Az ​angol irodalom kis tükre 92% 15 csillagozás

Swifttel szemben az utókor is gonoszul és ironikusan járt el: a világ legkegyetlenebb szatírája halhatatlan gyermekkönyvként él tovább.

36. oldal

A romantikus korszak legjobb regényírója nem volt romantikus és ezért kora alig ismerte: Jane Austen (1775-1827) a nagy realista regényírónő, az összekötő kapocs Fielding és Dickens között. Regényei az angol falusi intelligencia életének enyhén ironikus és roppant nagy éleslátással megírt rajzát tartalmazzák. Nincsen bennük semmi tetszelgés; a kisszerű élet kisszerű rajza. Érezhető, hogy maga az írónő is halálosan fontosnak tartja azokat az apró-cseprő pletyka- és házassági históriákat, melyeket leír. A nagy romantikusok színpompája mellett Jane Austen művészete teljesen színtelen; de benne van, amit a romantika nem ismert: az élet, az egyszerű praktikus élet nagy angol szeretete, Chaucer és Dickens életérzése.

52. oldal - Romantika (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Shakespeare egyáltalán nem magában álló jelenség, csak a legnagyobb a nagyok között, a többiek működésének nagy összefoglalója, kinek hírneve a kisebbekét elhomályosította. Ami a többiekben nagy, mind Shakespeare-ben glorifikálódott.

29. oldal

Shakespeare életének egyszerűsége, prózaisága régóta arra csábította az embereket, hogy műveinek igazi szerzőjét nem benne, hanem egy kalandosabb, előkelőbb életű kortársában keressék. A legelterjedtebb feltevés az, mely lord Bacont jelöli meg a Shakespeare-drámák szerzőjéül; a legszellemesebb Bernard Shawé, aki szerint ezeket a darabokat nem William Shakespeare írta, hanem egy másik ember, aki ugyanakkor élt és szintén William Shakespeare-nek hívták.

18. oldal - XVI. század (Az angol renaissance) (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Scott megteremtette a történelmi regény típusát, melyet azután egész Európa eltanult tőle; Shakespeare után ő az az angol író, aki legnagyobb hatással volt az egyetemes irodalomra. Regénytechnikájának alapelemei: a főszereplők költött személyek, a történelmi eszméket képviselő alakok csak mint epizód-alakok szerepelnek. Több párhuzamos esemény halad egymás mellett, hogy az elbeszélést a legérdekesebb résznél meg lehessen szakítani. Az elbeszélés centruma valami folklorisztikus mozzanat: monda, babona, mondává lett személy; ez az egész elbeszélésnek bizonyos realitás fölötti, enyhe misztikus ízt ad.
Scott regénytechnikáját el lehetett tanulni: de nem lehetett eltanulni legvonzóbb vonását, humorát; ez többé nem technika kérdése, hanem a kiválasztott nagy mesemondók kegyelemszerű öröksége, Isten ajándéka.

48-49. oldal - Romantika (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Fegyvere a humor. A dickensi humor a valóság-ábrázolás specifikus fajtája. A valóság, amint mindennapi életünkben átéljük, voltaképpen nem humoros; de Dickens kiragad belőle egy részletet és azt olyan sokáig, olyan sok oldalról mutogatja, hogy nevetségessé válik, amint az ember arca eltorzul, ha nagyon sokáig nézi a tükörben.

53. oldal - Viktória kora (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Alakjai szájába sohasem adott más igazságokat, mint amelyek az emberiség közkincsét alkották már az ő korában is és ezeket sem ő mondta, hanem az alakjai. Rejtett bölcseséget is hiába keresni sorai mögött; tudósok életüket töltötték Hamlet-magyarázással, de minden eredményük csak belemagyarázás volt, mert Hamlet nem akar többet jelenteni, mint amennyit szó szerint jelent: egy egyszeri tragédiát, aminek semmiféle tanulsága nincsen. Hogy Shakespeare drámái mögött mindegyre titokzatos és megmérhetetlen mélységeket érzünk, az nem azért van, mintha valami mélységes gondolat rejtőzködnék mögöttük, hanem azért, mert a tökéletes költői forma varázsa, a Shakespeare-darabok páratlan költőisége és drámaisága, feltárja előttünk, ködös sejtelemként, az emberi léleknek, önönmagunknak beláthatatlan mélységeit.

22. oldal

Későbbi versei szerzőjéül már nem is önmagát vallotta; ezeket a verseket szerinte szellemek költötték és diktálták, ő csak leírta azokat.

44. oldal

Scott regénytechnikáját el lehetett tanulni: de nem lehetett eltanulni legvonzóbb vonását, humorát; ez többé nem technika kérdése, hanem a kiválasztott nagy mesemondók kegyelemszerű öröksége, Isten ajándéka.

49. oldal - Romantika (Magyar Szemle Társaság, 1929)

Wilde kedvenc kifejezési formája, a paradoxon, Angliában azóta sem ment ki a divatból.

63. oldal - Viktória kora (Magyar Szemle Társaság, 1929)