A ​Pendragon legenda 88% 1445 csillagozás

Briliáns, oldalról-oldalra sziporkázó stílusú munka, egy magyar detektívregénynek álcázott krimiparódia sok-sok humorral,. Szerintem korát megelőző zseniális írás!

Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv.
A cselekmény meglepően izgalmas volt, az elejétől a végéig olvastatta magát. Különleges helyszíneken játszódott, egyszerűen imádtam Wales és Anglia tájait.
A szereplők sokfélék, ezáltal mind igazi egyéniségek voltak.
Tetszett a humora, és a könyvet átszövő titokzatosság is, de a vége számomra kicsit túl misztikusra sikerült.

Volt ebben a regényben minden, amire csak vágyhat egy olvasó: lelkes, magyar kutató; kalandos családtörténet, borzongató kastély, kísértetlovas, titkos társaság, bűnügy, barátság, egy kis szerelem, de éppen elviselhetően; egyszóval kellemes és izgalmas elegy. Olvastatta magát a könyv, ebben nemcsak a szépirodalom kedvelő találják meg a számításukat. A stílus abszolút Szerb Antalé, még akkor is, ha ez a regény teljesen más, mint az Utas és holdvilág. Láthatjuk, milyen sokrétű, mennyire tehetséges volt Szerb Antal – és milyen hatalmas veszteség volt korai halála.

Wow. Ez aztán tényleg különleges történet volt. Tartottam tőle, mert annyi jót hallottam tőle, hogy nagyok voltak az elvárásaim.
Nagyon érdekes volt, különleges, meglepően jó. Szerencsére felülmúlta a várakozásaimat, és tényleg azt kaptam, amit vártam. A stílus is kiemelkedően jó volt, nagyon tetszett a fogalmazásmód. Érthető volt, jól kifejtett. Bátran ajánlom mindenkinek! Kalandos, izgalmas, nem is számítottam rá, hogy ennyire érdekelni fog.

Hát ez zseniális volt!
Nagyon régen olvastam az Utas és holdvilág-ot, és azzal nem találtunk egymásra. Ezért aztán nehezen szántam rá magam erre a könyvre. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó, és hogy Szerb Antalnak ilyen humora van.

    Dokumentált, hogy cca négy hónapon keresztül volt a tömegközlekedési útitársam ez a kötet. (Hetente csak kétszer kell, viszonylag rövid most már az út, úgyhogy lassan ment, kivéve, ha jó volt az idő, mert akkor ott volt a kispad is, amit Novák bácsi állított a kerítés mellé, be is csempésztem egy csomag kávét a postaládájába hálából). Nemcsak hogy különösen alkalmas volt az ilyen fajta bánásmódra a Pendragon legenda, véleményem szerint egyenesen megkövetelte a komótosságot.
    Lényegében egy karikatúra, paródia az egész, rendkívül nagy gondossággal, vagy még inkább csak a zsenialitásból levezethető laza szellemességgel elővezetve. Kalandregény különben, bűnügyi történet, nem is akármilyen, és bölcselet is, de mindeközben hibátlan szatíra. Nagyon sokat lehet rajta nevetni, de tényleg. Minden jelenet egy kész vicc, de nem a blődség, hanem a mondatok közé elbújtatott humor miatt kell folyton megmosolyogni. Hiányozni fog, na!

Folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy Leslie L Lawrence innen merített. Ugyanaz a rendszer. Tudós férfi kalandjai a világban, meghívások, nők, gyilkosságok.
Nagyon élveztem Szerb Antal nyelvi világát, gyönyörűen fogalmaz. Volt, hogy kétszer kellett elolvasnom részeket, mert először csak a nyelvi játékkal voltam elfoglalva és nem jutott el a tudatomig a történés.
Bátky doktor, a fölösleges tudományok tudora meghívást kap Pendragon urától, hogy foglalkozzon a családi könyvtárral, mert érdekes iratok vannak benne a Rózsakeresztesekről, Fluddról, s Bátkynak pont ez a korszak van az érdeklődése középpontjában. Még az elutazás előtt ismeretséget köt néhány későbbi fontosabb szereplővel. Majd jönnek a gyilkossági kísérletek, a próféciák, a régi történetek az örök életről, a test feltámadásáról, tudományos kísérletekről. S közben folyik a hajsza egy hatalmas örökségért. A szellemek és a vagyon sorsa összefonódik, s nem kapunk mindenre racionális választ. De ez pont így volt jó. Kellő mennyiségű krimi, misztikum, egy kevéske erotika.

Szerb Antal ezzel a művével nemcsak történelemórára, hanem egy kalandos utazásra is invitálta olvasóját, éspedig a ködös Angliába. Remekbe szabott bűnügyi történet kísértethistóriával, misztikummal fűszerezve, amiből nem hiányzik a humor, de a borzongató izgalom sem. Egy percig sem unatkoztam, remek szórakozást nyújtott ez a regény, amit 1934-ben jelentettek meg.
Az írótól megszokott kiváló stílussal, fordulatos, lendületes és kitűnő jellem- és helyszínábrázolással végigvitt cselekmény folyamatosan lekötötte figyelmemet, szinte együtt kutattam Bátkay János-sal, a budapesti angol szakos könyvtárosbogarásszal, mi is húzódik a háttérben, ami egyszeriben azt a sok furcsaságot hozza Earl of Gwynedd életébe, Llanvygan-ban lévő palotájába.
Legizgalmasabb momentumok az egykori Pendragon kastély romjai között tett felfedező útjukat övezték, igazi borzongató jeleneteket vonultatott fel az író, valamint a megoldás kulcsához közeledve Bátky önálló, erdőkön-hegyeken vezető, többnapos útja során is. Az Earl-ön és Bátkay János-on kívül Lena volt kimondottan szimpatikus szereplő, bátor, őszinte, belevaló, szókimondó (néha pimasz is:), legkevésbé Cynthia hisztijeit, nyafogását, valamint a számító, gonosz Eileen St Claire-t kedveltem.
Nagyon jól felépített, izgalmas, érdekes, szórakoztató művet alkotott Szerb, ismét jó volt Tőle olvasni, egyik kedvenc íróm volt és marad ő mindig.

Egy újabb ajánlás @J_Goldenlane -től, ami nagyon elnyerte a tetszésem.
Már az elején magával ragadott a történet, és jókat röhögtem rajta. De, hogy szegény bölcsészeket már a 30-as években is azzal bizgerálták, hogy a szakmájuk semmit sem ér, nem gondoltam volna. :D Hozzáteszem, mielőtt valaki megkövez, nekem semmi bajom velük. Nagyon jó volt tehát a történet humora, és amikor bejött a misztikus-nyomozós szál, ez csak fokozódott. Nekem Agatha Christie hangulata volt kicsit, azzal a különbséggel, hogy az eddigi egyetlen AC könyv nekem nagyon nem tetszett.
Az a fajta misztikum szövi át, ami miatt még felnőtt fejjel is nagyon tudok izgulni, együtt a szereplőkkel, mikor pl. felfedező körúton jártak a régi várban.
Ez az első Szerb Antal könyvem, de ha minden könyve ilyen magával ragadó, akkor róla is vallom, sok kortárs és már elhunyt írónőinkkel és írónkkal egyetemben, hogy ha külföldre születnek, sokkal szélesebb körben lennének ismertek és elismertek.

Hol volt még a Da Vinci kód vagy a Vörös oroszán mikor Szerb Antal megírta ez a misztikus kémhistóriát. Arany Walesi bárdok sokat jelenthetett az írónak, aki végtelen könnyedséggel kísér végig a csodálatos walszi hegyvidéken és ódon várkastélyokon. Elhiszem neki hogy léteznek rózsakeresztesek, kísértetek és egyszer valaki addig kísérletezik míg sikerül létrehoznia a bölcsek kövét, bár az máshonnan tudhatjuk volt akinek sikerült.
Nagyon megszerettem Szerb Antal könnyed stílusát, és borzasztóan sajnálom azokat a regényeket amiket nem tudott megírni Hitler örült eszméi miatt.