A ​varázsló eltöri pálcáját 23 csillagozás

Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

„Ami ​ezekben a cikkekben azonos a legjobb Szerb-írásokkal, az a folttalan világosság. A politikai tiltakozásnak végtelenül sok változata lehetséges, és ezeknek az írásoknak a kristályos gondolati tisztasága, stiláris átlátszósága, a mondatoknak utolsó zugig kivilágított egyértelműsége szintén a tiltakozás egy neme volt, protestálás egy dühödt és sunyi kor gázködű, halálos halandzsája ellen” írta e könyv első kiadásának előszavában Kardos László. Hiszen ezeknek az írásoknak nagy része akkor keletkezett, amikor a tollat már kiütötték Szerb Antal kezéből, és csak egy-két lap volt, ahová pár szellemes, szórakoztató oldalt írhatott, ami a háború vigasztalanságában egy tisztább és bölcsebb világ igézetét és ígéretét jelentette. E cikkek könnyedsége mögött rendkívüli kultúra rejtőzik, az író éppoly otthonosan mozog a krétai királyok palotájában, mint Berzsenyi udvarházában; a szellemesség a tudósnak azt a képességét jelenti, amellyel megeleveníti az adatokat, élővé teszi a neveket és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1948

>!
Magvető, Budapest, 1978
510 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632706382
>!
Magvető, Budapest, 1969
540 oldal
>!
Magvető, Budapest, 1961
566 oldal

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

Eddig is szimpatikus volt nekem Szerb Antal, de ezután a könyve után még inkább. Most is rácsodálkoztam, hogy milyen művelt, mennyire jól tájékozott az irodalom berkeiben az ókortól a napjainkig. Mennyit, és milyen értőn olvashatott, hogy ekkora rálátással bír?! S mindehhez társul szerénysége, s az irodalom nagyjai iránti alázata. Ez majd minden írásában jelenvaló. Ha mégis van kifogása egyik-másik író, vagy költő műveivel kapcsolatban, azt finom iróniával teszi meg, nem durván, kioktatólag.

Saját magáról nem beszél egy szót sem, mégis úgy érzem, minden leírt gondolatában, elemzésében benne van az ő emberi nagysága. Nekem legalábbis ezt jelenti ez a könyv. Ha valaki fogyatékos, vagy beteg embertársairól így tud beszélni – „a betegség, látjuk, miközben összetöri a költő szegény, szenvedő testét, mélyebbé, nagyszerűbbé teszi szellemét és alkotását. A költőt leveri lábáról, de láb helyett szárnyat ad neki” (Ép testben ép lélek) – az csakis a szó jó értelmében vett úriember lehet.

Valahogy ilyennek kell lenniük az igazi úriembereknek…

>!
Goofry P
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

Plajbász törten teszem le: e kötethez nem kell(ek) recenziót fecsegjek, nem lenne az lehetetlen – egyszerűen nem kell(em).
Kell ellenben kedveltetnem!

3 hozzászólás
>!
csauperjel 
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

Ezek után merje nekem azt mondani valaki, hogy A Pendragon legenda Bátky Jánosát nem saját magáról mintázta Szerb Antal! :-) Minden szaváról süt, hogy imádja az irodalmat és az irodalomtörténetet: élvezi felfedezni az összefüggéseket, szeret utánajárni az legapróbb lábjegyzeteknek, elveszett kéziratok után nyomozni, és természetesen éjjel-nappal olvasni.
    Több dologhoz nekem is kedvet csinált (pl. Katherine Mansfieldet egyszer olvasnom kell, az biztos), de bevallom, helyenként kicsit untatott is, bár ez valószínűleg csak az én érdeklődésem hiányáról tanúskodik, és nem Szerb hibája.

>!
Trillian26
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

Nem olvasok túl gyakran esszéket, de ez a könyv tetszett. A szerző stílusa nagyon jó, mindent érdekesen ír le. Emellett számtalan új ismerettel gazdagodtam jó pár témában. A reménytelen szerelem, A napkirály, a Költő hazája…, a Don Juan titka, a Hajdani haditudósító és A százéves lánchíd tetszettek a legjobban. De most is csak párat emeltem ki az érdekfeszítő írások közül. Biztos nem most olvastam utoljára Szerb Antaltól.


Népszerű idézetek

>!
Goofry P

Mert mégis ez volt a legszebb az ifjúságban. Mindenütt jó volt, de a legjobb a könyvtárban. Talán azért, mert többnyire nem dolgozni, nem tanulmányokat folytatni jártam oda, hanem nyaralni. Úgy mentem el délelőttönként a könyvtárba, mint ahogy más a strandra megy. Útközben soha nem ellenőrizték, hogy hány könyvet viszek be és hozok ki. Dicséretemre legyen mondva, nem loptam el egy könyvet sem.

491. oldal Nyaralás a könyvtárban

>!
Piintyő

Minden igazán nagy ember szerény, mert tisztában van a mások értékével.

125. oldal

>!
Goofry P

Az egyéniség lázadás.

153. oldal - Arany János és Európa

>!
Piintyő

Mert Balassi Bálint szerelmes verseiben nem az érzelem a fontos. Itt a szerelem csak ürügy, a Hölgy csak jelkép, mint a reneszánsz valamennyi nagy költőjénél. Ezek a költők a nőn keresztül valami mást szerettek: magát a szépséget, az ideát, amely keresztülcsillog az anyagon. A szépséget, a magáért való szépséget, amely felvillan a dalban, a festményben, az oszlopsorok harmóniájában, a női arcban és a táj őszi lélegzetvételében, ők fedezték fel, a humanista költők, a tudós szerelmesek, akik válogatott és nemzetközi hasonlatokban ünnepelték a hölgyeket vagy inkább a Hölgyet, mindnyájan ugyanazt a Hölgyet, aki sosem élt, csak a költő nagyszerű szépség-élményében.

116. oldal

1 hozzászólás
>!
Goofry P

Beszélni szörnyű nehéz és hallgatni tragédia.

152. oldal Arany János és Európa

>!
Piintyő

Most itt nem a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyarországon logikusan gondolkoztak, mindig kétségbe estek. Itt a remény a reménytelenségben van. Abban, hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan takarja el szemét, amint az örvény felé közeledünk – hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalékok, amelyek túl vannak minden ésszel, akarattal elérhető dolgok határán; erők, amelyek kegyelemszerűen jönnek, amikor már mindenről le kell mondanunk. Mint a halálos veszedelemben lévőnek egyszerre megszázszorozódik a lélekjelenléte, é sosem sejtett erő száll a karjába, a szemébe, egész élete, elmúlt és eljövendő esztendei mind kapaszkodó kezébe tolulnak – úgy törnek fel olykor a nemzet életében a titkos erők, amelyeket felhalmoztak a századok. Mint mikor a görög hajósnak, a vihar szörnyű tetőfokán, gyilkos hullámok fölött, megjelent az árboc ormán fényben a Fehér Istennő, Leukothea.

421. oldal /Keserű pohár/

>!
Piintyő

…….és a lélek, ha magára marad, általában szomorú.

36. oldal

>!
Kutor

Ezután lassan véget ér a munkanap, és közeledik az az időpont, amikor a nagyvárosi ember azt mondja: „élni is kell”. … A kultúra korábbi nagy korszakaiban ez a mondás nem merülhetett fel, mert az élet az emberek számára nem volt igény, sem kötelesség, mint ma, hanem egyszerűen éltek, életük minden pillanatában, anélkül hogy arra gondoltak volna … A nagyvárosi ember dolgozik, rengeteget dolgozik, de ezt nem számítja életnek, csak azért dolgozik, hogy megkeresse azt a pénzt, amelynek segítségével munkája elvégezte után elkezdhet élni. Csakhogy munkája annyira igénybe veszi, hogy arra, amit életnek nevez, nem marad már benne semmi lendület és tehetség.

69. (A világvárosi ember)

>!
Kutor

Mennyi mindent másképp hívnak ma, mint azelőtt. A semmittevést ma kikapcsolódásnak hívják, a krémpitét krémesnek, a gyávaságot gátlásnak vagy másképp korszerűségnek, a termetet alaknak, az ostobaságot ideológiának.

549.

>!
Kutor

Puritán az az ember, aki feltétlenül lelkiismeretfurdalást érez, ha jól érzi magát.

172. (Chesterton)


Hasonló könyvek címkék alapján

Temesi Ferenc: Kölcsön idő I-II.
Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén
Harle Tamás: Az újságírás mestersége és művészete
Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés
Bródy Sándor: A nap lovagja
Márai Sándor: Beszéljünk másról?
Daniss Győző: Újságíróiskola
Herczeg Zsolt: Presszárium
Krúdy Gyula: Nyugat
Fábri Anna – Steinert Ágota (szerk.): A Hét I-II.