Folyóba ​hajló fa 0 csillagozás

Szentirmai Mária: Folyóba hajló fa

Néhány pontos szóval teremti sóhajnyi verseit. Egymásra vetül a természet és az ember fájdalma, jótékony bizonytalanság takarja, kié is a félelem, a test sebei a vízé, a fáké vagy az emberé? A versek alanya sokadszor indul álmai után a gyerekkor folyójához, ahol érti a fák nyelvét, éli az idő bugyrait, átérzi a lekaszabolt ágak gyötrelmét, látja a part igaz arcát, olvassa a kavicsokat, fadararabokat, ahol türelmet tanulhat, megidéződhet az apa emléke. Ott hozzá közelít az ég, felismerheti magát, átadhatja testét a sodrásnak, bőre újra lélegzik. Ott határa befelé szélesül, miként jó eséllyel az olvasóé is.

Villányi László

>!
Napkút, Budapest, 2018
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632638010

Enciklopédia 1


Népszerű idézetek

>!
LuPuS_007 P

Szeretem a tudomány mai álláspontját

lábbal tipró színtévesztésem,
ami nem örökölhettem volna apámtól,
s azzal hencegek,
hogy a sárgát zöldnek vélem,
a kéket meg szürkének, de pontosan látom
a hiány barna barázdáit,

az elszálló szavak helyének fehérét,
a gyökércsonkok sápadt sárgáját,

és nem bánom, hogy nem állnak össze
betűvé, számmá a színes pontok.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: színtévesztés

Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Romhányi József: Szamárfül
József Attila: József Attila összes versei
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
József Attila: Altató
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Zelk Zoltán: Mese a legokosabb nyúlról
József Attila: József Attila minden verse és versfordítása
Weöres Sándor: Bóbita