Kárpát ​walzer 9 csillagozás

Szép Zsolt: Kárpát walzer

Osztrák-Magyar ​Monarchia, Budapest, 1873 ősze.

Körmöczi Zsuzsanna, a nevelőnő enged egy baráti kérésnek, hogy egy rejtélyes metronómot eljuttasson Fiumébe. Távoli rokonait kísérve nekivág a veszélytelennek tűnő útnak az Adriai-tengerhez, azonban már a vasúti szerelvényen lecsap rá a földöntúli iszonyat, és a puszta életéért kénytelen küzdeni. A metronóm ingája gyorsulni kezd az elszabadult gőzvonaton, és lassan már nem is maga a tárgy, hanem a világ sorsa a tét.
A veszélyek során nem csak ellenségekre, barátokra is lel, például egy titokzatos magyar nemesre, a Garabonciásra. A férfi ott van mindenütt, hogy pokoli keringőbe küldje a szükség szülte hétköznapi hősöket, és egy ősi rend tagjait a Kárpátok lába alatt. A könyv lapjain megelevenednek többek között a magyar hiedelemvilág lakói, a tündérek birodalma, és más földöntúli teremtmények.
Utazunk térben és időben is, hőseink eljutnak a Monarchia jó néhány szegletébe. Látjuk a fővárost, a tengerparti… (tovább)

>!
Kalliopé, Budapest, 2018
652 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155378294

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Szép Zsolt: Kárpát walzer

Garabonciás egy könyv ez. A borító alapján az ember lánya rákészül egy jó kis romantikus történelmi regényre, aztán mindjárt az elején rájön, hogy ez itt inkább amolyan magyarosch fantasy lesz, amelyben feltűnnek a magyar hiedelemvilág olyan alakjai, mint a lúdvérc, vagy maga Tündér Ilona. Vaskos darab (több, mint 600 oldal), mégsem lehet unatkozni rajta egyetlen percet sem, a történet olyan, mint Guy Ritchie legjobb filmjei (ami nem csoda, utólag olvastam, hogy a szerzőt erősen inspirálták a rendező Sherlock Holmes – filmjei), vagány, pörgős, kiszámíthatatlan és teljesen egyedi. A boldog békeidőkben zajlanak az események az Osztrák – Magyar Monarchia területén, több idősíkon, így azt is figyelemmel kísérhetjük, hogyan élték meg az emberek az akkori idők gyors fejlődését, milyen volt a társadalom, a nemesek és a közemberek világa, és az is biztos, hogy azonnal el akarunk utazni Fiumébe, annyira filmszerű a leírás róla. Több szálon fut a történet, amely tele van csavarokkal, a misztikum pedig olyan jól került ötvözésre a történelmi kalandregénnyel, hogy egészen a legutolsó oldalakig teljesen hihető marad a sztori, csak utána borul fel egy kicsit az egyensúly, picit túlszaladt a szerző fantáziája, de nem baj, annál kíváncsibban várja az olvasó a folytatást. Mert ez a kötet bizony még csak az első része egy sorozatnak, amelynek remélem, minél több része lesz, mert az alapötlet remek, a karakterek érdekesek, a történet izgalmas és érdekes. Ugyanakkor ez a könyv felnőtteknek készült, nagyon erős drámai részek vannak benne, semmiképpen sem adnám gyerekek kezébe, ahhoz túl sok benne a lelki és a testi erőszak. Történelemrajongóként imádtam, hogy ebben a korszakban játszódik a történet, a szerző alaposan utánajárt a részleteknek, tényleg úgy érezzük, hogy az újonnan egyesült Budapest utcáin korzózunk, bálozunk a nemesi palotákban (divat terén is sokat lehet tanulni, ahogyan arról is széles körű információkat lehet szerezni, hogyan kommunikáltak a hölgyek a legyezőikkel abban az erkölcsös korban), de egy bordélyházba is eljutunk, a vidéki kúriákról és Fiuméről nem is beszélve. Kellemes meglepetés ez a könyv, amelynek nőiesen bevallom, hogy a borítójába szerettem bele, hogy aztán viharsebesen magával ragadjon a történet. Építő jelleggel jegyezném meg, hogy ráfért volna erre a hosszú szövegre egy utolsó átnézés, túl sok benne az elírás és a vesszőhiba, de ez inkább formai észrevétel, összességében imádtam ezt az alkotást.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/04/10/konyvkritika_…

>!
szofisztikáltmacska
Szép Zsolt: Kárpát walzer

A fülszövege ugyan nem árul zsákbamacskát, mégis meglepődtem, mert ez bizony közel sem finomkodó, bájos, némi krimit rejtő történet, hanem egy borzasztóan összetett, a magyar hiedelemvilágot gazdagon felhasználó fantasy, amely nem nélkülözi a történelmi elemeket sem. Na jó, ez nagyon furán hangzik leírva, de higgyétek csak el, hogy zseniális!
Összesen huszonkettő fejezetben(+ egy epilógus), közel hétszáz sűrűn szedett oldalon hömpölyög a történet, és ha azt gondolnátok, amit kezdetben én is, hogy ez tuti túl lett írva, hát…nem lett. Az igazság az, hogy még a legjelentéktelenebb, történet szempontjából igazából érdektelen leírásokat, történelmi kikacsintásokat is élvezet volt olvasni, nagyon jól hozzátettek a hangulat megteremtéséhez és a korabeli élet lefestéséhez. Minden fejezet egy központi szereplő köré épül fel – bizony, ez egy sokszereplős sztori – és minden fejezet összefügg egy kicsit a többivel. Néha visszatekintünk sok évvel ezelőttre, néha a jelenben vagyunk (esetünkben ez 1873-at jelenti), de fejezetről-fejezetre épül fel és kristályosodik ki az összefüggésrendszer a szereplők és a történések között.
Összességében imádtam az egészet! Alapos és jól összerakott könyv, rengeteg történelmi utalással és információval, remekül kidolgozott összefüggésekkel és karakterekkel, ráadásul ennyi oldalon keresztül képes fenntartani az olvasó érdeklődését és egy percig sincs benne üresjárat.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/05/16/szep_zso…

>!
monila
Szép Zsolt: Kárpát walzer

Szokatlan, még nem olvastam ilyen könyvet, ahol a Monarchia idején játszódó történetben, misztikus elemek vannak beleszőve. Érdekfeszítő és izgalmas, váratlan és teljesen kiszámíthatatlan fordulatok vannak benne. Nagyon jó a felépítése, szeretem, hogy ugrál az időben. Tele van érdekes szereplővel, alig tudtam letenni.
A vége erős érzelmet kiváltó, alig várom a folytatást.

>!
Pszilvy
Szép Zsolt: Kárpát walzer

Kicsit dagályos a nyelvezete, de végülis a kor is az, melyben játszódik. Jöhet a folytatás :-)


Népszerű idézetek

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Velem együtt hurcolták ide, a sorstársam, és félek, hogy bajban van. Maguk mehetnek, ha félnek, de én biztosan nem fogom magára hagyni.
Iwónak más sem kellett, minthogy a kisasszony gyávának titulálja.
– Én félni? – sértődötten felszisszent. – Én lengyel vagyok, féljen az, aki az utamba kerül! – azzal kilépett a szobából.

524. oldal, a Fúria

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– De mára sokkalta lényegesebbé vált, hogy rohanjunk – Kardocsát nem tudta kizökkenteni. – Hogy legyőzzük az időt, mindig és mindenhol. A gyorsaság, a sietség és a kapkodás lett a fontos, hogy minél előbb elérjük céljainkat, hogy napokat, órákat és perceket nyerjünk. A fejlődés, a modern kor technikája elveszi a valódi szépséget, megfoszt minket a részletek megfigyelésétől, az alaposságtól, az idő és a pénz egyre nagyobb úr lesz a földkerekségen.
– De hát a fejlődés jó! – Arnótot újból meglepte, hogy az öregnek milyen kiforrott gondolatai vannak a világ dolgairól egyszerű útkaparó létére. – Gondolom, azért jajgat ennyire, mert félti a munkáját.
– Dehogy féltem, csak látom, ahogy a fejlődés megfoszt minket az élettől, önmagunk megismerésétől, a jó Isten szavától. Rohanunk, szaladunk, tiszta fejetlenség az egész, közben semmire sem figyelünk.

489. oldal, az Ordas

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Bocsánat, én… – Wieslaw úr ritkán szégyellte el magát, ez az ilyen pillanatok egyike volt.
– Nem kell bocsánatot kérnie, elég, ha gondolkozik – vetette oda ingerülten a nevelőnő. – Maguk férfiak, azt hiszik, hogy az egész világ a kényükre, szórakozásukra virul és annak virágaiból kedvükre szakíthatnak, és nem zavartatják magukat, ha közben mindent eltipornak. Hát nincs magukban egy szemernyi tisztesség sem vagy egy fikarcnyi becsület?

523. oldal, a Fúria

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Margit, ön azt állította a méltóságos asszonynak, hogy átadta a nekem hagyott üzenetét? – Zsuzsanna próbálta türtőztetni magát, de nem nyelte le szó nélkül egy egyszerű komorna koholmányait.
– Igaz – felelte Margit. A válasz mögött azonban úgy hiányzott a meggyőződés, mint a nevelőnő kérdésében a megbocsájtás lehetősége.
– Úgy! – szisszent fel Zsuzsanna. – Vegye tudomásul, a rágalmazást és a hazugságot olyan megvetendő emberi tulajdonságoknak tartom, amelyeket saját édes szüleimtől sem tudnék elfogadni, nemhogy magától, egy vadidegentől. Hogy merészelt ilyet állítani? Hogy merészel ilyen hazugsággal megvádolni? Engem? Maga? Honnan veszi a bátorságot, hogy ezt a hangot megengedje velem szemben?

24. oldal, 2. fejezet - Az erényes

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Játszik velem az úr? – szólította meg Bernadett a fák árnyékában hűsölő Arnótot. A kapitány először nem is figyelt, majd azután azt hitte, másnak szánták a kérdést. Mikor azonban újból megismételte a kislány, jóval hangosabban, mint az előbb, felkapta a fejét.
– Engem kérdez a kisasszony? – kérdezte Arnót, nem mintha más is lett volna rajtuk kívül a kúria parkjában. A férfi körbenézett, és valóban csak ketten voltak itt. Nem mondhatni, hogy örült a váratlan felkérésnek.
– Igen, kapitány, önt – válaszolta Bernadett, miközben lábával aprót toppantott. – Vagy azt hiszi, hogy képzeletbeli barátnőimmel társalkodok éppen?
A gyerekek gyakran nagyon őszintén tudtak válaszolni. Arnót is meglepődött rajta, hogyan vág a nyelve a gróf úr lányának, miközben szúrós szemekkel méregette. Hosszú, vörös haja volt, csodálatos göndör fürtökkel megáldva, amely még jobban kihangsúlyozta akarnok természetét, ahogyan a halványkék, szinte fehér színű fodros ruhácskája is. A fején kicsiny kalapot hordott, így védte sűrűn szeplős arcát az erős napsugaraktól.
– A világért sem feltételeznék ilyesmit kegyedről.
– Ennek örülök. Akkor játszik velem?
– Nem is tudom… Mit szeretne játszani?
– Van két karikám, egy piros és egy kék színű. Az egyiket maga hajtaná ezzel a pálcával, a másikat pedig én, de igényt tartok némi előnyre, mert látszik, hogy maga erős ember, így könnyen győzhet.
– És az tilos?
– Természetesen! Hiszen ön egy úriember, és mint ilyen, elsődleges dolga, hogy a fiatal kisasszonyok kedvében járjon.
Arnótnak azonban magányra volt szüksége.
– Értem – válaszolta. – A legnagyobb sajnálatomra nem tudok most játszani, mert fáradt vagyok. Talán majd máskor.
– Rendben! – sértődött meg Bernadett. – El kell mondanom, hogy csalódnom kellett! Ahelyett, hogy jönne velem játszani, inkább itt gubbaszt a fa árnyékában és fecsérli az idejét! Hogy lehet fáradt, amikor nem régen ébredt fel? Pedig nagyon szórakoztató a játék, nem tudja, hogy mit hagy ki. További jó szomorkodást kívánok!
Azzal idősebb kisasszonyokat utánzó, finom járással elindult vissza a házhoz, miközben közel sem úrinőként viselkedett, mert a nyakába akasztotta a karikákat. Arnótot akaratlanul nevetésre ingerelte az úri korzózás ilyen bámulatos paródiája. Furcsa teremtésnek vélte a felnőni nem akaró kishölgyet.

151. oldal, az Ártatlan

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Milyen elégedettek itt az emberek – tette szóvá Arnót. – Mintha mindenki szívvel-lélekkel dolgozna a gróf javainak gyarapodásán.
– Elégedettek is – felelte büszkén az intéző. – A méltóságos úr, minden sikerrel eladott állat után arányos részesedést ad a parasztoknak, akiknek így érdeke, hogy a gazdaság a legjobban működjön.
– Részesedést ad a haszonból? – ilyet sem hallott még a néhai kapitány. – Nem kapnak-e vérszemet ezek az ágrólszakadtak, amiért így bánik velük az úr?
– Dehogy kapnak! Csak nézzen körbe Kiss-Zombory úr! Ilyen odaadó parasztokat, akik ennyire szeretik a munkát, ugyan hol találna még az országban? Jó a dolguk ezeknek, és ezzel tisztában is vannak!

160. oldal, az Ártatlan

>!
Kalliopé_Kiadó KU

– Nem értek a politikához – szabadkozott Zsuzsanna. – Az a férfiak dolga.
– Én nem így gondolom, bár ezekkel az ideákkal sokakat, ha nem egyenesen mindenkit megbotránkoztatok – nevetett Delilovics úr. – Az én kis pártom éppen az egyenlőség jegyében küzd, legyen az bármely pontja a társadalomnak, a hatalomnak vagy éppen a közéletnek. Halott már a kisasszony a feminizmusról, a nők egyenjogúságáról?

396. oldal, a Két Csepürágó


Hasonló könyvek címkék alapján

Vu Cseng-en: Nyugati utazás, avagy a majomkirály története
Robert Locksmith: A Birodalom előárnyékában
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Cassandra Clare: Az angyal
Estelle Brightmore: 13. napon
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Rick Riordan: Neptunus fia