Héliodóros ​és a görög szerelmi regény 0 csillagozás

Újra és újra ugyanaz a lenéző, fitymáló gesztus: a regény legfeljebb a tudatlan szolgák és a serdületlen korú fiatalság kezébe való. Prózától az ókori értelmiség krémje a hús-vér valóságot kérte számon, tényeket és adatokat várt, tudása ás ismeretei gyarapodását remélte, s mert a művészi képzelet szabad játékának a költészet birodalmában és a színpadon elegendő helyet engedett, a prózában jelentkező fikciót csak akkor tűrte meg, ha valamilyen erkölcsi tanulság szerény hordozója volt, más szóval egyedül a funkciója és nem önmaga kedvéért. Az antik műelmélet alighanem értetlenül fogadta volna azt az újabb kori – legújabb kori felfogást, hogy a magasrendű fikció, teszem egy jó regény, olykor többet árulhat el az emberről és a világról, mélyebben átvilágíthatja a dolgok lényegét és gazdagabb tanulságokkal szolgálhat, mint akármilyen szakszerű tudományos elemzés. A tudomány antik „szentélyeiben” csupán az orvosok figyeltek fel a szerelmi regényre, de korántsem művészi értékük miatt, hanem azért, hogy ajzó orvosszer gyanánt ajánlják a lankadó vágyú férfiaknak.

13-14. oldal