Klikk 3 csillagozás

Szergej Bolmat: Klikk

Íme ​egy igazi modern regény Oroszországból. Szergej Bolmat tökéletesen ábrázolja a szentpétervári fiatalokat, sajátos holdkórosságukat és erkölcstelen útkeresgélésiket. A cselekmény egy bonyolult bérgyilkosság körül bontakozik ki, mely fatális véletlenek sorozata, ráadásul senki sem az, aminek látszik: ez viszi előre a történetet, számtalan hivatkozással a nyugati kultúrára és az orosz tradíciókra egyaránt. Bolmat képes összeolvasztani a modern, népszerű esztétikát az orosz elbeszélő hagyamányokkal – annak az űrnek a leírásával, mely az orosz társadalomban a kommunista párt bukása után maradt – és a gogoli stílust az abszurdig viszi. A Klikk a 2000-es év népszerű, sokat vitatott regénye volt Oroszországban, és bizonyos réteg számára kultuszkönyvvé is vált. Amikor a mű megjelent Moszkvában, senki sem tudott semmit a szerzőről. A sajtóban rajzos portrékat közöltek róla, melyeken szakállal és napszemüvegben látható. Természetesen azonnal megkezdődtek a találgatások. A regény és… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2003
292 oldal · ISBN: 9789639421950 · Fordította: Bata István

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Szergej Bolmat: Klikk

Hát ennyire közvetlenül Lipatov szocreál regénye után olvasva, döbbenetes volt, az járt a fejemben, hogy a két könyv között eltelt 30 év mekkora változást hozott az oroszok életében. 1969 és 1999 – ég és föld.
Ironikus, látszólag könnyed stílusban ír az új-orosz élet kegyetlen világáról, az értékválságról, az ürességről, a maffia és a vadkapitalizmus betöréséről. Mint egy szatirikus kaland- és maffiaregény, csak szomorú felhangokkal. Érthető, hogy 2000-ben kultuszkönyv lett Oroszországban.
A legvégére viszont annyira túlzásba vitte az abszurdot, hogy úgy éreztem, a bohózatba hajló, lövöldözős fejezet nem illett a könyv egészéhez.
(A könyvben talált számla szerint pontosan 5 évvel ezelőtt, a Könyvhéten vettem a könyvet. Ideje volt sorra keríteni.)

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppeva P

– Nem számít – mondta Marina. – Ha még egyszer, csak egyetlenegyszer meglátlak egy másik nővel, vagy egy másik nőt nélküled a fürdőszobámban, vagy bárhol máshol, veled vagy nélküled, nőt vagy… – itt elakadt, és egy pillanatra elgondolkozott – elhagylak. Nem viccelek.

46. oldal

>!
ppeva P

A legutóbbi három hónapban Koreai Hot több jelentős kulturális megrázkódtatás érte, például végigolvasta Borgest, meg valami Berrowst, ezenkívül egy avantgárd filmfesztiválon egymás után végignézte egy Hajimoto nevű japán alternatív rendező nyolc filmjét. Ezt követően, a spontán kreativitás lázában, kidolgozta a helyes táplálkozásra vonatkozó saját elméletét. Az elmélet szerint a sárga ételek elmélyülésünket segítik elő, a kékek pedig önmagunk tökéletesítését, és élethelyzetünk stabilizálását. Egy ideje Koreai Ho hősiesen ette a szederlekváros olajbogyót, meg a citromos, gyümölcszselés rántottát, és értelemszerűen külön főzött magának.

77. oldal

>!
ppeva P

Harin legközelebb kórházi tartózkodása második hónapjában idézte fel látomását, amikor egy nőismerőse meglátogatta, és a körték, mandarinok és szőlőfürtök mellett Carnegie egyik könyvét is elhozta neki. Ez egyszerűen fantasztikus, mondta a nő, szinte kicseréli az embert. Nézz csak rám, mondta, és büszkén kidüllesztette napbarnított hasát. Carnegie nélkül még mindig sört mérnék. Neked is éppen erre van szükséged, mondta, és egy pillantást vetett a gipszbe csomagolt Harinra.
Az olvasás – mint minden, korábban ismeretlen tevékenység – komoly problémát okozott Harin számára. Egy nap alatt képtelen volt negyven sornál többet elolvasni. Amikor letette a könyvet, szédült és fájt a feje, gyakran hányinger gyötörte, azonban a kórházat új emberként hagyta el.
Olvasni kezdett, egy ültő helyében átrágta magát Jack London három regényén, Carlos Castaneda két kötetén és a Mein Kampfon. Tisztában volt vele, hogy későn kapott észbe, és akárcsak korábban, elmaradott és kihalásra ítélt előembernek tartotta magát az ápolt és ügybuzgó neanderiek tömegében, kövér és lomha halnak a partra kúszó karcsú hüllők között. Folytatta az olvasást, és eljutott egészen a modern piacgazdaság alapjait taglaló tankönyvig.
Ráébredt, hogy hatáskörre, befolyási övezetre van szüksége. Azt is megtanulta, hogy az erőszak a legkevésbé kifizetődő gazdasági stratégia. Erről mindjárt a tankönyv első oldalán, a bevezetés egyik első mondatát olvasva értesült, amely ráadásul a rendkívül megalázó „Mint az közismert…” szófordulattal kezdődött.

27-28. oldal

>!
ppeva P

Éjszaka, a kábítószer és Nietzsche után (Mi szépet olvas? – érdeklődött udvariasan az egyik testőr. Harin megmondta. – A nindzsákról olvas – osztotta meg kollégájával az információt negyedórával később a testőr.) (…)

214. oldal

>!
ppeva P

Minden halál Verne Gyula bűne. Ő ültette el az emberekben a bolygóközi utazások utáni vágyakozást, ami csak a cserkészeknek és a műkedvelő búvárhorgászoknak használ. Ha az erre költött csillagászati összegeket inkább biológiai kutatásokra fordítanánk, többé senkinek sem kellene meghalnia. Így aztán – ismétlem – minden halál Verne Gyula bűne.
    SALVADOR DALI

(mottó)

>!
ppeva P

Marinának meg kellett várnia, amíg a kutya végez a virslivel, így aztán beszélgetni kezdett Elvirával a baltikumi politikai helyzetről.
– Lettországban húsz százalék megint a kommunistákra szavazott – mondta találomra.
– Na, a lettek, csóró vidéki taplók voltak mindig, azok is maradnak – mondta észt akcentussal Elvira. – Hiszen lengyelek. A lengyelek meg vagy kommunisták, vagy spekulánsok. Nálunk Észországban egyáltalán nincsenek kommunisták. Ezt a nyarat még végigdolgozom itt, aztán haza is megyek Észtországba.

85. oldal

>!
ppeva P

A kocsi mellett egy magas, hórihorgas férfi állt meg. Pontosan úgy nézett ki, mintha egy Dosztojevszkij életét feldolgozó film forgatásáról szökött volna meg: világosszürke kockás szalonkabátot viselt, amelynek gomblyukába művirágot tűzött, pantallót, két helyen szakadt tarka mellényt, fehér inget, amelynek gallérja mögé tarka selyem nyakkendőt kötött, valamint félig áttetsző sarkú, legalább harmincéves vörös csizmát. Annak idején valóban egy filmforgatásról szökött meg, igaz, nem Dosztojevszkij életét, csak egyik regényét, a Fehér éjszakákat filmesítették meg, amelyben egy, a tömegben sapkájával integető járókelő szerepét játszotta. Úgy megtetszett neki a stáb kellékese által ráadott ruha – és annyira nehezen viselte a filmesek pökhendi modorát –, hogy egyszerűen fogta magát, és hazament a forgatás helyszínéről, és azóta vagy ebben a ruhába járta a várost, vagy egy tiszteletet parancsoló, makulátlanul tiszta sírásó-egyenruhában.
– Borisz Nyikiforovics! – üdvözölte lelkendezve Marina. – Hogy van a kedves mája?
– Marianna Protogenezis – felelte Borisz Nyikiforovics Paukanis, volt rajz- és műszakirajz-tanár, volt restaurátor és műgyűjtő, volt garázsszövetkezeti titkár, valamint a helyi természetvédő egyesület ízeltlábúakkal foglalkozó önkéntes alcsoportjának volt elnöke. – A májam megszökött. Már körözik.

85-86. oldal

>!
ppeva P

Észrevette a CD-lejátszó kábelét, amely a köpeny zsebébe vezetett. A lány fejében láthatóan hosszú programra állítva dohogott a modern zene mosógépe.

119. oldal

>!
ppeva P

– Most mi legyen? – kérdezte Kszenyija Petrovna.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Sharon Stewart: Anasztázia
Kate Furnivall: A vörös sál
Karl Marx – David B. Rjazanov: A titkos diplomáciáról
V. L. Janyin: Nyírfakéreg levelek üzenete
Kiss Ilona: Oroszország
Vlagyimir Fjodorovszkij: Cárnők és cárnék
Alekszej Szilics Novikov-Priboj: Csuzima
John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot
Elisabeth Heresch: Alekszandra