.
A reggeli ködben jólesik – be jó;
rovok, íme, rétre kaszával is sort még.
Olvassa kedvére a bárány, a ló.

Dől a dal: ez is vers: beszél is, zenél is.
S hogy nekipezsdíti azzal a szivet:
olvasván megérti bármelyik tehén is.
megérti, és érte langy tejjel fizet.

Illyés Gyula fordítása

304-305. oldal, Líra, Egyéb versek (Európa, 1977)

Nazanszkij >!

Búcsút mondok

Búcsút mondok az önámitásnak,
elcsitult a gond ködös szivemben.
Kontárnak, csalónak mért gyaláznak?
Botrányhőssé mért is híresedtem?

Nem raboltam erdők sűrüjében,
börtönökben sem kínoztam foglyot.
Víg léhűtő vagyok, ez a vétkem,
akit látok, arra rámosolygok.

Korhely vagyok, kópé és garázda.
S mikor este Moszkvát becsavargom,
könnyű léptem ismerős zajára
eb neszel föl minden utcasarkon.

Agyonhajszolt lovacskák ha látnak,
bólogatva üdvözölnek engem.
Ismerősnek tudnak, jóbarátnak;
állat-lelket gyógyít minden versem.

Cilinderben nem divatból járok –
ily hívságos szenvedély nem éget –
hasznát veszem, hogyha megkínálok
arany zabbal roskatag gebéket.

Emberek közt nem lelek barátra:
más erő vezet, másféle törvény.
Minden árva kankutya nyakára
legeslegszebb nyakkendőmet kötném.

S most már búcsút mondok én a búnak,
elsimult a mély örvény szivemben.
Ezért hívnak kontárnak, csalónak,
botrányhőssé ezért híresedtem.

Rab Zsuzsa fordítása

139-140. oldal, Líra, Kocsmás Moszkva (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva
Nazanszkij >!

Az ősidőkben senki sem rendelkezett oly szabadon az idejével, mint a pásztorok. Ők voltak az első gondolkodók és költők, erről vall a Biblia, ezt bizonygatják más irányzatok apokrifjei is. A lélekvándorlásban való pogány hit, a muzsika, az ének, a földi élet csipkefinom filozófiája mind a kristálytiszta pásztori gondolkodásmód gyümölcse.

437. oldal, Tanulmányok, cikkek; Mária kulcsai, 1 (Európa, 1977)

Nazanszkij >!

Lombok zöld temploma

Lombok zöld temploma, füzek
olvasót tartó sora térdel.
A tűnt tavasz meséinek
áldozok most szentelt kenyérrel.

Láthatatlan te állsz megint
előttem, némán, főlehajtva.
Lesütött pillád selymeit
arkangyal szárnya simogatja.

Ó tudom, soha azt a kort
kihűlt évek meg nem fagyasztják.
Éppúgy fogja napbarnitott
kezed a rózsás kendő sarkát.

S mint régen, oly reménytelen
szánja sóhaj-törette vállad
azt, aki túl a tengeren
bolyong, a száműzött-hazátlant.

Megsajdul az emlékezés
egyre-kopárabb életemben.
Ó imádkozz érettem is,
ki hazát hazámban se leltem!

Rab Zsuzsa fordítása

233-234. oldal, Líra, Egyéb versek (Európa, 1977)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: Oscar Wilde összes művei I-III.
Kisfaludy Károly: Költemények / Irene / Kemény Simon
Kálidásza: Kálidásza válogatott művei
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa / Az apostol
John Milton: A küzdő Sámson
Nemes Nagy Ágnes: Szilánkos fényjelek
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály költeményei
Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok
Csokonai Vitéz Mihály: Válogatott versek / Az özvegy Karnyóné / Dorottya
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon