Homályos ​zóna 85% 15 csillagozás

Ha van bármilyen felismerhető tematikája ennek a válogatásnak, akkor az csak az lehet, hogy a megjelenése idején minden benne szereplő író ismeretlennek számított idehaza. És a többségük sajnos még ma sem sokkal ismertebb. Hét történet a 20. század elejéről származik, a másik hét a 80-as években még vadonatújnak számított. Többségük inkább komor hangvételű, néhány egyenesen horrorisztikus, de ez alól is vannak kivételek. Sőt, olyan is akad, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk sci-finek.

Lovecraftet ma már nyilván nem kell bemutatni, de talán érdemes megemlíteni, hogy az itt először megjelent Szín az űrből akár színtiszta sci-finek is olvasható. Egy totálisan idegen létforma látogatása a Földön, amellyel még olyan groteszk formában sem lehet kommunikálni, mint az író tipikus mítoszlényeivel. A maga idejében ez előremutató gondolat lehetett, ámbár maga a történet egy kissé túlsúlyos, és a próza elnyomja magát az ötletet.
A klasszikusok közül mindenképpen kiemelkedik Hodgson: Hang az éjszakában c. története, egy rendkívül sokkoló hatású sci-fi/horror. Hangvétele sokkal közvetlenebb és megindítóbb, mint amit egy ponyvamagazinban megjelent novellától várnánk.

A kortárs szerzőkből kiemelném Bruce Sterlinget, a korai kiberpunk egyik vezéralakját. Az itt megjelent A Raj a modern hard űroperák jellemzőit vonultatja fel, ahogyan az űrbeli élethez alkalmazkodó, önmagát átalakító emberiséget bemutatja. Igazi főszereplője azonban a címbeli létforma, amely azt bizonyítja be, hogy spoiler. Sajnos ennek a novellának a fordítása eléggé csapnivaló.
Nagyon jó még Pat Murphy keserédes novellája az állati testben élő emberlányról, amely azt vizsgálja, hogy az ösztönök legyőzik-e az értelmet, illetve Karen Joy Fowler groteszk szatírája a külvárosba érkező idegenekről.
Amiről még mindenképp beszélni kell, az Wayne Wightman Bőrálarca, ez a sokféleképpen értelmezhető történet egy olyan illetőről, aki finoman szólva nem érzi jól magát a bőrében. Ha úgy tetszik, van ebben egy adag Philip K. Dick-féle szürrealitás, de felfoghatjuk az én-keresés metaforájának, vagy egy meglepő csavart rejtő hard SF-nek is. spoiler

kimondottan élvezetes válogatás!
Lovecraft műveit már olvastam korábban, itt csak a Szín az űrből című művet említeném meg. Számomra ez a novella volt a legrémisztőbb és a legjobb a listából. Ahogyan felvezeti a jeleket egy másik világból érkezett „valamire” ami megváltoztatja a lakóhelyünkön élő vadak kinézetét és viselkedésüket. A hideg kiráz bizonyos soroktól.
A megfagyott jégtröszt, a Villámsarok, Hang az éjszakában, A raj, a Bőrálca, a Ashkelon utcái amolyan közép kedvelt művek voltak. Nem tudnám egyikre sem mondani, hogy jobb vagy rosszabbak. Egyszer olvashatóak.
Mesék Houdiniről egy katyvasz. Mintha egy kezdetleges forgatókönyv lenne.
A Poplar utcai tanulmány egy érdekes ufónautás vizsgálódós, mit tesz az ember, ha… gondolkodás. Kicsit primitív az, hogy az egyik asszony a szomszédságban egy ufó landolás után a másik hajával vagy kertjével foglalkozik, míg idegen életforma pásztázza a házukat. Primitív vagy őszinte? Még nem tudom. Azt hiszem, ha külön szedném a műveket nem igen mondanék rájuk jó értékeléseket, de ha az összest nézem, ez egy jó válogatás.