Utas ​és holdvilág 1600 csillagozás

Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág Szerb Antal: Utas és holdvilág

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1937

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2016
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633411742
>!
Lazi, Szeged, 2016
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672533
>!
Helikon, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632277189

25 további kiadás


Enciklopédia 61

Szereplők népszerűség szerint

Ulpius Tamás · Ulpius Éva · Szepetneki János

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Firenze


Kedvencelte 676

Most olvassa 157

Várólistára tette 564

Kívánságlistára tette 289

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood P
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Amíg nem olvastam az értékeléseket, logikailag kizártnak tartottam, hogy valaki ezt a könyvet ne szeresse. Most viszont megrendült a világképem. Köszönöm, moly.

Azt is gondoltam, hogy ez például egy olyan könyv, amivel különösebb erőfeszítés nélkül rá lehetne vezetni a fiatalokat az olvasásra, mert akinek ez nem mozgatja meg a fantáziáját, az jó közelítéssel inkább nyugdíjkorhatáron túli lehet, hosszú és izgalmakban bővelkedő adóigazgatási karrierrel a háta mögött. De semmiképpen nem fiatal.

Azt is gondoltam, hogy ezek az útkereső körök, amiket Mihály csinál, nem megspórolhatóak az életben, és aki nem megy bele fiatalon, mert értelmetlennek, céltalannak és gyengeségnek tartja, az később lesz kénytelen sort keríteni rá. Úgy jár, mint szegény Mihály, aki enyhén szólva túlkorosként kezdett azon gondolkodni, hogy miért érzi szarul magát a saját életében, és egy olyan élethelyzetből pattant meg, amiben már nem ez lett volna a rendszerszerű magatartás, így aránytalan fájdalmat okozott a körülötte élőknek. Azzal, hogy nem felnőttként viselkedik, hanem kamaszként. Ez a szó, hogy kamasz (kamaszos, kamaszkor) szerintem ennyiszer még ifjúsági témájú szociológiai tanulmányokban sem szerepel, mint ebben a könyvben. Mert kamaszkorban viszont rendszerszerű magatartás, amit Mihály művel, az eseményekkel való spontán sodródás, az ésszel felfoghatón túli dolgokhoz vonzódás, a végső kérdések feszegetése, meg az önpusztítással kísérletezés is. Legalábbis az volt. Hogy most mi a helyzet, abban már nem vagyok biztos. Lehet, hogy már a kamaszoknak sem szabad kamaszként viselkedni. Céltalan szerencsétlenkedés. Nem vállalható.

Aztán azt is gondoltam, hogy mindenkinek megvan a maga Ulpius-háza. Egy elvarázsoltnak tűnő hely, amire a különös szabályai és értelmetlensége okán még a gyerekkoron túl is úgy tud tekinteni, mintha mesébe csöppent volna. Az enyém sok szempontból elég közel állt a könyvbelihez, teljes kultúrsokkot okozott, mintha nem két utcával odébb, hanem egy másik bolygóra érkeztem volna. Legalábbis ott mintha csak rám hatott volna a gravitáció. Sok dologról, amit addig tényként kezeltem, megváltoztatta a véleményemet.

Meg azt is gondoltam, hogy annyira kilóg ez a könyv a magyar szépirodalmi hagyományból, hogy talán ezért nem könnyű fogást találni rajta annak, aki tisztán ésszel közelít hozzá. Végül is csak egy könnyed, gyorsan olvasható road movie-forgatókönyv az egész, csak ez a road valahol a képzelet és a valóság határán található, és befelé vezet az ember belsejébe. Megmutat minden lényegeset az ál-felnőtt létről, amivel az ember az élete nagyobbik részét tölti.

És végül is ugyanezeket gondolom most is.

8 hozzászólás
>!
levin2004
Szerb Antal: Utas és holdvilág

vannak könyvek, amik mindig pont akkor találják meg az embert, amikor arra a legalkalmasabb a pillanat.

én mindig így járok ezzel. eddig 3szor v 4szer olvastam, és minden alkalommal úgy éreztem, csakis és kizárólag nekem írta Sz. A., tulképp furcsa, h nem dedikálta nekem.

tegye fel a kezét, akiben még sosem merült fel, h egyik pillanatról a máikra hátat fordít normális hétköznapi életének, és mégiscsak úgy él, ahogy mindig is akart.

aztán az is, aki csillogó szemmel végigolvasta, aztán bebújt a párja mellé a takaró alá, és másnap reggel 8ra bement dolgozni.

mind bolondok vagyunk.

3 hozzászólás
>!
KönyvParfé P
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Nehéz erről a könyvről értékelést írni, mert annyi minden van benne. Kicsit elvont, a misztikum és a halálkultusz is erősen jelen van benne, ugyanakkor annyira szépen megkomponált mű, hogy megfogja az olvasót.
A könyv szereplői és szellemalakjai mind lázadók, afféle különcök, akik próbálnak beolvadni az normális, átlagos életbe. Azt gondolom, ez egyiküknek sem sikerült, nem tudtak igazán felnőni, mert rabul ejtette őket a diákélet és az akkoriban megélt közös „kalandok”. Ahogy Szerb Antal megfogalmazza: „Nosztalgia ellen nincs orvosság.”
Bővebben: http://wmn.hu/2016/08/23/holdvilagnal-paradicsomos-gnoc…

17 hozzászólás
>!
ParadoxH
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Hogy válasszam én ezt most mind szét? Tegyem kalmárként mérlegre azt, hogy a hódolatom mennyire nem mérhető semmihez sem Szerb Antal iránt – vagy hogy a szereplőinek kiútkeresése mily reménytelen és determinisztikus? Szedjem elemeire ezt a szövevényes szimbólumrendszert és úgy vezessem le pl. hogy miért látom Mihály apjában magát a társadalmat, ami nevel és körülölel, Erzsiben a lágy, hétköznapi, míg U. Évában az elérhetetlen Nőt, Szepetnekiben az ember megtestesült ösztönösségét, stb. Vagy azt mérlegeljem a jánoskenyérfa magvait toszogatva, hogy nekem ez a könyv akkor is fontos lenne, ha egy ütve-fúróhoz mellékelt használati utasítás címen birtokolnám, mivel ez az a könyv, amit egy dióbarna szemű lány nyomott valaha a kezembe az őszi, pántos napfényben? Én tegyem ezt, aki Krisnamurtitól, Faludytól és Lin-csitől tanultam meg, hogy szorgos analízissel a Szépséget szétcibálni vétek, hiszen az önmagért van, és a lelket gyönyörködteti? Nem! „A helyes tudás néma és hűvös, mint a csillagok.”

3 hozzászólás
>!
pepege MP
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Én már annyira „elkortársiasodtam”, hogy félve nyúlok egy-egy klasszikus darabhoz. Most sem volt ez másként és az első néhány oldalnál érzékeltem is magamon a mellékhatásokat. Ezek aztán később megszűntek, ahogy haladtam előre a történetben. Szokatlan karakterek, szokatlan történet. Szerb Antal tudott valamit. :) Ettől függetlenül nem az én emberem…

27 hozzászólás
>!
ponty P
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Meglehetősen élveztem már a legelejét is, ezekkel a kezdő/gyakorló sznobokkal, a nagyvárosi felnőtteskedésükkel, a mutatóba kötött üres házasságukkal, miközben egymásnak se szűntek meg szerepelni. Akkor még főleg csak a nyelvezet miatt, és mert olyan megmosolyogtatóak. Aztán érdekelni kezdtek ennek a Mihálynak a dolgai, a kifelé reklámozott halálvágy, meg az Ulpius ház története az izgi gyerekkori játékokkal, és amikor belépett a feleség nézőpontja, akkor gazdagabb lett a karakterábrázolás, kerekebb az írás, az újabb szereplőktől pedig színesebb a sztori. Annyira, hogy az már egy mexikói szappanoperának is dicsőségére válna, legalábbis, ami a házasság körüli mahinációkat és egyéb szerelmi dolgokat illeti. Csak ez ugye mégiscsak jobb azért.
Szerintem szeretni fogom a Pendragon legendát is, amennyiben abban is megvan a könnyedség.

2 hozzászólás
>!
Bélabá MP
Szerb Antal: Utas és holdvilág

Szerb Antalról azt gondolom, ő az egyik legműveltebb magyar írók egyike. Eddig csak két regényét olvastam ezt és a Pendragon-legendát, és részben beleolvastam az irodalomtörténeti munkáiba. (Talán ideje lenne végigolvasni azokat is, megvan itthon.) Tehát a műveltség, szinte sugárzik az írásokból. Tele van érdekes utalásokkal, inspiráló, tovább gondolásra való idézettel.
Az Utas és holdvilág, amit olvasás közben állapítottam meg, ebbe a kategóriába tartozik. Számos idézettel már találkoztam, szembesültem velük. Megdöbbentő „aha” élmények voltak :) Pluszban kiemelhető az a hangulatos, könnyű tollú stílus, amit mindkét regényben tapasztaltam. Meglepően lazának tűnik az írás, csöppet sem éreztem erőltetettnek, nehéznek.
Hogy mi volt a regény picike negatívuma?
Például Erzsi karaktere a könyv elején idegesítő volt időnként valamint éreztem apró hullámzást a történetfolyamban is. Engem legjobban az elején Mihály hosszú monológja illetve a római rész, amikor Waldheimnél járt, az ragadott nagyon magával.
Ennek tükrében a Pendragonhoz képest –az nagyon nagyot szólt nálam – egy fokkal gyengébb volt a történet. Nem a stílus, nem a hangulatkeltés, hanem a sztori. Ezek miatt adok 4,5 csillagot (4,6 pont), szívem szerint 4,75 csillagot adnék, ha lenne olyan.
Általános alapmű ez a regény is, amit mindenkinek javaslok legalább egyszer olvasásra, de az sem kizárt én repetázok idővel. Pont a fentebb írt visszaköszönő idézetek miatt. Olyan könyv, amit emészgetni kell, kiélvezni minden fontos mondatát és idővel elővenni a polcról, felidézni a sorokat.

16 hozzászólás
>!
volna
Szerb Antal: Utas és holdvilág

bárhol, bármikor olvastam volna, feltűnt volna, hogy ez így tökéletes. de ami jó, az mindig jó, megtalálnak a könyvek, amikor kell, pedig azt sem tudtam, mi ez, éppen úton voltam, nem is én vittem magammal, nem is tudtam, hogy létezik, nem is érdekelt, csak valahogy amikor elkezdtem olvasni, akkor megállt minden. a legvadabb nyári napsütésben behúzott az ő nyomasztó, sikátoros világába, világfájdalmas, elveszett, életunt szereplői közé (ahogy találomra kiválasztottam ezeket a jelzőket az ellentét érzékeltetéséért, rögtön meg is akadtam, mert nem is igaz, de írhatok mást is, az sem lesz az igazi.
és újra- (és újra- és újra-) olvasva is ilyen.
csak az ulpius kiadó ne sajátította volna ki a nevet, nem tudom ezen túltenni magam. egyébként a könyvön sem, újra kell olvasnom, úgy megkívántam most, ahogy felidéztem.

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Szerb Antal: Utas és holdvilág

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

Ez egy hosszú utazás volt számomra igazán…Megismertem a világot több szemszögből is több nemen keresztül is…Fájdalmasan szép ez az írás rengeteg megosztani való gondolattal tele…Szerelmi háromszögek, négyszögek, sőt már ötszögek is körvonalazódnak előttünk…Kit is szeretünk lelkünk legmélyén? A hála egyenlő lehet-e a szerelemmel? És a biztonság elegendő lehet-e? Meg lehet-e bocsájtani valakinek a kicsapongásokat és az a régóta űzött vad szerelem eredményes lehet-e?
Szerb Antal kedvenc íróim közé emelkedett ezzel a művével!

1 hozzászólás
>!
entropic P
Szerb Antal: Utas és holdvilág

/ Nem-értékelés. /

Valamikor tavaly nyáron volt egy rövid időszak, amikor úgy gondoltam, kinőttem az úton-levős, útkeresős regényekből – vagyis ebben a röpke időszakban is szerettem olvasni őket, de életemben először úgy éreztem, hogy a keresésen már túl vagyok, és már nem keresek tovább, mert már megvan. (És amúgy is, nem milyen jó pont 30 évesen úgy érezni? Hát de. Jók ezek a kerek számok.) Nem tudom, milyen lett volna akkor újraolvasni ezt, de most jó volt.

Mert időközben kiderült, hogy: dehogy van meg, amit keresek, sőt, azt sem tudom, mi az – ami a valóságban korántsem olyan tragikus, mint ahogy leírva kinéz, viszont kiváló alkalmat ad arra, hogy olvasás közben Mihály-féle melankolikus vágykergető legyek, a magam kevéssé-dekadens módján.

Mindenesetre otthon vagyok az összes olasz sikátorban, meg abban, ahogy az egyik ember a másiktól remél konvencionális-létet tanulni, a másik ember meg az egyiktől remél konvenciómentes-létet tanulni. Mindkettő én vagyok, meg én vagyok a szélhámos, meg a naiv-lányka, meg a halál-hetéra is. Attól függ, kit kérdezel.


Népszerű idézetek

>!
padamak

És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

262. oldal

1 hozzászólás
>!
About_a_girl

– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.

1 hozzászólás
>!
ficka

Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.

45. oldal (Magvető, 2000) - 41. oldal (Magvető, 1974)

>!
Dalmia

Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk.

74. oldal (I. rész 4.)

2 hozzászólás
>!
Manni P

A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzorikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás – a két szerelmes a világ két ellenkező töltésű pólusa…

33. oldal (Magvető, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
cassiesdream

Van olyan férfi, akit nem izgat a telefonban megcsendülő ismeretlen és kellemes női hang? A nők, ha ismernék a férfiakat, mindent telefonon és ismeretlenül kérnének tőlük.

136. oldal

9 hozzászólás
>!
imma A+P

– Igen. De Mihály nem olyan, mint más ember. Azért is mentem hozzá.
– Jól is jártál vele. Nem szeretem az olyan embereket, akik nem olyanok, mint más ember. Más ember is elég undorító. Hát még az, aki nem olyan.

202. oldal

1 hozzászólás
>!
Maya

– A londoni november nem is hónap – mondta –, hanem lélekállapot.

116. oldal, II. rész - 2. fejezet (Magvető, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: London · november
>!
cz_z

Igen; az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül…

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arc · félelem
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Ákos: Névnap
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Dan Brown: Inferno
Ákossy Eszter: A Szeléndekhamari erdő titkai
Lázár Ervin: A Franka Cirkusz
Galgóczi Erzsébet: Úszó jégtábla
Mándy Iván: Hangjátékok
Szabó Magda: Békekötés
Gryllus Dániel – Süveges Gergő (szerk.): Pál apostol
Günter Kunert: Játék az árnyakkal