A ​világirodalom története 108 csillagozás

Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története Szerb Antal: A világirodalom története

„Ha ​a három pompás köteten, a világirodalom regényes életén, mohón és szinte megállás nélkül átvágtuk magunkat, s az első kábulatból ocsúdva visszaidézzük a szinte fizikai jóérzést, amit a rohanás okozott, rájövünk, hogy fiatalságunk támadt fel, és sodort szeszélyes törtében magával…

Csak a húszas éveink ismerték a céltalan vélemények, sommás ítéletek pergőtüzét, az értékelések és újjáértékelések, a felfedezések és megtagadások, a célzások és idézetek záporozást, a vélemények fuldokló bőségét, érvek és ellenérvek kifogyhatatlan csatáját. A hajnalig tartó baráti vitákon alkoholnál részegítőbben szállt fel a könyvek gőze, megülte agyunkat, hogy támolyogva mentünk ki a szabad levegőre. Térben és időben milyen felelőtlen száguldás volt ez, népek és stílusok, egyének és korszakok seregszemléje, micsoda távoli szellemek lettek barátainknál bizalmasabbak, szerelmeinknél ismertebbek számunkra, mennyi titok részesei voltunk, miket életük és műveik sugalltak. Voltak kegyencek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Magvető, Budapest, 2021
960 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437256
>!
Magvető, Budapest, 2021
960 oldal · ISBN: 9789631440867
>!
Magvető, Budapest, 2000
922 oldal · ISBN: 9631422399

15 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

François Villon · Friedrich Nietzsche · Johann Wolfgang Goethe · Seneca · Epiktétosz · Heinrich Heine · Henri Bergson · Mallarmé · Publius Ovidius Naso · Walt Whitman


Kedvencelte 30

Most olvassa 38

Várólistára tette 164

Kívánságlistára tette 157


Kiemelt értékelések

Frank_Spielmann I>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Így kell az embereket rávenni arra, hogy Homéroszt olvassanak. Mert normális embernek egyébként eszébe se jutna. Aztán jön ez az Anti (nekem már csak Anti, több, mint 1000 oldal után), és az ember egyszerre csak mindent el akar olvasni. Nem csak Homéroszt, nem csak az összes görög-római drámát, és nem csak Shakespeare összes műveit, hanem mindent, amiről csak szó esik… Wow!

37 hozzászólás
postmodjane>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Szeretném komótosan, mélázva olvasni teával Unicummal.
Szeretném, hogy sok olvasója lenne.
Örülök, hogy megírta Szerb az Irodalom történetét.

Lobo P>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Ezt olvasva az embernek kedve támad mindent elolvasni a kezdetektől.

Lédiell>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Alapmű. Az olvasás szerelmeseinek és azoknak, akik vágynak erre a szerelemre. Gimnáziumi irodalmi tanulmányok elmaradhatatlan segítője, szinte tankönyv jelleggel. Tényleg olvastatja magát és cseppet sem avult el, legfeljebb itt-ott patinássá vált. Csak egyet sajnálok, hogy azóta született kedvencekről Szerb Antal még nem írhatott. Pl. úgy elolvasnám, mit szólt volna a Mester és Margaritához. Ha érdekel egy könyv vagy író, aki szerepel benne, először itt nézem meg, hogy képben legyek.

molke P>!
Szerb Antal: A világirodalom története

6 csillag!
Én nem gondoltam soha, hogy egy ilyen komoly tudományos munka ennyire szórakoztató lehet! A szerző a világirodalmat komplexen vizsgálja, együtt a történelmi korral, az utókor ítéletével – fűszerezve a saját, velős megállapításaival. Köszönet ezért a felfedezésért a könyvtesóimnak és @Trixi_Adzoa-nak, aki olvasásra kiválasztotta nekem.
Komoly témája ellenére rendkívül olvasmányos, laikusként is élvezetes volt. Amikor ismerősre akadtam – szerző vagy mű – nagyon elégedett voltam magammal :)
Legkevésbé a modern irodalomról szóló részek tetszettek, de erről itt írtam:
Volt egy-két meglepő pongyolaság a könyvben
(Csakhogy ez az érces stílus igazán szép és érces.; Börne a szabadság közeli nagy, végítéletszerű diadalát jósolja olyan eseményekből, amelyek a józan ész számára éppen az ellenkezőjét jelentik és viszont semmisnek nyilvánítja a reakció egymásra halmozódó újabb és újabb diadalait.).
Szóval mínusz egy csillag, összesen 5.

9 hozzászólás
Trillian>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Igen élvezetesen mutatja be a világirodalom történetét. Szerb Antal stílusa nagyon tetszett, még a saját véleményét is beleírta. Szinte minden művet kedvem támadt a könyv miatt elolvasni. Érettségihez vagy csak érdeklődőknek ajánlom, még ha nem is értenek az irodalomhoz. Én is élveztem és értettem laikusként.

mamszi>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Érettségire mert kellett, aztán mert tetszett. Olvastatja magát, mint egy Agatha Christie regény.

nalla>!
Szerb Antal: A világirodalom története

Imádtam!
Úgy olvastatja magát, mint egy nagyszerű regény. Ennek kéne lennie a hivatalos tankönyvnek- rengeteg könyv elolvasásához csinált kedvet, és a már olvasottakat is kedvem támadt újra kézbe venni!


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.

(Előszó)

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme · olvasás · olvasó
1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallni.

7 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

A halál a legfontosabb. De csak ha a „magunk halálával” halunk meg. A modern embertől a kor megtagadja ezt a legfőbb beteljesedést is, halála tucat-halál, kórházban, orvosi segédlettel, udvariasan és feltűnés nélkül hal meg, úgy ahogy a tudomány a halált az illető betegség esetében előírja. És halála éppoly hamisan cseng, mint egykor élete.

Bla I>!

Az orosz irodalomtörténetekben az írók életrajza oly meg­rendítő olvasmány, hogy az ember szinte már kény­szeredetten elmosolyodik, amikor a harmincadik íróval kapcsolatban olvassa ugyanazokat a szörnyű­ségeket. Amint már mondtuk, Novikovot és Radiscsevet, az első orosz realistákat, halálra ítélték. Puskint a Kaukázusba és saját birtokára száműzték, Lermontovot Puskin halálára írt ódája miatt a Kaukázusba; Puskin követői közül Polezsájevet huszonöt évi közkatonáskodásra kénysze­rítettek, a szelíd, német-romantikus Odojevszkij her­ceget tizenkét évi kényszermunkára ítéltek, azután mint közkatona szolgált; Ryljt kivégezték, Gribojédovot bebörtönözték, Bjelinszkijt csak betegsége mentette meg Szibériától, halálos ágyánál naponta érdeklődött egy csendőr, hogy nem érzi-e mégis jobban magát. Csádejevet elmegyógyintézetbe csuk­ták, a cárizmusnak ez is kedvelt büntetése volt. Herzen hat évig Vjatkában, majd hosszú ideig Novgorodban élt száműzetésben, míg végre külföldre mene­kült, Szaltikov nyolc évig élt száműzetésben, még az angyali lelkű Turgenyevet is bebörtönözték, mert nekrológot írt Gogolyról és Csemisevszkij húszéves szibériai fogsága mellett még Dosztojevszkij ismeretes sorsa is eltörpül. És ez csak néhány név.

iii. 53.o.

1 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

…a legnagyobb költők, úgy látszik, még élve megírják mennybemenetelüket…

A görögök - A dráma

6 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

Az írók, mint a nagymester, Schopenhauer, valósággal vigaszt talál­nak abban, hogy milyen sötéten tudják látni a világot.

Ross>!

Napóleon nem tartozott a barbár zsarnokok közé, akik nem értik meg a szellem fontosságát. Ellenkezőleg, nagyon is jól ismerte az irodalom jelentőségét, maga is szorgalmas olvasó volt, és kedvenc Ossziánjának hatása még napiparancsaiban is érezhető. De éppen ezért tisztában volt azzal is, hogy a szellem elkerülhetetlenül zsarnokellenes. Nem vetette meg, hanem félt tőle és gúzsba kötötte. Irtózott a gondolkodó emberektől, és az „ideológusoktól”, a „metafizikusoktól”, uralmának és az állami rendnek a legfőbb ellenségeit látta bennük. A sajtószabadságot olyan fényűzésnek tekintette, amelyet harcos állama nem engedhet meg magának. Az egyetlen hírlapot, a Moniteurt, úgyszólván maga szerkesztette, szakértők szerint elsőrendű újságírói érzékkel. Szigorúan őrködött a színházak műsora fölött is. Vigyázott, nehogy olyan darabot adjanak elő, amely a vele ellenséges országokra kedvező fényt vet. A tragédiaíróknak azt a tanácsot adta, szakítsanak végre az antik végzet elavult fogalmával és helyette írják meg a szükségszerűség drámáit: mutassák meg, hogyan kényszerítik az embert magasabb érdekek, hogy látszólag vétkes, embertelen tetteket hajtson végre – vagyis igazolják Engien herceg kivégeztetését. Zsoldjába fogadott költőket és igen jól, 1500-tól 6000 frankig díjazta verseiket. Igaz, hogy a túlbuzgó dicsőítőt, aki a gazdag rím kedvéért azt írta: „Mert ez a nagy Napóleon / Olyan, mint egy kaméleon”, élethossziglan az őrültek házába csukatta. De a zsoldos költők közül Napóleon nagy csodálkozására egy sem tudott értékes művet írni…

515-516. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kaméleon
2 hozzászólás
עֲזָאזֵל P>!

Nietzsche még fiatalabb éveiben írta le ezeket a jövőbe sejtő sorokat:
„Ah, adjatok őrületet, mennyeiek! Őrületet, hogy végre higgyek magamban!"

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
Frank_Spielmann I>!

…a rossz könyveknek szabadon kell a nyilvánosság elé kerülniük, hogy az emberek szabadon választhassák a jót.

A barokk - Északi barokk

5 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Az ostobák elolvasnak egy könyvet, mondja [La Bruyére], és egyáltalán nem értik; a középszerű szellemek azt hiszik, hogy tökéletesen értik; a nagy szellemek olykor nem értik egészen: homályosnak találják benne, ami homályos, aminthogy világosnak találják azt, ami világos: a „szép szellemek”, tetszelgők, homályosnak akarják találni azt, ami egyáltalán nem az és nem akarják megérteni, ami nagyon is érthető.

A barokk - A franciák nagy százada


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
József Jolán: József Attila élete
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Umberto Eco: A rútság története
Arany János – Petőfi Sándor: Petőfi és Arany levelezése
Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság