Puskinland ​/ Ezek vagyunk mi 36 csillagozás

Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Aligha ​akad Oroszországban olyan művelt ember, aki ne olvasta volna Dovlatovot, akinek ne lenne ott a polcán néhány könyve (könnyen elérhető helyen), aki ne sorolná őt a kedvenc írói közé. Ennek a különleges népszerűségnek látszólag egyszerű a magyarázata – ahogy Brodszkij írta –: Dovlatovot „könnyű olvasni”. Mintha nem követelne különösebb figyelmet – minden kisregénye három-négy óra kellemes olvasást jelent, s mindegyiket akárhányszor újra elő lehet venni: az író kesernyés humora ugyanolyan élvezetes marad minden újraolvasáskor. Dovlatov nem is szerette „írónak” nevezni magát, ő „csak” szerény mesélő, aki elmondja a műveiben, hogyan élnek az emberek körülötte. Ezzel a látszólagos egyszerűséggel a kritikusok sokáig nem is tudtak mit kezdeni, sőt afféle lektűrírónak tartották Dovlatovot, aki humoros történeteket ad közre különösebb esztétikai mélység nélkül. Ám a Dovlatov halála óta eltelt immár több mint tíz év alatt ezek az elbeszélések és kisregények lassan elkezdték megmutatni… (tovább)

Eredeti cím: Pushkin Hills

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Európa, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789630789073 · Fordította: M. Nagy Miklós, Páll Erna
>!
Európa, Budapest, 2001
314 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630769344

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin


Kedvencelte 8

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

mohapapa I>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Hoppá! Micsoda könyv! Ejha!
Bár végigröhögtem a Puskinland-et, mégsem vidám könyv. Gyakorlatilag értelmiségi vívódás, nyavajgás az összefelé omló SzU-ban, egy elvetélt író szemszögéből. Divatos téma. Egy alkoholista, tévedő, útkereső író szempontjából, aki tisztában van a saját értékeivel, s tisztában van azzal, hogy ezek az értékek a büdös életben nem lesznek közkinccsé. Mert lusta. Lusta élni is. Kalandvágytól űzve marad a hazájában, holott fogy a levegő. de méág nagyobb baj, hogy fogy a pénz, és így nem annyira fogy a vodka, amire persze mégis mindig jut valahonnan.

Egyszerű, derűs, fájdalmas próza. Az utóbbi idők egyiklegnagyobb élménye. Akkor is, ha az Ezek vagyunk mi már nem kötött le annyira. Olyan érzésem volt, mintha kiadtalna magamat olvasnám a családomról. Csak az azért tetszik jobban, mert az én családtagjaimról szól. Érdekes történetek Dovlatové, de messze vannak a Puskinland átütő erejétől.

MihálySzilvi>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Ó, a szláv lélek… kicsit harsány, kicsit melankolikus… Örülök, hogy „találkoztam” Szergej Dovlatovval…humora finom, stílusa mentes a mellébeszéléstől, színtiszta próza az övé, mely észrevétlenül lopja be magát az ember szívébe. Egy dologban biztos vagyok: fogok még tőle olvasni…

kalypso>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

A könyv két elbeszélése közül egyértelműen a Puskinland című az erősebb. Ennek a címnek a fordításával egyfelől egyet értek, másfelől kicsit elhibázottnak is találom, ugyanis a mű eredeti címe nagyjából 'nemzeti/nemzetvédelmi parknak' felel meg (természetesen tisztában vagyok vele, hogy így nem lehetett volna kiadni). A fordító a magyar címadást azzal támasztja alá, hogy az oroszok egyfajta Disneylandet, turistacsalogatót teremtettek ebből a helyből, és ez nagyjából így is van, de szerintem mégis van egy varázslatos arca is. Azonban ez a cím kicsit csalóka is, ugyanis a könyvtári polcról levéve sokkal inkább valami Pelevinesre számítottam, lévén, hogy ez az első olvasásom Dovlatovtól. Aztán kellemesen csalódtam. Jó volt kicsit emlékezetben visszalépni „Puskinlandbe”, elnevetgélni az író humoros megjegyzésein, majd a felszínről aláhullani a mélyebb rétegekbe és elgondolkodni rajta, hogy egyáltalán nem vicces ez az egész. Szerintem nagyon sokszor fogom még újraolvasni, eszméletlen jól van megírva.

Szoba_Van_Kiadó>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Dovlatovnak kultusza van ma Oroszországban. Nemrég az egyik elbeszélésének címadó hőse-özvegye a kalyibát, amiben Dovlatov a Puskin emlékhelyen végzett túristavezetői munkája idején lakott, potom 30000 dollárért kínálta föl.

A magyar kiadásban Puskinland az elbeszélés címe –és milyen jól tette Dovlatov avatott fordítója, M. Nagy Miklós (vagy a kiadó vagy a szerkesztő) hogy ezt a címet választotta. A fülszöveg szerint ez a két elbeszélés Dovlatov pályájának csúcsa – szerintem nem.

A Krúdy folyamból pihenőre kievickélvén tettem most egy kitérőt Dovlatovnál: hogyan látja az alkoholizmust egy másik idültalkoholista.

A magyar alkoholista írók, Hajnóczy, Bólya Péter és Temesi Ferenc a legjobbak ebben, hőskölteményeket írnak. A szisztemátikus ivászatról mind a hárman. Dovlatov vagy Krúdy azonban az öncsalást nem ismerik. Jó, Krúdy ismer könyörültetet. Tulajdonképpen ezt irigyelem a leginkább Krúdytól, hogy nála van bocsánat, senkit nem ítél keményen, ezért bámulom őt. Dovlatov egy kissé elnéző magával, de sokkal könyörtelenebbül ábrázolja alkoholista önmagát.

Dovlatov olvasásakor döbbentem rá, a magyar ivászat az oroszból miben különbözik. Az orosz harap valamit az ital mellé, az uborkáról tudunk (már Hajnóczytól is) azonban a csokoládéról nem. Az orosz kocsmaassztalon csokoládés papírkák dombjai jelzik az ivászat mértéktelenségének fokozatait. Egy üveg bor és négy szelet csokoládé. Dovlatov elítélően beszél arról, aki mellé-harapás nélkül csak úgy iszik. A magyar pedig nem, nem harap semmit, nem eszik és ha választani kell, ha nincs meg a napi szint, a napi bevető, akkor inkább nem eszik, hogy éhgyomorra az ital jobban ártson.

Dovlatovot igazán az asszonyai ismerték talán. Ezzel a felütéssel is kezdődik a magyarul Puskinland, eredetileg Tartalék című elbeszélése (Tartalék a csúfneve szállásadójának, a Harmincezer Dolláros kalyiba egykori lakójának.) Ahová már Dovlatov önmagával szemben nem merész kiállni, ott a felesége, Lena szavaival könyörtelen. Csak össze kell olvasni Dovlatov magáról írt igazságait az asszonya igazságával és már kész is a tökéletes Dovlatov kép.

Dovlatov és Krúdy szinte centire egyforma magas, nagy , mahomet emberek voltak. Krúdy is időnként hízásnak indult és roppant erejéről volt ő is hírhedt is. Dovlatov a zsidó férfiak menete szerint öregedett, a szép fiú a kor előrehaladtával egyre csúfabb.. és valljuk be az őszintét: alkoholizmusa végső fázisában már ugyanazt a rémületesen elbutult képet vágta, mint a mi Hajnóczynk.

Dovlatov szokta az írásaiban humorosnak szánt alkoholista dumákban hiányolni a sok felvilágosító irodalom mellé az alkoholizmus hasznát is dicsőítő írásokat. Jó poen. Dovlatov apja kényszerpályáján esztrád konferansziéként kereste a betevőjét, Dovlatov gondosan idézi is az egyik legsületlenebb poenját az öregnek azzal a megjegyzéssel, hogy azon a közönség jót nevetett.

Rajongom is Dovlatovért, ha ezt éppen innen nem is olvashatni ki. A Puskinlandban már kissé elegem is lett Dovlatov nimbuszából. Jól mondta a kortárs, a Puskin emlékhely egyik munkatársa, a Vityaz étteremben kéne inkább egy emléksarkot kialakítani Dovlatovnak.

Nem elrémíszteni akartam a kedves molytársaim Dovlatovtól, sőt. Igazi férfi volt és lelkem nőifele fogékony erre a rendíthetetlen férfiasságra. Női molytársaim, csak bátran, sok-sok nő így volt ezzel a hatalmas nagydarab, iszákos és túl sokat dohányzó szőrös emberrel. Éshát végülis nőknek köszönhetjük Dovlatovot, főleg Lenának, a lányuknak és Dovlatov anyjának, meg az anyja húgának, de ez már egy másik szösz tárgya lesz, az Ezek vagyunk mi [Mi(eink) ] molyolásának…

A kötet másik felében a családjáról adomázik Dovlatov.
Réz Pál mondja a Parti-Nagy -féle beszélgetésben, a gyakran ismételt kis történeteink gyakran önálló életre kelnek s elkezdik írni magukat. Tökélestes kis brillírek ezek.. no meg a szárazon is jó , szikáran élvezetes dovlatovi próza titkára is fény derül. Dovlatov is nőknek köszönhet mindent. Az anyja szerkesztő, nagy írók könyveinek kiadői szerkesztője volt, a nagynénje (az anyja húga) korrektor. Nem beszélt helyesn oroszul, de jól megtanulta a helyesírást… Dovlatov itt is az alkoholisták szokását követvén talál magánál lennebb-valót, Boriszt, az édestestvérként szeretett unokafivért, aki bűnözővé lesz. (Szergej is elindult l e f e l é … )

Nagyon tetszik ez a könyv is, de én nem ezt tartom a magyarul ismerhető művek csúcsának, inkább a Zóna meg a Kompromisszum az, amit felülre helyezek -azért ez is a főpolcomra kerül…

Inkább elkeserített az, amennyiben ez a könyv árnyalta bennem a Dovlatovról való elKÉPzelésemet…

6 hozzászólás
morin5>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Őszinte, humorral teli, közvetlen hangvételű írás egy nagyon orosz író (értsd: üldözött, alkoholista értelmiségi) tollából.
Így, újraolvasva a könyvet, azért hat még most is rám, mert felvállaltan, szégyentelenül önazonos, legyen szó alkohol, ill. zátonyra futó kapcsolat problémájáról, a Puskin skanzenben vállalt munkáról (Puskinland) vagy a családja múltjának életszagú bemutatásáról (Ezek vagyunk mi).
Mondanám, hogy semmi különös, de ebben a semmi különösben ott húzódik az orosz huszadik század minden abszurduma és tragédiája, cinizmussal átitatva – dramatizálás nélkül.

szibolya>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Megvettem, elkezdtem, becsomagoltam, hogy a borító ne fogjon össze mindent, aztán kicsit elfelejtettem. Újra kellene olvasni…

Ceri>!
Szergej Dovlatov: Puskinland / Ezek vagyunk mi

Nagy kedvencem, letehetetlen, egyszerre szórakoztató és tragikus.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Alekszej Vulf Naplói-t lapozgattam. Puskinról barátian, olykor leereszkedően írt. Lám, a közelség, mely elhomályosítja a látást. Mindenki előtt világos, hogy a zseniknek is vannak ismerőseik. De ugyan ki hiszi el, hogy az ismerőse tényleg zseni?!

8 hozzászólás
kalypso>!

– Zin, adj kölcsön egy ötöst! – rikkantotta Mihail Ivanics.
Az asszony csak legyintett rá.
– Mán megbolondúsz teljesen a bortúl… Hallottad, milyen rendeletet hoztak? Az összes alkoholistát fölakasszák drótkötéllel!…
– Mivel!? – nevette el magát Mihail Ivanics. – Nincs ahho elég vas. Belérokkan az egész kohászatunk…

34. oldal (Európa, 2010)

ppeva P>!

– Tagja voltál a pártnak?
– Nem.
– Hát az ifjúsági szervezetnek?
– Annak igen. Az automatikusan ment.
– Értem. Tetszik neked a Nyugat?
– A börtön után nekem minden tetszik.

184. oldal, Ezek vagyunk mi

ppeva P>!

– Az apád romantikus lélek. Gyerekkorában sokat olvasott. Én meg épp ellenkezőleg, teljesen egészségesen fejlődtem…

188. oldal, Ezek vagyunk mi

nightwica>!

Odamentem az ismerős sofőrhöz:
-Van szabad hely?
-Neked van.
-Leningrádba szeretném küldeni a feleségemet.
-Részvétem. Én az enyémet akár Kamcsatkára is elküldeném. Vagy a Holdra Tyereskova helyett…

111. oldal, Puskinland

ppeva P>!

A skanzenban dolgozom. szobát akarok kivenni. Ideiglenesen. Őszig. Van kiadó szobája?
– Anyámé a ház. Az ő nevin van. Ő meg most e'van Pszkovba. Fődagadt a lába…
– Akkor hát kiadja a szobát?
– Tavaly zsidók vótak benne. Rosszat nem mondhatok, kulturált népek… Nem ám hogy politúr meg kölni… Borocska, söröcske… Én személy szerint tisztelem a zsidókat.
– Ők feszítették meg Krisztust – szólt közbe Tolik.
– Mikor vót mán az! – fortyant föl Mihal Ivanics. – A' még a forradalom előtt vót…

34. oldal, Puskinland

ppeva P>!

Előtte ittam egy keveset, és ez segített. Könyvek százait írták már az alkohol ártalmáról. A hasznáról egy árva brosúrát sem. Szerintem ez igazságtalan…

144. oldal, Puskinland

ppeva P>!

Nagybátyám még a háború előtt egyetemre akart menni, úgy döntött, hogy filozófus lesz. Egy olyan ember esetében, akinek semmilyen konkrét célja nincs, az effajta döntés teljesen természetes. Akiknek csak homályos, ködös elképzeléseik vannak az életről, mind a filozófusi pályára vágynak.

168. oldal, Ezek vagyunk mi

ppeva P>!

Zsidó nagyapámnak három fia volt. (Ne akadjanak fenn ezen a csalóka népmesei fordulaton.) Úgy hívták őket: Leopold, Donat és Mihail.
A legkisebbiknek, mintegy sorsszerűen, tengerentúli nevet adtak. Akárha előre számítottak volna kozmopolita életútjára.
A Donat név homályos, balti-litván eredetű. (Ami jól illik apám bizonytalan helyzetéhez. Hetvenkét évesen emigrált Oroszországból.)
A tősgyökeresen pravoszláv nevet viselő Mihail tüdőbajban halt meg a blokádba zárt Leningrádban.
Lássuk be, az ember neve jelentős mértékben meghatározza a jellemét, sőt az életútját is.
Az Anatolij szinte mindig pimasz és verekedős.
A Borisz hízásra hajlamos és kolerikus.
A Galina hangoskodó, közönséges, áskálódó nőszemély.
A Zoja gyermekét egyedül nevelő anya.
Az Alekszej gyenge jellemű jótét lélek.
A Grigorij névből az anyagi jólét felhangját vélem kihallani.
A Mihailból pedig a korai tragikus halál lappangó fenyegetését. (Gondoljanak csak Lermontovra, Kolcovra, Bulgakovra…)
És így tovább.

176-177. oldal, Ezek vagyunk mi

ppeva P>!

Neveltetésem kora gyerekségemtől kezdve politikailag tendenciózus volt. Anyám például mélységesen megvetette Sztálint. Érzelmeinek ráadásul szeretett nyilvánosan is hangot adni. Azt szokta mondani:
– Egy grúz nem lehet tisztességes ember!
Ez Tbiliszi örmény negyedében vésődött belé, ahol nevelkedett.

208. oldal, Ezek vagyunk mi

Kapcsolódó szócikkek: Sztálin · Tbiliszi

Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszej Tolsztoj: Emigránsok
Domnica Radulescu: A trieszti gyors
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Patrick J. Buchanan: A Nyugat halála
Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom…
Várdy Béla – Várdy H. Ágnes: Újvilági küzdelmek
Puskás Julianna: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880–1940
Köteles Pál: Magyar világ Amerikában
Debra Dean: Leningrádi Madonnák