Sok ezer évvel ezelőtt – amikor még hazánk területén is mamutok éltek, és barlangi medve vívta rettentő harcát a kardfogú tigrissel – kicsiny emberhorda vándorolt végig a Tisza menti mocsárvilágon a Kárpátok vidékétől a Mátra aljáig. Közülük kerülnek ki regényünk magányos, vad hősei, akik az emberi fejlődés alsó fokán, kezdetleges kőfegyverekkel és szerszámokkal próbálnak úrrá lenni a természeten. Örökös életveszedelemben, lélegzetelállító kalandok közepette élnek, és csak tettrekészségük és ötletességük menti meg őket a pusztulástól. Róluk szól, hajdani őseinkről Szentiványi Jenőnek ez a mindvégig izgalmas és érdekfeszítő regénye.
A kőbaltás ember 138 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1937
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar Ifjúsági Remekírók Unikornis · Delfin könyvek Móra · Ifjúsági kiskönyvtár · Sulikönyvtár
Enciklopédia 1
Kedvencelte 17
Most olvassa 2
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 8

Kiemelt értékelések


Valamikor olvastam gyermekkoromban Szentiványi Jenő pergővé szerkesztett, sűrített cselekményű ifjúsági regényét, mert rémlett a tűz előli menekülés. De aztán felnőttkorban ért a reveláció erejével A Föld gyermekei sorozat, amelyben részletesen bemutatták az ősemberek feltételezett világát. Most újra kezembe került egy nem is oly régi kiadás a Harrix-kihívás ügyében. Szentiványi is – Auel-hez hasonlóan – az 1930-as években megjelent regényében az ősember útját tárja fel olvasói előtt – az Ural-hegység lábától a mai Magyarország Felső-Tisza vidékéig. A Szeleta-barlang 1900-as évek elején felfedezett régészeti leletei ihlették a szerzőt könyve megírásában, amelyben a vadász Ge-Og és törzse elképzelt kőkorszakbeli világát eleveníti fel. Az utolsó jégkorszak vége felé a szabad természetben élő ősember csodálatos ösztöne, tudata, felfedező készsége, leleményes tehetsége mozgatja a meseformát öltő valószerű történetet, azt, ahogy az ember egymás után fedezte fel, alkotta meg újabb és újabb, az előzőeknél jobb szerszámait, kő-, csont-, majd vaseszközeit. Mindezt a már íjat is feltaláló Ge-Og, a „Messzire ölő” vadász és népe történetében, hordájának más embercsoportokkal, a Lapos-homlokúakkal és a Fekete Hordával vívott élethalálharcából bontja ki az író, izgalmasan, élményszerűen, könnyen érthetően és valósághűen. Bár tény, hogy egyetlen emberöltő alatt ily robbanásszerű tudati és technikai fejlődés nem következhetett be, hisz a gondolkodásmód, erkölcs és kultúra változása sok ezer évet követelt magának, mégis hiteles történetét kapjuk, miként indult el az emberiség fejlődése. Meg kell állapítanom, hogy Auel végül szinte vég nélkül elnyúló, s szexuális részletekben is öncélúan bővelkedő regényfolyamának korhatár nélkül olvasható méltó alternatívája Szentiványi Jenő immár több, mint 80 éves alkotása.


Ez a regény időutazás a javából. Felnőtt fejjel is izgalmas, sodró lendületű, érdekes. Az ősember kalandokkal, veszélyekkel teli életét idézi meg.Elénk vetíti nemcsak az embert, de a mammutok, kardfogú tigrisek, barlangi medvék által veszélyessé váló korabeli világot is.
Együtt élhetjük át elődeinkkel a félelmeiket, a felfedezés örömét, s a fejlődés adta biztonságot.
Nem véletlen, hogy a könyv ennyi kiadást megért. Érdekes, színes olvasmány minden időben, minden korosztály számára az emberiség hajnaláról. Lebilincselően, olvasmányosan festi le egy letűnt világ minden izgalmát, nehézségét, az új, addig nem ismert természeti jelenségek felfedezésének örömét.
Nincs olyan gyermek, sem pedig gyermekies lelkületű felnőtt, akinek ne jelentene örömet még a sokszori újraolvasás is. Idősebb fejjel, első olvasásra nagy élmény volt. Jó szívvel ajánlom .


Hoppá! Egy igazán nagy meglepetés 1937-ből! Tartottam tőle, mert számomra az ilyen korú könyveknek már van egy dohos, avíttos hangulata. Ennek nem! Igaz, hogy ifjúsági regény, és nincsenek benne kifinomult jellemrajzok, de kérem, hol volt az ősembernek kifinomult lelke? Itt bizony a csoportból lemaradót simán kupán verik, akit pedig vadász létére sarokba szorít egy farkasfalka, azt ott egye meg a fene. Vagy a farkas.
Kicsit gyors benne a felfedezések tempója, de ezt elfogadom, nem lett volna kedvem évszázadokat várni egy egy előrelépésre.
Nagyon kellemes csalódás, meglepetés volt leporolni ezt a gyerekkori gyöngyszemet!


Ez egy nagyon jó és meglepően szépen megírt* ifjúsági regény. Nem viszi túlzásba a vérengzést, de azért bemutatja, mennyire kegyetlenül bánt a környezet és a többi horda az emberekkel. Persze a horda fejlődése nem túl reális ütemű, de annyi baj legyen, ez kellett a regény feszes üteméhez, az izgalom megtartásához. Sajnálom, hogy kisiskolás koromban kimaradt, de most is jó volt kicsit gyerekként olvasni.
* v.ö.: http://moly.hu/idezetek/262643


Azt hiszem, én ezt olvastam gyerekként (most a szerző enyémmel megegyező monogramja miatt olvastam újra az 52 könyves kihívásra), és hát erősen felső korhatáros, mármint így felnőttként elég dilettánsnak éreztem az elbeszélőt. A cirkalmas, körülményeskedő megfogalmazások, gyakori képzavarok vagy helytelenül használt szófordulatok miatt elég sokat forgattam a szemem. (Aki alig vonszolja magát, az nem „alig lézeng”, és az ősember, aki számít arra, hogy a csuka be fogja rántani a vízbe, az nem „él a gyanúperrel”, és így tovább.) Az is tök anakronisztikus, hogy a mai földrajzi neveket használja. Szóval ifjúsági a szó kevéssé hízelgő értelmében, de sokkal inkább ajánlom helyette Jean M. Aueltől A barlangi medve népét.


Izgalmas volt, annak ellenére, hogy irreálisan sokat fejlődött a közösség egy generáció alatt. Tetszett. Köszönöm @Szürke_Medve hogy a figyelmembe ajánlottad.
Jól kiegészíti az alakuló kapcsolatomat az őstörténettel. Még kezdeti fázisban van a dolog. Régen voltak azok az alapszakos órák :D


Most, felnőttként olvastam, pedig régóta megvan a könyvtárunkban. Nyilván fiatalon más lett volna az élmény.


Szentiványi legnépszerűbb regénye valahogyan elkerült gyerekkoromban, pedig biztosan tetszett volna. Most is tetszett. Egy kőkori törzzsel tarthatunk vándorútján a nagy orosz sztyeppéktől a Kárpát-medencéig. Rengeteg megpróbáltatáson mennek keresztül: ellenséges emberevő törzsek, ellenséges emberevő állatok, ellenséges környezet, tűzkár, vízkár, stb. A könyv végig izgalmas, pörögnek az események – bevallottan kicsit túlságosan is gyorsan, mert amennyi mindent néhány év alatt feltaláltak, azt a valóságban talán évezredek alatt fedezték fel. Persze ez a kis csalás kellett, hogy ne váljon unalmassá a regény. Jelentéktelen, az élményt nem rontó hiba, de az író ezeket a szerencsétleneket néhány év alatt végigzavarta egészen az Uráltól a Vereckei hágón át a mai Miskolc környékére. Ősember legyen a talpán, aki mindezt végigcsinálja családostul, teljes menetfelszerelésben. Remélem nem az volt a szerző szándéka, hogy ezzel felállítsa a hármas honfoglalás elméletét: lám csak, már a kőkorban elfoglalták őseink gyönyörű hazánk földjét. Az útvonal mindenesetre ugyanaz…


Sokat hallottam már korábban is erről a magyar ifjúsági regényről, mely a Delfin-könyvek égisze alatt jelent meg. Kalandos, egy elmúlt világ, az emberiség hajnalába repít minket Szentiványi. Itt még nem vehetted le a bolt polcáról a gyorsfagyasztott Pangasiust, az okostelefon nem mondta meg merre lesekszik a kardfogú tigris, netán a Mozgó Hegy (Mamut) és a látványkonvektor nem ontotta magából a meleget, hanem bizony neked kellett szállásról és meleg máglyáról gondoskodni. De valahogy csak túlélték a hideget, felhőszakadásokat és járványokat, ha mindig újra és újra is kellett kezdeni. A fejlődés pedig ha lassú ütemben is, de nemzedékekről nemzedékekre hömpölygött. Ragadhatott el a Dörmögő vadászokat, sodorhatott a megáradt Tisza a halálba és kannibál törzsek garázdálkodhattak a Vereckei-hágónál, a Ge-og és Pong félék végül törzsüket biztonságba vezették és előkészítették az ösvényt a mai kornak.
Tanulságos, sokszor nem is annyira gyerekeknek szóló őskori történet a kőbaltás emberek küzdelméről.
Népszerű idézetek




Olvadt. Kezdetben alig egy-két vízgyöngy pergett le a fák hósüvegéről és rögtön meg is üvegesedett az árnyékban, de aztán a kikelet egyre jobban erőt vett a halott világon. A vékony patakfonalak csörgedezését már csak az éjszaka lehelete némította el, mígnem a feltámadó déli légáramlat megtörte a hideg éjszakákat is. A pataköböl jégpáncélja ropogva töredezett szilánkokra. A Szinva medre képtelen volt befogadni a növekvő vizet. Folyammá dagadva elöntötte a völgyeket. Egyszer csak kipattantak a rügyek.
153. oldal




– […] a főnök a jégre áll, és ha jön a Mozgó Hegy, szaladni kezd. A Nagyúr dühösen utána szalad, és beesik a vízbe.
Pong mérgesen tiltakozott:
– Nem szaladok! Én már szaladtam, és az nagyon rossz volt. Menjen más… Ho-Pi! Ő a leggyorsabb!
Ho-Pi felelet helyett futáspróbát tartott a jégen. Alighogy nekirugaszkodott, kiszaladt a lába alól a jég, nagyot puffant, és az oldalát tapogatva kecmergett vissza.
– Kétfelé megy a láb, és a kemény víz megüt – dörmögte mérgesen.
153-154. oldal




A nap látta Ge-Og és népe boldogságát, látta az elcsendesedett völgyben a halottakat, de sem ezen, sem azon nem ütközött meg, és zavartalanul hanyatlott a hegyek mögé.
Ő, az örökké bolyongó tudta a legjobban, hogy az ember élete szakadatlan harc, küzdelem, ahol a gyenge elbukik, és állva marad az erős.
206. oldal




Szarvasinú végighallgatta a beszélgetést, és cseppet sem haragudott meg, hogy elhúzták élete párja nótáját. Mivé is lenne a világ, ha asszonyok büntetlenül azt tehetnék, amit akarnak?
48. oldal




Ge-Ogot földöntúli hatalmasságként kezdték tisztelni, és elhalmozták
ajándékokkal. A legszebb prémekkel kipárnázott barlangba rakták át szállását, ahol egyes-egyedül lakhatott, étkezéseknél pedig részére hasították ki a legízesebb
falatokat. Még pillája rebbenését is lesték, hogy eltalálják az óhajtását.
Ge-Ogot kezdetben teljesen eltöltötte a megelégedés, de a hetek teltével, amikor a
fák, elhányva virágjaikat, gyümölcseiket kezdték érlelni, egyre nagyobb
nyugtalanság fogta el. Eszébe jutott az elhagyott horda, és egyre jobban vágyott hazafelé.
Kisfiára gondolt: kövér kezecskéjével bizonyára a levegőt öklözi már, és
követelőén kiabál, ha éhes.
Ilyenkor büszkeség töltötte el, és tervezgette, milyen
nagyszerű vadászt nevel a gyerekből. Gyors lábú lesz, acélos izmú és sasszemű. A
fiatalság között ő vezérkedik majd, és talán megszerzi a főnökséget is…




És a hurokra kerített Mozgó Hegy magára maradt haláltusájában. Teste elernyedt az iszonyatos erőlködéstől, idétlen feje lecsuklott, és az ormányából kibuggyanó vérpatak mind vörösebbre festette a jeget. Késő éjszaka újra megmoccant, ormányát nehézkesen a gyémántos fénnyel sugárzó csillagokra emelte, s utolsó erejét harsogásba öntve, elbúcsúzott a földi világtól
155. oldal




Ma-Rának nem kellett utasítás, tudta, mi a tennivalója. Gyors mozdulattal csapott le a vízben úszkáló csiborokra, és sűrű egymásutánban nyújtogatta fel Ge-Ognak a vízibogarakat. Ho-Pi összefogta a sebszéleket, Ge-Og pedig a bogarak fejét a vágás piros csíkjához nyomta. A csibor ösztönösen belevágta rágócsápját a kínálkozó prédába, Ka-Bor pedig kitekerte a nyakukat. A csiborok még pusztulásukkor sem engedték el a sebszéleket, csápjaik úgy összeharapták a hosszú vágást, mintha finom öltésekkel varrták volna be.
115. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok 97% ·
Összehasonlítás - Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben 95% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Az ágasvári csata 94% ·
Összehasonlítás - Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe 87% ·
Összehasonlítás - Dékány András: Kalózok, bálnák, tengerek 86% ·
Összehasonlítás - Gyertyán Ervin: Ítélet Hanoiban ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Abigél 95% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás