Hétköznapok ​és csodák 11 csillagozás

Szerb Antal: Hétköznapok és csodák Szerb Antal: Hétköznapok és csodák Szerb Antal: Hétköznapok és csodák Szerb Antal: Hétköznapok és csodák Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

2002-ben ​a Magvető Kiadó három kötetben gyűjtötte össze Szerb Antal rövidebb terjedelmű, tudományos írásait. Ezek közül az első, és legterjedelmesebb a világirodalmi témájú tanulmányokat tartalmazza. A kötetet két hosszabb írás vezeti be: az első, a könyv címadója, egy alapos és szellemes áttekintés a huszadik század első negyedének legfontosabb nagyregényeiről, különös tekintettel a francia, angol, amerikai és német nemzetiségű szerzők műveire. A másik monografikus jellegű esszé az Angol irodalom kis tükre címet viseli, és a kezdetektől, az óangol nyelven született Beowulftól egészen az 1920-30-as évek legnépszerűbb szerzőiig (pl. H. G. Wells vagy John Galsworthy) nyújt áttekintést; majd az írás rövid kitérővel zárul, amely során betekintést nyerhetünk a korabeli ír és Egyesült Államokbeli irodalomba (W. B. Yeats, W. Whitman, Henry James).
A kötet legnagyobb része rövid, néhány oldalas tanulmányokból áll, a lehető legkülönfélébb irodalmi munkák, korstílusok és művészek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1936

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Világkönyvtár Révai · Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2002
648 oldal · ISBN: 9789631422436
>!
Révai, Budapest
242 oldal

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai>!
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

Szerb Antal 75%
Én nagyon szeretem azt, ahogyan ír. És nem csak a regényeiben, hanem az irodalomtörténeti könyveiben is, ezt is szerettem.
Azt már észrevettem korábban, h amelyik könyvek nagyon tetszettek neki, azok ma már nem csak ismeretlenek, hanem beszerezhetetlenek is. A legutóbbi olvasásomkor jegyzeteltem, a mek-en összesen 3 volt fent közülük.
Most az tudatosult, h fázik azoktól a könyvektôl, amik nagyon híresek lettek, legtöbbjüket giccsnek tartja. A maradékot meg unalmasnak, ami valszeg azért lett híres, mert azt gondolták az emberek, hogy ez unalmas, csak zseniális mû lehet… Mint a legtöbb.
De pl Thomas Mann Józsefe is megkapja a magáét; ha az elsô 150 oldalt átlapozod, akkor a többi már olvasható, vagy nehéz és darabos, ha Anatole France írta volna, akkor könnyû lenne, és elgondolkodtató.
Szóval én baromi jól szórakoztam rajta!

Mollika >!
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

Már olyan sokat írtam és dicsértem Szerb Antalt, hogy most nehéz újat írnom.
Nagyon tetszett ebben a műben az irodalomtörténeti korszakok jellemzőinek egy kicsit humoros, kicsit ironikus, kritikus formában történő bemutatása, elemzése.
Az általános bemutatást követően külön fejezeteket szentelt az író a francia regényíróknak, az angol regényíróknak, az amerikai regényíróknak, és a német regényíróknak, illetve munkásságukat össze is hasonlította.
Ebben a műben Szerb Antal ismét megmutatta hatalmas és szerteágazó irodalmi tudását, ismereteit.

Frank_Waters I>!
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák

Jó könyv ez. Szerb Tóni úgy tud írni irodalomtörténetről és -elméletről, mintha csak egy sör mellett mesélné. Igyunk!


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

Aki végigolvas egy olyan regényt, ami nem érdekli, nem igazi regényolvasó.

Hétköznapok és csodák - II. Angol regényírók

2 hozzászólás
Mollika >!

Az emberek nagy gonddal ápolják lelküket, kicserélik barátaikkal, elajándékozzák hölgyeknek és ha rosszul megy nekik, házalnak vele.
Ez a korhangulat a szentimentalizmus.

Frank_Waters I>!

A sátán kutyája sub specie aeternitas sokkal többet ér, mint a lélektani regények túlnyomó többsége.

20. oldal

15 hozzászólás
Mollika >!

Az egész regény valami meghatározhatatlan módon titokzatos. Dosztojevszkijre emlékeztet: az ember folyton várja, hogy a következő pillanatban valami rettenetes fog történni, vagy valami borzalmas titok fog nyilvánosságra kerülni. Dosztojevszkijnél a rettenetes dolog be is következik. De Powys módszere sokkal borzalmasabb: a rettenetes dolog nem következik be. Mert a titokzatosság, amit érzünk, nem más, mint a valóság titokzatossága. Akit nem véd a gondolati és erkölcsi konvenciók ruhája, annak a világ hozzáér a meztelen énjéhez, és annak a számára a világ rejtelmes és hátborzongató jelentőséggel teljes. Powys csodálatos művészete az, hogy meg tudja ragadni ezt az életérzést, amely mindent a titok csillaga alatt fogad magába. Ez a legmagasabb realizmus, amelyhez író eddig elérkezett.

Frank_Waters I>!

Az antik mítosz és a másik antik mítosz, a Biblia magában foglalta az emberi mindenséget. Nem volt olyan dolog, amiről ne beszélt volna a mitológia.

10. oldal

12 hozzászólás
Tigrincs P>!

Képzeljük el megint egyszer, hogy közénk jön a jeles Szimbolikus Idegen, gyakori vendégünk a XVIII. század óta, amikor még Bennszülött volt a neve és gyakran Otahaiti szigetéről érkezett.

(első mondat)

Frank_Waters I>!

Az egész regény [Powys: Wolf Solent] valami meghatározhatatlan módon titokzatos. Dosztojevszkijre emlékeztet: az ember folyton várja, hogy a következő pillanatban valami rettenetes fog történni, vagy valami borzalmas titok fog nyilvánosságra kerülni. Dosztojevszkijnél a rettenetes dolog be is következik. De Powys módszere sokkal borzalmasabb: a rettenetes dolog nem következik be.

Hétköznapok és csodák - II. Angol regényírók

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Thomas Mann íróművészetének központi vonása mindig az irónia volt. Az a fajta irónia, ami összefér paradox módon a tisztelettel ugyanaz iránt a dolog iránt, ami fölött gúnyolódik, sőt sok esetben a szeretet kifejeződése. Nem a rombolás, hanem a megismerés iróniája. Alles ist gerade und alles ist ungerade. Amit igazán megismerünk, az elveszti ködös és körvona nélküli nagyszerűségét, barátságos mosolyt vált ki belőlünk, a minden dologban benne rejlő groteszket is meglátjuk benne, de ugyanakkor felfedezzük benne azt az intim nagyszerűséget is, ami emberileg mindennél többet ér.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Mann
Dóra P>!

Joyce egyedülálló tehetsége az, hogy úgy tud írni, mintha állandóan félálomban lenne vagy villamos után szaladna.
Kétségkívül különös tehetség, de kérdés, hogy érdemes-e? Nem pusztán olyanfajta tehetség ez, mint azé a nőé Eric Linklater regényében, aki fejjel lefelé lógva a trapézról, operaáriákat tud énekelni? A szándék, a regény módszere szempontjából nagyon helyes, a monologue intérieurenek, a modern regény egyik legfontosabb stíluseszközének a következetes kidolgozása. Csak a megvalósítás módjával szemben merülhetnek fel aggályok. A hős, akinek a tudatát látjuk hétszáz oldalon át kiteregetve, valószínűleg fogyatékos értelmű – máskép nem valószínű, hogy egész nap, hétszáz oldalon keresztül semmi intelligens dolog ne jusson eszébe. Bloomnak, a regény hősének, több, mint hősének, a regény egyetlen tárgyának a gondolkozása túlnyomóan a táplálkozás és az anyagcsere körül mozog. Akármilyen csekély véleménye is van az olvasónak önmagáról, mégsem tudja elhinni, hogy ez az emberre vonatkozó igazság. Nem hiheti, hogy minden ember többé-kevésbbé olyan, mint Bloom. Nem lett volna mégis célirányosabb egy félig-meddig épeszű ember tudatával foglalkozni, ha már ennyit fáradozott az író, – kérdi az olvasó.

Kapcsolódó szócikkek: Eric Linklater
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Fejes Endre: Gondolta a fene
Juhász Gyula: Örökség
Gulyás Pál: Nyugaton át kelet felé
Géher István: Shakespeare-olvasókönyv
Deczki Sarolta: A jereváni rádió
György Péter: A gyanútlanság vége
Szentkuthy Miklós: Múzsák testamentuma
Kovács Krisztina: A tágasság otthonossága
Jékely Zoltán: Sorsvállalás
Kuczka Péter: Határvidék