A ​tizedik planéta 4 csillagozás

Szergej Beljaev: A tizedik planéta

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jura látta, hogy a tudós alsó állkapcsa remeg a dühtől. Szerényen lesütötte a szemét.
– Egyelőre nem tudom megállapítani a Tizedik tropikus évének az idejét, mert nem ismerem a tengely körüli forgásának sebességét, de feltételezhető, hogy keringési adatai ugyanazok, amelyeket ön említ. Legfontosabb az, hogy a Tizedik ugyanazon a pályán kering a Nap körül, mint a Föld… – S hogy meggyőződésének nagyobb kifejezést adjon, minden gúny nélkül kopogott sarkával a szőnyegen, arcán megőrizte a tudós szenvtelenségét, mint akit még a pisztoly csöve előtt sem lehet meggyőzni és más belátásra bírni, hogy egyszer egy az nem egy.
A tudós szemüvege felcsúszott a homlokára. Felkiáltott:
– Második Föld?
– Igen – válaszolta Jura. – A Tizedik a mi Földünk pontos mása.

Eredeti cím: Десятая планета

Eredeti megjelenés éve: 1945

>!
Cserépfalvi, Budapest, 1949
96 oldal · Fordította: Várnagy Gábor

Enciklopédia 1


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Zsola>!
Szergej Beljaev: A tizedik planéta

Élvezetes kalandos sci-fi 1945-ből, amely a felfedezés örömét és a megismerés utáni vágyat helyezi előtérbe, szóval simán megvett kilóra. Ráadásul van egy nem is olyan mögöttes mondanivalója is, de erről majd később…

Manapság is röppennek fel hírek, amelyek azt tárgyalják, hogy naprendszerünkben egy eddig még nem ismert és felvételeken soha nem látott bolygóméretű égitest lehet. („…a kutatók a Kuiper-öv kisebb jeges objektumaira gyakorolt hatásából következtettek a létezésére. Ezeknek a Naphoz képest döntött pályája egy masszívabb égitest jelenlétére utal, amelynek a gravitációs mezője torzítja a közelben elhaladó objektumok keringését.”) Beljajev is erre az elméletre építi a regényét, bár ő egészen máshova képzeli el ezt a titokzatos bolygót, mint korunk kutatói. A bolygó elhelyezkedését szerintem rendkívül ötletesen oldotta meg, mivel a tizedik planéta pontosan a Föld ellenpontjában kering a Nap körül (Ugyanakkora mint a Föld, viszont ellenkező irányba forog a saját tengelye körül), ezért a két bolygó mindig takarásban van egymáshoz képest. Ide érkeznek meg bolygóplánjukkal főhőseink Mihail Szergejevics a Csillagászati Főintézet igazgatója és régi legtehetségesebb tanítványa Jura.

Nem túlzottan izgalmas viszont annál érdekesebb történéseket és beszélgetéseket követően találkoznak a bolygón lakókkal, akik igazából maguk is emberek (csak ők a flödiek (: ), és itt jön a korábban említett mélyebb mondanivaló (és remélem, hogy nem csak én beszélem bele azt, ami nincs is). Szóval hőseink borzalmas jeleneteket látnak egy körülkerített térségben. Majomszerű emberek kegyetlenkednek a bolygó lakókkal, kínozzák és ölik őket. Viszont amikor Mihail Szergejevics és Jura a segítségükre sietnek, kiderül, hogy az egész csak valami 3D-s történelmi dokumentumfilm, amit azért néznek az ottani emberek, hogy ne feledjék el azt, ami történt és, hogy soha többé ne történhessen meg. Nyilvánvaló, hogy Beljajev a II. világháborúra utal, és azt üzeni, hogy ne felejtsük el a borzalmait, szörnyűségeit, sőt emlékeztessük a fiatalokat minden szörnyűségre és borzalomra hátha ez által ők okosabban cselekszenek és elkerülnek valami hasonlót…

Nagyon tetszett, hogy a könyvben rengeteg a csillagászattal kapcsolatos ismeretterjesztés, bár a szereplők lehettek volna jobban kidolgozva. A bolygóplán (és maga az utazás) meg kimondottan komolytalan és nevetséges volt, de bánja kánya belefért. A végén van még egy csavar, de nem lövöm le csak annyit tennék hozzá, hogy más könyvnél ez a megoldás kifejezetten zavart volna.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a régi sci-fiket és nem akad fenn olyan dolgokon, amit ma már jobban vagy éppen máshogyan tudunk.

Idézet: https://moly.hu/idezetek/1094546


Népszerű idézetek

Tiger205>!

AZ ÍRÓ SZAVAI

Nézzetek felhőtlen és holdtalan éjszakán az égre. A csillagok végtelenségét láthatjátok. Szabad szemmel nem lehet többet, megszámolni, mint ötezret. Távcsővel sokkal többet láthattok. Galilei (1564-1642), a híres tudós, az általa készített távcsővel harminckétszeres nagyítással nagyszerű megfigyeléseket tett a Holdról és a csillagokról.
Az égitestek mozgásának a szabályaival, összetételével, származásával, fejlődésével és sorsával foglalkozó tudományt asztronómiának nevezik. Ez a szó két görög szóból szármázik: „asztron” = csillag, „nomosz” = szabály.

Zsola>!

A tudomány haladása nem képzelhető el ábránd és építő képzelet nélkül. De egy komoly tudományos ábrándot a lehetőség előrelátásával építenek fel. Mikor bekövetkeznek bizonyos történelmi feltételek, akkor a lehetetlennek látszó ábránd is valósággá válhat.

AZ ÍRÓ SZAVAI

Tiger205>!

1956 október 20-án estefelé az idő teljesen elromlott. A Csillagászati Főintézet épülete fölött alacsonyan lógtak a szürke felhők. A hideg zúzmara mint könnyű, félig átlátszó köd lepte be az igazgató szobájának ablakait.
Mihail Szergejevics hazatelefonált, hogy ne várják vacsorára, majd csendben letéve a kagylót, az ablakhoz lépett. Meghallotta a tenger felől fújó szél dühös üvöltését. A köd egyre sűrűbb lett. Néhány esőcsepp hozzáverődött az ablak üvegéhez és lomhán csurgott alá.
Mihail Szergejevics gondosan húzta össze az ablakokat borító nehéz bársonyfüggönyt.
Elhatározta, hogy ma itt dolgozik.
Szokás szerint pontosan 23h 45'-kor az ügyeletes asszisztens a szobába lépett és jelentette, hogy az autó előállt.
Ezt a szokását Mihail Szergejevics már hét év óta hűségesen, pontosan megtartotta. Azt gondolta, különösen neki van szüksége a lelkiismeretességre az élet kis dolgaiban, hiszen a csillagászati számításainak finomságait mindenki csodálta.
A mennyezet és a nagy bronzcsillár a félhomályba veszett. Csak az asztali lámpa kellemes fénye világította meg az írókészletet és az ezüst írómappát, melyen ez a felírás volt:
„A kedves barátnak és tanárnak, a Csillagászati Főintézet igazgatójának, az akadémia tagjának, M. Sz. Szolncevnak, szeretettel tanítványai és munkatársai. 1952 május 1.”

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1956
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leonyid Leonov: Az üstökös
Ivan Jefremov: A borotva éle
Vlagyimir Mihajlov: Irány a Mars!
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Ludvík Souček: A vak madarak titka
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni / A hétfő szombaton kezdődik
A. Theodore Kay: Zöld Város
Szergej Lukjanyenko: Világok őre
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 107.
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!