A ​kert öröme 1 csillagozás

101 vers kertbarátoknak
Széphalminé Szeghy Éva (szerk.): A kert öröme

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
118 oldal · ISBN: 9635629354

Enciklopédia 17


Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Széphalminé Szeghy Éva (szerk.): A kert öröme

Klasszikus és kevésbé ismert versek kertről, növényekről, a 4 évszak váltakozásáról. Örültem, hogy megtaláltam benne néhány kedvencemet és örültem, hogy találtam benne párat, mely újként a kedvencek közé soroltatott. Azoknak örültem leginkább, melyek egy konkrét virágról vagy fáról íródtak, efféle szóalapú verskatalógussal rendelkezem magam is, s örültem, hogy kiegészíthettem a pitypangot, gesztenyefát, napraforgót általam még nem begyűjtöttekkel. Mindazon által a kötet első része élvezetesebb, mint a vége. Nem gondolom, hogy csak ráuntam volna a témára, hiszen jó pár nap alatt olvastam el, nem egyszerre az egészet. És igen, beigazolódott, hogy a pusztán hangulatfestő dallamocskák továbbra sem tudnak érdekelni, lekötni.
Ha ma újra kiadnák e kötetet, ki kellene egészíteni néhány kortárs mai verssel meg pár szép fotóval. Talán érdemes lenne.


Népszerű idézetek

>!
Kek P

Fehér lehet a meggyvirág,
akármilyen fehér,
megérik és piros a meggy,
a meggyszem mint a vér.

74. oldal (Erdélyi József: Meggyfa)

Kapcsolódó szócikkek: fehér · meggy
>!
Kek P

Simon István:
Akácfa

Akácfa, fehér lomb,
földig roskadó,
lám, a szél ha szétront,
megépít a hó.

Kristályból nőtt pálma
fehér szigeten,
magyarok hű fája,
de szép vagy nekem.

Állsz havas pusztában,
kis tanyák köré,
ágad hó-hurkásan
csüng a jég fölé.

Karós szőlőhegyre,
horhosaira,
kiállsz hóbelepte,
gyönggyel teli fa.

Hűséged, szerelmed
hozzánk hófehér,
s fejfa szunnyad benned
meg jó fejszenyél.

De jó most kint látni,
nézni tégedet,
lombod száz királyi
fejnél ékesebb.

Fagy mar, csillag éghet,
moccanatlan állsz
világfutó népnek
hű fája, akác.

64-65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: akác
>!
Kek P

Veress Miklós:
Kert

Ez itt a kert. A csend-értő gyümölcsök
s bogárneszek már halkan alszanak
a fák alatt, hol fű-zenéjű bölcsőt
ringatnak régen elnémult szavak.

A késő pitypang kócos bóbitája
az ég tükrébe fésülködni néz,
s a vén csalánok közt susogva várja,
hogy elsimítja tán egy könnyű kéz.

Ez itt a kert, hol szélcibálta hajjal
tépnél fagyott virágokat magadnak,
míg méhrajt rendít oktalan zajod.

De ágbogozta, tüsketépte jajjal
szívünkön át a percek úgy szaladnak,
mint fürgeléptű almatolvajok.

19. oldal

>!
Kek P

Fickándozik az ember úntalan,
de megkomolyszik, kinek dolga van.

21. oldal (Illyés Gyula: Óda egy krumpliföldhöz)

>!
Kek P

Fénylik, lobog a mulandó levél,
azért lobog, mert nem sokáig él.
Munkálok én is, a szavak alatt
magától érik gond és gondolat.

22. oldal (Illyés Gyula: Óda egy krumpliföldhöz)

Kapcsolódó szócikkek: falevél · gondolat
>!
Kek P

Aztán a napraforgók,
a megfigyelő-golyhók,
a fényre éhesek!
Állnak rengeteg sorban,
csipke-gallérral, zordan,
e hadsereg.

25. oldal (Juhász Ferenc: Növények hadjárata)

Kapcsolódó szócikkek: csipkegallér · napraforgó
>!
Kek P

Szép Ernő:
Pitypang

Nótába nem írnak
gomblyukba nem tűznek
nem tesz kirakatba
a virágos üzlet
mert te nem vagy ritka
mert te nem vagy drága
csak az árokpartról
nézel a világba
mintha kis nap sütne
orcád oly szép sárga
te pitypang,
te pitypang virágja.

Az urak, a dámák
úgy-e rád se néznek
tán le is tagadnák
az ismeretséget
pedig hogy meggyúrtunk
hogy agyontépáztunk
te kezes, te kedves
falusi pajtásunk
hófehér lelkedet
szétfújtuk a nyárba
te pitypang,
te pitypang virágja.

Ezennel én tőled
bocsánatot kérek
köszönöm azt a kis
könnyű gyermekséget
köszönöm hogy itt vagy
lehajlok utánad
gyere bemutatlak
a kaméliának
csak nevess rá bátran
mezítlábos árva
te pitypang,
te pitypang virágja.

38-39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pitypang
>!
Kek P

De szépek vagytok, fák, virágok!
Még ti is, egyszerű gyomok!
Költők vagytok ti szavak nélkül,
és bátrabbak, mint én vagyok,
csodát tesztek minden tavasszal,
illatozva és gazdagon:
a feltámadás versei nyílnak
ujjongó ágaitokon.

56. oldal (Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz)

Kapcsolódó szócikkek: fa · gyom · tavasz · virág
>!
Kek P

Garai Gábor:
Június

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít a bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj…

Meghalok itt is, a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bodza · zöld
>!
Kek P

akit a növények zöld füstje, a szélben lebegő, belep,
s hirtelen úgy érzi, a lelkét csalán égette meg;
akit a sétáló estike-illat mint láthatatlan lány csalogat;

akinek fáj, hogy már nem tudja megérteni húgait,
                    az elvarázsolt, csöppke
                    ribizlibokrokat;

15. oldal (Simai Mihály: Aki a régi kerteket...)

Kapcsolódó szócikkek: csalán · estike · szél · zöld