A ​kőbaltás ember 86% 138 csillagozás

Valamikor olvastam gyermekkoromban Szentiványi Jenő pergővé szerkesztett, sűrített cselekményű ifjúsági regényét, mert rémlett a tűz előli menekülés. De aztán felnőttkorban ért a reveláció erejével A Föld gyermekei sorozat, amelyben részletesen bemutatták az ősemberek feltételezett világát. Most újra kezembe került egy nem is oly régi kiadás a Harrix-kihívás ügyében. Szentiványi is – Auel-hez hasonlóan – az 1930-as években megjelent regényében az ősember útját tárja fel olvasói előtt – az Ural-hegység lábától a mai Magyarország Felső-Tisza vidékéig. A Szeleta-barlang 1900-as évek elején felfedezett régészeti leletei ihlették a szerzőt könyve megírásában, amelyben a vadász Ge-Og és törzse elképzelt kőkorszakbeli világát eleveníti fel. Az utolsó jégkorszak vége felé a szabad természetben élő ősember csodálatos ösztöne, tudata, felfedező készsége, leleményes tehetsége mozgatja a meseformát öltő valószerű történetet, azt, ahogy az ember egymás után fedezte fel, alkotta meg újabb és újabb, az előzőeknél jobb szerszámait, kő-, csont-, majd vaseszközeit. Mindezt a már íjat is feltaláló Ge-Og, a „Messzire ölő” vadász és népe történetében, hordájának más embercsoportokkal, a Lapos-homlokúakkal és a Fekete Hordával vívott élethalálharcából bontja ki az író, izgalmasan, élményszerűen, könnyen érthetően és valósághűen. Bár tény, hogy egyetlen emberöltő alatt ily robbanásszerű tudati és technikai fejlődés nem következhetett be, hisz a gondolkodásmód, erkölcs és kultúra változása sok ezer évet követelt magának, mégis hiteles történetét kapjuk, miként indult el az emberiség fejlődése. Meg kell állapítanom, hogy Auel végül szinte vég nélkül elnyúló, s szexuális részletekben is öncélúan bővelkedő regényfolyamának korhatár nélkül olvasható méltó alternatívája Szentiványi Jenő immár több, mint 80 éves alkotása.

Ez a regény időutazás a javából. Felnőtt fejjel is izgalmas, sodró lendületű, érdekes. Az ősember kalandokkal, veszélyekkel teli életét idézi meg.Elénk vetíti nemcsak az embert, de a mammutok, kardfogú tigrisek, barlangi medvék által veszélyessé váló korabeli világot is.
Együtt élhetjük át elődeinkkel a félelmeiket, a felfedezés örömét, s a fejlődés adta biztonságot.
Nem véletlen, hogy a könyv ennyi kiadást megért. Érdekes, színes olvasmány minden időben, minden korosztály számára az emberiség hajnaláról. Lebilincselően, olvasmányosan festi le egy letűnt világ minden izgalmát, nehézségét, az új, addig nem ismert természeti jelenségek felfedezésének örömét.
Nincs olyan gyermek, sem pedig gyermekies lelkületű felnőtt, akinek ne jelentene örömet még a sokszori újraolvasás is. Idősebb fejjel, első olvasásra nagy élmény volt. Jó szívvel ajánlom .

Hoppá! Egy igazán nagy meglepetés 1937-ből! Tartottam tőle, mert számomra az ilyen korú könyveknek már van egy dohos, avíttos hangulata. Ennek nem! Igaz, hogy ifjúsági regény, és nincsenek benne kifinomult jellemrajzok, de kérem, hol volt az ősembernek kifinomult lelke? Itt bizony a csoportból lemaradót simán kupán verik, akit pedig vadász létére sarokba szorít egy farkasfalka, azt ott egye meg a fene. Vagy a farkas.
Kicsit gyors benne a felfedezések tempója, de ezt elfogadom, nem lett volna kedvem évszázadokat várni egy egy előrelépésre.
Nagyon kellemes csalódás, meglepetés volt leporolni ezt a gyerekkori gyöngyszemet!

Ez egy nagyon jó és meglepően szépen megírt* ifjúsági regény. Nem viszi túlzásba a vérengzést, de azért bemutatja, mennyire kegyetlenül bánt a környezet és a többi horda az emberekkel. Persze a horda fejlődése nem túl reális ütemű, de annyi baj legyen, ez kellett a regény feszes üteméhez, az izgalom megtartásához. Sajnálom, hogy kisiskolás koromban kimaradt, de most is jó volt kicsit gyerekként olvasni.

* v.ö.: http://moly.hu/idezetek/262643

Azt hiszem, én ezt olvastam gyerekként (most a szerző enyémmel megegyező monogramja miatt olvastam újra az 52 könyves kihívásra), és hát erősen felső korhatáros, mármint így felnőttként elég dilettánsnak éreztem az elbeszélőt. A cirkalmas, körülményeskedő megfogalmazások, gyakori képzavarok vagy helytelenül használt szófordulatok miatt elég sokat forgattam a szemem. (Aki alig vonszolja magát, az nem „alig lézeng”, és az ősember, aki számít arra, hogy a csuka be fogja rántani a vízbe, az nem „él a gyanúperrel”, és így tovább.) Az is tök anakronisztikus, hogy a mai földrajzi neveket használja. Szóval ifjúsági a szó kevéssé hízelgő értelmében, de sokkal inkább ajánlom helyette Jean M. Aueltől A barlangi medve népét.

Izgalmas volt, annak ellenére, hogy irreálisan sokat fejlődött a közösség egy generáció alatt. Tetszett. Köszönöm @Szürke_Medve hogy a figyelmembe ajánlottad.

Jól kiegészíti az alakuló kapcsolatomat az őstörténettel. Még kezdeti fázisban van a dolog. Régen voltak azok az alapszakos órák :D

Minden alkalmat megragad a kalandra, ebben erős. Úgy gondolom, hogy a gondolkodás és a beszéd fejlődése közelebb kellett legyen annál, mint amit a könyv mutat. Az öregesen kioktató hang és a záró diadal zavart, ezeket betudtam kortünetnek. Ezekkel együtt is élvezetes, könnyű olvasás.

Most, felnőttként olvastam, pedig régóta megvan a könyvtárunkban. Nyilván fiatalon más lett volna az élmény.

Szentiványi legnépszerűbb regénye valahogyan elkerült gyerekkoromban, pedig biztosan tetszett volna. Most is tetszett. Egy kőkori törzzsel tarthatunk vándorútján a nagy orosz sztyeppéktől a Kárpát-medencéig. Rengeteg megpróbáltatáson mennek keresztül: ellenséges emberevő törzsek, ellenséges emberevő állatok, ellenséges környezet, tűzkár, vízkár, stb. A könyv végig izgalmas, pörögnek az események – bevallottan kicsit túlságosan is gyorsan, mert amennyi mindent néhány év alatt feltaláltak, azt a valóságban talán évezredek alatt fedezték fel. Persze ez a kis csalás kellett, hogy ne váljon unalmassá a regény. Jelentéktelen, az élményt nem rontó hiba, de az író ezeket a szerencsétleneket néhány év alatt végigzavarta egészen az Uráltól a Vereckei hágón át a mai Miskolc környékére. Ősember legyen a talpán, aki mindezt végigcsinálja családostul, teljes menetfelszerelésben. Remélem nem az volt a szerző szándéka, hogy ezzel felállítsa a hármas honfoglalás elméletét: lám csak, már a kőkorban elfoglalták őseink gyönyörű hazánk földjét. Az útvonal mindenesetre ugyanaz…

Sokat hallottam már korábban is erről a magyar ifjúsági regényről, mely a Delfin-könyvek égisze alatt jelent meg. Kalandos, egy elmúlt világ, az emberiség hajnalába repít minket Szentiványi. Itt még nem vehetted le a bolt polcáról a gyorsfagyasztott Pangasiust, az okostelefon nem mondta meg merre lesekszik a kardfogú tigris, netán a Mozgó Hegy (Mamut) és a látványkonvektor nem ontotta magából a meleget, hanem bizony neked kellett szállásról és meleg máglyáról gondoskodni. De valahogy csak túlélték a hideget, felhőszakadásokat és járványokat, ha mindig újra és újra is kellett kezdeni. A fejlődés pedig ha lassú ütemben is, de nemzedékekről nemzedékekre hömpölygött. Ragadhatott el a Dörmögő vadászokat, sodorhatott a megáradt Tisza a halálba és kannibál törzsek garázdálkodhattak a Vereckei-hágónál, a Ge-og és Pong félék végül törzsüket biztonságba vezették és előkészítették az ösvényt a mai kornak.
Tanulságos, sokszor nem is annyira gyerekeknek szóló őskori történet a kőbaltás emberek küzdelméről.