A ​Vörös Oroszlán 718 csillagozás

Az örök élet itala
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Titokzatos ​figura bukkan fel Szepes Mária több évszázadot felölelő regényének első lapjain. Különös küldetés vezérli: át kell nyújtania egy kéziratot, amely elbeszéli a vörös oroszlánnak, azaz a bölcsek kövének történetét.
A bölcsek köve, a nagy elixír, a magisterium – az alkimisták hite szerint – nemcsak aranycsinálásra jó, hanem általános gyógyszer és az élet meghosszabbításának csodaszere is, amely a transzmutációt, tehát az átváltozást az emberre vonatkoztatta, s a lélek megnemesítését, arannyá változtatását tekintette céljának. Ebben az értelemben a bölcsek köve a királyi tudás volt, amely hét fokozaton keresztül a tökéletesedéshez, az emberfeletti állapothoz vezetett: a megtisztult személy beavatottá, adeptussá emelkedett.
Szepes Mária regényének főszereplője 1535-ben születik, és élete az átváltozások során át a XVIII. század végén ér véget. Ez az életrajzi láncolat úgy alkot egészet, hogy az újjászülető emlékezik előző életére.
A történelem és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1946

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · Szepes Mária életműsorozat Édesvíz

>!
Édesvíz, Budapest, 2023
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
>!
Édesvíz, Budapest, 2020
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
>!
Édesvíz, Budapest, 2017
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837

19 további kiadás


Enciklopédia 52

Szereplők népszerűség szerint

Amadeus Bahr · Eduard Anselmus Rochard · Hans Burgner · Homonculus (Leviathan)


Kedvencelte 253

Most olvassa 114

Várólistára tette 382

Kívánságlistára tette 232

Kölcsönkérné 13


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Születésnapi könyvesbolti partizánakció eredménye, avagy „én nem is akartam könyvet venni, de hát ha már egy diós kalács megevése után szedtem le a polcról, és összemaszatoltam a borítóját, csak nem hagyhattam ott…” *
Olvasás közben kb. oldalanként váltakozott bennem a feneketlen irigység (1. „én miért nem vagyok ennyire művelt?” 2. "hogy tudhat valaki ilyen jól írni?") és a dühös tiltakozás ("egy ilyen okos ember miért nem figyel oda alapdolgokra?"). Végül az utóbbit feloldotta az előbbi ("legalább nekem is hagyott még megírni valót"), és csak a legelső fejezetnél éreztem úgy, hogy ezt mégiscsak ott kellett volna hagyni a maszattal együtt. A kerettörténetet részemről ki is hajíthatta volna Szepes Mária a könyvből, bár abban a történelmi helyzetben (1946) valószínűleg ez a messiásváró biztatás eshetett a legjobban a közönségnek, és alaposan rájuk is fért.

* A maszat lejött.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/21/szepes_mar…

>!
Édesvíz, Budapest, 2014
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
23 hozzászólás
csillagka>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kavarognak bennem a gondolatok, születés, halál, születés és a teljes átalakulás ez is valós alternatíva lehetséges út és a könyv nagyon sok titkos rekesz nyitott ki a gondolataimban a könyvet még egyszer újra kell olvasnom. Megértem sokaknak jelent vigaszt az életük látszólagos nyomorúságában, viszont a leírt események fényében is jobban hiszek a szabad akaratban mint az előre elrendezett vezeklési karmában és nem gondolom, hogy a sors, isten, karma .. előre mindenkinél meghatározza a szenvedés mértékét az előző életekben átélt múltunk bűnei miatt.
2.
„Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod és megérted,
uralkodóvá vagy őrültté leszel. Ám tégy vele, amit akarsz – se
megvetni, se elfelejteni nem fogod.”

és tényleg muszáj volt újra olvasni, feljebb is ment 5*ra, ez a könyv beleégett az agyamba.

10 hozzászólás
Chivas>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Amikor kb. 25 éve levettem apám polcáról, nem tudtam végigolvasni. Arra sem emlékszem, hol hagytam abba és miért nem tetszett. Most, egy kihíváshoz magyar írónőtől kellett olvasnom, megláttam újra és arra gondoltam hogy nagyot változtam én is és velem együtt az ízlésem is főleg olvasnivaló tekintetében, úgyhogy miért is ne? Aztán ahogy lenni szokott, egészen jó volt, kivéve az első könyv vége felé (transzmutáció, meg három szinten kell egyszerre megtalálni a kulcsot, meg a társai) ott egy kicsit megijedtem, én is elvesztettem a saját kulcsomat, egyszerűen fogalmam sem volt hogy miről van szó. De ezen is túlestem, mostanában nem akadok fenn ilyesmiken, elolvasom, aztán meglátjuk mi lesz belőle… Ha nem értem, nem értem. Lesz jobb is…. És lett. Nagyon jó lett. Szerettem a hangulatot, a történelmi személyeket, az eseményeket, és a szereplőket. Szóval, annyira „bejött”, hogy ki is néztem a következő Szepes Mária regényt magamnak. :)

gabiica P>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Különleges történet volt, különlegesen megírva, különleges témával.
Eleinte nehezen szoktam meg a szavakat és ezáltal a történetet, de aztán ahogy egyre jobban haladtam előre, megszoktam, és csak arra tudtam figyelni, hogy mennyire jó.
A téma nagyon különleges, hiszen egyáltalán nem mindennapi, és számomra lenyűgöző, hogy mekkora háttértudással lett megírva, mennyi információt rejt magában, mennyire érdekfeszítő.
Nem sokat olvastam korábban alkímiáról, és hasonló, kissé misztikus és ezoterikus témában sem vagyok jártas, de ez a történet nagyon jó volt. Nem éreztem azt, hogy erről nem tudok semmit, hiszen megkaptam a megfelelő információt, a könyv átadta a tudást, már amennyire át lehet adni.
Szerettem a szereplőket, mindenki különleges volt.

Noha a történet elég komoly, és néha egyhangú és monoton volt, mégis fenn tudta tartani az érdeklődésemet annyira, hogy be akarjam fejezni, és tudni akarjam, mit is hordoz magában.
Mindent összefoglalva, nagyon tetszett.

Zöldövezet>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

„Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében”

Óhatatlanul is Shakespeare klasszikusa jutott eszembe A Vörös Oroszlánról, ami egy komoly szellemi fejlődéstörténet, az emberi lélek utazása a sötétségből a fénybe. A történet – mint a szanszára – egy óriási kört leírva oda kapcsolódik végül, ahonnan elindult, azonban gazdagon érkezik vissza, közben pedig a jellemek és sorsok hatalmas, színes forgataga vonul fel. Az emberi természet poklától a nemes jóságig minden torzulást, bűnt, gyengeséget, nyomorúságot, nemeslelkűséget kendőzetlenül, szégyenkezés nélkül megmutat.
Ha valahol, itt biztosan kiderül, hogy a halál csak káprázat. Kiderül, hogy az ember nem csak a szemmel látható fizikai testénél ér véget, a léleknek és a szellemnek végig kell járnia az utat, nem megy másképp. Közben pedig nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, minden állomáson át kell menni. Minden eltévelyedésnek meg kell fizetni az árát, és minden jó erőfeszítés, kitartó küzdés eredményre és fejlődéshez vezet. A Vörös Oroszlán példázza, hogy az ember nem boldogságra születik a földre, hanem megtapasztalásra, a dolgok megélésére, és a tapasztalás által megszerzett tudásért.
A regény egyik nagy erősségét jelentették számomra a zseniálisan megírt jellemrajzok, legyen az egyszerű fazekasmester, molnárné, polgármester, igehirdető vagy akár uralkodó. Tűpontosan veszi nagyító alá az emberi személyiség gyengéit, hibáit, fonákságait, esendőségét. A lélek fejlődésének útja és az út hossza mindenkinek más. Az utazás azonban lassan megváltoztat és átalakít: az elején földhözragadt vágyakkal áhított gyarló célok a végére fontosságukat veszítik, és megszerzésükkor már nem jelentenek semmit. A szanszára pedig addig forog, amíg az utolsó lélek is megjárja a felismerés útját az anyag mélységéből a szellem magasságába, amikor a lélek megváltja magát.
Megunhatatlanul kalandos élmény az Elixír nyomában, ami a téma iránti nyitottságot igényel. Ellenkező esetben csalódást okozhat, nem a legegyszerűbb olvasmány.

Levandra>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

A hazai spirituális útkeresők egyik bibliája ez a könyv, amire szokás szentírásként tekinteni. Bennem maradtak megválaszolatlan kérdések és sok-sok minden, amivel nem tudok azonosulni. Ellenérzéseim mellett el kell ismernem, hogy szépen keretbe zárt történet, eljutottunk alfától omegáig, és ezzel meg is lennék elégedve. De az én szememet az írói stílus bántotta, a cirádás, végeláthatatlan körmondatok. A túlkomplikáltan művi irodalmiságával, a halmozások halmozásával, a felesleges szócsépléssel. Túl van írva, túl van magyarázva, szájbarágósan, elvéve az élményt, hogy üljünk felette és gondolkozzunk a felfoghatatlanon. Ezzel ellentétben fájlaltam, hogy egyes karakterek nem voltak kellőképpen kibontva, megfoghatatlanok voltak, elillantak a szemem előtt, a későbbiekben mégis nagy fontosságot tulajdonít nekik az írónő. Az utolsó oldalakat szinte átlapoztam, nem érdekelt, hogy ki hogyan járta be az útját, mert ami és aki igazán fontos volt a történet szempontjából, ott hiányérzetem támadt. Regényként nem igazán értékelhető mű, spirituális tanításként ki-ki megtalálhatja benne magának azt, amire szüksége lehet.

1 hozzászólás
Síontan>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Megboldogult bölcsészhallgató koromban az egyik professzor hivatkozott rá, mint csapnivaló regényre. Azt hiszem, semmit sem értett belőle.

3 hozzászólás
Vladi>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Le vagyok nyűgözve!
Az, hogy ebbe a könyvbe mennyi ezoterius tudás van belesűrítve az már önmagában elképesztő, de az, hogy ezt az írónő Magyarországon írta abban a régi időben, és olyan fiatalon, az már-már hihetetlen. És mindezt szépirodalmi igényességgel, úgy hogy 2016-ban is ugyanolyan aktuális legyen, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt!
A történet önmagában is érdekfeszítő, csak néha ül le kissé, de az igazi értéke ennek a könyvnek nem a történetben rejlik. Sok olyan könyv van, ami érettséghez, élettapasztalathoz, és intelligenciához mérten több rétegben olvasható, attól függően az ember éppen milyen szinten van, de szerintem ilyen hangsúlyosan ezt egy műnél sem figyeltem meg. Ha régebben olvasom, a töredékét értettem volna meg a lényegnek, és még valószínűleg úgy is élveztem volna. Az biztos, hogy ezt a könyvet még el kell majd újra olvasnom!
Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, a magyar irodalom egyik igazi gyöngyszeme, és annál sokkal több.
szerk.: Elolvastam néhány értékelést, és igazából nem lepődtem meg, hogy sokan totálisan félreértelmezik ezt a könyvet, és fantasynek, mágikus realizmusnak, meg ilyesminek gondolják. Ez max. a keményvonalas materialisták számára igaz. Ebben a könyvben egyáltalán nincsenek fantasztikus elemek. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenben hinni kell, amit a könyv felvet, de sok ember számára ezek a dolgok abszolút valósnak elfogadottak. Kb. úgy fantasy ez a könyv, mint amennyire a Biblia az az ateistáknak.

1 hozzászólás
Frank_Waters I>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Különleges könyv, azt hiszem, nem csak a magyar, hanem a világirodalomban is. Ez persze önmagában még nem sokat jelent. A regény szervezője a reinkarnáció, a főhős többször meghal és más testben születik újra, újabb és újabb családokhoz kerül, gazdagokhoz, szegényekhez, mikor hogy. Ez az újra meg újra megszületés jót tesz a szövegnek, izgalmassá teszi, bemutat egy lehetőséget, hogy akár ez is lehet, hogy a halál csak a test halála lehet. Végül is az egész arra a hitre vagy tudásra épül, hogy nem csak fizikai világ létezik, hanem van egy másik. Illetve három világról beszél, van asztrálvilág, mentális világ meg a fizikai. Azt nem nagyon tudjuk meg, mit is jelent az első kettő, vannak fura démonok meg szellemek is benne, mint egy mesében. Én ezt nem nagyon tudtam elhinni, a regényben igen, de hogy azon kívül ilyen lenne, hát szkeptikus vagyok. De hát az egyik bölcs szereplő is azt mondja, hogy a kételkedés nélkül az ember nem fejlődik, nem világosodik meg, úgyhogy biztos jól csinálom.

A főhős története a 16. században kezdődik, amikor is az alkímia foglya lesz: annyira fél a haláltól, hogy minden áron meg akarja szeretni az Elixírt, ami az Örök Élet Itala. Eddig egy izgalmas fantasy-kalandregény alapjainál vagyunk. A könyv végén a főhősünk (direkt nem mondok nevet, a neveket és testeket úgy cserélgeti, mint más az alsógatyáját, csak nem annyira gyakran – bár a 16. századi alsógatya-cserélési gyakoriságról nem rendelkezem megbízható információkkal), szóval a végén a főhősünk találkozik önmagával, nem konkrétan önmagával persze, mert ő addigra már egy más ember, de ugyanazzal az emberfajtával, aki a könyv elején volt.

Eléggé ezoterikus vagy okkult, vagy hogy is mondjam, de hát ez egy regény, itt szabad, fikcióban minden lehetséges. Én élveztem az olvasását, szellemi élmény volt, de van néhány kifogásom is vele kapcsolatban.
1. A humor valahogy hiányzik a regényből. Néha túlzottan komoly, és nem enged a 48-ból. Lehet, hogy Szepes valóban megvilágosodott és amit leír, az véresen komoly és igaz, de hát én honnan tudhatnám, hogy így van-e? Hamvas Karneválja, ami szintén ilyen beavatási regény, ebből a szempontból sokkal jobb, ott mindent átitat a fehér humor.
2. Nagyon hiányzott nekem, hogy a főhős legalább egyszer nőként szülessen újjá. Miért ne? Ha én írom, biztos hogy lett volna női testben való élete is. Van szó nőkről, van angyal is, démon is, csodálatos és rettentői nők benne, de mindet kívülről látjuk, mellék(fő)szereplőkként. Lehet, hogy túlreagálom, de ez nagy hiányosság szerintem, és a regény mesevilágának a hitelét valahogy elrontja. Értem én, hogy azokban a korokban, amikor a regény játszódik (16-18. század) egy nőnek sokkal kevesebb esélye lett volna olyan magasra törni, mint egy férfinak, de hát pont ez benne az izgalmas.
3. Akármilyen sokrétű is a regény, bizonyos szempontból fojtogatóan egysíkú. Nem ismer el több igazságot, csak a magáét. Igaz, végül is eléggé demokratikusan utasít el mindenféle világnézetet, de egyetlen mondatban sem bizonytalanodik el atekintetben, hogy ezek a mindenféle démonok és asztrállények valóban léteznek-e. Például.

Nem tökéletes regény, vagy csak én nem vagyok elég tökéletes hozzá, de azt mondom, ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Hiszékenyeknek, okkult és hasonló irodalmakat olvasóknak talán csak félve adnám a kezébe, nekik inkább a Karnevált, ami elég szkepticizmust tartalmaz egy életre is. Persze azoknak sem, akik nem nyitottak semmire a maguk világnézetén kívül. A többieknek jó szívvel ajánlom.

>!
Édesvíz, Budapest, 2014
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
6 hozzászólás
Andrea_Pusztai I>!
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Nagyon megszerettem ezt a történetet. Beleolvastam néhány értékelésbe, és rá kellett jönnöm, hogy egy barátomon keresztül sikerült sokkal szélesebb módon belelátnom az ősi bölcsesség tanaiba, hogy nekem ebben a könyvben tökéletesen smakkolt minden. Néha elképzelünk dolgokat és hisszük, hogy az úgy lehet, de mindig máshogy alakul. Az élet kiáramlása túl hatalmas, mi apró gyöngyök vagyunk a láncolatok soraiban, de nem jelentéktelenek, és az életek, a karma, a sors, a sorstalanság tökéletes ábrázolása ez a regény, ami egy dolgot mindenképpen az orrunk alá dörgöl: hogy mindenki önmagáért felelős. Ezt a legtartalmasabb értelemben értem, nem ilyen közhelyesen, mint ahogy hangzik. Felelünk mindenért, amit gondolunk, amit teszünk, amit akarunk, és ezen keresztül felelhetünk csak egymásért is, de soha nem egymás helyett. Mert ebben van az egyensúly és a legmagasabb szintre történő fejlődés. Nagyon jó volt ismét átérezni az igazságosságot, annak ellenére, hogy az ezotéria szótól is idegrángást kapok, a gyökértudás mindig is érdekelt, és inkább az okkultizmus és annak történelme az, ami nálam szóba jöhet, amit néha nehéz kihámozni a mai modern hókuszpókuszokból és nem is fárasztom magam ilyesmivel. Ebben a könyvben benne van, ami kell.


Népszerű idézetek

eme>!

A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.

I. 13. o.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

eme>!

A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak.

II. 337. o.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

1 hozzászólás
girlhu>!

Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.

256. oldal, Második könyv - Tégely a tűzben; A zöld ablak (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: félelem
3 hozzászólás
girlhu>!

[…] az asszonyokról festett képek mindig hiányosak, mert ők annyifélék, ahány emberben tükröződnek.

208. oldal, Második könyv - Tégely a tűzben; A "bárányok" követe (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: asszony
1 hozzászólás
eeszter>!

Van egy sav, amely az aranyat különválasztja a salaktól. Az emberi lélekben kételynek hívják.

59. oldal

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: arany · kétely · lélek
girlhu>!

Mert ártatlanul bűnhődő ember nincsen. Az embert mindig saját tettei érik utol, hiába ölti fel egy-egy újabb test álruháját.

I. könyv, III. fej.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Jasi>!

– […] Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.

216. oldal (Édesvíz, 2008)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: akarat · segítség
Goory>!

A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: félelem · lélek
Goory>!

– Aki kitartóan kérdez, az mindig feleletet kap. Az emberek ritkán várják be, míg kérdésük megtestesül, nyíllá sűrűsödik, amely surranva berepül céljuk középpontjába, és feltöri a hallgatás mágikus pecsétjét.

264. oldal, Harmadik könyv - A főnixmadár fölrepül; A Hold temploma (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: kérdés
Hush_Campo>!

A betűk, attól a pillanattól kezdve, hogy értelmükbe behatoltam, megrészegítettek.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: írás
1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Miguel de Cervantes: Don Quijote
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
James Clavell: A sógun
Jókai Mór: A Damokosok
Robert Merle: Malevil
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Jókai Mór: Az utolsó budai basa