Patika 6 csillagozás

Egy tökéletes kisvárosi tablót láthatunk ebben a történetben, a züllött fajtából. A fő szervezőelemeket egy végeláthatatlanul hosszú kártyaparti, egy „bál” amit csak akartak megrendezni, harsány és primitív alakok alkotják. Mindez érzékletes stílusban megírva.

(Elhomályosítja a rálátásomat, hogy ma délután ötösre vizsgáztam belőle.)

Az első felvonással nagyon lassan haladtam, a cselekmény nem igazán indult be, és habár tudom, hogy ez egy tökéletes látlelet volt az akkori korról, és a hangulat megalapozásához kellett, nekem mégis eléggé vontatott volt. A második felvonás már sokkal jobban tetszett, sőt, igazából az a legerősebb a darabban, a harmadik viszont visszasüllyedt a középszerűségbe. Kíváncsi vagyok, milyen lehet ma színpadon látni (az Örkényes előadásra volt jegyem, de pont akkor ütött be a Covid, ezért elmaradt – habár az egy Mohácsi-féle rendezés volt, akik tudvalevőleg csak kiindulópontként használják az eredeti művet, és nagyban átdolgozzák), és hogy a legtöbb rendező megtartja-e az eredeti szöveget, vagy alaposan meghúzza.