A ​tökéletes változat 82% 47 csillagozás

Kicsit érthetetlen számomra, hogy aki ilyen kis regényt ír, annak miért (számomra) gyengébbek a novellái, ezek nálam középszerűek.
Akkor a kisregényről, magával ragadott, egyedi történet volt számomra. Azt hiszem mióta megjelent a könyv (hála) messzebb kerültünk a nukleáris háborútól, de sajnos a jövőkép mindig ott lesz amit leírt az író. Talán szokványos világégés utáni könyv lenne, ha nem létezne Perfectopolis és a „száműzöttek” kolóniája. Olyan pluszt adott a könyvhöz, ami igazán érdekessé tette.
Ismét egy jó regényt olvashattam, egy magyar író tollából. Ajánlom a könyvet.

Valamikor nagyon szerettem a műfajt, aztán elment tőle a kedvem. Nos, nem ez a válogatás lett az, ami visszahozná. A kisregény a sémát hozza (a Felsőbbrendű Ember, a Szinte Tökéletes figyeli a Vadakat, aztán lesz, ami lesz…) számomra zavaros. A novellák maró szatírák, de sajnos túl aktuálisak voltak keletkezésük idején, így aztán most már kicsit keserűen nevetek rajtuk, de hidegen hagynak.

Majdnem tökéltes kisregény.
Olvasás közben teljesen lekötött, alig birtam letenni, a mesélés fonala, stilusa, a visszaemlékezések, a kevés párbeszéd és mégkevesebb akció ellenére izgalmasnak mondhatom.
A pesszimizmus végig sugárzott belőle, az elkerülhetetlennek megjósolt atomháború, bekövetkezett, a kevés száműzött, új utópisztikus, mégis halálra itélt társadalmat épit, az éledező Földön.
Párhuzamosan megismerjük a Bunker törzset, a katasztrófát túlélt, emberi mivoltot alig megőrzött embereket.
A két vezető találkozása, meghozza az újrakezdés reményét, még ha áldozatot is hoznak egyaránt a régi és új rend lakói.

Általában jobban szeretem az olyan könyveket, amelyek kicsit jobban bepillantást engednek a részletekbe. Ám, ez egy kivétel. A néhol szinte vázlatos leírás mindig logikus, izgalmas. Ott, ahol részletesebb lehetne, elkezd dolgozni az ember fantáziája és hozzá rakja a maga „változatát”, ami egészen biztosan minden olvasónál más és más, de azt bármibe lefogadom, hogy egyik sem „tökéletes változat” :).

mind a regény, mind a novellák parádésak, groteszkül humorosak

Régen olvastam, úgyhogy most újra nekiültem. Jól illeszkedik a most „divatos” Cormac McCarthy-féle „Az út” által felvázolt emberi létformához. Egy kicsit más, egy kicsit a miénk, hiszen magyar író írta, de ez is az észak-amerikai földrészen játszódik. Viszont azt ne feledjük, hogy 1983-ban született a mű, így kell olvasni…