A Casino, a liget, a korzó – a háború előtti békebeli Budapest színterei. Úriasszonyok, hintáslegények, táncosnők és kártyások – egy letűnt kor színes forgataga, és benne Manci, a ligeti lány, Margó, és Béla, a mélabús banktisztviselő szerelmi háromszöge. Szerelmi eskük, átmulatott éjszakák, évődés, vágyódás – mindez egy bájosan humoros, utánozhatatlanul „szépernős" regényben. Szép Ernő a Nyugat, majd Az Est című lapok munkatársaként vált ismertté. A nyilasok által meghurcolt író őszinte, szeretettel és gyermeki bájjal teli műve egy korszak tökéletes lenyomata, a világégés előtti utolsó boldog pillanat megidézése. Márai, Szerb Antal és Kosztolányi nemzetközi sikerét követően a Lila akác, az Ádámcsutka vagy az Emberszag kitűnő írója is egyre népszerűbb a világban.
Lila ákác 83 csillagozás
Alcím nélkül és különböző alcímekkel is megjelent.
Alcím verziók:
Egy fővárosi fiatalember regénye
Egy pesti fiú históriája
Eredeti megjelenés éve: 1919
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Unikornis · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 17
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 4
Várólistára tette 65
Kívánságlistára tette 29
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ez a könyv, kérem, ez egy habcsók. Könnyed és édes, csak úgy omlik és olvad szét a szádban. Meg kell adni, kicsit sok benne a cukor, néha mintha éreznél egy kis émelygést is közben, de nem komoly az ügy, hamar el is múlik, jöhet a következő adag. Mert a cukrász, kérem, az tudja mitől döglik a légy. Mármint a kedves kuncsaft. Semmi extra, csak egy pillekönnyű, tele-cukorral habcsók, mégis úgy érzed, barátom, mintha legalábbis Sacher-tortát ennél.
A hozzávalókon morfondírozok – vajon mi lehet bele? Persze nem valami bonyolult a recept, ami az alapösszetevőket illeti: végy egy Bélát – egy Előkelő Bank reményteljes, álmodozó, korzózó, kártyázó fiatal tisztviselőjét, törd fel tiszta új szívét, vedd kizárólag a fehérjét, könnyed habbá verve (a sárgájára most nincs szükség, bár abból is került bele egy kicsi, de hát nincs mit tenni, nehéz az embernek szétválasztani, ami összetartozik, ez egyféle „születési hiba”. Azt sem árt tudni: a sárgája később, a feltört szívből kicsordulva a kabáton furcsa, csillag alakú foltot hagy). Aztán végy egy ilyen kis… nem is tudom, mit, egy kis szünet nélkül kacarászó, picit ügyetlen, picit tudatlan, picit tehetségtelen ligeti vad kis kontyot, egy Tóth Mancit és egy privát úriasszonyt, egy Bizonyosnét (ez utóbbi eléggé szabadon, egyéni ízlésnek megfelelően választható, ezért is nincs pontos megnevezése). Na most, ezt a három összetevőt finoman keverd össze, vigyázz, lehet, hogy Bizonyosné keverés közben kicsapódik, bár ebben a receptben nincs vaj, sőt margarin sem. Manci pedig általában ragadni szok, a Bélához, mint a légypapír. Ha végül sikerül eléggé összekavarnod a masszát, végy pici adagokat belőle, kis, frappáns dialógusnyi vagy sóvárgó-vágyakozó álomnyi mennyiségeket, majd helyezd bele őket a múlt század eleji, dédanyáktól örökölt boldog békeidőkbe. (Ez utóbbi nem lesz könnyű feladat, ugyanis a békeidők többnyire már elkallódtak az idők során, vagy talán még a dédanyáknak sem volt ilyen drága holmijuk – akkoriban sem dobálták csak úgy az ember után.) Azért nem árt felkutatni a ma már többnyire idejétmúltnak tartott, még a retrót kedvelők körében sem túl népszerű régiségek halmában – felismerheted őket a rájuk pingált márkanévről, úgysmint: Casino, Gerbeaud, Liget, Vigadó, a Kör, orfeum – becézett nevén orficsek és társaik.
Ha mindez megvan, elég a habcsókot lassú tűzön pár pillanatig pirulni hagyni, majd esetleg, szépen tálalva, Enyhe-Tébolyi fotós műtermében a dédunokák számára megörökíteni.
De, barátom, ez még mindig nem garantálja a sikert. Mert mindig van valami titok, amit csak a mester tud. Na, ez az, ami nem hagy engem nyugton. Mitől lesz ilyen különleges ez a banális, unalmas kis habcsók? Helyenként felrémlik egy-egy adag humor, irónia, sőt önirónia, ha figyelmesen ízlelgeted, észreveheted a finoman adagolt játékosságot, a nyelveden szétomló szavak fűszereit is (az argó ízét már fölismertem köztük). Még van valami benne, amit nem tudok sehogy sem maghatározni… Barátom, ha tudnám mi az, ha tudnám az adagokat! Szívem fáj és sóvárog a pontos recept után, amely néha elém libben, néha csalfán elpillang.
Mindenesetre, ha a szépernői cukrászda felé járnál (non stop nyitva áll szerencsére, bármikor betévedhetsz), feltétlenül ugorj be egy kóstoló erejéig, hátha közösen csak rájövünk a titokra.
Visszatértem Ernőhöz, 'mer hiányzott. 'Mer visszavitt Pestre. Az Orfeumba. A Casinoba. A korzóra. Kivitt a Dunára. Nincs az a nagy tömeg, ami májusban szokott lenni, ami szinte zabálja a szájával a napfényt […] Ez nem az én esetem. Ez a fruskák szezonja.
Már a két kisregényét is nagyon szerettem (https://moly.hu/ertekelesek/941240), a Natáliával pedig tejesen levett a lábamról (https://moly.hu/ertekelesek/1091589). Vele lehet a legjobban és a legszebben melankóliázni ugyanis. Visszakapni valamit abból, ami talán mindig is jelen volt, hangulat, közérzet, vagy valami ilyesmi.
2020/55. (könyvtár)
Hosszú és nem könnyed olvasmány, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ekkora intenzitással lehet hangulatot és érzelmeket közvetíteni… Mélabús és keserédes regény, amelynek tartalma egy mondatban összefoglalható, az első mondattal: „Elmondom neked, hogy csókoltam meg azt a lányt.” vagy az utolsóval? „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre.” Én nem is tudom…
Az 1919-ben kiadott könyv a háború előtti „aranykort” idézi fel, a korszak kispolgárságát ábrázolja – tökéletesen. Az érdemi szereplők hivatalnokok, akik kissé önhitten őrzik a helyüket és a helyzetüket: a Kerületi Kör, a kaszinók; „kimennek” a városból szórakozni (igen, a Ligetben nagyszerű), éjszakáznak, kártyáznak és keresik a hölgytársaságot. De az alsóbb társadalmi réteggel (szobalányok, inasok, munkásinasok) tiltott az érintkezés; a zsidózás már megjelenik (mondjuk néhány száz éve mindig is jelen volt), de a gazdasági válság még a láthatáron sincs (a főhős nem túl elhivatott a munkahelyén).
A főszereplő Béla egyéni tragédiája, hogy többre tartja magát a környezeténél és a társainál, és erre van is oka, meg nincs is… Az utóbbira példa a kártyaasztal szenvedélye, az előbbire a ragyogóan megírt Gül mama-jelenet. (Ebben Béla egy sárga rózsát vesz a vén Milinek, de a virágárus már nem tud mit kezdeni a helyzetével.)
És ugye ott a romantikus szál, a regény lényege, a hódolat és kiábrándulás, a remény és a bukás. Az úri asszony Margó és a természetes Manci összehasonlítása óhatatlan. A könyvet végig belengi a veszteség érzése, de szándékosan nem vereséget írtam.
Ahogy írtam, álmomban sem gondoltam, hogy egy író képes lehet így megragadni a hangulatot és a korszak atmoszféráját. Nos, lehet, hogy ehhez egy költő kell…
Mekkora kujon volt ez a Szép Ernő!* Úgy ismerte a századelő éjszakai életét, mint a tenyerét. Félvilági nők**, táncosok, virágárusok, vidéki polgármesterek, grófok, lump alakok, kártyások, kispolgárok színes kavalkádja kavarog a Ligetben, a kaszinóban, a cukrászdákban, a táncparketten és a kártyaasztalnál. Van, aki csak éjszaka él, de másoknak van egy nappali élete is. A regény mesélője például aktatologató egy bankban.
A könyv egy hosszú monológ: a főszereplő meséli el barátjának két szerelme történetét. Az egyik szerelem igaz, tiszta, a másik csak játék. Csak azt nem lehet tudni, ki az igazi: a férjes asszony, vagy a kaszinóbeli lány?
Könnyű kis történet, mély mondanivaló nélkül, de elvarázsol és fogva tart az utolsó oldalig.
* Faludy anekdotája jut eszembe és meg kell osszam: spoiler
** Egyikük életrajzát Szép Ernő versbe is szedte: https://moly.hu/karcok/802791
Bizonyosné. Mindegyné. Enyhe-Tébolyi. Micsoda nevek, milyen közhelyes jellemek, és mennyi tündöklés és kispolgári szárnyalás! Végtelen kávézgatás, séta a korzón, bakkarát, morgós fiákkeresek és kikapós szépasszonyok. Üres és reménytelen élet.
S mindeközben a mániákus Manci és mélabús Béla viszi a bankot, hiszen övék a májusi napsütés és ibolyaszag.
Létezik olyan könyv, amit csak egyetlen mondat miatt olvas el az ember (mert a belőle készült filmben egyszerűen jól hangzott).
Előzetes várakozásommal ellentétben a történet nem csipketerítőn játszódó porcelán nippek édesbús szerelme a kredencen, hanem inkább díszletgazdag színház. A századelő Budapestjének konflisokkal, Casinóval, éjszakai kártyapartikkal, ledér úrinőkkel és naiv fruskákkal teli mindennapjaiban a főhős szerelmi vergődését prezentáló darab, amihez kap egy gukkert az olvasó, hogy még a szomszédos páholyokba is belessen. (Ha akar.)
Nehéz többet mondani, mint az előttem szólók… Másra számítottam. Aki kedves, bájos, romantikus történetre vágyik, ne ezt vegye kézbe. Aki szeretne belelátni az éjszakai életbe, casinók, úriasszonyok, mulatozó társaságok, reménytelen szerelmek világába, az megtalálja, amit keres. Manci vagy Margó, vajon melyikük illik jobban Bélához? S vajon melyikükkel lenne boldog egy másik életben, ahol nincsenek előre leosztott lapok? Hm, ki tudja.
Érdekes volt az a fejtegetés is, miszerint ahogy megkapta a „szerelemet”, már nem is volt olyan érdekes, sőt inkább taszította az, akiért bolondult. Bolondult az illúziòért… Mindkét „szerelem” spoiler, mindkettő után más szájíze maradt… hiszen végül is mindegyik csak spoiler volt.
Ez a tipikus esete annak, amikor valaki a szerelembe szerelmes.
Lassan mindegy már, hogy kibe, de égjen már valaki iránt az a máglya.
A kaszinók világa engem nem fogott meg, mint ahogyan az éjszakai élet sem.
Túl hosszúnak éreztem, sokszor túl részletesnek, pont azokon a részeken, amikor bőven megelégedtem volna kevesebbel is.
Annyi feldolgozás, annyi ismerős dallam jár a füleimben körbe-körbe, hogy kezd kissé nyűgös lenni.
Ez a keserédes romantika-komédia most nem árasztott el azzal a csodával, amire számítottam.
Néha képen tudtam volna törölni Béluskát, de amúgy tetszett. Főleg a hangulata és a nyelvezete.
A könyv egy olyan világot idéz fel, amelyet még nem csapott meg a háború szele, ahol nyüzsgő társadalmi élet folyik. Férfiak és nők vonulnak, korzóznak szemeink előtt mindennap. A helyszínek sűrű váltakozása mellett ismerjük meg az aranyélet jellegzetes figuráit. akik idejük jó részét a Casinók világában, a Ligetben, vagy éppen a kártyaasztal mellett töltik. Főszereplőnk is a kor szokása szerint él Hivatali ideje után feltűnik egy-egy jellegzetes helyen, hogy találkozzon a kor jellegzetes figuráival.
Lohol a szerelem után, s nincs ideje észrevenni, illetve komolyan venni az iránta komolyan érdeklődőt.. Később ráébred erre, de akkor már igazán késő. A főszereplő annyira görcsösen akar szerelmes lenni Bizonyosnéba, hogy nem veszi észre a mellette elsuhanó lehetőséget.
A könyv leginkább a a korabeli élet bemutatása miatt tetszett.
Népszerű idézetek
– Mit szól az arcberendezésemhez? Randa vagyok, nem?
– Csúnyább is lehetnél – mondtam neki, hogy egyszer gyöngéd is legyek.
Én zsidó vagyok? Hogyhogy zsidó vagyok? Mi az? Sárga vagyok én vagy zöld vagy kék vagy milyen? Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért?
Én nem tudom, hogy fejezzem ki, én egy májusi kertet keresek egy lányban.
Kinézett a rácson Sári után:
– Megint bement egy páholyba. Jaj, én nem tudnák virágot eladni!
Kijavítottam:
– Én nem tudnék.
– Maga se? Én se tudnák, istenbizony.
– No, mi a neved?
– Olyan csúnya. Azér nem szeretem.
– Mondjad már, mert izgatott vagyok.
– Manci.
Ha tudna még úgy fájni valaha az élet, ahogy azon a tavaszon fájt. Hirtelen kitört Pesten a tavasz. Tényleg, barátom, olyan az, mintha az ég falát áttörné türelmetlenségében. A napsütés pofozza az embert. Az ablakokon csókok lángolnak. Valami harcias melegség van, ami melegebb, mint a kánikula. Oly világos, oly csodavilágos levegő.
277. oldal
Az ajtóban furcsa fájdalom futott el engem. Már másutt is éreztem ezt. Az volt ez, hogy most itt voltam és szomorú voltam, egy ilyen helyen, ahová ha gondoltam, ha benéztem, mindig az élet vidámsága volt a szemem előtt. Én itt már nem lehetek vidám, mert egyszer szomorúan ültem itt, és ez mindig eszembe jutna, ha idejönnék. Egy sóhajom itt maradt, az oda felment a egyik szögletbe, s ott maradt, mint egy gyönge kis pókháló, amit nem is sejt senki.
274. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zilahy Lajos: Halálos tavasz 83% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Edward Prime-Stevenson: Imre 85% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Sirály 80% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Macskajáték 90% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Harmatos rózsa 82% ·
Összehasonlítás - Füst Milán: A feleségem története 82% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik 91% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Egy az Isten 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Dávidkáné 89% ·
Összehasonlítás