A ​13. emelet 67 csillagozás

Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Brüsszel. Az európai értékek védelmező bástyája, a szabadságjogok fellegvára, a sokszínűség szimbóluma. Tóth Tamás, az Európai Bizottság Biztonsági Szolgálatának nyomozója, legalábbis ebben a hitben és meggyőződésben végzi munkáját. A kialakult tökéletes képet egy hirtelen haláleset kezdi szilánkjaira repeszteni. Az egykori hírszerző legvadabb rémálmaiban sem tudná elképzelni azt a lavinát, amelyet a gyanús körülményekkel övezett, mégis öngyilkossággá nyilvánított esetben folytatott nyomozásával elindít. Kiderülhet-e az igazság, és vajon túlélhető-e, ha valaki lerántja a leplet a tündérmesébe illő kép alatt rejtőző megrázó valóságról?

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9786155955549
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955457

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Leonora Schmidt · Céline · Fernando Ruiz · Johann Rasmussen · Julius Bedrieger · Karl Degroote · Oana Moraru · Tóth Tamás

Helyszínek népszerűség szerint

Brüsszel


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Kiléptem a komfortzónámból ezzel a könyvvel, a krimi zsánere ugyanis nem igazán az én világom. Nincs köztünk olyan kibékíthetetlen ellentét, mint a romantikus-erotikus irodalommal, mégis ritkán veszek a kezembe krimit, aminek az okán e regény olvasása közben alaposan eltűnődtem, és oda lyukadtam ki, hogy a bűnügyi irodalomtól való, enyhe ódzkodásom tizenöt éves koromra vezethető vissza, amikor is rendszeresen folytattam olvasmánycsereberét a nagynénémmel, aki lelkes könyvmoly volt, az ízlésünk azonban jobban már aligha különbözhetett volna. Számos könyvet kölcsönkaptam tőle, amelyeknek már sem a címére, sem az írójára nem emlékszem, csak arra, hogy a szereplők összevissza rohangáltak és lövöldöztek bennük, jobbára tengerparton, meg néha egymásnak is estek. Noha az erre a sémára épülő regényekért boldogult nagynéném odáig volt, sajnos én sokadik próbálkozásra sem tudtam kapcsolódni ezekhez a történetekhez. A jobbára szép, vonzó, bátor, ügyes és leleményes karakterek rohangászása, lövöldözése és/vagy karatéjozása hidegen hagyott, a hajmeresztő autós üldözésekkel tarkított, és jellemzően trópusi üdülőhelyeken játszódó bűnügyeket nem tudtam komolyan venni, a szereplők iránt nem ébredt bennem heveny vonzalom, és egyébként is, kívül maradtam az egészen.

Azóta eltelt egy pár évtized, melyek során vajmi kevés krimi került a kezembe. Próbálkoztam azzal a fajtával is, amely a könyörtelen gyilkosságok részletekbe menő bemutatása révén próbál sokkolni, de sajnos ez ugyanazt a hatást érte, azaz inkább nem érte el nálam, mint a tengerparton rohangászós fajta. A kamaszkori kedvezőtlen kezdésben gyökeredző berzenkedésem a krimi zsánerétől időközben valamelyest konkretizálódott, miszerint manapság, a poligráf és a DNS-minta korában már a nyomozati módszerek is modern és kevésbé látványos mederben zajlanak, nyomozók rohangászni és karatéjozni meg legfeljebb csak a filmekben szoktak, amiként összefeküdni a gyanúsítottal nemkülönben.

Ez utóbbinál egyébként is szokásom hidegrázósan falhoz vágni a könyvet, és kimenekülni a szobából. Mindenkinek megvannak a maga mumusai, nálam a technikai részletességgel leírt szexjelenetek vonnak azonnali hatállyal történő kizárást maguk után.

Két, jobbára krimimentes évtized után körvonalazódott bennem a zsánerrel szembeni elvárás: szeretnék egyszer egy olyan krimit, ami életszerű. A nyomozó átlagos, mondjuk túrja az orrát, és szájszaga van (borzasztó múltbeli titkai se legyenek, mert az meg a másik véglet). Az elsőrendű gyanúsított lehet tőlem nő, de ne legyen szexi, hanem legyen integetőizma és bajusza. A gyilkosság történjen kocsmában, az elkövető legyen Gazsi a harmadik feles után, a gyilkos fegyver pedig egy vodkás üveg. Vagy ilyesmi. Legyen az egész reális, ne akarjon az érzelmeimre hatni sem oldalakon át taglalt párzás, sem részletekbe menően kifejtett darabolás által, és az ég szerelmére, senki ne rohangáljon benne semmiféle tengerparton.

Szerencsés Dániel regénye nagyjából megfelelt az igényeimnek. Igaz, az elsőrendű gyanúsított itt is szexi, az pedig, hogy főhősünk túrja-e az orrát, ebben a formában nem kerül minden kétséget kizáróan napirendre, a sorok között mégis kellő mértékben jelen van a valóság ahhoz, hogy ne kapjak a második fejezet közepére – de még a kötet végére sem – cukorsokkot.

A helyszín Brüsszel, a gyilkosság hívószavai pedig: korrupció, politika, emberi jogok, liberalizmus, sikkasztás. Lövöldözés nincs (+1 csillag). Autós üldözés csak a végén van (ennyi belefér). Párzás van, de csak egy, és annak is a fele franciául (+1 csillag). Az eső folyton esik, és mindig ronda idő van – ez átmehetne öncélú nyomasztásba is, de nem teszi. Nincs öncélú nyomasztás, nincs öncélú semmi. A mindössze kettő és fél soros szerzői bioból is kiderül, hogy Szerencsés nem híve a fölös szószaporításnak, és a szenzációhajhászat is örvendetes módon idegen tőle. Az első oldalakon kissé Hemingway-utánérzésem volt, később ez oldódott, az író megtalálja az egészséges egyensúlyt a visszafogottan költői leírások és a lényegre törő minimalizmus között. Nem kapunk hosszú vekengéseket a főhős életének nyűgeiről és nyilairól (+1), a cselekmény pedig hideg léptekkel halad a logika politikai érdekellentétekkel, gazdasági bűncselekményekkel és aktuális társadalmi jelenségekkel szegélyezett útján.

Összességében megkedveltem ezt a könyvet. A főhős egyenes és visszafogott (ráadásul nem jóképű, vagy legalábbis semmiféle utalás nem történik rá, hogy az lenne), az indíték életszerű, a szociális feszültségek valós problémákra világítanak rá elfogulatlanul. A letisztult és sallangmentes narráció összhangban van a realitás talaján álló bűnüggyel, úgyhogy összességében azt kaptam, amit kapni szerettem volna: egy szenvtelen, racionális, logikus, hihető politikai krimit, amely akár valóság is lehetne.

Tengerpart nincs, és senki sem akar sem aranyos lenni, sem szántszándékkal kiborítani az olvasót. Szignifikáns könnyebbséget jelentett a számomra, hogy nincs fölösleges dráma (sőt, igazából szinte semennyi), sem olyan jelenetek, amiknél azt érezhetnők, hogy most illene minimum hat, de a biztonság kedvéért inkább kilenc lábkörmünket lerágnunk izgalmunkban. A szöveg végig (vagy legalábbis majdnem végig, mínusz autós üldözés, de ez megbocsátható) két lábbal áll a valóság talaján, amely ráadásul az EU jelenkori emberjogi törvényeinek fonák voltáról is hiteles képet fest.

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik a fikcióban is a realitást keresik, és nem azért olvasnak, hogy elmeneküljenek a valóságból, hanem hogy mélyebbre ássák magukat abban.

4 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Nem voltak elvárásaim, egész egyszerűen csak szeretnék minél több magyar szerző munkásságával megismerkedni. Kicsit féltem, hogy a politika és korrupció milyen mértékben lesz benne a könyvben, de szerencsére ez csak körítés, a hangsúly a nyomozáson van.
Kriminek tökéletes a történet, adva van egy bűntény, egy szimpatikus amatőr nyomozó, kétszínű szereplők, egy gyanúsított, aki adja magát, de mégis rejtélyes a szerepe. Pörögtek a lapok, szórakoztató a stílus és a szereplők sokszínűsége, és a megoldás sem olyan egyértelmű, amilyennek elsőre látszik.

dagikám>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Egy férfi zuhan ki a 13.emeletről,és el kezdődnek a találgatások,hogy gyilkosság avagy öngyilkosság történt- e.
Az író bebizonyította,hogy nem kell fél téglás könyvet megírni ahhoz,hogy egy pörgős és izgalmas regény szülessen meg. Nem volt túl nyújtva, tetszett a lezárás is. Örülök,hogy egy magyar író szuper krimijét olvashattam.

rókatündérlizi P>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Egy intelligens ember, intelligens krimije. Ez volt a záró gondolatom, amikor becsuktam a könyvet.

Nagyon szerettem ezt a történetet. Olvasmányos, ami szinte mozifilmként pergett a szemem előtt. (Bízom benne, hogy mozivászonra kerül. Ha kérhetem, mielőbb.) Egy sornyi felesleges szószátyárkodás sincs a kötetben, miközben csodás szófordulatok, már-már költői mondatok adnak egyfajta klasszikus színezetet a műnek. A cselekmény és a karakterek szintén nagyon életszerűek. Olyannyira, hogy sokszor volt afféle érzésem, mintha önéletrajzi ihletettségű lenne a fikció alapja. Még a kedvenc kortárs fotósomat, egy katonai különleges alakulatból indult, P.J.-t is felfedezni véltem néhány sor erejéig. És ha nem így van, akkor az szintén tovább erősíti, hogy mennyire életszagú, akár még hihető is a sztori. Könnyen bele lehet helyezkedni a történetbe. Hasonlóan odavoltam a könyvben említett zenei művektől, amik széles spektrumon mozogtak.

Egy szó mint száz, kíváncsivá tett az író a további művére, és bízom benne, hamarosan műveire lesz a helyes megfogalmazás. :-)

2 hozzászólás
Totti86>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Ezt a könyvet @Tarja_Kauppinen -től kaptam, hogy olvassam el, biztos tetszeni fog. Aztán mivel elég sok könyv volt, amit akkoriban terveztem elolvasni, ezt félretettem és meg is feledkeztem róla. Aztán mikor Tarja kereste rajtam, rávettem magam, hogy elolvassam. Elsőkönyves, magyar, ki tudja, milyen lesz, essünk túl rajta.
Már az elején éreztem, hogy ez több lesz, mint amire vártam. Nem ismerem a brüsszeli bürokrácia világát, de a könyv teljes hossza alatt úgy éreztem, hogy hiteles képet kapok az ottani állapotokról. Ha igaz lehet, ha nem, ami be lett mutatva, az biztos, hogy annak tűnt. Le a kalappal.
A sztori pedig… Nagyszerű krimi, kidolgozott, szerethető, gyűlölhető, plasztikus karakterek, életszerű helyzetek, bevállalós jelenetek. Sokszor csúszhatott volna félre azzal, hogy túl didaktikusan, túl egyszerűen jutunk el egy átlátszó mondanivalóhoz. De a karakterek nem adják könnyen magukat.
A könyv végig kb letehetetlen volt, alig vártam, hogy olvashassam, a főszereplő szimpatikus volt, a jelenetek teljesen életszerűek és merészek.
A vége felé egy kicsit már érezhető volt, hogy mi lesz a megfejtés. A történet súlyát már inkább a bizonyíthatóság adta. Ám az utolsó jelenet, főhősünk váratlan sorsa, egy megismétlődő motivummal lezárva, rendkívül meglepett. Izgultam, sőt rettegtem, hogy mi fog még történni. Nagyszerű lezárás volt. Az epilógus pedig még rátett egy lapáttal.
Csakis ajánlani tudom mindenkinek, aki egy igényesen és alaposan megírt, izgalmas krimire vágyik. Hozzám hasonlóan hamar el fogja felejteni, hogy egy elsőkönyves író művét olvassa és bele fog feledkezni a történetbe.
Remélem, hamarosan olvashatok még az írótól!

Ötlet: 5
Következetesség: 5
Stílus: 5
Érdeklődés fenntartása: 5
Emlékezetes jelenetek: 4
Kidolgozott karakterek: 4
Újraolvasás: 4

Átlag: 4,5

mezei P>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Egy teljesen korrekt politikai thriller, hiteles háttérrel és szereplőkkel.

hofeherke11 P>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Nagyra értékelem a kutatómunkát és a befektetett időt, ami egy könyv megírása mögött állhat. Érződik, hogy az író sok időt és energiát fektetett a könyvbe. Ezért nem fogom csillagozni, mert úgy érzem ez nem nekem való volt. „Gyakorlott” krimi/thriller olvasóként nekem ez nagyon kevés volt, több izgalomra, fordulatra számítottam volna. Pozitívum, hogy a könyv nagyon olvastatja magát, peregtek a lapok. Annak ajánlom, aki ismerkedik a műfajjal, illetve aki nem szereti a véres, brutális történeteket.

1 hozzászólás
modus_operandi>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Nagyon nehéz manapság rátalálni olyan krimire, ami kicsit kilép a szado-mazzo, thriller, pszichodráma-krimi keretekből és ebből a szempontból szerencsésnek mondom magam, hogy kiszúrtam a könyvtár polcán Szerencsés Dániel eme újdonságát.
Mert.. és itt most jó dolgok következnek.. fordulatos, pörgős volt, ahogy már rögtön az első oldalakon egy holttest puffant mellénk a képzeletbeli aszfaltra. Ha már itt járunk, lenyűgözőnek találtam a karakterek megformálását, hogy nem kellett 1000 oldalon túlírni, hogy melyik szereplő mit evett, mit csinál a nap minden percében, mégis teljesen egyedi megformálást adott a jellemekről, azokról a pozíciókról, amelyeket képviselnek, a sok ellenérdekű oldal konfliktusait egyenesen végigizgultam.. Egyik szereplő sem növi túl a másikat és válik kevésbé fontossá. Mindenkinek megvan az édes-keserű titka..és napjaink Brüsszele és az Európai Unió tökéletes keretet ad, hogy ne csak a krimit lássuk benne, hanem napjaink egyéb problémáit is.
Van ebben a Dánielben potenciál és remélem kapunk még belőle!

V_Szilvió IP>!
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

A 13. emelet tehát egy gyilkosság története. Az áldozat Dr. Birtalan András, az Európai Bizottság magasrangú magyar tisztviselője, aki az EB székház 13. emeletéről lezuhan, közvetlenül az ázsiai turistacsoport közelébe. Persze már ez a leesés sem egyértelmű. Leesett? Levetette magát? Lelökték? Ledobták? Nagyon sok különböző forgatókönyv lehetséges, ami közül egy majd bizonyítást nyer.

A regény egy izgalmas detektívet sodor elénk, akinek a detektívség nem igazán dolga. Tóth Tamást rendeli ki az EB biztonsági szolgálata, aki a hét végén nyugalmazásba vonul, és éppen egy ppt-n kellene dolgoznia, hogy probléma nélkül át tudja adni a helyét a zajló projekteben. Tóth Tamást egyszerre nagyon magyar karakternek képzeltem, egy olyan embernek, aki nehezen alakít ki kapcsolatokat, és aki bele tudna süllyedni a műanyag kerti székbe biztonsági őrként, mégis nagyon európai karakter ő, aki azonnal átlátja a hatalmi struktúrákat, tudja, hogy kinek mi az érdeke, érti, hogy mit várnak tőle, és rendben van az értékrendszerrel. Egy olyan karakterré válik konfliktusvállalásaival, aki az európai értékek utolsó védőbástyája.

Európa lelke pedig a méltóság, a szabadság és az egyenlőség,
az emberi jogok és a sokszínűség tisztelete.

Persze ilyen szép szavak mögül még nem írtak krimit, szóval ennek az értékrendszernek sérülnie kell ahhoz, hogy valaki meghaljon. Birtalan András egy olyan projektet felügyelt, ami kifejezetten érzékeny a mai európai politikában, ez pedig a kelet-európai térségek felzárkóztatása. Izgalmas terület ez, ahol folyamatosan előkerülnek a nők, a romák, az LMBT emberek vagy akár a menekültek kérdése, és civil szervezetek is segítik a hivatalok munkáját, így a civil NGO lobbinak is szerepe lehet a döntéshozatalban.

És erről már lehet krimit írni. Arról, hogy a hatalomért és a pénzért zajlik a versengés. Ebben a könyvben nem mindenki az európai értékeket képviseli. Ez a könyv benéz a lehetséges Európai Bizottság nagy elveinek a háttere mögé, és velejéig korrupt gyakorlatokat talál, amiket lehet, hogy jobb nem is bolygatni. Ebben a regényben mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és a gyilkosság a korrupt rendszer sajátos belső logikájából következik. Ebben kifejezetten erős a könyv.

A korrupció színtere nem pusztán az Európai Bizottság lesz, hanem brüsszeli melegbárok is, ahol Tóth Tamás bizony segítségre szorul. A könyv leszbikus főhőse, Tamás bájos szárnysegédje, Leonora, akit kapcsán sokáig a falat vakartam. Szóval a regény első 100 oldaláig utáltam a könyv LMBT reprezentációját, mert úgy ábrázolja Leonorát, ahogy a tankönyvben a leszbikus le van írva. Rövid haj, katonaruha, fekete bakancs… Viszont a krimi itt is működik.

Leona minden attribútuma megmagyarázódik a regény egy-egy pontján, és ez zseniális. A legkevésbé személyesebb történet például a rövid hajával kapcsolatos. Egyszerűen amikor rendőr volt, egy könnyen elérhető és annál fájdalmasabb támadási felületet adhatott volna a hosszú haja. És ez csak a prózaibb magyarázata a megjelenésének. Leonora nagyon személyes és mély karakter lesz a könyvben, aki kiismeri magát a meleg életben, de különcként könnyen csapódik oda Tamás mellé.

És ez a csapódás baromi különleges. Tamás nem igazán tudja, hogy hogyan gondoljon Leonorára. Utal rá, hogy úgy kell beszélgetniük, mint férfi a férfival, de udvarias vele, ami Nyugat-Európában már általában elég konzervatív gesztus, ugyanakkor viccelődik is az egyenlő házasság intézményével:

Ti harcoltátok ki, miért legyen nektek jobb, mint nekünk?

vagy épp a politikai korrektséggel:

Most meg az a szégyen, ha valaki nem buzi.

És ugyan ezek fontos kérdések, amik fajsúlyosak és kifejezetten támadónak tűnhetnek, de közvetlenül utánik hangzik el, hogy lehet, hogy hagyni kellene mindenkit a saját tempójában elfogadóvá válni. Mert Tamás is az lesz.

És ez a könyv ettől lopta be magát a szívembe. Szerencsés Dániel egy első kötetes szerző, aki néha még fogalmaz eggyel bonyolultabban, de szerencsére nem gyakran, és nem nagyon ahhoz, hogy ezt ne lehessen elnézni. Ugyanakkor egy világot épít a jó és a rossz tengelyére, és az igazság végül a jó oldalon áll, akármilyen emberek építik azt fel. Épít a klasszikus krimi műfajából, egy erős nyomozópárost állít ki, a prostitúció, füstös kocsmák és a mély emberi jellemek is előkerülnek ebben a szövegben. A jó emberek éreznek, meg lehet bennük bízni, és lehet őket szeretni. Ennek a kriminek van szíve, ami hisz valami egyetemesben szemben az aktuális pragmatikus helyezkedéssel és a kiszámított hideg, korrupt rendszerrel. És ez nagyon jó.
Itt írtam róla ennél is bővebben: https://egymelegsracolvas.hu/szerencses_daniel_a_13_emelet

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

robinson P>!

Aznap hétfő volt, november közepe. A városban már végképp elfelejtették a nyarat és beletörődtek a hideg szürkeségbe, mint egy elkerülhetetlen természeti csapásba, amit csak túlélni lehet, megszokni nem.

7. oldal

robinson P>!

Az esti Budapest ragasztószalagokkal falra felerősített hatalmas panorámafotójától viszont egy pillanatra megsajdult a szíve. „Magyarország hazavár”, hirdette a sarkában a nemzeti színű logó.

40. oldal

rókatündérlizi P>!

[…] az első szabály mindig az, hogy a szabályok nem egyformán vonatkoznak mindenkire.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabály
BBetti86 >!

Minden eszmének az a halála, ha a követői jól megélnek belőle. Onnantól már nem az értékek éltetik, hanem az érdekek.

53. oldal

robinson P>!

Tóth Tamás figyelmesen tanulmányozta a smink romjai alatt is csinos, szabályos arcot, benne okos, őzbarna szemmel és diszkréten pirosra rúzsozott ajakkal.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tóth Tamás
rókatündérlizi P>!

Brüsszelben ősszel nem egyszerűen csak esik az eső.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Brüsszel · eső · ősz
mezei P>!

Tényleg jobb lenne, ha mindenkit hagynának a maga tempójában haladni az elfogadás felé.

123. oldal

kallaiistvanlaszlo>!

Egyet mondj meg, partner: hol a határ aközött, hogy valaki gátlástalan, vagy csak kihasználja a lehetőségeit?

288. oldal

rókatündérlizi P>!

– Csodás dolog a véletlen, nem igaz?

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: véletlen
MKDóri>!

– […] Nem zavar a cigarettám?
Hogy a fenébe ne zavarna, gondolta Tóth és azt felelte:
– Nem.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mike Smith: Savage
Sienna Cole: Elmejáték
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
N. Nagy Zoltán: Keselyű
R. Kelényi Angelika: A lánynevelde 2.
Anne L. Green: Joyce csapdájában
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Réti László: Polip
Szántó Dániel: A hatszög
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda