Olyan nagyon kívántam már egyszer apámról és anyámról mesélni, olyan jólesett ezt a könyvet írnom, olyan szép érzés a nyilvánosság előtt tiszteletet adnom az én porlandó szívem emlékének.
A tehetős hátramaradottak márványkövet rendelnek a szüleik sírja fölé, ráíratják aranybetűvel az édesapjuk, anyjuk nevét, hogy a nap ragyogjon azon a néven s aki idegen a temetőben sétál, az is lássa, hogy itt élt ezen a földön Ezmegeza legjobb és legszeretőbb apa meg anya. Nem tehetek drága követ, egy olcsó könyvet tehetek csak a két szegénynek, jónak, kedvesnek a porai fölé, a Napnak tán méltóztatik a könyv fedelére pillantani, ráérő szellőnek a könyv leveleit felhajtogatni.
Dali dali dal 7 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1934
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ifjúsági kiskönyvtár
Enciklopédia 18
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 7
Kiemelt értékelések
LizaM>!
Szép.
Egyszerűen szép.
Szép Ernő azon a gyönyörű, mégis ízes magyar nyelven ír, amelybe egyszerűen be le kell szeretni…
Szomorkás és mégis lélekemelő. És még sorolhatnám…
Ráadásul egy első kiadásos kötetet olvashattam, amelyet maga az író is szignált, és mindössze 250 forintért vettem egy turkáló sarkából… (így kell kincset keresni :)
Összefoglalva: Szép Ernőt mindenkinek!
Carmilla ♥>!
1 hozzászólás
Megható szeretettel ír Szép Ernő a szüleiről, s a hangulatát nekem is könnyű volt átéreznem, mivel a nagyszüleimet idézte föl bennem. Anyai nagypapám is hegedült – sőt, a hangszereit saját maga készítette –, de miután nagymamám meghalt, letette a hegedűt, és soha többé nem zenélt. És nagymamámnak is voltak ilyen textilfestő pecsétjei különféle mintákkal (a könyv szerint ezeket mustrának hívják), gyerekkoromban sokat játszottam velük, sajnálom is, hogy elvesztek –, de csak olvasás közben döbbentem rá, hogy egyáltalán voltak ilyenjeink, olyan rég elfelejtettem már ezeket.
Különösen megkapó, hogy Szép Ernő úgy állítja főszerepbe a szüleit, hogy ő maga és testvérei teljesen a háttérben maradnak, a hangsúly itt az édesapa személyén van, és azon a keserédes küzdelmen, ahogy megteremtik maguknak azt a kis pénzt, ami napról napra elegendő az élethez. Közben a falusi élet jellegzetes figurái is megelevenednek előttünk: a jólelkű orvos, a módos gazdák és asszonyaik, a putriban élő cigányok, sőt egy korabeli hajléktalan is, akit még a cigányok is lenéznek.
Gáborr_Nagy>!
Nagyon bőbeszédű és egy kicsit modoros regény- igazi szépernős. Rengeteg kitérő, elágazás, felesleges szereplő. A főtörténet teljesen elveszik, indázunk mindenfelé. De remek, békebeli hangulat, aranyos főszereplők, gyermeki nézőpont, sok jóindulatú figura, mulatságos cigányok-és közben a végtelen nyomor. Nem nekem írták.
Furcsa, hogy az Ifjúsági Kiskönyvtár sorozatban jelent meg-oda nem való. (az volt a Delfin Könyvek előzménysorozata). És a legutóbbi kiadás is 60 éves!
jevus>!
A Dali dali dal Szép Ernő szerint nem más, mint mesélés „a boldogult apám hegedűje felől”.
És valóban, az író csak mesél, mesél a gyerekkoráról. Sokszor elkalandozik, eszébe jut ez-az. Végül csak visszakanyarodik a hegedűre, de akkor már nem is az a fontos. Mire a hegedű sorsa kiderül, addigra megismerjük az egész család és a fél falu életét. Nehéz élet ez, de szép.
Népszerű idézetek
jevus>!
Anyám a hatodik gyereket is úgy szorongatja (mikor már szorongathatja), úgy tapogatja, úgy elcsudálja, úgy dugdossa pólyába, úgy takarja megint, hogy lássa, lássa, alig akarja elhinni, hogy itt van csakugyan, mintha egyetlenegy drága melltűje elveszett volna s azt megtalálta volna.
126. oldal (Móra, 1958.)
Carmilla ♥>!
[…] Megakadtam én, most már megmondom, mikor az iskolában verset kellett felmondani Pósa bácsitól, amelyikben a galambszelídséget dicsérte, meg közmondást kellett az irkába leírni. Mért, avval, hogy a tiszta búzát szereti, avval még nem bizonyítja a galamb a jóságát, a gyilkosok is megeszik a tiszta búzakenyeret, nem igaz?
28. oldal (Móra, 1958)
Kapcsolódó szócikkek: galamb
Carmilla ♥>!
Elmagyarázta apám, hogy a cigányok piszkosak, és akinek a keze meg a füle piszkos, annak a lelke is csak mocskos lehet; azt mondta, nincs az a szegénység, hogy az embernek piszkosnak kelljen lenni, a jó isten ingyér adja a vizet, hogy minden ember meg minden gyerek tiszta lehessen.
50. oldal (Móra, 1958)
Kapcsolódó szócikkek: cigány
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ágh István: Kidöntött fáink suttogása ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről 93% ·
Összehasonlítás - Tóth Krisztina: Akvárium 92% ·
Összehasonlítás - Lakatos Menyhért: Füstös képek 90% ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Betyár 90% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Tóték 88% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna 89% ·
Összehasonlítás - Markovits Rodion: Szibériai garnizon 83% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás