A ​Vörös Oroszlán 500 csillagozás

Az örök élet itala
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Titokzatos ​figura bukkan fel Szepes Mária több évszázadot felölelő regényének első lapjain. Különös küldetés vezérli: át kell nyújtania egy kéziratot, amely elbeszéli a vörös oroszlánnak, azaz a bölcsek kövének történetét.
A bölcsek köve, a nagy elixír, a magisterium – az alkimisták hite szerint – nemcsak aranycsinálásra jó, hanem általános gyógyszer és az élet meghosszabbításának csodaszere is, amely a transzmutációt, tehát az átváltozást az emberre vonatkoztatta, s a lélek megnemesítését, arannyá változtatását tekintette céljának. Ebben az értelemben a bölcsek köve a királyi tudás volt, amely hét fokozaton keresztül a tökéletesedéshez, az emberfeletti állapothoz vezetett: a megtisztult személy beavatottá, adeptussá emelkedett.
Szepes Mária regényének főszereplője 1535-ben születik, és élete az átváltozások során át a XVIII. század végén ér véget. Ez az életrajzi láncolat úgy alkot egészet, hogy az újjászülető emlékezik előző életére.
A történelem és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1946

>!
Édesvíz, Budapest, 2017
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
>!
Édesvíz, Budapest, 2016
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
>!
Édesvíz, Budapest, 2014
414 oldal · ISBN: 9789635292516

15 további kiadás


Enciklopédia 52

Szereplők népszerűség szerint

Amadeus Bahr · Eduard Anselmus Rochard · Hans Burgner


Kedvencelte 185

Most olvassa 95

Várólistára tette 233

Kívánságlistára tette 115

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Születésnapi könyvesbolti partizánakció eredménye, avagy „én nem is akartam könyvet venni, de hát ha már egy diós kalács megevése után szedtem le a polcról, és összemaszatoltam a borítóját, csak nem hagyhattam ott…” *
Olvasás közben kb. oldalanként váltakozott bennem a feneketlen irigység (1. „én miért nem vagyok ennyire művelt?” 2. "hogy tudhat valaki ilyen jól írni?") és a dühös tiltakozás ("egy ilyen okos ember miért nem figyel oda alapdolgokra?"). Végül az utóbbit feloldotta az előbbi ("legalább nekem is hagyott még megírni valót"), és csak a legelső fejezetnél éreztem úgy, hogy ezt mégiscsak ott kellett volna hagyni a maszattal együtt. A kerettörténetet részemről ki is hajíthatta volna Szepes Mária a könyvből, bár abban a történelmi helyzetben (1946) valószínűleg ez a messiásváró biztatás eshetett a legjobban a közönségnek, és alaposan rájuk is fért.

Amit szerettem:
A szereplőket. Nagyon. Mint ahogy a mutatványos csillagos-napos-holdas oldalú faládájából előkerülnek a bábok, egyik a másik után: csinosak, üdék, finomak – torzak, csúfak, fintorgó pofájúak – az utóbbiak persze sokkal érdekesebbek. ;) Még ennyi és ennyiféle figurát, ahogy sorra felvonulnak az összes külső-belső tökéletlenségükkel… És aztán egy idő után a szájtáti néző olvasó persze észreveszi, hogy újra meg újra előkerül a ládából ugyanaz a báb, csak mindig más ruhában, ahogy telnek az évszázadok.** :) Igazi vásári forgatag, csak nem térben, hanem időben.
A stílust. Nagyon. Ahol kell, fenséges, ahol kell, alpári, de egyiket se viszi túlzásba, pontosan annyit adagol mind a kettőből, amennyi kell. És tud valamit, amit sokkal több írónak kellene tudnia: a költői képeket nem öncélúan használja. Nem azért, mert az hú, de szép. Hanem mert eszköz.***
A kalandokat. Nagyon. A végkifejletet persze lehetett sejteni, ha azt nem is, hogy hogyan fog bekövetkezni (de hát ha egyszer visszafelé van elmesélve a történet, akkor nem is lehetett meglepetésnek szánva ez a vég), a közbeeső állomásokat annál kevésbé. Kitűnő képzelőerővel megírt, fordulatokkal teli mese ez, amely magabiztosan kezeli és keveri a kalandregények sablonjait – és ez utóbbit egyáltalán nem csúnya szónak szántam. Ennek a könyvnek pont ilyen kalandregény-sablonok kellettek ahhoz, hogy a nagyon is komolyan vett szellemi beavatódás megkapja a néhány ezer éve szükséges kiegészítőjét. Elvégre a világirodalom első beavatási regénye, Az aranyszamár még kalandregényebb, mint A Vörös Oroszlán.
Az alkímiát. Nagyon. Az ezotériához nem igazán vonzódom, ehhez a könyvhöz az alkímia vonzott. Ne tessék félreérteni: sose akartam aranyat csinálni, sőt elixírt se. :)

Engem a Delfin-könyveken neveltek, és A pergamen titka volt az első találkozásom a témával. :) Na, az pont úgy van megírva, mintha ő akart volna lenni az ellen-VörösOroszlán. Szegény alkímia, piszkosul elintézik a regényben, ellenben éljenek a racionális természettudományok meg a szovjet rendszer. Elnézést minden racionális természettudóstól, de ez a regény tényleg elválaszthatatlanul összekapcsolja a kettőt. Viszont ugyancsak kiváló kalandregény, ugyancsak több évszázadot ível át ("mese a mesében"-technikával kombinált családtörténet), és ugyancsak vásári forgatag legalább a fele. Én pedig innentől kezdve beszélő kutyát akartam meg megfejteni való titkosírást meg Roger Bacon-kéziratot a családi hagyatékba – le van tojva az aranycsinálás. Az ideológiát meg fel se fogtam, de őszintén és komolyan. Egyszerűen kiejtettem az agyam rostáján.
A második találkozásom a témával természetesen A Pendragon legenda volt – azaz a paródia. Illetve A paródia! A tökéletes, a groteszk, a megismételhetetlen!!! :) Ami időnként röhög az alkímián, időnként megőrül bele. „A fele csoda és a fele móka.”

A következő meghatározó találkozás pedig A Foucault-inga. Na, itt jön a „DE”.

Amit nem szerettem:
Azt a bizonyos tervszerűség-megsejtést.
Ahogy elhangzott a regény legelején, hogy a világtörténelem eseményei mögött „terv” van, nekem azonnal eszembe jutott A Foucault-inga, és a készülékem rögtön bejelzett. Ahhoz, hogy ilyeneket elhiggyek, engem sajna túlságosan beoltottak posztmodernnel.
Illetve nem is a „terv” zavart önmagában. Azzal még kibékültem volna. Végső soron miért is kellene, hogy Umberto Ecónak inkább igaza legyen, mint Szepes Máriának? Erről vidáman el lehetne vitatkozni, és kész.
Hanem ahogyan ez a regény az anyagi világgal bánik.
Az zavart. Nagyon.
Az az „örökkévaló” alapokon nyugvó, betonból öntött és kétségbe nem vonható dichotómiarendszer, az. Ahogy automatikusan kapcsolódott az anyaghoz és a nevetéshez a szenny, a zavar, az őrület, a bűn, a gonosz. Ez viszont a könyv minőségét nem rontja (ezért nem vonok le érte csillagot), mert ez abszolúte beleillik abba a gyönyörű ívbe, amit a szellemi beavatódás jegyében leír a főszereplő sorsa. Maximum én nem értek egyet vele, és tök jó, hogy valami megírni való nekem is maradt :). Mert hát engem nemcsak Delfin-könyveken neveltek, hanem Rejtő Jenőn meg Emily Brontën is.
És sajnos sokkal jobban érdekel a vásári forgatag, mint a misztikus transzmutáció. Evvan. Majd legfeljebb csacsiként születek újjá, aztán húzhatom az igát. Megint.
A nyáron muszáj lesz újraolvasnom a Gargantuát

* A maszat lejött.
** Azt azért időnként megkérdeztem közben, hogy spoiler Azt viszont kifejezetten értékeltem, hogy spoiler
*** Az alkímia és az ezotéria szakkifejezéseit korábbi olvasmányaimból már elég jól ismerem ahhoz, hogy ne zavarjanak, akkor se, ha speciel az adott szót nem értem. Legfeljebb olyankor gyorsolvasásra kapcsolok.
**** spoiler

>!
Édesvíz, Budapest, 2014
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
26 hozzászólás
>!
gabiica P
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Különleges történet volt, különlegesen megírva, különleges témával.
Eleinte nehezen szoktam meg a szavakat és ezáltal a történetet, de aztán ahogy egyre jobban haladtam előre, megszoktam, és csak arra tudtam figyelni, hogy mennyire jó.
A téma nagyon különleges, hiszen egyáltalán nem mindennapi, és számomra lenyűgöző, hogy mekkora háttértudással lett megírva, mennyi információt rejt magában, mennyire érdekfeszítő.
Nem sokat olvastam korábban alkímiáról, és hasonló, kissé misztikus és ezoterikus témában sem vagyok jártas, de ez a történet nagyon jó volt. Nem éreztem azt, hogy erről nem tudok semmit, hiszen megkaptam a megfelelő információt, a könyv átadta a tudást, már amennyire át lehet adni.
Szerettem a szereplőket, mindenki különleges volt.

Noha a történet elég komoly, és néha egyhangú és monoton volt, mégis fenn tudta tartani az érdeklődésemet annyira, hogy be akarjam fejezni, és tudni akarjam, mit is hordoz magában.
Mindent összefoglalva, nagyon tetszett.

>!
csillagka P
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kavarognak bennem a gondolatok, születés, halál, születés és a teljes átalakulás ez is valós alternatíva lehetséges út és a könyv nagyon sok titkos rekesz nyitott ki a gondolataimban a könyvet még egyszer újra kell olvasnom. Megértem sokaknak jelent vigaszt az életük látszólagos nyomorúságában, viszont a leírt események fényében is jobban hiszek a szabad akaratban mint az előre elrendezett vezeklési karmában és nem gondolom, hogy a sors, isten, karma .. előre mindenkinél meghatározza a szenvedés mértékét az előző életekben átélt múltunk bűnei miatt.
2.
"Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod és megérted,
uralkodóvá vagy őrültté leszel. Ám tégy vele, amit akarsz – se
megvetni, se elfelejteni nem fogod."

és tényleg muszáj volt újra olvasni, feljebb is ment 5*ra, ez a könyv beleégett az agyamba.

8 hozzászólás
>!
Levandra P
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

A hazai spirituális útkeresők egyik bibliája ez a könyv, amire szokás szentírásként tekinteni. Bennem maradtak megválaszolatlan kérdések és sok-sok minden, amivel nem tudok azonosulni. Ellenérzéseim mellett el kell ismernem, hogy szépen keretbe zárt történet, eljutottunk alfától omegáig, és ezzel meg is lennék elégedve. De az én szememet az írói stílus bántotta, a cirádás, végeláthatatlan körmondatok. A túlkomplikáltan művi irodalmiságával, a halmozások halmozásával, a felesleges szócsépléssel. Túl van írva, túl van magyarázva, szájbarágósan, elvéve az élményt, hogy üljünk felette és gondolkozzunk a felfoghatatlanon. Ezzel ellentétben fájlaltam, hogy egyes karakterek nem voltak kellőképpen kibontva, megfoghatatlanok voltak, elillantak a szemem előtt, a későbbiekben mégis nagy fontosságot tulajdonít nekik az írónő. Az utolsó oldalakat szinte átlapoztam, nem érdekelt, hogy ki hogyan járta be az útját, mert ami és aki igazán fontos volt a történet szempontjából, ott hiányérzetem támadt. Regényként nem igazán értékelhető mű, spirituális tanításként ki-ki megtalálhatja benne magának azt, amire szüksége lehet.

>!
Andrea_Pusztai IP
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Nagyon megszerettem ezt a történetet. Beleolvastam néhány értékelésbe, és rá kellett jönnöm, hogy egy barátomon keresztül sikerült sokkal szélesebb módon belelátnom az ősi bölcsesség tanaiba, hogy nekem ebben a könyvben tökéletesen smakkolt minden. Néha elképzelünk dolgokat és hisszük, hogy az úgy lehet, de mindig máshogy alakul. Az élet kiáramlása túl hatalmas, mi apró gyöngyök vagyunk a láncolatok soraiban, de nem jelentéktelenek, és az életek, a karma, a sors, a sorstalanság tökéletes ábrázolása ez a regény, ami egy dolgot mindenképpen az orrunk alá dörgöl: hogy mindenki önmagáért felelős. Ezt a legtartalmasabb értelemben értem, nem ilyen közhelyesen, mint ahogy hangzik. Felelünk mindenért, amit gondolunk, amit teszünk, amit akarunk, és ezen keresztül felelhetünk csak egymásért is, de soha nem egymás helyett. Mert ebben van az egyensúly és a legmagasabb szintre történő fejlődés. Nagyon jó volt ismét átérezni az igazságosságot, annak ellenére, hogy az ezotéria szótól is idegrángást kapok, a gyökértudás mindig is érdekelt, és inkább az okkultizmus és annak történelme az, ami nálam szóba jöhet, amit néha nehéz kihámozni a mai modern hókuszpókuszokból és nem is fárasztom magam ilyesmivel. Ebben a könyvben benne van, ami kell.

>!
Frank_Spielmann I
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Különleges könyv, azt hiszem, nem csak a magyar, hanem a világirodalomban is. Ez persze önmagában még nem sokat jelent. A regény szervezője a reinkarnáció, a főhős többször meghal és más testben születik újra, újabb és újabb családokhoz kerül, gazdagokhoz, szegényekhez, mikor hogy. Ez az újra meg újra megszületés jót tesz a szövegnek, izgalmassá teszi, bemutat egy lehetőséget, hogy akár ez is lehet, hogy a halál csak a test halála lehet. Végül is az egész arra a hitre vagy tudásra épül, hogy nem csak fizikai világ létezik, hanem van egy másik. Illetve három világról beszél, van asztrálvilág, mentális világ meg a fizikai. Azt nem nagyon tudjuk meg, mit is jelent az első kettő, vannak fura démonok meg szellemek is benne, mint egy mesében. Én ezt nem nagyon tudtam elhinni, a regényben igen, de hogy azon kívül ilyen lenne, hát szkeptikus vagyok. De hát az egyik bölcs szereplő is azt mondja, hogy a kételkedés nélkül az ember nem fejlődik, nem világosodik meg, úgyhogy biztos jól csinálom.

A főhős története a 16. században kezdődik, amikor is az alkímia foglya lesz: annyira fél a haláltól, hogy minden áron meg akarja szeretni az Elixírt, ami az Örök Élet Itala. Eddig egy izgalmas fantasy-kalandregény alapjainál vagyunk. A könyv végén a főhősünk (direkt nem mondok nevet, a neveket és testeket úgy cserélgeti, mint más az alsógatyáját, csak nem annyira gyakran – bár a 16. századi alsógatya-cserélési gyakoriságról nem rendelkezem megbízható információkkal), szóval a végén a főhősünk találkozik önmagával, nem konkrétan önmagával persze, mert ő addigra már egy más ember, de ugyanazzal az emberfajtával, aki a könyv elején volt.

Eléggé ezoterikus vagy okkult, vagy hogy is mondjam, de hát ez egy regény, itt szabad, fikcióban minden lehetséges. Én élveztem az olvasását, szellemi élmény volt, de van néhány kifogásom is vele kapcsolatban.
1. A humor valahogy hiányzik a regényből. Néha túlzottan komoly, és nem enged a 48-ból. Lehet, hogy Szepes valóban megvilágosodott és amit leír, az véresen komoly és igaz, de hát én honnan tudhatnám, hogy így van-e? Hamvas Karneválja, ami szintén ilyen beavatási regény, ebből a szempontból sokkal jobb, ott mindent átitat a fehér humor.
2. Nagyon hiányzott nekem, hogy a főhős legalább egyszer nőként szülessen újjá. Miért ne? Ha én írom, biztos hogy lett volna női testben való élete is. Van szó nőkről, van angyal is, démon is, csodálatos és rettentői nők benne, de mindet kívülről látjuk, mellék(fő)szereplőkként. Lehet, hogy túlreagálom, de ez nagy hiányosság szerintem, és a regény mesevilágának a hitelét valahogy elrontja. Értem én, hogy azokban a korokban, amikor a regény játszódik (16-18. század) egy nőnek sokkal kevesebb esélye lett volna olyan magasra törni, mint egy férfinak, de hát pont ez benne az izgalmas.
3. Akármilyen sokrétű is a regény, bizonyos szempontból fojtogatóan egysíkú. Nem ismer el több igazságot, csak a magáét. Igaz, végül is eléggé demokratikusan utasít el mindenféle világnézetet, de egyetlen mondatban sem bizonytalanodik el atekintetben, hogy ezek a mindenféle démonok és asztrállények valóban léteznek-e. Például.

Nem tökéletes regény, vagy csak én nem vagyok elég tökéletes hozzá, de azt mondom, ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Hiszékenyeknek, okkult és hasonló irodalmakat olvasóknak talán csak félve adnám a kezébe, nekik inkább a Karnevált, ami elég szkepticizmust tartalmaz egy életre is. Persze azoknak sem, akik nem nyitottak semmire a maguk világnézetén kívül. A többieknek jó szívvel ajánlom.

>!
Édesvíz, Budapest, 2014
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635289837
6 hozzászólás
>!
Síontan
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Megboldogult bölcsészhallgató koromban az egyik professzor hivatkozott rá, mint csapnivaló regényre. Azt hiszem, semmit sem értett belőle.

2 hozzászólás
>!
Vladi 
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Le vagyok nyűgözve!
Az, hogy ebbe a könyvbe mennyi ezoterius tudás van belesűrítve az már önmagában elképesztő, de az, hogy ezt az írónő Magyarországon írta abban a régi időben, és olyan fiatalon, az már-már hihetetlen. És mindezt szépirodalmi igényességgel, úgy hogy 2016-ban is ugyanolyan aktuális legyen, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt!
A történet önmagában is érdekfeszítő, csak néha ül le kissé, de az igazi értéke ennek a könyvnek nem a történetben rejlik. Sok olyan könyv van, ami érettséghez, élettapasztalathoz, és intelligenciához mérten több rétegben olvasható, attól függően az ember éppen milyen szinten van, de szerintem ilyen hangsúlyosan ezt egy műnél sem figyeltem meg. Ha régebben olvasom, a töredékét értettem volna meg a lényegnek, és még valószínűleg úgy is élveztem volna. Az biztos, hogy ezt a könyvet még el kell majd újra olvasnom!
Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, a magyar irodalom egyik igazi gyöngyszeme, és annál sokkal több.
szerk.: Elolvastam néhány értékelést, és igazából nem lepődtem meg, hogy sokan totálisan félreértelmezik ezt a könyvet, és fantasynek, mágikus realizmusnak, meg ilyesminek gondolják. Ez max. a keményvonalas materialisták számára igaz. Ebben a könyvben egyáltalán nincsenek fantasztikus elemek. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenben hinni kell, amit a könyv felvet, de sok ember számára ezek a dolgok abszolút valósnak elfogadottak. Kb. úgy fantasy ez a könyv, mint amennyire a Biblia az az ateistáknak.

1 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Többszöri olvasásra tudnám ajánlani. Mindig újabb és újabb mélységei jönnek elő. Először csak a történetre figyelünk. Később meg már csak a háttérből előmerészkedő suttogásra, ami próbálja elárulni a titkot, csak néha nagyon halk. Olvasás közben érdemes hegyezni a füleket. Bár többször is elolvastam mégis valahogy úgy érzem, még mindig van mit mesélnie számomra.


Népszerű idézetek

>!
eme P

A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.

I. 13. o.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

>!
eme P

A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak.

II. 337. o.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

>!
girlhu

Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.

256. oldal, Második könyv - Tégely a tűzben; A zöld ablak (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: félelem
3 hozzászólás
>!
eeszter P

Van egy sav, amely az aranyat különválasztja a salaktól. Az emberi lélekben kételynek hívják.

59. oldal

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: arany · kétely · lélek
>!
girlhu

(…) az asszonyokról festett képek mindig hiányosak, mert ők annyifélék, ahány emberben tükröződnek.

208. oldal, Második könyv - Tégely a tűzben; A "bárányok" követe (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: asszony
1 hozzászólás
>!
girlhu

Mert ártatlanul bűnhődő ember nincsen. Az embert mindig saját tettei érik utol, hiába ölti fel egy-egy újabb test álruháját.

I. könyv, III. fej.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

>!
Goory

– Aki kitartóan kérdez, az mindig feleletet kap. Az emberek ritkán várják be, míg kérdésük megtestesül, nyíllá sűrűsödik, amely surranva berepül céljuk középpontjába, és feltöri a hallgatás mágikus pecsétjét.

264. oldal, Harmadik könyv - A főnixmadár fölrepül; A Hold temploma (Édesvíz, 2017)

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: kérdés
>!
Goory

A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: félelem · lélek
>!
Jasi

Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére… de idővel belejön az ember.

216. oldal / Édesvíz Kiadó 2008/

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: akarat · segítség
>!
Hush_Campo

A betűk, attól a pillanattól kezdve, hogy értelmükbe behatoltam, megrészegítettek.

Szepes Mária: A Vörös Oroszlán Az örök élet itala

Kapcsolódó szócikkek: írás
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anatole France: A Lúdláb Királynő
Umberto Eco: A prágai temető
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Pusztai Andrea: A zöld szemű kígyó
Bán Mór: A Holló háborúja
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör
Budai Lotti: Shirzan bosszúja
Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa
Urbánszki László: A lándzsa nemesei
Trux Béla: A templomos lovag