Lorántffy ​Zsuzsanna 9 csillagozás

Rákóczy könnyű, nyári dolmányában, fedetlen fejével úgy lovagolt át a poros falvak utcáin, hogy éjszakára visszajárt daliás alakja a jobbágyleányok álmaiba.

161. oldal

Pedig az egész országban fojtott lángok lappangtak. Az országutakon otthonukból kiűzött cseh és morva prédikátorok családjai bolyongtak, míg nyugalmasabb vidéken oltalmat találhattak. Ez a látvány megvadította a tíz év alatt összeszokott felekezeteket. Hiába emelt szót a jóságos jászóvári prépost a békességért. Hiába harcolt Rákóczy György nem csak szavával, de példaadásával is a vallási türelem mellett. A megindult lavinát józan ész már fel nem tartóztathatta. A menekültek látása nem csak feldúlta, de a védekezni vágyás rémületébe kergette a reformáltakat.

157. oldal

– Te vagy hát az ifjú Rákóczy Pál testvére? Vidd meg asszonyanyádnak a jó híradást, hogy Krisztus urunk kegyelme vagyon ecséddel… Ezt izenem én, Pázmány Péter, aki hozzátok hasonlatosan eretnekségben születtem, de Jézus szent vére által részese leszek az örökkévaló idvességnek.
– Mink nem születtünk eretnekségben, hanem a calviniai confessióban…
Szerette volna még azt is megmondani, hogy ők is részesei lesznek az üdvösségnek, ha Isten rendelése szerint járják a földi utat.

23. oldal

És Zsuzsanna lelke fájt minden életért. Mindig arra gondolt, hogy valamennyit anyai kínlódás hozta a világra.

283. oldal

Nem bizony, mert a sok cautelákkal élő urak elrejtegetik magukat a hadba való jöveteltől! De, bezzeg, ha majd a fő- és minden nemesek jószágát vallonokkal rakják meg és az városokat új néppel, minden erősségeket némettel, örömest költenének ők is. Mennének a hadba is, csak lenne aki előbbeni állapotukba visszasegítené őket. De bizony nem jön többet Bethlen Gábor! Megégette a kása a száját. Nem köti fel másszor a harangot falu fejében. Nem költi el érettetek ötször-hatszor való százezer forintját, látván mostani szemivel, mily igen elvonszák az emberek magukat.

236. oldal