A ​kőbaltás ember 119 csillagozás

Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Sok ezer évvel ezelőtt – amikor még hazánk területén is mamutok éltek, és barlangi medve vívta rettentő harcát a kardfogú tigrissel – kicsiny emberhorda vándorolt végig a Tisza menti mocsárvilágon a Kárpátok vidékétől a Mátra aljáig. Közülük kerülnek ki regényünk magányos, vad hősei, akik az emberi fejlődés alsó fokán, kezdetleges kőfegyverekkel és szerszámokkal próbálnak úrrá lenni a természeten. Örökös életveszedelemben, lélegzetelállító kalandok közepette élnek, és csak tettrekészségük és ötletességük menti meg őket a pusztulástól. Róluk szól, hajdani őseinkről Szentiványi Jenőnek ez a mindvégig izgalmas és érdekfeszítő regénye.

Eredeti megjelenés éve: 1937

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar Ifjúsági Remekírók, Delfin könyvek, Ifjúsági kiskönyvtár

>!
Ciceró, Miskolc, 2008
214 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635396245
>!
Unikornis, Budapest, 2001
226 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634274277 · Illusztrálta: Fazekas Attila
>!
Ciceró / Papirusz Book, Budapest, 1997
184 oldal · puhatáblás

7 további kiadás


Kedvencelte 16

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Valamikor olvastam gyermekkoromban Szentiványi Jenő pergővé szerkesztett, sűrített cselekményű ifjúsági regényét, mert rémlett a tűz előli menekülés. De aztán felnőttkorban ért a reveláció erejével A Föld gyermekei sorozat, amelyben részletesen bemutatták az ősemberek feltételezett világát. Most újra kezembe került egy nem is oly régi kiadás a Harrix-kihívás ügyében. Szentiványi is – Auel-hez hasonlóan – az 1930-as években megjelent regényében az ősember útját tárja fel olvasói előtt – az Ural-hegység lábától a mai Magyarország Felső-Tisza vidékéig. A Szeleta-barlang 1900-as évek elején felfedezett régészeti leletei ihlették a szerzőt könyve megírásában, amelyben a vadász Ge-Og és törzse elképzelt kőkorszakbeli világát eleveníti fel. Az utolsó jégkorszak vége felé a szabad természetben élő ősember csodálatos ösztöne, tudata, felfedező készsége, leleményes tehetsége mozgatja a meseformát öltő valószerű történetet, azt, ahogy az ember egymás után fedezte fel, alkotta meg újabb és újabb, az előzőeknél jobb szerszámait, kő-, csont-, majd vaseszközeit. Mindezt a már íjat is feltaláló Ge-Og, a „Messzire ölő” vadász és népe történetében, hordájának más embercsoportokkal, a Lapos-homlokúakkal és a Fekete Hordával vívott élethalálharcából bontja ki az író, izgalmasan, élményszerűen, könnyen érthetően és valósághűen. Bár tény, hogy egyetlen emberöltő alatt ily robbanásszerű tudati és technikai fejlődés nem következhetett be, hisz a gondolkodásmód, erkölcs és kultúra változása sok ezer évet követelt magának, mégis hiteles történetét kapjuk, miként indult el az emberiség fejlődése. Meg kell állapítanom, hogy Auel végül szinte vég nélkül elnyúló, s szexuális részletekben is öncélúan bővelkedő regényfolyamának korhatár nélkül olvasható méltó alternatívája Szentiványi Jenő immár több, mint 80 éves alkotása.

13 hozzászólás
>!
Balázs_Erőss
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Hoppá! Egy igazán nagy meglepetés 1937-ből! Tartottam tőle, mert számomra az ilyen korú könyveknek már van egy dohos, avíttos hangulata. Ennek nem! Igaz, hogy ifjúsági regény, és nincsenek benne kifinomult jellemrajzok, de kérem, hol volt az ősembernek kifinomult lelke? Itt bizony a csoportból lemaradót simán kupán verik, akit pedig vadász létére sarokba szorít egy farkasfalka, azt ott egye meg a fene. Vagy a farkas.
Kicsit gyors benne a felfedezések tempója, de ezt elfogadom, nem lett volna kedvem évszázadokat várni egy egy előrelépésre.
Nagyon kellemes csalódás, meglepetés volt leporolni ezt a gyerekkori gyöngyszemet!

>!
Izolda P
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Ez egy nagyon jó és meglepően szépen megírt* ifjúsági regény. Nem viszi túlzásba a vérengzést, de azért bemutatja, mennyire kegyetlenül bánt a környezet és a többi horda az emberekkel. Persze a horda fejlődése nem túl reális ütemű, de annyi baj legyen, ez kellett a regény feszes üteméhez, az izgalom megtartásához. Sajnálom, hogy kisiskolás koromban kimaradt, de most is jó volt kicsit gyerekként olvasni.

* v.ö.: http://moly.hu/idezetek/262643

>!
Móra, Budapest, 1984
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631137139 · Illusztrálta: Benkő Sándor
10 hozzászólás
>!
Juci P
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Azt hiszem, én ezt olvastam gyerekként (most a szerző enyémmel megegyező monogramja miatt olvastam újra az 52 könyves kihívásra), és hát erősen felső korhatáros, mármint így felnőttként elég dilettánsnak éreztem az elbeszélőt. A cirkalmas, körülményeskedő megfogalmazások, gyakori képzavarok vagy helytelenül használt szófordulatok miatt elég sokat forgattam a szemem. (Aki alig vonszolja magát, az nem „alig lézeng”, és az ősember, aki számít arra, hogy a csuka be fogja rántani a vízbe, az nem „él a gyanúperrel”, és így tovább.) Az is tök anakronisztikus, hogy a mai földrajzi neveket használja. Szóval ifjúsági a szó kevéssé hízelgő értelmében, de sokkal inkább ajánlom helyette Jean M. Aueltől A barlangi medve népét.

3 hozzászólás
>!
Emmi_Lotta IMP
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Most, felnőttként olvastam, pedig régóta megvan a könyvtárunkban. Nyilván fiatalon más lett volna az élmény.

>!
Móra, Budapest, 1967
188 oldal · Illusztrálta: Benkő Sándor
10 hozzászólás
>!
Arturo MP
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Szentiványi legnépszerűbb regénye valahogyan elkerült gyerekkoromban, pedig biztosan tetszett volna. Most is tetszett. Egy kőkori törzzsel tarthatunk vándorútján a nagy orosz sztyeppéktől a Kárpát-medencéig. Rengeteg megpróbáltatáson mennek keresztül: ellenséges emberevő törzsek, ellenséges emberevő állatok, ellenséges környezet, tűzkár, vízkár, stb. A könyv végig izgalmas, pörögnek az események – bevallottan kicsit túlságosan is gyorsan, mert amennyi mindent néhány év alatt feltaláltak, azt a valóságban talán évezredek alatt fedezték fel. Persze ez a kis csalás kellett, hogy ne váljon unalmassá a regény. Jelentéktelen, az élményt nem rontó hiba, de az író ezeket a szerencsétleneket néhány év alatt végigzavarta egészen az Uráltól a Vereckei hágón át a mai Miskolc környékére. Ősember legyen a talpán, aki mindezt végigcsinálja családostul, teljes menetfelszerelésben. Remélem nem az volt a szerző szándéka, hogy ezzel felállítsa a hármas honfoglalás elméletét: lám csak, már a kőkorban elfoglalták őseink gyönyörű hazánk földjét. Az útvonal mindenesetre ugyanaz…

>!
Móra, Budapest, 1984
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631137139 · Illusztrálta: Benkő Sándor
>!
darkfenriz 
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Sokat hallottam már korábban is erről a magyar ifjúsági regényről, mely a Delfin-könyvek égisze alatt jelent meg. Kalandos, egy elmúlt világ, az emberiség hajnalába repít minket Szentiványi. Itt még nem vehetted le a bolt polcáról a gyorsfagyasztott Pangasiust, az okostelefon nem mondta meg merre lesekszik a kardfogú tigris, netán a Mozgó Hegy (Mamut) és a látványkonvektor nem ontotta magából a meleget, hanem bizony neked kellett szállásról és meleg máglyáról gondoskodni. De valahogy csak túlélték a hideget, felhőszakadásokat és járványokat, ha mindig újra és újra is kellett kezdeni. A fejlődés pedig ha lassú ütemben is, de nemzedékekről nemzedékekre hömpölygött. Ragadhatott el a Dörmögő vadászokat, sodorhatott a megáradt Tisza a halálba és kannibál törzsek garázdálkodhattak a Vereckei-hágónál, a Ge-og és Pong félék végül törzsüket biztonságba vezették és előkészítették az ösvényt a mai kornak.
Tanulságos, sokszor nem is annyira gyerekeknek szóló őskori történet a kőbaltás emberek küzdelméről.

>!
furacs
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Általános iskolában olvastam, talán emiatt akartam régész lenni, mindegy, végül történész lettem (illetve folyamatban van), szóval a hatását érzékelem mai napig :)
Felnőtt fejjel újraolvasva is tetszett, bár inkább ifjúsági regény.

>!
Szivecskedo P
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Ó, a maga nemében remek kis könyv! Izgalmas, kalandos, vicces. Szerettem, ha nem is emlékszem már nagyon rá. Remélem, jó könyvről írom ezt a néhány sort, mert kérdések merültek fel bennem ezzel kapcsolatban.. http://moly.hu/karcok/119820
És vicces, ahogy a gyermekéről mintázta néhol az ősemberek fejlődését :))

>!
pwz ISP
Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

Megkívántam:)!
Újraolvastam és ez a moly.hu miatt van ;)!
Még mindig tetszik, még mindig leköt és még mindig 5 csillag!
Ja, és diafilmen is megvan! :D


Népszerű idézetek

>!
Izolda P

Olvadt. Kezdetben alig egy-két vízgyöngy pergett le a fák hósüvegéről és rögtön meg is üvegesedett az árnyékban, de aztán a kikelet egyre jobban erőt vett a halott világon. A vékony patakfonalak csörgedezését már csak az éjszaka lehelete némította el, mígnem a feltámadó déli légáramlat megtörte a hideg éjszakákat is. A pataköböl jégpáncélja ropogva töredezett szilánkokra. A Szinva medre képtelen volt befogadni a növekvő vizet. Folyammá dagadva elöntötte a völgyeket. Egyszer csak kipattantak a rügyek.

153. oldal

>!
nagya

– (…) a főnök a jégre áll, és ha jön a Mozgó Hegy, szaladni kezd. A Nagyúr dühösen utána szalad, és beesik a vízbe.
Pong mérgesen tiltakozott:
– Nem szaladok! Én már szaladtam, és az nagyon rossz volt. Menjen más… Ho-Pi! Ő a leggyorsabb!
Ho-Pi felelet helyett futáspróbát tartott a jégen. Alighogy nekirugaszkodott, kiszaladt a lába alól a jég, nagyot puffant, és az oldalát tapogatva kecmergett vissza.
– Kétfelé megy a láb, és a kemény víz megüt – dörmögte mérgesen.

153-154. oldal

>!
Beja

Valahol a végtelen orosz pusztán egy földteknőben megülepedett a szélkergette fűszál, réteg rétegre rakódott, eső csapkodta, verte, szintjét a tűző nap zörgővé perzselte, és belül mindjobban fülledt a nyirok.

(első mondat)

>!
Arpad_Horvath

A nap látta Ge-Og és népe boldogságát, látta az elcsendesedett völgyben a halottakat, de sem ezen, sem azon nem ütközött meg, és zavartalanul hanyatlott a hegyek mögé.
Ő, az örökké bolyongó tudta a legjobban, hogy az ember élete szakadatlan harc, küzdelem, ahol a gyenge elbukik, és állva marad az erős.

206. oldal

>!
nagya

És a hurokra kerített Mozgó Hegy magára maradt haláltusájában. Teste elernyedt az iszonyatos erőlködéstől, idétlen feje lecsuklott, és az ormányából kibuggyanó vérpatak mind vörösebbre festette a jeget. Késő éjszaka újra megmoccant, ormányát nehézkesen a gyémántos fénnyel sugárzó csillagokra emelte, s utolsó erejét harsogásba öntve, elbúcsúzott a földi világtól

155. oldal

>!
Arpad_Horvath

Szarvasinú végighallgatta a beszélgetést, és cseppet sem haragudott meg, hogy elhúzták élete párja nótáját. Mivé is lenne a világ, ha asszonyok büntetlenül azt tehetnék, amit akarnak?

48. oldal

>!
Arpad_Horvath

– Emberek! – mormolta Ge-Og, és hangja keményen, elszántan zengett. Mert ha csakugyan emberi kéz gyújtotta tűz füstje szállott ott, akkor ez harcot jelentett, irgalmatlan, kegyetlen harcot. A kőkor emberének szótárában ismeretlen fogalom volt a békés szomszédság.

79. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya
Fekete István: Tüskevár
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Dékány András: Kalózok, bálnák, tengerek
Szabó Magda: Abigél
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Rónaszegi Miklós: Hínáros tenger
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
E. Charles Vivian: Robin Hood