Homályos ​zóna 88% 12 csillagozás

Ha van bármilyen felismerhető tematikája ennek a válogatásnak, akkor az csak az lehet, hogy a megjelenése idején minden benne szereplő író ismeretlennek számított idehaza. És a többségük sajnos még ma sem sokkal ismertebb. Hét történet a 20. század elejéről származik, a másik hét a 80-as években még vadonatújnak számított. Többségük inkább komor hangvételű, néhány egyenesen horrorisztikus, de ez alól is vannak kivételek. Sőt, olyan is akad, amelyet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk sci-finek.

Lovecraftet ma már nyilván nem kell bemutatni, de talán érdemes megemlíteni, hogy az itt először megjelent Szín az űrből akár színtiszta sci-finek is olvasható. Egy totálisan idegen létforma látogatása a Földön, amellyel még olyan groteszk formában sem lehet kommunikálni, mint az író tipikus mítoszlényeivel. A maga idejében ez előremutató gondolat lehetett, ámbár maga a történet egy kissé túlsúlyos, és a próza elnyomja magát az ötletet.
A klasszikusok közül mindenképpen kiemelkedik Hodgson: Hang az éjszakában c. története, egy rendkívül sokkoló hatású sci-fi/horror. Hangvétele sokkal közvetlenebb és megindítóbb, mint amit egy ponyvamagazinban megjelent novellától várnánk.

A kortárs szerzőkből kiemelném Bruce Sterlinget, a korai kiberpunk egyik vezéralakját. Az itt megjelent A Raj a modern hard űroperák jellemzőit vonultatja fel, ahogyan az űrbeli élethez alkalmazkodó, önmagát átalakító emberiséget bemutatja. Igazi főszereplője azonban a címbeli létforma, amely azt bizonyítja be, hogy spoiler. Sajnos ennek a novellának a fordítása eléggé csapnivaló.
Nagyon jó még Pat Murphy keserédes novellája az állati testben élő emberlányról, amely azt vizsgálja, hogy az ösztönök legyőzik-e az értelmet, illetve Karen Joy Fowler groteszk szatírája a külvárosba érkező idegenekről.
Amiről még mindenképp beszélni kell, az Wayne Wightman Bőrálarca, ez a sokféleképpen értelmezhető történet egy olyan illetőről, aki finoman szólva nem érzi jól magát a bőrében. Ha úgy tetszik, van ebben egy adag Philip K. Dick-féle szürrealitás, de felfoghatjuk az én-keresés metaforájának, vagy egy meglepő csavart rejtő hard SF-nek is. spoiler

Tökéletes horror-antológia.
Lovecraft három közepes hosszúságú írása csak az alap, de már az önmagában megérné a válogatást.

Most nem emlékszem mindenre, de a Hang az Éjszakában szintén klasszikus. Egy hajótörött meséli el benne mi történt vele és a nőjével egy lakatlan szigeten, amin gombák nőnek növények helyett. Egészen hátborzongató body-horror.
A Poplar Utcai Tanulmány a Stalker egy sokkal könnyebben emészthető változata, ahol az idegenek jönnek, aztán mennek, közben pedig az embereket vizsgálják. Sokkal emészthetőbb lett, mert ifjúsági novellának szánták.
A bőrálarc pedig… Hú. Ez nem is tudom minek számít, robotos történetnek, vagy idegen inváziósnak, vagy transzhumánnak, vagy csak az amerikai filmeket figurázza ki, amikben sosem veszik le az alsóneműt. De mindenképpen szórakoztató.

Elő is veszem majd újraolvasni a többit amint végeztem a besorjázott könyvekkel.