Dali ​dali dal 7 csillagozás

Szép Ernő: Dali dali dal Szép Ernő: Dali dali dal Szép Ernő: Dali dali dal

Olyan nagyon kívántam már egyszer apámról és anyámról mesélni, olyan jólesett ezt a könyvet írnom, olyan szép érzés a nyilvánosság előtt tiszteletet adnom az én porlandó szívem emlékének.
A tehetős hátramaradottak márványkövet rendelnek a szüleik sírja fölé, ráíratják aranybetűvel az édesapjuk, anyjuk nevét, hogy a nap ragyogjon azon a néven s aki idegen a temetőben sétál, az is lássa, hogy itt élt ezen a földön Ezmegeza legjobb és legszeretőbb apa meg anya. Nem tehetek drága követ, egy olcsó könyvet tehetek csak a két szegénynek, jónak, kedvesnek a porai fölé, a Napnak tán méltóztatik a könyv fedelére pillantani, ráérő szellőnek a könyv leveleit felhajtogatni.

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ifjúsági kiskönyvtár

>!
Móra, Budapest, 1958
248 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Kondor Lajos
>!
Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1934
254 oldal

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Hajdúszoboszló


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
LizaM
Szép Ernő: Dali dali dal

Szép.
Egyszerűen szép.
Szép Ernő azon a gyönyörű, mégis ízes magyar nyelven ír, amelybe egyszerűen be le kell szeretni…
Szomorkás és mégis lélekemelő. És még sorolhatnám…
Ráadásul egy első kiadásos kötetet olvashattam, amelyet maga az író is szignált, és mindössze 250 forintért vettem egy turkáló sarkából… (így kell kincset keresni :)
Összefoglalva: Szép Ernőt mindenkinek!

>!
Carmilla 
Szép Ernő: Dali dali dal

Megható szeretettel ír Szép Ernő a szüleiről, s a hangulatát nekem is könnyű volt átéreznem, mivel a nagyszüleimet idézte föl bennem. Anyai nagypapám is hegedült – sőt, a hangszereit saját maga készítette –, de miután nagymamám meghalt, letette a hegedűt, és soha többé nem zenélt. És nagymamámnak is voltak ilyen textilfestő pecsétjei különféle mintákkal (a könyv szerint ezeket mustrának hívják), gyerekkoromban sokat játszottam velük, sajnálom is, hogy elvesztek –, de csak olvasás közben döbbentem rá, hogy egyáltalán voltak ilyenjeink, olyan rég elfelejtettem már ezeket.
    Különösen megkapó, hogy Szép Ernő úgy állítja főszerepbe a szüleit, hogy ő maga és testvérei teljesen a háttérben maradnak, a hangsúly itt az édesapa személyén van, és azon a keserédes küzdelmen, ahogy megteremtik maguknak azt a kis pénzt, ami napról napra elegendő az élethez. Közben a falusi élet jellegzetes figurái is megelevenednek előttünk: a jólelkű orvos, a módos gazdák és asszonyaik, a putriban élő cigányok, sőt egy korabeli hajléktalan is, akit még a cigányok is lenéznek.

1 hozzászólás
>!
Gáborr_Nagy P
Szép Ernő: Dali dali dal

Nagyon bőbeszédű és egy kicsit modoros regény- igazi szépernős. Rengeteg kitérő, elágazás, felesleges szereplő. A főtörténet teljesen elveszik, indázunk mindenfelé. De remek, békebeli hangulat, aranyos főszereplők, gyermeki nézőpont, sok jóindulatú figura, mulatságos cigányok-és közben a végtelen nyomor. Nem nekem írták.
Furcsa, hogy az Ifjúsági Kiskönyvtár sorozatban jelent meg-oda nem való. (az volt a Delfin Könyvek előzménysorozata). És a legutóbbi kiadás is 60 éves!

>!
jevus
Szép Ernő: Dali dali dal

A Dali dali dal Szép Ernő szerint nem más, mint mesélés „a boldogult apám hegedűje felől”.
És valóban, az író csak mesél, mesél a gyerekkoráról. Sokszor elkalandozik, eszébe jut ez-az. Végül csak visszakanyarodik a hegedűre, de akkor már nem is az a fontos. Mire a hegedű sorsa kiderül, addigra megismerjük az egész család és a fél falu életét. Nehéz élet ez, de szép.


Népszerű idézetek

>!
jevus

Anyám a hatodik gyereket is úgy szorongatja (mikor már szorongathatja), úgy tapogatja, úgy elcsudálja, úgy dugdossa pólyába, úgy takarja megint, hogy lássa, lássa, alig akarja elhinni, hogy itt van csakugyan, mintha egyetlenegy drága melltűje elveszett volna s azt megtalálta volna.

126. oldal (Móra, 1958.)

>!
jevus

Nemcsak agyvelővel, szemmel, füllel emlékszik az ember, az ínyével meg az orrával is tud emlékezni.

207. oldal (Móra, 1958.)

>!
LizaM

A holdat nézegeti apám, az odafent zónázik a csillagok közt és a szomorú emberre csakúgy mosolyog, mint az álmodó virágra, nem is veszi észre az azt olyan nagy magasságból, hogy a földről bánatosan figyeli valaki az ő tündöklő fényes orcáját.

26. oldal

>!
jevus

A gazdagoknak az a természetök, hogy mindig gazdagabbak lesznek, a szegényeknek is az a természetök, hogy mindig szegényebbek lesznek.

18. oldal (Móra, 1958.)

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság · szegénység
>!
jevus

Milyen csend lett másnapra a mi házunkban, milyen nagy csend lett, édes istenem!
Ha kivisznek a házból a temetőbe valakit, az után szokott a házban olyan csend megtelepedni. Reá terülni az asztalra, rájok ülni a székekre, rájok tapadni a falakra, mint valami külön sápadt meszelés, az ablakra reá ragadni, mintha a tél lehelte volna be az üveget, bágyadt és bánatos lesz attól minden és mindenki, aki odakinn az utcán mutatkozik. Nehéz madár az a csend, se színe, se szárnya, csak érezni, hogy emelgeti magát, egyik szobából átalszáll a másik szobába, ellebben a tornácon, ott lebeg az udvar felett, leül a verem tetejére meg a szalmakazalra, felszáll a kéményre, beléveszi magát az eperfa lombjai közé.
Hiába a beszélés, hiába a gyereknevetés meg a gyereksírás, hiába csörög a tányér, az a csend, az a csend mindenen áthallatszik.

43-44. oldal (Móra, 1958.)

>!
jevus

Nincs egyéb hatalma a szegénynek, csak amennyi az istennek van: teremteni, teremteni. Nincs egyéb vagyona a szegénynek, mint a gyereke, gyereke. Nincs egyéb személyzete a szegénynek, nincs alattvalója, akinek parancsolgasson. A szegénynek a gyereke az ő tanítványa, az ő követője, akár a Krisztusnak az ő tanítványai, az ő követői. Gyertek, gyertek elő erre a világra, gyertek, csudáljátok meg, kívánjátok meg, szenvedjetek. Gyertek álmodni, vágyakozni, sírni-ríni, elepedni, szebb az, mint a cifrálkodás, a jóllakás, a disznókodás. Gyertek szolgálni, hogy a többiek komótosan élhessenek.

179. oldal (Móra, 1958.)

Kapcsolódó szócikkek: szegénység
>!
Carmilla 

    Volna türelmök, kérem szeretettel, meghallgatni az én édesapám hegedűjének a történetét?

(első mondat)

>!
Carmilla 

A varjak furtonfurt kárognak, a cigányok furtonfurt veszekednek.

8. oldal (Móra, 1958)

Kapcsolódó szócikkek: cigány
>!
Carmilla 

Elmagyarázta apám, hogy a cigányok piszkosak, és akinek a keze meg a füle piszkos, annak a lelke is csak mocskos lehet; azt mondta, nincs az a szegénység, hogy az embernek piszkosnak kelljen lenni, a jó isten ingyér adja a vizet, hogy minden ember meg minden gyerek tiszta lehessen.

50. oldal (Móra, 1958)

Kapcsolódó szócikkek: cigány
>!
Carmilla 

Idegen volt ő Szilvahelyen s tán nem találta magát hirtelen itthon ezen az egész földön, akár magam, mikor egyszer-másszor elnézek és elveszítem magamat, csodálatos néptelen és bánatos hangulatban érzem magamat, mint a megfogott hal a hálóban egyedül.

119. oldal (Móra, 1958)


Hasonló könyvek címkék alapján

Csendes Nóra: Zápor utca
Barát Endre: Boszorkánytánc
Szántó György: Stradivari
N. Fülöp Beáta: Hegedűszonáta
Maria Àngels Anglada: Auschwitzi hegedű
Joss Stirling: Angel
R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő
Alyssa Palombo: A velencei hegedűs
Claire Kilroy: Finomhangolás
Corina Bomann: Holdfénykert