Én, ​a szexmániás 395 csillagozás

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Dokumentumregény? Vagy erotikus iromány? Esetleg önéletrajz? Szepesi Nikolett olimpikon zavarba ejtő botránykönyvében nem csak a főhős valóságos személy, hanem mindenki más is.

Csábítások és elcsábulások. Mámoros orgiák és megalázó pofonok. Szerelmek és tragédiák.

Az olimpikon megdöbbentő őszinteséggel ír a sztársportolók világáról, arról a közegről, amelyet az átlagember eddig csak kívülről és kellő áhítattal figyelt. Több ez, mint egyszerű életrajz – inkább valamiféle korrajz, a mai huszonévesek zaklatott, felszínes örömökkel és kapcsolatokkal teli világáról.

Sokkoló valóság.

Egy 26 éves lány útkeresése.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632548340
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2013
ISBN: 9789632548791

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Szepesi Nikolett


Kedvencelte 7

Most olvassa 15

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Teetee>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Számomra ennek a könyvnek a jó tulajdonságai messzemenően ellensúlyozzák a hiányosságait. Tervezek majd írni róla egy „rendes” recenziót, úgyhogy most csak címszavakban, hogy mik is azok a jó tulajdonságok.

1. Szókimondás – s nem az aktusokra értem. Mert szexről lehetett olvasni eddig is, ha valaki akart. De Szepesi Niki nemcsak szexről írt, hanem kiskori zaklatásról, szadista edzésmódszerekről, az élsport olyan oldalairól, amiről nem szokás beszélni. De attól még vannak. Minden fanyalgónak, háborgónak csak ezt tudom mondani: ha elhallgatunk valamit, azzal nem tesszük meg nem történtté.

2. Önkritika – sokan szidják Szepesit, hogy nem ért el semmit, most meg itt csinálja a botrányt. De közben Szepesi pontosan tisztában van az eredményei értékével, sőt, talán kicsit alul is becsüli azokat. Úszásban a legkönnyebb kijutni az olimpiára, csak meg kell úszni a szintet. De mégis hányan ússzák meg azt a szintet? Szepesi néha talán nélkülözi az empátiát (ez főleg az első kedvese öngyilkosságát leíró részekben visszatetsző), de az önkritikát biztosan nem.

3. Korrajz – nem egy magasröptű korrajz, de korrajz. Hogy az anyukájának valószínűleg óriási szerencséje volt, hogy a lánya olimpikon, mert különben rég menthetetlen lett volna, mire szakorvoshoz kerül a betegségével, meg hogy egy visszavonult sportolónak milyen nehéz a civil életbe beilleszkednie, meg hogy hogyan működnek a dolgok egy sportági szövetségnél (s bizonyára más szervezeteknél is). Nem részletezett, de sokatmondó a rasszista epizód: az Eb-n egy papírt csúsztatnak be az ajtaja alatt, rajta a felirat: Cigány. Ez is sokat elmond Magyarországról. És az is korrajz, ahogyan bemutatja a fiatalok világát: csak a pia, a pénz, meg a (pénisz, akartam írni az alliteráció kedvéért, de ő a farok szót kedveli inkább) farkak. Bret Easton Ellis mindezt fényévekkel szebben mutatja meg, de az üresség Szepesi Niki soraiból is üvölt.

S akkor arról is, ami nem tetszett:
1. Általánosítások. Rengeteg általánosítás. Nem, nem mindenkinek szól az élete csak a pénzről, a piáról meg a baszásról.
2. Sablonos mondatok, főleg a szex leírásakor. Nagyon részletes akar lenni, de az egyes aktusok egyforma leírásától az összes egybefolyik (az olvasónak, aki értelmes recenziót tervez írni róla). Ha mindegyik ennyire egyforma volt, akkor ő hogyan emlékezhet még mindre külön-külön.
3. Idióta kerettörténet az Alejandrónak való „gyónásról”. Egy személyhez is elég lett volna beszélni a narrátornak, vagy az olvasóhoz, vagy Alejandróhoz, de az „Alejandro alszik, így most neked folytatom a történetem, kedves olvasó” típusú megoldások kicsit idegesítettek.

DE! Szerintem jó, hogy ez a könyv megszületett. Kaptunk egy árnyaltabb képet a magyarországi úszósportról, a zaklatás ügyében eljárás indult, az edzőnek magyarázkodnia kellett a pofonok miatt. Ha a jelenlegieké ilyen-olyan okok miatt nem is, a jövő úszóinak élete szerintem mindenképp jobb lesz ennek a könyvnek köszönhetően. Vagy ha nem, legalább fognak merni szólni. És ez nem kevés.

8 hozzászólás
Timesz>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Hol is kezdjem?
A sok negatív értékelés ellenére is elolvastam a könyvet és meglepő módon nekem tetszett.Már egy ideje kíváncsi voltam rá és nem csalódtam.:)
Hogy mi is a véleményem magáról a könyvről? Hát őszintén szólva nem ítélem el Nikit azért,ahogyan élt,mert nincsen jogom hozzá.Ő választotta ezt az életet.Ő csak bulizni,piálni és nagyokat akart…:) Hát élt is a lehetőséggel rendesen:)Én soha nem választanék ilyen életet,ennek ellenére nem ítélem el ezt az életmódot,amit folytatott:)Nagyjából ennyi a véleményem:)

1 hozzászólás
imrekati>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

A lehúzó kritikák aránya pontosan megmutatja, hogy a lakosság hány % él hazugságban. Nekem tetszett a könyv. Nem azért, mintha oly magas irodalom lett volna. Látom nem olyan emberek fantáziáját ragadta meg, akik normális esetben Dosztojevszkijt vagy Thomas Mannt olvasnak. Engem borzasztóan elgondolkodtatott ez a könyv, és nem a szexualitás tartalma miatt, sem a farkak leírása érdekelt, hanem az igazi mondanivalója miatt. És volt neki. Nekem volt. Úgy érzem, ezt a könyvet nem a Niki írta, csak ő adta hozzá a sztorikat. Philip Roth és a katalán építészet megemlítése, a katalán 40 éves kiégett férfi problémája, aki abból próbál megélni, hogy bugyuta reklámszövegeket „alkot”, a magyar sport üzletág bemutatása, az emberi hús sportolásra történő használata, a durva éjszakai élet leírása, mind, mind elgondolkodtató. Az éjszakai élet pedig ilyen. Budapesten biztosan. Niki könyve pontos és hiteles képet ad a valóságról. Tanulságos lehet szülőknek és gyerekeknek egyaránt.

1 hozzászólás
Tattooed_Bookworm P>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Meglepően őszinte vallomás,az olimpikonok,zárt,olykor mocskos világából.

Leninova>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Azta. Ez a könyv…hát mit ne mondjak, többször elég alapos agymosást rendezett el nálam. És igazából, erről sejtelmem sem volt, egyszer sem. Azt vártam, hogy kapok valami hulladékot (ilyen Állítások meg Terézanyut, csak jóval rosszabb), ami még egy átlag komment szintjét sem éri el és majd erről panaszkodhatok hosszú sorokon át, amit a nagytöbbség úgy se fog elolvasni. Erre, átrágtam magamat rajta becsülettel, pusztán azért, hogy megkérdőjelezzek dolgokat illetve feltüzeljen benne mondandókat, egy igen széles skálán…most pedig, nem tudom megállni, hogy ne értekezek ezekről alaposan, a magam kiegészült tartalmaival az életemből. Ennyivel, azt hiszem, tartozom.

Folytatás a blogon (eddigi leghosszabb megoldásban):
https://leninova1997.blogspot.com/2022/01/szepesi-nikol…

Szédültnapraforgó >!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Szívesen olvastam a könyvet, valami hasonlóra számítottam, nem ért csalódás. Bár sokkal több perverziót reméltem :) A három csillag a kizökkentések miatt van, nem tudott elvarázsolni. Viszont olvastatta magát, egynapos könyv :)
Ha már a fele is igaz – márpedig miért ne lenne az – szánalmas az élsportolók élete, s értem már, tudat alatt miért nem vonzott soha egyetlen sportág sem…
Viszont Nikit megértem, át tudom érezni az érzelemvilágát. Mi valahol hasonlítunk egymásra bár én nem voltam élsportoló és nővel sem voltam :) .
Nem lehetett könnyű feldolgozni azt a sok lelki traumát, ami a családjában történt, és az edzőtől elszenvedett sérelmeket. Én már előbb leléptem volna, mondom így felnőttként.
Ezek után, azt is elhiszem, hogy Csisztu Zsuzsa szerepelt abban az ominózus pornóvideóban pedig hogy tagadta eleinte.
Sok-sok idézetet kijelöltem magamnak, de párat megosztanék veletek, amik nekem fontosak:
„Az olykor magabiztosnak tűnő, máskor kisfiúsan szégyenlős pasikról. Kínálhatnak bármit, beszélhetnek időjárásról, kajáról, divatról, vagy éppen futballról, az agyuk mindig egyfelé forog. A szex az, ami hajtja őket előre, egészen a sírig. És a lábuk közt háborgó férfiasság alapjában határozza meg a viszonyukat a világhoz.”
„Nincs mit tenni, egymásra vágyunk, a férfi a nőre, a nő meg a férfira. S mellé persze lehet körmondatokat gyártani, illedelmesen viselkedni, de mindez csak színjáték. Ott van a kémia, a vágyakozás, a birtoklási vágy.”
„Amúgy sokszor sajnálom a férfiakat. Lehet, hogy alapjában rendesek lennének (rendesek, vagy inkább gyávák…), nem tombolna bennük maga az ördög, ám ha kiteszik a lábukat az otthonukból, máris szemben találják magukat megannyi csábítással. Mert elég csak autóval végiggurulni a városon, bármelyik városon, hatalmas plakátok, reklámtáblák, amelyeken fűnyírót, habverőt, vagy kerti törpét reklámoznak, mindegyiket valamilyen lenge öltözetű hölggyel, merthogy a mély dekoltázsra, a formás idomokra mindenki felfigyel. És a pasik ettől máris beindulnak, jár az agyuk, rögvest beiratkoznak a fitneszklubba, hogy gyúrjanak, súlyzókat emeljenek, mert különben labdába sem rúghatnak a sebészek vagy a természet által tökéletesre formált nőknél. Örökös harc ez. Megfelelni. Micsoda irtózatos küzdelem. Mert a pasik folyton a jó nők után csorgatják a nyálukat, azokat akarják, a plakátokon feltűnő lányokat. Modellnek titulált luxuscicákat, és ezekhez vagy sok pénz, rengeteg pénz kell, vagy ismertség, de legalább egy sármos mosoly. Szegény pasik. Nézem olykor őket a piros lámpánál. Feszítenek a böhömnagy terepjárójukban, belebámulnak a tükörbe, lesik a borostás, macsós arcukat, és elégedettek. Ők a teremtés koronái. Aztán amikor megszólalnak, kiver tőlük a víz, világgá futna a nő.”
„Néhány hónappal később megszületett a gyermeke, és ő, a szőkés fürtös sztár a család fontosságáról nyilatkozott, a család összetartó erejéről, és én majdnem elhánytam magam ettől az álszent, nyálas szövegtől. Hány és hány ilyen van. Hányan játsszák meg a jófiút, a tisztességes pasit, miközben kis csajok után kajtatnak utcán, repülőn, vízparton, olimpiai faluban. A piros lámpánál.”
„Hogy ilyenek vagyunk, mert felháborodhatsz, legyinthetsz, de az új, a más, a másik iránti vágy ott szunnyad benned, csak vagy elnyomod magadban, és csupán ábrándozol a megcsalásról, a rossz kislány vagy rossz kisfiú szerepről, vagy nem teszed, és akkor vállalod a következményeit. Mert következmények mindig vannak. Az egyik fél mindig sérül, a szerelem már csak ilyen kirakós játék. Csak egy győztes lehet.”
„Mert tudod, hogy csajoztam megállás nélkül, nők után, vagy nők elől futottam, de ezt is meg lehet unni. A melleket, a fenekeket, a felszínes kapcsolatokat, de amikor váltottam, amikor társat akartam, amikor belevágtam, amikor időben hazamentem, amikor – úgymond – normális ember lettem, valakihez tartozó, akkor meg az nem volt jó. Akkor meg a flörtöket sírtam vissza, a szabadságot, a hódítást. Mindig más kell, mindig éppen az, ami nincs.”
„A nők mindig ott basszák el, hogy ráakaszkodnak a pasikra, aztán azok meg menekülnek tőlük és előlük.”
„Az más kérdés, hogy a vezetők nem csak itthon, de szerte a világban rendre félredugnak. Az asszony leginkább csak egy dísz vagy díszlet mellettük.”
„Legyen szó bármilyen sport ágról, ha bekerülsz a darálóba, úszóként, atlétaként, bokszolóként, vívóként, de akár futballistaként is, már csak a csúcsra járatás számít, hogy kihozd magadból a legtöbbet, hogy szenvedj, hogy fájdalmat érezz, és hogy dicsőséget szerezz az országnak, az edződnek és saját magadnak.”

Zárszó, nekem a legfontosabb, hogy ezért nem lehet egy nő önmaga:
„Casanova lenne a beceneved, vagy Don Juan, így viszont, hogy tangát hordasz és nem bokszer-alsót, büdös ribancnak titulálnak. Szeretnél megváltozni. Naiv gondolat. Az ilyen típusú emberek, mint te, csak látszólag lassítanak a tempón. Talán majd lesz egy gyereked, esetleg férjed, vagy a kettő együtt, s akkor majd azt érzed, na, révbe értél, lenyugodtál, lehiggadtál, megtaláltad a másik éned. De ez csak illúzió lesz. Ott van rajtad a bélyeg, az élvhajhászok bélyege. Ez van. Ez ellen nem tehetsz semmit.”

kucmorgo>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Nem tudom mi igaz a történtekből, és mi nem- Igazából nem is érdekel. Nem azért olvastam, mert hűha botránykönyv, és tudni akarok a mocskos titkokról. Csak szimplán kíváncsi voltam. Ha igazak benne a dolgok, ha nem, érdekes volt elolvasni.
Bár bevallom, jobban tetszett volna az önéletrajz, ha tényleg az úszással foglalkozik. Mi „földi lények” el sem tudjuk képzelni, milyen életet élhetnek a nagy olimpikonok és versenyzők, és szerintem nagyon érdekes olvasni egy olyan naplót, ahol ezek vannak leírva. Minden nap ugyanúgy kakaskukorékolásra kelni, ugyanazt az utat megtenni busszal/autóval. Ugyanazokat a hosszokat úszni. de akkor is minden nap más. Lehet hogy hétfőn elhangzik az öltözőben egy olyan poén, amin még pénteken is nevetnek. Vagy valaki megházasodik, gyereke lesz, vagy ahogy a könyvben is félrekefél. Mert értem én, hogy ez is beletartozik ebbe az életbe. De nekik a monoton hétköznapok tartalma az nekünk érdekes lehet.

NickyEper P>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszett ez a könyv. Szó volt mindenről, sportról (úszás), szerelemről. Elmesélte magáról milyen volt amikor a csúcson volt, de elmesélte a mélypontokat is, mert volt az is bőven.

Éli P>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Nem szeretem látni azt amikor egy könyv értékelése helyett az író megbotránkoztató életén vagy nézetein lovagolnak. Bár ez ebben az esetben érthető, hiszen az író egy megosztó személyiség és a nézetei nem éppen a követendő példákat erősíti. Nem tudtam szinte semmit a Szepesi Nikiről. 2013-ban nem foglalkoztam a bulvár hírekkel. (most sem)
Úgy kezdtem el olvasni itt a molyon a könyveket, hogy minden műfajból, mindenféle fajta könyvet el akarok olvasni. Amolyan mindenevő szerettem/szeretnék lenni. Életembe nem találkoztam volna ezzel a könyvvel, ha nem egy kihívásra jelentkeztem volna. Nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt.
Maga a történet vezetése tetszik. Elkezdi mesélni, úgy akár egy romantikus könyv romantikus szereplője élete eddigi döntéseit, gondolatait. Felszáll egy repülőre és végül is egy külföldi utazása a történet gerince. A múlt elmesélése, kibeszélése, megmagyarázása és a jelen értékelése. A Niki próbálja több részre osztani életét, de folyamatosan az árny oldalát látják az emberek. Niki egy jó úszó volt. Niki egy szexmániás nő. Niki szexmániás lett, egy a gyerek korában történt zaklatás miatt. Hmm… A legtöbb sorozatgyilkos is valamilyen zaklatás, trauma miatt lett az ami. Ha a jelent nézzük és magát azt ahogyan viszonyul a férfiakhoz és az élethez, egy büdös nagy ribizlit látunk benne. Ha viszont úgy vizsgáljuk meg a dolgot, hogy ő egy megbántott kislány akit zaklattak és ilyenné vált már egy sérült embert látunk benne. (vagy nem, de én igen) Az éremnek hány oldala van?
Utána nézve Niki pályafutásának, azért úszóként szép sikereket ért el. Ez szép!
De a férfiak terén? Ribizli. Kész ennyi…
Sokan felháborodtak a viselkedésén és sokan becézik mindennek, de az bizonyított tény, hogy egy párkapcsolat alapja a kommunikáció. Ha a Brad Pitt testű családapa úszó nem érzi magát jól a házasságában akkor mi a teendő?
A: Otthon megpróbálom megbeszélni a problémákat, feszélyező, leterhelő gondjaimat.
B: Jól megkúrok minden jött ment nőt, hogy legalább ne legyek kanos.
Ne értsetek félre, jó magam is a férfiak oldalán élem az életemet, de hogy egy kiadós dugáshoz nem csak egy embernek az akarata kell az tény! Szepesi Niki egy olyan életet választott amelyet nagyon sok ember még hallani sem akarna. A vallása, neveltetése, világnézete stb miatt. De a szexuális fantáziálgatás és az, hogy ezt az otthon váró hölgyeménnyel tegye meg valaki őszintén az már más kérdés. Itt érzem azt, hogy sokan köpönyeg forgatóak. Nikit lehet bántani, de amíg nem a te életedben okoz problémákat addig nem érdemes rajta idegeskedni. Alapvetően a könyvnek nagyon könnyű a nyelvezete, gyorsan végig lehet olvasni. Rosszabbra számítottam.

Rosalie_2>!
Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

2020-as értékelés
Nos, hét teljes éve, hogy megjelent ez a könyv és Niki mára már teljesen eltűnt és elsüllyedt a háttértárban.

Még mindig imádom ezt a könyvet. Nem is emlékeztem arra, hogy évekkel ezelőtt már írtam egy értékelést, ami eléggé kötözködő, csúfondáros, kislányos, pökhendi és túl személyeskedő volt. Mindenesetre megtartom. Érdekesnek találom. Máshogy látom így, iksz év távlatából, de nagyon örülök, hogy sok mindenre emlékeztetett/emlékeztet. Egy társadalmi hierarchiára, ahol nincsenek értékek, ahol a fizikai sík tort ül, ahol a materializmus viseli a koronát, és ez így van jól. Kell, hogy színes legyen az élet, és kell, hogy sokrétű legyen a társadalom. Attól lesz izgalmas.

Jó tudni, hogy mi megy a sporttáborokban, jó tudni, hogy mit művelnek azok, akik a médiából próbálnak megélni (így vagy úgy), jó tudni, hogy hogyan viselkednek azok, akik bort isznak és vizet prédikálnak (hogy kik azok, mert beazonosítható majdnem mindenki, akit Niki körülírt a könyvben), jó tudni, hogy hogyan álszenteskednek és jó tudni, hogy létezik egy olyan könyv, ami lerántja a leplet és leönti sósavval a maszkot.

Hálás vagyok Nikinek ezért a könyvért. A pornográf jeleneteken még mindig nagyokat nevettem. Szerintem mindegyik rendkívül szellemes, ironikus, s tele van szarkazmussal.
Készség kell ahhoz, hogy valaki közeledni tudjon a könyvhöz és a tartalmához. Akkor tud adni valamit. Akkor el tud mesélni valamit. Niki is csak egy ember. Nem lesz ettől se rosszabb, se jobb. Attól meg főleg nem, hogy sokszor kimondja azt, amit mások nem mernek. Kimondja azt, amit látunk, tapasztalunk, de amiről nem merünk beszélni. Ez a kendőzetlen őszinteség az, amitől a könyvben hitelessé válik (ezt persze lerombolta nagyon sokszor az élőszereplős interjúival és nyilatkozataival, de én elfogadom).

Jó volt olvasni. Jókat kacagtam rajta, s néha talán még meg is lepődtem.
Sajnálom, hogy nincs harmadik könyv.

2015-ös értékelés:
Nekem nagyon tetszik ez a könyv. Nem tudom, hogy csak én vettem-e észre de Niki az egész könyv alatt nyög, nyomást próbál ránk gyakorolni, erőlködik és megpróbálja foggal körömmel elhitetni velünk a hazugságot: az ő élete az igazi nagy betűs élet. Pedig ez nem igaz és ezt ő is tudja. A barátján keresztül láthatjuk – akit meglátogat nem is tudom hol és aki régen nőfaló volt, már nem emlékszem, hogy hívják – hogy mennyire megkorcsosulhat az, aki csak a testiségeknek él. Egyedül, megtépázottan, lelkileg, testileg elkorcsosulva a züllöttségtől és a duhajkodástól.

Lehet, hogy csak én éreztem, de úgy éreztem, hogy Niki szenved. Niki tönkre van menve. Niki megpróbál belemenekülni a sivárságba és közben, hogy nyugtatgassa magát, hogy ez így van jól még el is akarja velünk hitetni, hogy a szemétkupac, amelyen kapirgál valójában aranyat rejt. Nikikém, ez nem igaz sajnos!
Én egy szomorú történetet látok mögötte. Mindazonáltal valahogy nem tudom sajnálni. Ő döntött így és ő bizonyította be azt, hogy nem elég erős, hogy ellenálljon, mert beszippantotta a mocsok. Ez egy ilyen történet. Valószínűleg innen már csak lejjebb van és ő jelenleg is gurul a lejtőn.

Ezért is tetszik nagyon, mert drámai, tragikus és mindannyian tudjuk, hogy mi lesz a végzetes kimenetele ennek.. még akkor is, ha a könyv befejeződik…


Népszerű idézetek

Schetti759 P>!

Nem könnyű jónak lenni, ugye?
Még akkor sem, ha neked, ebben a kusza, zűrzavaros, csábításokkal teli 21. században úgynevezett erkölcseid vannak.
Felejtsd el őket.
Felejtsd el, mert különben örök vesztes leszel.
Ha jó vagy, visszaélnek vele.

20. oldal

9 hozzászólás
Timesz>!

Mondhatnám azt is,hogy ti, nők tehettek arról, hogy ilyenné lett a világ. Hogy az érzelmek egyre inkább ódivatúvá válnak, hogy az értékek helyét giccs- és gagyihalmaz tölti be. S persze itt van a szex, amely mindent felülír. Ami meghatározza az emberek életét, hiszen mindenki partnert keres, reggel, délben és este, a munkahelyén, a szabadidejében, vagy hegymászás közben. A legnépszerűbb sportág lett, vagy talán mindig az is volt. Azon csodálkozom, hogy még nem írták ki a nemzetközi orgazmusolimpiát.

2 hozzászólás
Rozsdi>!

Rajongok a női testért. Mármint a szép, formásért. De beleszeretni csak egy női arcba lehet. Egy szempárba.

255. oldal

Csomee>!

…Valahogy, valamiért megbicsaklik az egész, elcsúszik, felborul, tönkremegy. Ezt jól jegyezd meg. Ami egyszerűnek látszik, az nehéz, nagyon is nehéz…

kte P>!

Anyám, az elégedett, a férfi nélkül élő kiegyensúlyozott szingli. Én meg huszonhat évesen keresem a jót, keresem a szépet, keresem a szót.
Valami nem stimmel itt.

207. oldal, 21. fejezet

kte P>!

Peking lehetett volna az én kedvenc városom.
Alejandro bólogat, aztán gyorsan felhörpint egy öblös pohárnyi vörösbort. Ülünk a lakásában. Látszólag unalmas, eseménytelen délután ez. Az ember ilyenkor otthon vagy alszik, vagy baszik. De Barcelonában más a helyzet. Itt forr, pezseg, lüktet az élet.

224. oldal, 24. fejezet

1 hozzászólás
Márkus_Ágota>!

Mi vagyunk azok, akik interneten ismerkedünk, akiknek a szerelem, a romantika, a gyengédség már ódivatú, akik mindent akarunk, de gyorsan, lehetőleg néhány perc alatt. Mindent és mindenkit.

lin_da>!

Amikor a sztárfocisták suttyó, bunkó stílusáról értesülsz, akik randizni hívtak, akiknek
nincs szókincsük, akik mekegnek, makognak, olyan egyszerűek, mint egy betonkeverő.

Bleeding_Bride IP>!

Úgy hasítottam a habokat, mint egy jókedvű delfin, csak háttal.

266. oldal, 28. fejezet

Rosalie_2>!

Mert én is azt keres­tem, a romantikát, a kéz a kézben megejtett sétát, a naplemente-bámulást, egy szál ibolyát, vagy kan­kalint, tudom is én.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: A hatalom szabályai
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Kalapos Éva: Kéz a kézben
Borsa Brown: Az Arab
Leiner Laura: Egyszer
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Mira Sabo: Amíg kijutunk a fényre
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal