A ​királyné nyaklánca 195 csillagozás

Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca Szerb Antal: A királyné nyaklánca

„Ez a könyv Marie Antoinette királyné nyakláncának híres történetérõl szól, vagyis a francia forradalom elõzményeirõl. A szokott történelmi életrajzoktól egyrészt abban különbözik, hogy nem életrajz, másként és fõleg pedig abban, hogy nem elégszem meg az események elmondásával, hanem igyekszem elmagyarázni azokat, elõzményeikkel és következményeikkel együtt.
Így kísérlem meg egy rendkívül kalandos és mégis elejétõl végig igaz történet keretében bemutatni XVI. Lajos korának francia társadalmát, irodalmi és érzelmi életét, nevezetes figuráit, és az egészet egy eleven és szuggesztív tablóba állítani össze, amely képet ad arról, hogy miért kellett kitörnie a francia forradalomnak.” – Szerb Antal nyilatkozata (Bibliotheca, 1943)

Eredeti megjelenés éve: 1943

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fehér Holló Könyvek

>!
Lazi, Szeged, 2020
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632674773
>!
140 oldal · ISBN: 9789633984529
>!
Magvető, Budapest, 2014
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425093

11 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Marie Antoinette · Georg Wilhelm Friedrich Hegel · prostituált · Oswald Spengler · XVI. Lajos

Helyszínek népszerűség szerint

Svédország · Bastille


Kedvencelte 16

Most olvassa 16

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

A polcról – most hogy annyira tetszett A Pendragon legenda –egy 1965-ös Magvető kötetet vettem le, mely egykor, a beírás szerint Székely Zsuzsa tulajdona volt, de ő nagyon vigyázhatott rá, nem olvasta tönkre. A kötet még saját textilszál-könyvjelzővel ellátott termék, mívesebb munka. Szerb Antal e művének tárgya a nagy francia forradalom előtt lezajlott hírhedt „nyaklánc-per”, amely szimbóluma is lehet a kornak. A forradalom előtti évek, az utolsó felvonását élő francia hatalmi arisztokrácia jellemző dőzsölése, költekezése – egy tulajdonképpeni „haláltánc” motívumként is értelmezhető. E kort elemzi Szerb Antal finom irodalmi művésziességgel, olvasmányos stílusban. Nem csalódtam. Kitűnő munka – nagyon tetszett, élvezetesen mutatja be a kor Franciaországát.
Élvezkedtem a „stílben”.
Nagyon reménykedem, hogy a francia arisztokrácia haláltáncához hasonlítva egy író nagyjaink közül megírja/megírhatja majd a XXI. század új magyar hatalmi elitjének haláltáncát elemző történelmi esszét is, ahol kellőképp terítékre kerülnek majd az újgazdagságból, kivagyiságból, urambátyámságból következő, kizárólag önérdeket szolgáló jellemzők, amelyeknek nem szolgált tanulságul a francia arisztokraták sorsa. De hogy szolgált volna, hisz Mészáros Márta is megmondta:"semmilyen erkölcsi érdeklődés se irodalom, se film, se színház iránt nincs ma Magyarországon, soha egy könyvet, egy színdarabot nem említenek meg, bezzeg a foci létezik.”

2 hozzászólás
SteelCurtain>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Az értékelés rövidsége nem Szerb Antallal, vagy a művével szembeni közöny megnyilvánulása. Az ok prózai; éppen szobafestés közben vagyok, s mindjárt mászhatok ismét a létrára egy újabb festékréteget felvinni a falra. De előbb némi virtuális tinta a monitorra:
Szerb Antal az Ancien régime állatorvosi lován nemcsak bravúros stílusát és páratlan tudását csillogtatja, de egyben tökéletesen szemléltet egy olyan marxi tételt is, melyről többnyire nemcsak ellenfelei, de hívei is meg szoktak feledkezni. Teszi ezt úgy, hogy tudtommal őt semmiképpen sem lehet marxista világnézettel meggyanúsítani. Az öreg szakállas ugyanis azt állítja, hogy a forradalmak – nem összeesküvések, vagy kiprovokált lázadások – egyik előfeltétele az, hogy az uralkodó osztály már nem képes a korábbi módon uralkodni. Szerb Antal tökéletesen vázolja fel az akkori világ legnagyobb botrányában, a hírhedt nyaklánc perben ennek az igazságát. Az író aligha lehetett tisztában a Marx által megfogalmazott tétellel, de az ítéletét nem hinném, hogy bárki vitathatja. Az Ancien régime egyszerűen túlélte önmagát. Fejezetről fejezetre bizonyítja az abszolút monarchia határtalan lehetőségeit, s ugyanakkor az uralom képtelenségét eme lehetőségek kihasználására. Szemléletesen festi le az uralkodó osztály bomlását, s a mai olvasó nem akar hinni a szemének, amikor látja, hogy milyen primitív csalással tették lóvá a francia arisztokrácia egyik legnevesebb képviselőjét. Ugyanakkor az is sokat elárul, hogy a mindig, minden hatalmi központ körül föltűnő kalandorok közül a fénykorban zsoldosvezérek, diplomaták és gyarmatosítók vitték a prímet, addig a bukást megelőzően ez már a közönséges csalóknak jutott. Nem hinném, hogy a Szerb Antal által nyújtott korrajz bármi kiegészítésre szorulna. Történelmet kevésbé kedvelők is bátran olvashatják.

2 hozzászólás
tgorsy>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Azt írja valahol Szerb Antal, h. 6 éves kora óta szereti a történelmet. Ha íilyeneket tud, nem is csoda.
Vesz egy semmi kis sztorit és kerekít belőle egy olyan Forradalalom előtti korrajzot, h. tátott szájjal olvasom/hallgatom/nézem. Ha eddig nem szerettem volna, is megszerettettné velem. Többször megnéztem: mi is a könyv címe? De csak azért mert annyira belemerültem, h. már el is felejtettem milyen apropóból íródott is ez a könyv.
Történelem tanárok!! Így kell ezt csinálni!

3 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Egy kellemesen szórakoztató, vidám történelmi utazáson vettem részt, melyen Szerb Antal volt az idegenvezető; aprólékosan, humorosan, könnyed, olvasmányos stílusban ismertetve a Franciaország XVIII. századi, pontosabban közvetlenül az 1789-es forradalmat megelőző évek eseményeit, fellibbentve az arisztokrácia, az uralkodó osztály olykor megmosolyogtató, többnyire megbotránkoztató szokásait.
Mindezt az ún. Nyaklánc-per kapcsán tette, mintegy gyöngyszemenként ismertetve meg minket, olvasókat ennek, a szinte detektívregénybe illő ügy hátterével, szereplőivel és kimenetelével.
Szerb remek, közvetlen stílusa és az aprólékosan kidolgozott részletek, ismeretanyag teszi élvezetessé ezt a regényt. Őszintén megvallva, korábban nem igazán érdeklődtem sem a francia forradalmat megelőző, majd az azt kirobbantó politikai tényezők iránt, sem az arisztokrácia, és XVI. Lajos, valamint hites felesége Marie Antoinette viselt dolgai iránt. Elsősorban az író miatt vettem kézbe a regényt, nagyon szeretem Szerb Antal műveit. Ebben sem csalódtam, sőt! Ismét egy remekművét sikerült olvasnom, miközben még bepillantást is nyertem egy érdekes és érdeklődésre méltó történelmi korba.
Néha picit túl sok szereplőt vonultatott ugyan fel, töménynek tűnt a sok információ, kapcsolati összefüggések, ám mégis sikerült – magyarázatainak és humoros stílusának köszönhetően – eligazodni közöttük.
A könyv előszavát 11 fejezet követi, melyet egy hosszabb epilógussal zárt az író. Legjobban Marie Antoinette-ről írtak ragadtak magukkal; udvartartását, különc, rendhagyó szokásait megismerve – többek között felelőtlen pénzköltését, valamint ahogy szembement az etikettel pl öltözködés terén, és a szerelmet sem vetette meg, nagykanállal fogyasztotta a „finom és kevésbé finom” falatokat…. :-)
A „Nyaklánc-per” tulajdonképpen egy mókás, agyafúrt csalássorozat volt, ami rétestésztaként nyúlt; kapzsiság, hiszékenység táplálta, ám mindenki hoppon maradt, aki bármi hasznot is várt tőle, tenyerét dörzsölve a busás haszon reményében.
Nagyon szórakoztató, sok információt nyújtó, kedves kis olvasmány ez a regény, jól éreztem magam ezen a Szerb Antal – vezette utazáson.

"Marie Antoinette nem volt démon, mint ahogy a forradalom, és nem volt angyal, mint ahogy az ellenforradalom látta. Talán igaza van Stefan Zweignek, éppen az volt a baj, hogy annyira középszerű volt. Mártíromsága megindító; de életében nincs semmi olyan vonás, amelyért különös tisztelettel vagy meghatottsággal kellene rá gondolnunk. Búcsúzva tőle idézzük, szépségükért eredetiben, Lamartine szavait, amelyekkel a királynét jellemezte:
„Inkább egy elöregedett monarchia kedvence lévén, semmint egy új monarchia királynéja, nem kísérte sem a régi királyság presztízse, a tisztelet, sem az új uralom presztízse, a népszerűség. Nem tudott mást, mint elbájolni, tévútra vezetni és meghalni.”
(328.oldal)

Trixi_Adzoa>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Nehéz értékelni a többi Szerb Antalom után, mert ez megint nagyon más volt, mint a Pendragon legenda vagy az Utas és holdvilág. Ez a könyv sokkalta kevesebb cselekményt tartalmaz, mint a két említett regény, inkább leíró jellegű történelem-szerű könyv némi pletykával átszőve. Jellemrajzokkal tarkított leírás arról, hogy mi váltotta ki a francia forradalmat közvetett módon.
Annak ellenére, hogy lassan haladtam vele, és néhol unalmasnak találtam a jellemrajzokat, leírásokat, mert nagyon eltávolodtak a mögöttes cselekménytől, mégis jónak tartom ezt a könyvet. A sok megemlített ember viselkedéséből, jelleméből szépen apránként egy teljes korrajz bontakozik ki, ami viszont már sokkalta közelebb áll a szívemhez, mint az egy-egy – nem annyira érdekfeszítő – ember megismerése.
Az egész Ancien Régime annyira más, mint amiben élünk, és mégis ugyanolyan, mert az emberek viselkedése mit sem változott azóta. Az áskálódás, a pletykákra való éhség, a csalás és a mások életében való vájkálás most sem áll távol az emberektől, mindössze annyi a különbség, hogy manapság sokkal nehezebb lenne összehozni egy olyan gaztettet, amire Jeanne de la Motte vetemedett. Talán nem is nehezebb, inkább nagyon más eszközökkel kellene nekiállni :-)
Stílusában még mindig hamisíthatatlan Szerb Antal. Az, ami miatt annyira szeretem, ami miatt annyira jó őt olvasni. Tökéletesen egyet értek @Tíci-vel abban, hogy egy Szerb Antal által írt szakácskönyv is érdekes lenne :-)
Egyébként nagyon ügyesen építette fel a regény struktúráját. Azt a miniatűr valós nyaklánc történetet 10-15 oldalban elmesélte, de előtte annyi információval látott el, hogy cselekmény már szinte mellékes is lett a könyv utolsó fejezeteiben.
Örülök, hogy megvettem a könyvfesztiválon!

Manni>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Tegnap este tizenegyig olvastam, majd egész éjjel szélhámoskodtam, udvariaskodtam, forrongtam és adósságokat halmoztam fel álmomban. Ugye, hogy nem kell mást mondanom?

( megjegyzés magamnak : sürgősen meg kell tanulnom franciául, legalább a kiejtést, kellemetlen, hogy minden francia szót blablával helyettesítettem fejben, mert még kiolvasni se tudtam. )

15 hozzászólás
alaurent P>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Szerb Antal könnyed stílusa, tele adatolt információval. A történet dióhéjnál is rövidebben elmesélhető, de a szerző alaposan körüljárja, elmeséli, megfejti, megmagyarázza, alátámasztja és megokolja. Ettől hosszú és lassan olvasható, de érdekes módon mégis olvasmányos.
Egy világ összeomlásáról és egy másik kevésbé avítt, de legalább annyira önelégült, elbizakodott és érdekközpontú világ kezdetben lassú, rejtett, majd gátszakadásszerűen áttörő felépüléséről szól. A gátszakadást sosem hatalmas erők okozzák, Szerb Antal szerint itt is egy látszólag lényegtelen, kisstílű csalással induló szélhámosság napfényre kerülése okozza a végzetes repedést.
Ezt nagyon érdekesen, talán néhol még izgalmasan is mutatja be. Egészen más, mint a Pendragon legenda könnyedsége, az Utas romantikus túlzásai, közelebb áll az irodalomtörténete stílusához. Tele van kultúrtörténeti és történelmi információkkal, és a gondolatmenete lenyűgöző. A humora pedig szokásosan váratlan és szórakoztató. Az élvezet, amivel a tárgyához nyúl, átragad az olvasóra. Nem is tudom, miért nem olvastam eddig.

Tíci>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Nem szeretem a történelmet, sosem érdekelt túlzottan, és mindig is távol állt tőlem. Ezért kissé csalódott voltam az elején, mikor láttam, hogy ez bizony nem egy regény lesz, pedig a történelmi regények még úgy ahogy érdekelnek. De azért belevágtam, és kezdetben nehezen ment belerázódni, de aztán már örültem, hogy ezt választottam.
Azt hiszem, Szerb Antal az az író, aki ha szakácskönyvet írna, akkor is elolvasnám. Mert mindent jól ír. És itt nem csak a nyakláncról olvashattam, volt itt társadalomrajz, filozófia, Goethe, Schiller – imádtam, ahogyan nem tudta megállni, hogy ne meséljen róluk is többet – és minden más, ami valahogyan kapcsolódhat a témához.
Aki szereti a történelmet, biztosan kincsként fogja kezelni. Sajnálom, hogy velem nem tudták megszerettetni. Pedig ha Szerb Antal írta volna a töri könyvünket, akár több száz oldalt is olvastam volna egy-egy leckéhez.

2 hozzászólás
Avraham>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Nálam ilyen a tökéletes könyv. Információáradat, de az egész könyvet végigkísérte az író – máshogy nem tudok fogalmazni – jófejsége, így az egész nagyon könnyed volt és… olyan, amilyennek lennie kell, na!

ábelarengetegben>!
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Szerb Antal nem árul zsákbamacskát, már az előszóban leszögezi, hogy művének műfaja saját definíciója szerint „igaz történet”. (Ehhez képest mennyi pletyka, szóbeszéd is bekerült!) A pár oldalban összefoglalható cselekményhez úgy nyúl, mint egy sakkjátékos, aki előpakolja a táblát: először felvázolja a kort, felhelyezi a játékosokat, azaz bemutatja a szereplőket, majd viszonylag gyorsan lezavarja a meccset. A hosszas előkészület és a kikacsintások csak helyenként unalmasak, szuggesztív írói vénájával ebben a nehéz műfajban is szórakoztató tudott lenni Szerb Antal történelmi munkája.


Népszerű idézetek

Amadea>!

La Motte-ról nincs semmi különös mondanivalónk, nem szükséges részletesen bemutatni. Olyan jómodorú és rendkívül undorító, szemtelen és gyáva francia strici volt, amilyent mindenki százával ismer, aki járt Franciaországban. Ez a típus a gallok földjén, úgy látszik, örök. Utálta a munkát, szerette a nőket, nagyon csúnya volt, de olyan szépnek tartotta magát, hogy időnként a nők is elhitték neki.

22. oldal (Magvető, 1957)

5 hozzászólás
Eszter01>!

Aki egy kor derűjét, szépségét, boldogságát akarja megismerni, annak a művészet emlékeihez kell fordulnia.

331. oldal

estimese24>!

A társadalom két nagy osztályból áll: azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük.

279. oldal

Frank_Spielmann I>!

Az Úr azzal bünteti az elvakult embereket, hogy teljesíti kívánságaikat…

106. oldal

Frank_Spielmann I>!

…a Don Juanok titka az, hogy minden nő tetszik nekik…

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Juan
7 hozzászólás
Aurore>!

A Rohan-család az előkelőség századaiban is Franciaország legelőkelőbb családai közé tartozott. Mint „külföldi fejedelmek” rangban mindjárt a királyi család után következtek, a lotharingiai hercegekkel együtt. Büszke jelmondatuk így hangzott: Roi ne puis, prince ne désire, Rohan suis – király nem lehetek, herceg lenni nem kívánok, Rohan vagyok. Egy Rohan hercegnét, meséli Chamfort, megkérdezték, mikorra várható a családi esemény. – Hízelgek magamnak azzal, hogy két hét múlva lesz részem ebben a megtiszteltetésben – felelte a hercegné. Ti. abban a megtiszteltetésben, hogy egy Rohant hozhat a világra.
Sajátságos módon ennek a családnak nem volt egyetlenegy tagja sem, aki mint államférfi, hadvezér vagy más téren nagy ember megokolta volna a család hatalmas önérzetét. A Rohanok ebben is olyanok voltak, mint ahogy az ember az Ancien Régime nagyurait elképzeli: nem tettek semmi mást, csak származtak; nem röstellték a fáradságot megszületni, mint Figaro mondja.

33-34. oldal, A nagyúr (Magvető 2001)

2 hozzászólás
Izolda P>!

[III. Gusztáv svéd király] Gyűlölte feleségét, a dán királylányt, nem is volt hajlandó együtt élni vele, és csak 11 év után, 1777-ben szánta rá magát, hogy mégis lépéseket fog tenni egy trónörökös érdekében, és ezt a nagy eseményt országszerte fényes ünnepségekkel ülték meg.

245. oldal (Magvető)

1 hozzászólás
Doro>!

Csak a szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény.

190.

Gridranger I>!

[…] az aranykorszakok szomorú szokása az, hogy nem jönnek el […]

207-208. oldal (Magvető, 1975)

Kozmikus_Tahó>!

A közönséget úgy kormányozzák, mint ahogy gondolkozik. Jogában áll butaságokat mondani, mint ahogy a minisztereknek jogukban áll butaságokat tenni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Benedek István: Párizsi szalonok
Mattenheim Gréta: Kuruc kor
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Szente Zoltán: A parlamentek története
Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában
Hahner Péter: A Bastille bevétele
H. Balázs Éva – Krász Lilla – Kurucz György (szerk.): Hétköznapi élet a Habsburgok korában 1740–1815
Hahner Péter: A Vadnyugat
Alekszandr Kamenszkij – Niederhauser Emil: Nagy Katalin – Mária Terézia
Fekete Sándor: Így élt Napóleon