Fájdalmak ​és titkok játéka 0 csillagozás

Szentkuthy Miklós: Fájdalmak és titkok játéka

A könyv Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit rejti. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes (naplóinak összterjedelme több, mint százezer oldalra tehető) betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: „nem a megörökítés, az emlék rögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamire való napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról”. E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember „különböző lelkiállapotairól” szerzünk színes benyomást.

>!
Magvető, Budapest, 2001
152 oldal · ISBN: 9631422208

Kívánságlistára tette 3


Népszerű idézetek

sophie P>!

Fantázia? fantáziából írni? Értelmetlenség, elavultság. Csak a valóság! Amit láttam, amit tapintottam, szagoltam, hallottam. Le kell győzni azt a gyávaságot, mely azt súgja, hogy „nem szabad az élményeket naplószerűen leírni”. Minden azon múlik, hogyan írom le. Mit láttam, mit hallottam, mi mindent vettem észre? Ha sokat láttam, ezer árnyalatot, ha sok okos és mély, játékos és szikrázó gondolatot ébresztett bennem, ha képekkel és logikával tudom kifejezni, világosan és erjedő-erjesztő gazdagságban, stílussal, eleganciával, hittel és nemtörődömséggel: mit számít az, hogy a valóságot, a napló-anyagot mondtam el? Már rég nem napló az, hanem mű, mű, opus, igazság, szépség, tanulság, evokáció, vallás, emberiesség. És kell-e más?

151. oldal - utolsó bejegyzés

1 hozzászólás
sophie P>!

Ölelés 1: Dolly alakja öntvényből – belül üres – én folyékony állapotban beleömlök ebbe a forma-tokba és kitöltöm: belső ölelés – igazi!

67. oldal, 1930. november 3.

sophie P>!

Nem ismerem az embereket, mi az hogy emberiség: én vagyok az autizmus sárkánya, aki szörnyű pikkelyes testét alázattal és bárányként feláldozza a Szépség lábainál.

34. oldal

_selene_ IP>!

Rokka a gondolat, fonala a szó
Édes, mérgező és suhogó…
Fonjuk a szálat, fonjuk lihegve
S pörg a rokkánk, folyvást peregve…
Ruha lesz belőle, szép és illatos,
Kedves, színpompás, divatos…
Viselik a ruhát: önalkotta művünk.
S mi már újat, pompásabbat szövünk…
Aztán?… a szövő csöndbe elborong…
A műve?… elnyűtt, ócska rongy…
Megáll a rokka… a gondolat,
Nem sző több színes fonalat…

11. oldal

_selene_ IP>!

Ó, Világ Kedves Dolgai, jöjjetek: at home. Meg vagytok híva egytől egyig. Jól megleszünk, de esküszöm, kicsit passzívak vagytok még, viszont szörnyen kedvesek és örömmel ragadok meg minden alkalmat, hogy beszéljek veletek.

24. oldal

_selene_ IP>!

De annyira abszolút gyermeknek érzem magam: az életszerű élet mindig gyermekes, ösztönös, állati, a fájdalmak, örömek, titkok, kíváncsiságok játéka. Mi van ebben felnőttes? Csak a halál igazán „felnőtt”.

151. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Polcz Alaine: Ideje az öregségnek
Munkácsy Mihály: Emlékeim
Fekete István: Tíz szál gyertya
Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat
Urunk Színeváltozásáról nevezett Kinga nővér: Nem hátráltam meg
Jávor Pál: Egy színész elmondja
Ottlik Géza: Próza
Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma
Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában