El ​Camino 0 csillagozás

… hát akkor Rock 'n' roll!
Széphegyi Anita: El Camino

A ​legnehezebb venni a bátorságot és elmenni.

Az életben az igazán meghatározó dolgokhoz bátorság kell.

Ahhoz, hogy tudjunk nemet mondani.

Hogy elmondjuk, mit szeretnénk.

Hogy merjük megtenni azt, amit valami miatt meg kell tennünk: mert él egy erős késztetés bennünk, egy csillapíthatatlan, megmagyarázhatatlan vágy, amely egészen addig, amíg be nem teljesül, velünk marad, kísért.
Hát így voltam én a Caminóval.

Kerestem a helyem, a támpontokat. Ki vagyok én? Merre tartok? Hol vagyok most? Honnan jöttem?

Szünet kellett nagyon. Megállni, levegőt venni, kiszállni a mókuskerékből. Bevillant az El Camino. Igen, ez az! Kőkemény kilépés a komfortzónából. Senki ismerős, csak a kilométerek, a gondolataim és én.

Ja és persze a többi zarándok.

Most már tudom, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy megtaláljam a válaszokat. Kihívás? Kaland? Új élmények? Találkozás önmagunkkal? Igen!

Szeretettel és büszkeséggel ajánlom kedves… (tovább)

>!
Competitor 21, Győr, 2015
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631244113

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Tatina>!

"A mai nap nagyon furcsa.

Reggel 6-kor indultunk Ágival és Christával, hamarosan beértük Vincentet. Egy idő után Ági lemaradt, utána hol Vincent, hol pedig Christa, de a végén Puente la Reinától együtt jöttünk.

Amikor kettesben gyalogoltunk, Christa is megkérdezte, miért vagyok itt. Ő az első, akinek J.Ediről és a kapcsolatunkról is meséltem. Azt mondta érti, miről beszélek, és megosztotta velem az ő történetét. Döbbenet…

Az ő története és az enyém, kis eltérésekkel – de ugyanaz. Christa 60 évesen azt az életet éli, ami jó eséllyel rám is vár, ha együtt maradunk J.Edivel. Ő nem volt olyan erős, hogy kilépjen, mint amilyen szerinte én tudok lenni.

– Érzelmileg biztosan nagyon nehéz – mondta halkan. Már épp válaszolni akartam, hogy: hát, nem is tudom, amikor megéreztem ennek a súlyát és elkezdtek folyni a könnyeim. Hihetetlen, ez az egész hihetetlen. Hogy így elém rakják: nézd, nézd, ez lesz, ha így döntesz.

Christa amikor egy évvel ezelőtt a Caminót járta, nagyon rossz lelkiállapotban volt. De végigjárta az utat, majd hazament, és valahogy megváltoztak a dolgok. Ahogy körülötte, úgy ott legbelül magában is. Ez reményt ad.

Lassan beértünk Puente la Reinába, bementünk egy templomba.

Sírtam. Olyan hálás voltam. Mindenért.

Negyed óra múlva ismét ebben a templomban ültem, vissza kellett jönnöm, a padban felejtettem a Caminós útikönyvet… A templommal szemközti magánszállást választottuk Cirauquiban, piros szív alakú pecsétet kaptunk a zarándokútlevelünkbe. Lezuhanyoztam, kimostam néhány holmimat és lefeküdtem aludni. Talán 2 órát aludhattam, még az ágyban feküdtem, amikor megint elkezdtek ömleni a könnyeim.

Nagy nehezen összeszedtem magam, kerültem mindenkit, ami azért egy zarándokszálláson nem könnyű és kijöttem a térre naplót írni. Christa aggódó szemekkel figyelt.

Hálás voltam, hogy nem kérdezett semmit. Remélem, mire visszamegyek, jól leszek, vagy legalább nem bőgök. Azt hiszem, látszik rajtam, hogy nem vagyok jól. Most sétált el előttem egy idősebb pár, a néni megkérdezte: Are you ok?"

https://www.borosildi.hu/megbocsatas-camino

Széphegyi Anita: El Camino … hát akkor Rock 'n' roll!


Hasonló könyvek címkék alapján

Jiddu Krishnamurti: Krishnamurti naplója
Czesław Miłosz: Az Ulro országa
Hajdár Erika: Darpana naplója
Jörg Andrees Elten: Kacajok és könnyek a paradicsomból
Emanuel Swedenborg: Álomnapló
Hatala Ágnes: Önfejlesztő napló 2014
Bossis Gabriella: Ő meg én
Kollár János: Megy a csiga hazafelé
Henri J. M. Nouwen: Idegen a Paradicsomban
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában