4 ​regény 2 csillagozás

Négy életrajzi regény Szép Ernő gyermek-, ifjú-, érett férfi és idősebb korából.

A Dali dali dal egy hegedű történetén keresztül mutatja be a szerző édesapjának küzdelmét a szegénységgel. Eközben bepillantást nyerünk Szép Ernő gyermekkorába, és mindennek ellenére boldog, harmonikus családi életről kapunk képet. Jó volt olvasni.

A Lila ákác és az Ádámcsutka az író szerelmi életének, nőkkel való kapcsolatának egy-egy állomását tárja elénk. A fiatalember idealista felfogása a Lila ákácban és az érett, sőt idősödő férfi bölcsessége az Ádámcsutka lapjain tárul elénk.

Az Emberszag már nem könnyed, idilli témát dolgoz fel. A hatvanéves író a háború borzalmaival szembesül, amikor munkaszolgálatra hurcolják (https://moly.hu/ertekelesek/2269460).

A négy regény közül legjobban az Ádámcsutka tetszett, valamint komor témája ellenére az Emberszag (mindkettő négy és fél csillagot kapott). Négycsillagos a Lila ákác, három és fél a Dali dali dal. Az Édes című, szintén önéletrajzi indíttatású ifjúsági regénnyel együtt öt művet olvastam Szép Ernő munkásságából. Mindegyik szimpatikus, humanista beállítottságú emberrel ismerteti meg az olvasót. Stílusa költői, találóak a metaforái. Szép Ernő írásait szeretni való humor szövi át.

4történet-1könyv, amely átfogó képet kíván adni a regények keletkezési sorrendjében, az író epikai munkásságáról – fejlődéséről. Négyet olvastam egy kedvéért, de üsse kavics, mit nekem ez az uszkve nyóccáz oldal! Ámde mégsem ment oly simán a befogadás, mint ahogy azt elképzeltem volt.

Dali dali dal -lal igazán jól jártam. Igazi szépírói munka! Hiába, hogy ez a legkorábban megszületett regénye, a kötetben szereplők közül nekem mégis ez tetszett a legjobban. Kedvesen nosztalgikus hangvételű, adomázó, Szép-érzésű írás. Olyan egyszerre könnyesen és mosolygósan emberséges. És emberségben győzedelmes.

A Lila ákác -cal már megjártam! Nagyra értékelhetném én itt a mű érdemeit, persze,de azt már sokan mások megtették előttem. Hadd szóljak inkább arról, hogy helyenként már a falszögletbe kívántam ezt a szépel'gő Szép Ernőt akácostul, mindenestül. Mert attól a melankólikás, tutyimutyi, érzelgős fics-Úrtól, hát attól a falra tudtam volna mászni! – Nem életből való ember, az fiksz! Félre is tettem a könyvet, na mondok, ehhö' hangulat köll. Még jó, hogy gyött és vót a Tótmanci, vitt is mindent!

De a téma tekintetében az ákácost követően Szép Ernőben benn szorult még nem kevés mondat: Így újra nekifutottunk hát, a már éretten kiütköző Ádámcsutkával: „…el akarok itt számolni egynémely tanulságom felől, talán hasznát látják a tapasztalatlanabb öcséim.” – írta. Na, jó néhány éjszakánkba belekerült ez, de sikerült. „Minden ember az örömét keresi, a jó érzést.” – és happy end ide, vagy oda, de ezt már én is sokkal jobb érzéssel és nagyobb örömmel olvastam.

Igen, az Emberszag kedviért vettem a kezem közé ezt a regénygyűjteményt. Szomorú, de nem keserű hangvétel jellemezte az ebben megírt és megélt történetet, mely a bemutatott sanyarú élethelyzet ellenére is az emberszeretet jegyében íródott. Bennem mégis rossz érzéseket keltett ez a visszaemlékezés. – érdekes volt ez kettősség.
A Szép Ernőre oly jellemző humánum és empátia az ami végigkísérte ezt a naplószerűen szerkesztet elbeszélést: ezt tapasztalhattam akkor, amikor úgy bírálta meg a bűnt, és annak elkövetőjét, hogy arra Őt magát mégsem láthattam zsigeri haragot vagy magasrendű erkölcsi kirohanásokat szórni. Vagy amikor üldözői cselekedeteit megérteni próbálva, nem ellenségképet keresett rajtuk, hanem személyükben csak megtévedt, majdnem szerencsétlen embereket látott.
Pedig a kiélezett élethelyzetekben sajnos nem a tolerancia a domináns, ott ismerszik meg az Ember a jellem!
(Az elmúlt héten nagy volt a kánikula, és úgy hozta a „jósorom”, hogy sokad magammal egybefőve áporodtam benne; erős emberszag, ideges és túlfűtött jellemek – kicsit átéreztem mit érzett, Ernő bácsi! – Ezt már úgy senkinek se mondva mondom, mert „Ez mind nem tartozik ide, nem tudom, hova tartozik.”)

Megfontolandó lehet a Szép Ernőt önnönmagát is meghatározó életfilozófia: nem jó az, ha véresen komolyan vesszük magunkat az emberszagban.

Most már hagyom a Mester műveit, de ha később hangulatba jövök, a lírája következik…