Száz ​vers 93% 59 csillagozás

S te, vad szerelmes, kinek ajakad
bár oly közel, édes célt mégsem ér,
ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér,
örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány!

Mikor gyerek voltam, akkor anyukám mindig verseket szavalt nekem, és talán innen indul a szerelmem a versekkel. A mai napig vers olvasás nosztalgikus érzéssel tölt el, eszembe jut anyukám, a gyerekkorom, a versmondó versenyek. És most elolvastam száz csodaszép verset, száz olyan verset, amit az egyik kedvenc magyar íróm válogatott (többed magával), száz olyan verset, amely nekik a legszebbek voltak. Elolvastam 100 magyar nyelvű verset, és kicsit több mint a felét eredeti nyelven is.

És most, hogy bezártam, és üresség tátong bennem, megfogadom Szerb Antal tanácsát, és megyek beszerzek magamnak egy kis kapcsos könyvet, és ezentúl minden kedvenc versemet feljegyzem, amíg a kis naplóm tele nem íródik az én kedvenc verseimmel, hiszen Szerb Antal is megmondta:
A készen kötött nyakkendő sosem olyan elegáns, mint az, amelyet kellő műgonddal magunk kötünk meg tükrünk előtt, és a készen kapott öröm sosem akkora öröm, mint amelyet magunk szereztünk meg magunknak.

Ez a kötet pedig – és köszönet érte a Magvető kiadónak – igazán csodálatos, egyedülálló, és mindenki kezébe belenyomnám, hogy légyszi, olvasd el, mert ettől a kötettől jobb kedved lesz azonnal!

Őszintén meglepett, hogy elfogytak a versek, még volt egy csomó a könyvből! Utószó, meg szerkesztői jegyzetek…
Milyen jó ez a kötet! Van benne jópár olyan vers, ami klasszikus, amit tanultunk, ezerszer tanultunk, meg pár, amit csak egyetemen olvastam, meg jópár, amiről nemhogy nem hallottam, de még a szerzője sem rémlik. Szóval kellően nosztalgikus és üdítő egyszerre, a versek tematikus szerkesztése pedig nagyon jó íveket ad.
Szerb Antal menő. Ennyi. Az utolsó vers utolsó versszaka pedig remek lezárás és szívszorító feleselés a korral:
„Vasalhatsz bár ezer bilincsbe szorosan:
szabad vagyok, szabad szárnyalni magasan.”

Ez a kötet is a gimiig vezet engem vissza, akkoriban lelkesen olvasgattam. Felcsaptam, és ahol kinyílt, ott olvastam. Jó volt újra a kezembe venni. :) Két dolog okozott most különös örömöt olvasás közben.

Az első Szerb Antal előszava. Nagyon jól fogalmazza meg, mi ennek az antológiának a lényege, ugyanis ezek a személyes kedvencei, amik segítettek már neki sok élethelyzetben vagy az élete bizonyos szakaszaiban. Ezzel annyira együtt tudok érezni, nekem is számtalan vers van, amik életem egy-egy pillanatához kötődnek, vagy amik egyszerűen segítenek élni. Hálás vagyok, hogy ilyen emberré váltam, akinek a versek ezt is okozzák, de nekem tényleg sokat tudnak segíteni.

A másik, amit most különösen élveztem a kötetben, az az eredeti nyelveken való megjelenés!! Ugyanis azért ilyen hosszú ez a kötet, mert itt a fordítások mellett az eredeti szöveget is olvashatjuk. Pár angol nyelvűbe beleolvasgattam, nagyon jó volt. Illetve elővettem jócskán megkopott latin tudásomat is, és nekiálltam fordítgatni, bogarászni, rettentő szórakoztató volt!! off)))

Kányádi Sándor: Merénylet

egy bizonyos mössziö lö poet
nem mindennapi vakmerőségre valló
tettet hajtott végre
antológiát szerkesztett
minden idők száz legjobb
verse címen erre
egy önérzetes oxitán megírta
minden idők százegyedik
legjobb versét

ezt ma olvastam, és rögtön eszembe jutott ez a kötet. :)

A magyar fordítók és költők dicsérete ez a kötet. Középiskolai tanulmányaim alatt és talán utána sem esett le, hogy amúgy azért olvashatunk jó sokat, mert ilyen csodálatos munkát végeznek a fordítók!

Hogy is lehetne egy antológiát értékelni, megítélni, hogy jó-e vagy sem valakinek az ízlése? Akadtak olyan versek, amik megérintettek, olyanok is, amik nem, de ez bármelyik másik gyűjteménnyel is így lenne. Különben meg Szerb Antalt nagyon szeretem, így jó volt egy kicsit „belelátni a fejébe”.

Az iskolai kötelezően tanult verseken kívül nem ismertem ezeket a válogatott műveket. Szerettem volna tudni, SzA hogyan válogat. A kötet szerkesztése tetszett. Néhány szerelmes vers is csodálatos volt, de a többség nem nyerte el a tetszésemet. Nem tudom mikor érek meg a versekhez.

Sokszor olvasgattam, kerestem benne szerelmet, csalódást, magányt és azt a valamit, amit éppen éreztem, de jól esett mástól kimondottnak látni.

száz vers = százszor öt csillag

Nekem elsőre kevés vers tetszett, a már ismert klasszikusokon kívül, ám ez olyan könyv, amit újra elő kell venni, és elindít egy folyamatot az emberben.
Kedvem támadt előkeresni az egyetemen elemzett, megértett és megszeretett verseket, ezen kívül utánanézni annak a néhány költőnek, akinek a versei megfogtak ebben a gyűjteményben.