Római ​költők antológiája 4 csillagozás

Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Publilius Syrus, Marcus Tullius Cicero, Titus Lucretius Carus, Caius Valerius Catullus, Publius Vergilius Maro, Quintus Horatius Flaccus, Albius Tibullus, Sextus Propertius, Publius Ovidius Naso, Lucius Annaeus Seneca, Petronius Arbiter, Publius Papinius Statius, Marcus Valerius Martialis, Claudius Claudianus, Rutilius Claudius Namatianus, Plautus, M. Terentius Varro, Phaedrus, Lucius Iunius Moderatus Columella, Persius, Marcus Annaeus Lucanus, Decimus Iunius Iuvenalis, Ambrosius, Aurelius Prudentius, Paulinus Nolanus, Boethius

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom klasszikusai


Enciklopédia 2


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája

Kiváló antológia, jól összefoglalja, amit a római költészetből ismerni érdemes, sőt, még némi ráadást is ad. A verseken kívül némely színdarabok részletei is belekerültek, mintegy kóstolónak (nekem Plautus rusztikus humora jobban tetszett, mint Terentius körülményes finomkodása). A kötet gerincét persze a jól ismert hírességek adják, Caesar kortársaival, Lucretiussal, és a hasonlíthatatlan Catullussal kezdve. Utána a Maecenas által szponzorált aranykori költők következnek, a számomra túl kenetes Vergilius, a józan középszer reklámarca, Horatius, a vidéki élet propagandistája, Tibullus, és a Cynthia-szerelem dalnoka, Propertius. A balszerencsés Ovidiust – aki Horatius mellett a legnagyobb terjedelmet kapta – erotikus költeményei, s az Átváltozások mitológiai meséi képviselik, de akad egy-két részlet a lapos Hősnők leveleiből és a száműzetésben írott – ugyancsak feledhető – panaszaiból is. Ezután viszont – a kötet kétharmadánál – jön az apályos időszak, tudós költők mitológiai pampogásai, és más középszerű verstani csinálmányok. Bizony, az igazi fénykor – Catullustól Ovidiusig – mindössze három nemzedék, s utánuk már csak Lucanust, Martialist (ő a legjópofább szatírák szerzője) és Juvenalist érdemes megemlíteni. A kései keresztény szerzők ájtatos himnuszai, nos, ezek olyanok, minőt óhajthat a kegyes… és az utolsó klasszikus költők, Ausonius és Claudianus se nyűgöztek le.

Ismerkedésnek, vagy frissítésnek pont ilyen kell, s ha valaki többre vágyik, Catullus versei, a Vergilius összes, Ovidius Átváltozásokja (és sokan mások) külön kötetben is megjelentek. A négy csillag a gyengébb költők miatt van, de a gyűjtemény hozza a termés legjavát is.


Népszerű idézetek

kaporszakall >!

Priscushoz mennél? Igazad van, Paula: okos vagy.
Priscus tiltakozik? Őneki is van esze

406. oldal (Martialis: Zsák a foltját) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Nemrég még orvos volt, hullavivő ma Diaulus.
Most, mint hullavivő, azt teszi, mint azelőtt.

392. oldal (Martialis: Egy orvosra) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Egyszer szeszélyesen eképp beszélek:
„A kedvesem egy drága, tiszta lélek,
fehér, akár a hattyu, oly finom,
mint az ezüst, a hó, a liliom.”
Procillus hallja ezt és nemsokára
föl is köti magát egy úti fára.
Majd igy beszélek, játszódó szeszéllyel:
„A kedvesem fekete, mint az éjjel,
fekete, mint a varju, a szurok,
miatta sirok, érte búsulok.”
Procillus hallja ezt, a szive tárul,
s nyomban levágja önmagát a fárul.

394. oldal (Martialis: Aki befolyásolható (Kosztolányi fordítása)) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Nem készül el, mikor borotvál
a lassu Eutrapelusz.
Kapar-vakar, órákig ott áll,
részletre nyúz.

Míg egyik orcámat sikosra,
csupaszra készíti ki ő,
másik orcámon a borosta
megint kinő.

405. oldal (Martialis: A "jó" borbély (Kosztolányi fordítása)) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Azt mondod, Velox: túl hosszu az én epigrammám.
Lám, te nem írsz semmit, – hát a tiéd rövidebb.

393. oldal (Martialis: Egy kritikushoz) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Mind a tiéd, ami van, földbirtok, Candidus, és mind,
ami arany s kristály, mind a tiéd, a tiéd.
Mind, ami drága aszú, minden jó mind a tiéd csak,
mind, ami ész, szellem, mind egyedűl a tiéd.
Mind egyedül a tiéd: igazad kétségbe ki vonná?
Egy, amin osztozol a néppel: a hitveseden

397. oldal (Martialis: A gőgös gazdag közkincse) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Kódis léssz mindég, ha szegény vagy, ó, Aemilianus,
mert csak a dúsgazdag gazdagodik ma tovább.

401. oldal (Martialis: Szegénysors) · Marcus Valerius Martialis

kaporszakall >!

Nem volt senki olyan szép, mint amilyen te, Lycoris,
senki sem oly szép most, mint amilyen Glycera.
Ő is olyan lesz, mint te, de már te olyan soha, mint ő.
Őt akarom s téged már csak akartalak én!

402. oldal (Martialis: Száll az idő) · Marcus Valerius Martialis

judybee>!

Most szeress, ha rég szerettél, – nem szerettél? most szeress!

423. oldal (Ismeretlen: Venus virrasztása. Marticskó József fordítása)

Kapcsolódó szócikkek: most · szeretet
kaporszakall >!

Antonius Primus tizenötször öt évre tekintve
csöndes öregségét élvezi, szép örömét.
Visszatekint a letűnt, teljes tavaszokra, napokra,
s nem fél, hogy Léthé zúg, közelítve felé.
Nincs emlékei közt súlyos, rossz végű nap egy sem,
nincs egy olyan nap sem, mit nem idéz szivesen.
Mert a derék ember megnyújtja az élete hosszát.
Kétszer is él, akinek visszatekinteni jó.

408. oldal (Martialis: Aki kétszer él) · Marcus Valerius Martialis


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Erdélyi Pál (szerk.): Kurucz költészet
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Baranyi Ferenc (szerk.): Fond rám karjaidat
József Attila: József Attila összes versei
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin válogatott versei
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei