101 ​mini sci-fi 21 csillagozás

Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Szentmihályi Szabó Péter könyvében százegy mini sci-fit talál az olvasó, százegy fantasztikus történetet, amely felvillantja a műfaj valamennyi irányzatát, lehetőséget, gazdag témavilágot. A csattanós sci-fi egyperces szórakoztató és elgondolkodtató módon szólnak nemcsak az elképzelt jövőről, hanem jelenünk problémáiról is, gyakran a humor nyelvén, gyakran a meghökkentés eszközeivel. Tér és idő felnőtt-meséi ezek, amelyekben „az ész szörnyeket teremt”, de nemcsak idegen világokról és lényekről, mitikus alakokról, űrhajókról és robotokról szólnak e paradoxonok, hanem a mai magyar valóság groteszk elemei is beszűrődnek. Ajánljuk e gyűjteményt a sci-fi szerelmeseinek, de azoknak is, akik most kívánnak megismerkedni ezzel a modern és milliókat szórakoztató műfajjal.

Az 1988-as, sok tízezer példányban elkelt könyv második kiadása a magyar sci-fi egyik klasszikussá vált művét kínálja az olvasónak, Bertalan Tivadar illusztrációival.

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Füles mellényzsebkönyvtára

>!
Agroinform, Budapest, 2011
158 oldal · ISBN: 9789635029181 · Illusztrálta: Bertalan Tivadar
>!
Ifjúsági, Budapest, 1988
158 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Fujkin István

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Ha úgy egyet-egyet olvasnék véletlenül hébe-hóba, némelyik akár még szórakoztató, és/vagy gondolatébresztő is lehetne. De így, tömbösítve, inkább fárasztottak, mint szórakoztattak – no jó, persze volt egy-kettő, amin elmosolyodtam, vagy érdekesnek találtam.
És nem is az a fő bajom igazából, hogy az ötletek nem annyira eredetiek vagy csöppet idejüket múltak, illetve hogy lehetnének kicsikét jobban megírva.
Hanem az a végtelenül keserű, kiábrándult, pesszimista, mindenben a legrosszabbat meglátó, vérnegatív hozzáállás, ami, ha már oly sokunknak, legalább sci-fi íróknak ne legyen sajátja, mert hová lesz úgy az emberiség?!

4 hozzászólás
>!
Marcus 
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Van egy elméletem a egyperces/flashfiction művekről: eszerint a flashfiction nem novellarészlet, nem befejezés és nem kezdés, nem cikk, vázlat, blogbejegyzés vagy komment; van története, karakterei és mondanivalója. Ebből látható, hogy nekem az egypercesek többsége nem esik az irodalmi mű kategóriába, ezért ezeket inkább mint publicisztika olvasom.

Szentmihályi írásai öreguras, savanyú-szocreál ötletecskék, és e könyv elolvasása csakis és kizárólag a rövid terjedelme miatt indokolt (és esetleg még a könnyű hordozhatóság miatt). A műfaj követelményeinek megfelelően a meghökkentés és a humor eszközeivel próbál operálni, de az első sokszor inkább valami zavaros katyvaszt eredményez (ami eléggé jó teljesítmény ilyen kis terjedelem mellett), a második pedig max. a nyugdíjas otthonban üt (és nem azért, mert 1988-ban íródott).

Kor/személyiség-dokumentumként mindenesetre érdekes, és néhány mosolyra is futja belőle. A ráfordítandó kevés időt is figyelembe véve így még meg is érheti elolvasni.

>!
gyuszi64
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

A szerző becsületesen megírja az elején, hogy:
1. egyperceseket nyújt át;
2. amiket nem volt ideje és kedve megírni;
3. és amik minden bizonnyal vándortémák (hiszen nincs új a nap alatt a sci-fiben sem).

Csak az a bökkenő, hogy:
1. a rövid írások nem egypercesek, inkább csak szinopszisok, vázlatok;
2. amiket egy kis kedv-, idő- és energiaráfordítással abszolút fogyaszthatóvá lehetett volna tenni;
3. mert mit számít, hogy nem eredeti az ötlet? Hiszen ott van a szerző, aki ír: a stílus, a nyelvezet, a hangulat stb., ugyanolyan fontos kellék, mint a történet. (Különben pl. Asimov az elcsépelt robotjaival teljesen olvashatatlan lenne.)

Kár a kidolgozatlan történetekért, ez így az elhalasztott lehetőségek és félreértelmezett írások könyve. (A kivonatok ugyanis nyilván nem az olvasóhoz szólnak, hanem inkább egy szerkesztőhöz. Mondjuk a zsáner erejét mutatja, hogy még így is belefutottam jópár érdekes vagy szórakoztató történetbe.)

És még valami.
Értem én, hogy különleges alkotói cselekvés az Írás, de az Olvasás, az is nagy dolog ám!… Folyamatosan sok száz mű vár a polcokon a sorára, nagy dolog az, ha néhány órát egy kiválasztott könyvre szánunk. Úgy érzem, ezért az olvasó is tiszteletet érdemelne a szerzőtől…
:(

4 hozzászólás
>!
csartak MP
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Üres idők kitöltésére olvasott, rövid, vidám, szarkasztikus, szórakoztató-vicces kis történetek, amik jobbára az emberi élet kipusztulásával végződnek, többnyire a környezetszennyezés, túlnépesedés, elgépesedés, emberi butaság, hatalomvágy, lustaság, és nem utolsósorban azok a fránya idegenek miatt.. mindezt ahogy a nyolcvanas évekből képzeli a jövőbe, – van amikor már a mostani jelenünkbe-, az író.
Tanulságos.

2 hozzászólás
>!
Traclon
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Egyperces scfi-fi novellák egy magyar író tollából, 1988-ból.
Ezzel, azt hiszem, mindent el is mondtam.
Igazi, tipikus egypercesek, igazi, tipikus sci-fik, a 101 novella között természetesen akadnak jók, jobbak, gyengébbek, remekek, viccesek, komolyabbak… kellemes, könnyed humor, játékos képzelőerő jellemzi az írások legtöbbjét.
Bejelöltem magamnak azokat, amik engem igazán megfogtak, szóval a legjobbakat. 25 ilyen van a 101-ből. Ezeknek a témája és/vagy a története igazán egyedi, nagyszerűen eltalált, mindent magába foglal, ami egy egyperces novellától kitelik. Találtam további 9 olyat, ami talán nem annyira tökéletes, de nagyon egyedi ötletre épül, amiket akár jobban kidolgozva, érdekes és izgalmas sci-fi regényeket vagy novellákat lehetne alkotni belőlük. Ezek az alapötpetek azt is nyilvánvalóvá tették, hogy Szentmihályi Szabó Péter gondolkodása erősen hasonlít a sajátomhoz.
Valamint, külön kiemelném a három abszolút kedvencemet, amik igazán mellbevágóan jók lettek. Ezek a Túlvilág, a Lassuló idő, valamint a Rufus, a robotgyerek.
Elvétve akad néhány gyengébb, vagy éppen a sorba nem illően komor és lehangoló novella is a sorban, ezért a mínusz fél csillag.
Erősen ajánlott a könyv azoknak, akik szeretik az egyperces novellát, vagy a sci-fi műfaját. Akik pedig mindkettőért rajonganak, azoknak kötelező olvasmány!

>!
Ifjúsági, Budapest, 1988
158 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Fujkin István
>!
ViraMors P
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Az az igazság, hogy az egyperces nem igazán az én műfajom. Az esetek többségében mire elkezdődne, már vége is van…
Ez a helyzet ennél a gyűjteménynél is. Rengeteg a jó alapötlet, tele van szórakoztató, ironikus vagy éppen tanulságos szövegekkel, de kevés az igazán eltalált darab. Természetesen voltak, amik nagyon-nagyon tetszettek, mint például az Utolsó ember, az Emléktábláim 2145-ből, az Űrrepülés és A százegyedik, de legalább ugyanennyi volt, amivel nem tudtam, mit is kezdjek, vagy határozottan nem tudtam értékelni őket. Főleg azok, ahol nagyon hirtelen és nagyon gyorsan az emberiség visszafejlődött az ősember vagy a majmok szintjére.
Egy fajta „tanulmányi kirándulásnak” jó volt, de sajnos nem lett kedvenc.

>!
zamil
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Nem fogott meg, bár el kell ismernem sok jó alapötlet volt köztük, amiket, ha komolyabban megírnak érdekes is lehetett volna. Sajnos ilyen kis ötlettár lett a kötetből, amit sajnálok.

>!
Csöre P
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Korábban már szemezgettem ebből a kis kötetből, most nekiálltam végigolvasni az egészet.
Olvasásom tanulságai:
Az egyperces nem feltétlen az én műfajom. A kis szösszenetek nem hozzák mozgásba az agyam. Vagy csak túlságosan egysíkúak voltak.
Idézet a szerzőtől: „S nincs új a Nap alatt. Hát még felette!”: ezzel maximálisan egyetértek: szerény sci-fi műveltségemmel is sok ismerős gondolattal találkoztam, a szerző mentségére legyen mondva: már az elején figyelmeztetett.
Szinte valamennyi történet vége negatív, jellemzően az emberiség kihalásával, a Föld pusztulásával végződik (kevés kivétellel), miközben nem hoz a kompenzálására semmit. Nincs igazi izgalom, nincs dráma, csak bumm, jön a szomorú vég. Ez így nagyon direkt.
Sok volt az ismétlődő momentum (pl a tri-di), ettől kissé lapos lett.
Összességében: arra jó volt, ha nincs időm egy regény kézbe venni, elolvastam két történetet pihenésképpen, mély nyomot nem hagyott.

>!
nagytimi85
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Helyes kis gyűjtemény. Helyenként humoros, helyenként elgondolkodtató. Vannak benne jópofa ötletek, de kapott egy kis levonást, mert van olyan téma, ami nem hogy visszatérő, de lerágott csontnak érződött. De az emberfák még mindig a kedvenceim. Volt benne bőven nosztalgia-faktor, hiszen kiskamaszként olvastam először ezt a könyvecskét, amikor ezek a picinyke történetek még sokkal nagyobbnak tűntek. A legviccesebb azért csak az volt, amikor megtaláltam anyukám ceruzás javításait a nyomdahibák fölött.

>!
Zsuzsanna_Székely
Szentmihályi Szabó Péter: 101 mini sci-fi

Ilyen unalmasat rég nem olvastam… Remélhetőleg a kiaadás időpontjában izgalmasabbnak tűnt…


Népszerű idézetek

>!
imma A+P

A nemrég kiváltott újságíró igazolványomban van egy nagyon szép rovat. A következő:

MUNKAHELYE: GALAKTIKA

vagyis, hogy a Galaktika sci-fi folyóirat munkatársa vagyok. Ha tiszteletlen lennék, akkor azt mondanám, a Jóistennek lenne ez bejegyezve az igazolványába, ha lenne szüksége efféle dokumentumra. Én azonban minden emberről azt gondolom, hogy valójában ez az igazi munkahelye: a Galaktika. Nem a folyóirat, hanem ez a kis Tejútrendszer, a maga százmilliárd csillagával.

7. oldal

>!
csartak MP

Tudáspirula

Amikor Zachary F. Loeb kifejlesztette a tudáspirulát, a tanítók, tanárok, professzorok egyik napról a másikra munkanélkülivé váltak. A kémiai információbevitel eredményei megrengették a világot. A világ legnagyobb könyvtárainak anyagát is el lehetett juttatni akár egy írástudatlan agyába is. Az egész életét a tanulásnak szánt diplomás kétségbeesve tapasztalhatta, hogy munkája néhány pirula segítségével a leglustább, legostobább emberhez is eljuttatható néhány óra alatt. Az emberiség egyszerűen zseniális lett: minden egyes tagja rendelkezett az emberi nem felhalmozott tudásával, mindenki beszélt minden létező nyelven, immár létrejött az egyenlőség, amelyről korábban csak álmodoztak. A paraszt tehénfejés közben a valószínűségszámítás megoldatlan problémáin tűnődött, a liftkezelő az összehasonlító nyelvészet időszerű kérdésein köszörülte elméjét. Mindenki mindent tudott, amit tudni lehetett. És a világ rettentően unalmas hellyé változott. És amikor Zachary F. Loeb kikísérletezte a tudáspirula ellenszerét, valósággal megrohamozták a gyógyszertárakat. Még a könyvtárosok és professzorok is sorban álltak érte. Mert micsoda örömet jelent, ha nem találunk meg egy könyvet, s micsoda boldogság, ha azt taníthatjuk, amit magunk sem tudtunk! Zachary F. Loeb a tudáspirula ellenszeréért kapta meg végül a kémiai Nobel-díjat. Persze az egész Nobel-díj bizottság beszedte már az ellenszert, így az indoklás elmaradt. De az ártatlan, tudatlan mosolyok önmagukért beszéltek.

2 hozzászólás
>!
csartak MP

A feledés gyógyszere

Az emlékezeterősítő gyógyszereket már elég régen ismerte az orvostudomány, de amikor a Cavinton helyett megjelent az Oblivon, egyszeriben kiderült, az emberek többsége nem félti a memóriáját, inkább felejteni akar. Az Oblivon néhány hónapig mindenütt kapható volt a Világállamban, aztán egy bizottság kábítószernek nyilvánította, és kivonta a forgalomból. Ezzel természetesen csak azt érték el, hogy az Oblivonnak a feketepiacon százszorosára nőtt az ára, s a föld alatti laboratóriumokban kifejlesztették a szelektív Oblivont is. Volt Oblivon politikusoknak, közgazdászoknak, íróknak, zenészeknek, megcsalt férjeknek és reménytelen szerelmeseknek, elítélteknek és rendőröknek. Legnagyobb sikert a katonáknak kieszelt Oblivon aratott: a leendő katonák elfelejtettek bevonulni, a tényleges katonák elfelejtettek engedelmeskedni. Teljes volt a káosz. Az öngyilkosjelöltek elfelejtettek enni-inni, a válófélben lévők elfelejtettek elválni, a házasok szerelmeskedni. A tragédia akkor következett be, amikor az Oblivon feltalálója bevett egy kombinált készítményt, és elfelejtette, mi is volt találmánya lényege. Igaz, lediktálta találmánya lényegét, de titkárnője elfelejtette rögzíteni. Nem is volt ez igazi tragédia, mert mindenki elfelejtette, mi a tragédia. Amíg volt Oblivon, mindenki boldog volt. A következő nemzedékeknek azonban mindent előlről kellett kezdeni. Újra fel kellett találniuk a tüzet, a kereket, a belsőégésű motort és az atombombát. És persze az Oblivont. Ez eltartott egy jó darabig. Aztán persze az Oblivon néhány hónapig kapható volt a Világállamban, aztán egy bizottság kábítószernek nyilvánította, és kivonta a forgalomból.

10 hozzászólás
>!
toroB

Kémtelevízió

A Nikai cég reklámáron dobta piacra 2011-ben az új háromdimenziós tévéjét, alig harminc rublárért. A Nikai tri-di olyan olcsó volt, hogy az irigységtől sárga versenytársak eldobható tévének csúfolták, és a dömpingár miatt különböző pereket indítottak a Nikai ellen. De egyetlen pert sem veszített a Nikai, sőt büszkén vállalta az eldobhatóságot, mert a Nikai tri-dit nem lehetett szétszedni, s így javítani sem, viszont ha két éven belül elromlott, a vevő ingyen kapott egy újat. Harminc rublárért a bolondnak is megérte ez a vásár. Három éven belül a Nikai letarolta a piacot, csak a nagyon gazdagok és a nagyon szegények ragaszkodtak a hagyományos készülékekhez.

A Nikai cég pedig folyvást gyarapodott, és kiterjesztette birodalmát a hírközlésre és a magas politikára is. A legtöbb hírügynökség és újság Nikai-érdekeltség lett tíz éven belül, és mindenki csak sejteni vélte, hogy a Világállam helyi kormányai csak addig nem buknak meg, amíg szabad utat engednek a Nikai cégnek.

Akik pedig valamilyen módon megpróbáltak fellépni a cég ellen, kellemetlen helyzetbe kerültek előbb-utóbb. Olyan csinos botrányba keveredtek, magánéletük olyan kínos epizódjai láttak napvilágot, hogy szűkölve kértek bocsánatot a cégtől, és vonultak vissza, minél messzebb az emberek tekintetétől.

Ám egy túl kíváncsi tévészerelő mégis szétszedte az eldobható Nikai tri-dit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a képernyő mögött egy parányi videokamera van elhelyezve, mely pontosan közvetíti a képernyő előtt ülők minden szavát és mozdulatát. Egy független tridi állomás világgá röpítette a hírt, és a Nikai konszern hiába tagadott és zsarolt körömszakadtáig, minden kiderült. A Nikai cég olcsó készülékei univerzális, bármikor bekapcsolható családi kémekként működtek, s milliárdokat érő információkat nyújtottak…

2 hozzászólás
>!
csartak MP

A paraszt tehénfejés közben a valószínűségszámítás megoldatlan problémáin tűnődött, a liftkezelő az összehasonlító nyelvészet időszerű kérdésein köszörülte elméjét.

>!
imma A+P

Társkeresés
Kétfejű kronoszi hímnős, alig kétezer éves, három és fél méter magas, enyhén molett, jó állással és palotával a Marson, valamint saját űrcirkálóval, keresi korban hozzáillő magyar lányok ismeretségét a szabadidő eltöltésére. „Vidám társaság, jöhettek százan” jeligére a kronoszi kiadóba.

54. oldal, Apróhirdetések

5 hozzászólás
>!
imma A+P

Elveszett
Elveszett pedigrés uránuszi egyszarvúm a 32-es szektorban. Megtalálónak magas jutalom az Alpha Centauri kiadóban.

55. oldal, Apróhirdetések

>!
B_Petra

A túlvilág egyáltalán nem unalmas hely, majd önök is meglátják.

>!
Jeffi P

Fontos lépésnek bizonyult, amikor a Világállam utódlétrehozási engedélyt csak bizonyítottan normális szülők számára adott ki (…)

71. oldal, Normalitás (Ifjúsági, 1988)

>!
Jeffi P

    Ez az isten természettudományos ambíciói ellenére javíthatatlan bölcsész volt, kerülték is az istennők, de régi barátai is egyre ritkábban értekeztek vele telepatikusan. Ekkor a mi istenünk már nagy I-vel kezdte írni a nevét, és elkezdte diktálni a Bibliát az egyik legharciasabb kis népnek, mellyel kezdettől fogva rokonszenvezett.
    A többi isten úgy tekintett rá, mint aki gyermek maradt. „Saját játékaival éli ki ambícióit”- mondogatták a, s belevetették magukat az életbe és a háborúba. És úgy alakult, hogy hatalmas antianyagfelhők viharába kerültek, és a mi istenünk egyedül maradt.
    És hirtelen nagyon kezdett vágyni arra, hogy szeressék. És kiszemelt egy derék szüzet, aki majd világra hozza az ő fiát.

35-36. oldal, A mi istenünk (Ifjúsági, 1988)


Hasonló könyvek címkék alapján

Németh Attila (szerk.): Galaktika Light
Szemán Zoltán: Egypercesek
Bolgár György: Lökhajtásos Katica
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 13.
Hompoth Erika: Székely Zabhegyező
Münz András: Mosolycsomag
Muszka Sándor: Sanyi bá
Adrian Plass: Káposztát a Királynak!
Örkény István: Egyperces novellák
Örkény István: Válogatott egyperces novellák