A ​harmadik torony 73 csillagozás

Szerb Antal: A harmadik torony

Először jelenik meg önálló kötetben Szerb Antal 1936-os olaszországi útinaplója, melynek néhány jelenete az Utas és holdvilág lapjain kapott később költői formát. Város és tájleírások, kultúrtörténet, finom megfigyelések, és mindezek ellenpontjaként a harmincas évek Európája. Az Utas Velencéből Vicenzán, Veronán és Ravennán át jut el San Marinóig, hogy ráakadjon a Harmadik Toronyra, amely – még hiszi – segít átvészelni a szörnyű kort, amelyben élnie adatott. A szöveghez korabeli fekete-fehér fényképeket válogattunk.

Eredeti megjelenés éve: 1936

>!
Magvető, Budapest, 2007
80 oldal · ISBN: 9789631425680

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Füst Milán

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország · Velence · Alpok · Firenze · Szent Márk tér, Velence · Bologna · Ravenna


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 71


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Szerb Antal: A harmadik torony

Az ablakomból a Szent Márk templom néhány intimitását lehet ellesni és fejem fölött a két ércember kongatja az órákat. Úgy érzem magam, mintha egér lennék a nagy Morosini doge papucsában.
Szerb Antal Olaszországban. Velencében, Vicenzában, Veronában, Bolognában. Egyedül utazva, pincérekkel, szállodai alkalmazottakkal hadakozva, az olasz táj és az olasz nép egész Európát megbabonázó varázsát kutatva. Az író maga sem érti, miért gondol folyton a régi itáliai városállamok zsarnokaira, a háttérben feldereng Mussolini alakja, a könyv megjelenési dátuma 1936. Mindez azonban még csak a jövőre utaló fel-felvillanó, sötét előérzet, a finom humor, az önirónia, a káprázatos műveltség a régi. Velence ragyog, Ravenna hanyatlik, a tányérban gőzölög a pasta asciutta.
A címadó harmadik torony San Marino városkájában tűnik fel, Trieszt azonban már az ismerős, monarchiabeli hangulatot árasztja. Egyes épületek szimmetriájában itt is feltűnik olykor Ferenc József pofaszakálla.
A honvágy feltámad, az író hazavágyik, hiszen – ahogy az Utas és holdvilág főszereplője mondaná – nosztalgia ellen nincs orvosság.

>!
csauperjel P
Szerb Antal: A harmadik torony

Szeretek Szerb Antallal utazni. Csodás, művelt útitárs, aki úgy mesél a látottakról, hogy abban minden érdekes: az érzései, gondolatai (jaj, de sznob tud lenni :-)) éppúgy, mint művészettörténeti érdekességei.
    Nagyszerű ötlet volt a Magvetőtől, hogy újra kiadta ezt a kis szösszenetet, ami később az Utas és holdvilág alapötlete lett, és ami ezelőtt csak a Nyugatban és gyűjteményes kötetekben jelent meg (ez utóbbiakban többnyire hiányosan). Az a fajta kötet lett, ami már a bibliofilnek is örömet okoz, jó kézbe fogni, lapozgatni, a képek szemléletessé teszik a virtuális utazást. Viszont nagy baklövésnek tartom, hogy épp a címadó harmadik toronyról San Marinoban, vagy az onnan való kilátásról nincs kép, hiszen az utazásnak, illetve az arról való elmélkedésnek ez egyértelmű csúcspontja. Olvastam, hogy egy fotós képeiből válogattak, valószínűleg ő itt nem járt. Szerintem akkor is kellett volna keresni képet ehhez a helyszínhez. Hogy az az egy mástól van, csak még jobban kiemelné a tornyot, ami nem lenne baj.

>!
Magvető, Budapest, 2007
80 oldal · ISBN: 9789631425680
>!
Gregöria_Hill
Szerb Antal: A harmadik torony

Tetszett, de hát én Szerb Antal rajongó vagyok. Én nagyon szeretem azt, ahogy ő lát. Azt is szeretem, ahogy néz, most nem azért, de azt, hogy akkor is lát, amikor fáradt vagy bambul, azt irigylem. Ez az okos látás, ez az ő szép lényege, és ez nem csak erre a kis könyvre vonatkozik. Ravennában én is voltam, hasonlóak is az élményeim, bár ahhoz még sok spenótot kéne ennem, hogy le is tudjam írni, mit láttam. De igen, unalmas volt és büdös, ilyen egydélutános, csalódást keltő… pont addig, míg be nem mentünk a kápolnába és ott nem volt felettünk az egész plafonos keresztelés mozaik. Utána nem számított, hogy büdös. Na, ő ezt sokkal szebben mondja el :) Ezért érdemes elolvasni. Nekem is megmondta, mit láttam!

Más: hogy drágák a könyvek, az egy dolog, de azért egy 75 oldalas ne kerüljön már 2300 Ft-ba! Összefüggést látok a könyv ára és aközött, hogy bizonyos könyvtárakból elvitte a cica. Bár a linkek között is szerepel, de azért hadd mondjam el, hogy először a Nyugatban jelent meg, és mint ilyen, olvasható teljes terjedelmében itt:
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00609/19293.htm

7 hozzászólás
>!
Molymacska P
Szerb Antal: A harmadik torony

Mikor olvastam ezt a könyvet, a család egy barátja jött oda hozzám, és kezdett hümmögni: Szerb Antal nem könnyű olvasmány, hogyhogy mégis ezt olvasom? – kérdezte, én pedig nem tudok rá mit mondani. Szerb Antal gyönyörűen ír, és Olaszországot is a szívembe zártam.
Emiatt a kettősség miatt nagyon élvezetes volt a kötet. Szerb Antal nem csak az útjáról ír, de a korról, a társadalomról, az aktuális korban lévő különbségekről, ami a mai kor szellemében akár furcsának is hathat (de közben megvan a maga bája, gyönyörűsége a kötetnek).
Aztán ott van Olaszország. Gyönyörű. Ahogy leírja az olasz városokat, é is ott érzem magam a sós levegőben, a különleges helyen, melegben, a mediterrán égövön. Bár jártam már Olaszországban (emiatt is volt számomra sokkal közelebbi ez a könyv), mégis új nézőpontokból tudta megmutatni az olasz városokat.
A borító gyönyörű. Nem is mondhatnék mást rá, egyszerűen elképesztően szép, nincsenek rá szavaim. A könyvön belül lévő képek is nagyon szépek, kellemes, picit laza olvasmánnyá varázsolta a képek a szöveget.
Lehet, többet kellene Szerb Antalt olvasnom, annyira tetszett ez a rövidke útleírás. Imádtam, és csak ajánlani tudom. Gyönyörű.

>!
Goofry P
Szerb Antal: A harmadik torony

Vagyok, aki vagyok… – A lényeg, hogy itt vagyok. (Idézet helyett, ez a mottóm ide.)

Rövid időn belül ez a második útinaplóm, amelyet van szerencsém ésatöbbi… Nincs arra szó, hogy ebben a panorámás Felső-Csizmaszáron való jól megtervezett kiruccanásban az én kedves útiársam kalauzom társaságában mily kellemesen is telik az utazás… Nem úgy, mint abban másikban, vagyis Szilágyi Domokossal megjárt északi utamban… (No, de ne hasonlíthassuk itt a káposztákat a tésztákkal.) Si, si, Olaszországban csámborogok, amely köztudottan az (egyik)közepe A világnak! Így, ahogy mondom: egy rövid írás önállóan megjelent kötetébe merülten, és remekbe szabott képi illusztrációk kereteiben. S'mitöbb? – Szerb Antallal!

1936-ban Toszkán-földön, az Ő cseppet sem bántó, szellemesen bölcselő lényével, megkapó műveltségével, éles- és szubjektív látásmódját is bátran vállaló véleményével körülölelten.
Karon-ülő vagyok, kérem!
Olasz tájra mutató, jó szóval oktatató úti-írás ez tehát, amely mégsem csupán egy idilli kirándulás. Megszokhattam már, hogy tanárúr tanulmányokkal felérő írásai mindig többrétű jelentéstartalommal bírnak, így ez az útirajz is csak apropó. Ha úgy tetszik apropója annak, a mára leszerepelt, új típusú „világrendet” elmarasztaló kritikának, ahol két lehetséges rendszer közül, egy harmadik volna jó… Mindezt halk szóval, bízva az emberi értelemben, máskor önironikusan felbolyhodzó paplanok és lágy párnák közé ágyazottan. Amikor pedig már minden ilyen apróság ellenére is fáradságba alélni látszik a felhalmozódott értékekre támaszkodó tanítás, akkor nem marad más, mint a Harmadik Torony erődjének védelme: A torony, én vagyok, amely minden korban menedéket ad, kicsipkézett ormán át jókilátások mindvégig lesznek – mindvégig!

Ez a lecke: Bár félreértés ne essék, nincs mitől féljek! Ám bátor addig lehetek ebben a kispolgár-tömegmivolti létem szegletébe szorultan, amíg megtarthatom magamnak sajátságos „magányomat”.
– Lássátok hát, hogy semmitől NEM FÉLEK! … …

1 hozzászólás
>!
Iustitia 
Szerb Antal: A harmadik torony

Utazás a térben, utazás az időben, utazás a korok és az események tengerében. Szerb Antal úgy kalauzolja el az olvasót, hogy az ne tudja eldönteni, éppen hol is utazik, mit is kellene nézzen és főleg mit lásson meg belőle, mi az igazán fontos, mi a külsőség. Elvarázsol minket, kezünket fogva vezet gyönyörű olasz városokon át, majd a végén jön a kellemetlen meglepetés, hogy valójában talán nem is útinaplónak lehettünk részesei, hanem menekülésnek. Mesteri.

>!
Aurore
Szerb Antal: A harmadik torony

Minchia, che stile! Öregem, micsoda stílus!
Azt hiszem, ez a könyv a legjobb dolog, ami az utóbbi napokban (hetekben?) történt velem.
Ezt tudást, ezt a szellemet, ezt a szellemes eleganciát csinálja valaki Szerb Antal után! Milyen szerencsések vagyunk, hogy írt, s még most is, halála után is hallhatjuk a hangját!

>!
Magvető, Budapest, 2007
80 oldal · ISBN: 9789631425680
6 hozzászólás
>!
Tigrincs
Szerb Antal: A harmadik torony

Ott voltam a világ egyik közepén múlt héten – elmerengtem én is, hogy mi volt előbb: a víz vagy a házak – és a Harmadik toronynál előtte héten. Kerestem a toronynál, hogy hogyan lehet felmenni rá – hát nem lehet. Igen, ez csak úgy lehet a tiéd, hogy közben nem a tiéd, a belsejét nem mutatja meg, de a másik kettő után, az „előzőek” után (mert mindig ez a sorrend, nyilván), vannak elképzeléseid róla. Az ösvényt egy ezüstszürke, fenséges házimacska őrzi. Tetszett volna Szerb Antalnak.

>!
imma AP
Szerb Antal: A harmadik torony

Szerintem önmagában nem annyira érdekes ez a kötet, viszont remek az Utas és holdvilág után, meg a magam csellengései mellé. Adhatnék rá több csillagot is, de nem akarok úgy tenni, mintha mindent értettem volna.
Ja és nagyon szép kiadás ezekkel a fotókkal meg minden. Örülök neki.

>!
Quator
Szerb Antal: A harmadik torony

Kellemes, könnyed olaszországi útleírás, egy kirándulás emléke, és az út során lejegyzett gondolatok, és látnivalók megörökítése. Van az írásnak egy bája, melegsége, aminek az oka lehet az olasz napfény, és antik városok bemutatása, de mindenképpen hozzátesz ehhez Szerb Antal is, ami tetszett. Nálam a 4 csillag nem jelent rossz könyvet, arra utal, hogy könnyed, gyors olvasmány, mint egy jó kis kirándulás, egy olyan kirándulás, amire valószínűleg évek múltán már nem emlékezünk, de azért ott lenni jó volt.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Az ablakomból a Szent Márk templom néhány intimitását lehet ellesni és fejem fölött a két ércember kongatja az órákat. Úgy érzem magam, mintha egér lennék a nagy Morosini doge papucsában.

Kapcsolódó szócikkek: Szent Márk tér, Velence
>!
Gregöria_Hill

Felváltottam úri módon ötszáz lírát; – trecento… quatrocento… cinquecento! – mondta a pincér és leszámolta az asztalra az olasz történelem nagy századait.

42. oldal

>!
Mariann_Czenema P

“Velence a világ közepe. Az egyik közepe legalább is, mert a világnak több közepe van, tengelye többfele hajlik és sok az egyedül érvényes igazság, számos az «egy a szükséges». A Szent Márk-téren a világ közepén érzed magad, és Rómában több helyen is, és Párisban a Place de l’Opérán. Londonban nincsen közepe a világnak, pedig London a legnagyobb város és a legnagyobb nép fővárosa, mégis valahogy kint van a világ perifériáin, és nem középpont, nincs Szent Márk-tere, Valéry Larbaud joggal beszélhet London falusias magányáról. Aki a Szent Márk-téren sétál, tudja, hogy sétálása által valahogy funkciót tölt be, ott van, a Szent Márk-téren, a világ közepén, és hagyja, hogy a világ körülötte keringjen.

8. oldal

1 hozzászólás
>!
csillagka P

A sikátor nekem az, ami Goethe korának a kert volt, és a romantikának a >természet<.

>!
ladala

Spanyolországba szerettem volna menni, de Spanyolország, történelmének ezen a legszörnyűbb nyarán, nem mutatkozott vendégszerető országnak, és két ellentmondó rádiója váltakozó buzgalommal süvítette a világba azoknak a dolgoknak a pusztulását, amelyekért az ember Spanyolországba szeretne menni. Talán sosem fogok már Spanyolországba menni, és ha el is mehetek majd, már nem fogom ott találni azt, amit kerestem. A történelem ideig-óráig ittfelejt a föld hátán egy-egy várat és várost, egy Nürnberget, egy Oxfordot, egy Toledót, de ez csak feledékenység; figyelmeztetés érkezik és háborúk, forradalmak, égzendülések vagy a „haladás” kalapácsütései között beteljesedik a mulandóság.
Akkor eszembe jutott, hogy okvetlenül Olaszországba kell mennem, amíg Olaszország még a helyén van, és amíg Olaszországba mehetek. Ki tudja, meddig mehetek még Olaszországba, meddig mehetek, mehetünk még egyáltalán valahová, hiszen a fejlődés útja az, hogy az ember nem fogja elhagyni az államot, amelynek polgára; a németeknek milyen sokáig kellett ezer márka büntetést fizetniük, ha át akartak menni Ausztriába és egyébként is milyen nehéz valahová elutazniuk, az oroszok pedig már hány év óta nem utazhatnak egyáltalán sehova sem. A külföldi utazás nem primér életszükséglet és a totális állam bizonyára előbb-utóbb ki fogja mondani az elvet, hogy az igazi hazafi nem hagyja el hazája területét, az igazi hazafi otthon ül.

5-6. oldal

>!
csillagka P

Addig bolyongtam, amíg egy rendkívül történelmi utcából egy rendkívül történelmi zsákutcába vagy udvarba jutottam…

>!
hunny

Azért mindig úgy utazom Olaszországba, mintha utoljára járnék ott, és mikor elõször látom egy városát, mindig egyúttal mintha viszontlátnám is és mintha búcsúznék is tõle. Dosztojevszkij azt írja, hogy az embernek úgy kellene élnie, mintha minden perce a halálraítélt utolsó perce volna, hogy fel tudja ismerni az élet kimondhatatlan teljességét – az én olaszországi benyomásaim kissé mind ilyen utolsó szemlátomások.

>!
imma AP

Akármi is lesz Európában, bízzál a magáncsillagaidban. Mindig akad a számodra valahol egy Harmadik Torony. És az elég.

76. oldal

>!
Goofry P

…a város egyik főutcáján, egy kirakatot látok, tele zománcozott éjjeliedényekkel. Alattuk harsány felírás hirdeti: „ A nemzeti zománc immár felveszi a versenyt minden vetélytársával!” Hát ez igen.

75. oldal Trieszt, avagy a fáradtság

>!
hunny

A sikátorok által kiváltott megrendülés oly mély, hogy nem tudom csupán a történelmi beállítottságú ember meghatottságának tekinteni; sokkal intenzívebb és ösztönösebb. A freudista magyarázatot ismerem és únom, oly plauzibilis, hogy már el se hiszem.

Sikátorok


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szobotka Tibor: Igitur
Kodolányi János: Suomi
Finta József: Három város
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!
Joszif Brodszkij: Velence vízjele
Kosztolányi Dezső: Velence
Szobotka Tibor: A tenger és az eb
Gaetano Barone: Velence – emlékkönyv
Ács Margit: Beavatás
Ezentúl lesz banán!