Pedig ​olyan szépen éltek 61 csillagozás

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Libri, Budapest, 2018
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333616
>!
Libri, Budapest, 2018
192 oldal · ISBN: 9789634335122

Kedvencelte 9

Most olvassa 13

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 136

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Pandalány P
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

A könyv minden lapjáról árad a kilátástalanság és a szomorúság.
Ki se kell nyitni a könyvet, már a borító sugallja, hogy mennyire egyedi darabot tart a kezében az olvasó. Lehet elemezgetni, boncolgatni a borítót, hogy vajon miért épp ló és miért nyúl. Ki mit lát bele. De azért persze csak nyissátok ki és ismerkedjetek meg Ti is Nyilánszki Marival! Alapvetően a könyv fikció, azonban ahogyan Éva elmondta a könyvbemutatóján, tulajdonképpen ez egy olyan történet, ami hazánkban létező társadalmi problémát vonultat fel. Mari története szembejön veled az utcán, bárhol a városban.
Számomra nagyon-nagyon rossz érzés volt azt olvasni, hogy ez a lány mennyire egyedül van, mennyire nem találja a helyét és csak sodródik az árral. Annyira szerettem volna, hogy jobbra forduljon minden körülötte, és ne vigye el a pénz gátlástalan világa rossz irányba. Az önbizalomhiány és a szeretetlenség a lehető legrosszabb párosítás és sajnos Marinak mindkettőből kijutott.
Borzalmas belegondolni, hogy hazánkban vajon mennyi Mari élhet, mennyien vannak, akik keresik a talajt a lábuk alatt és lehet, hogy soha nem találják meg. Nincs kibe kapaszkodni, nincs mire támaszkodni, egyedül vannak. Hiába a csili-vili kirakatélet és budai villa.
Bővebben:
http://pandalanyolvas.blogspot.com/2018/11/szentesi-eva…

>!
kvzs P
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Ez most odavágott. Sejtettem, hogy nem egy érzelgős, romantikus, könnyed regény lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire nyersen az arcunkba tolja. Hogy mit is? Egyrészt a mai magyar valóságot. Ami egy darabig, bizonyos nézőpontokból lehetne az átlag boldogságkereső lány/felső tízezer bemutatása is, de összességében mégis nagyon a mienk. Másrészt azt, hogy mennyire a szüleink vagyunk. Hogy hiába akarjuk jobban, vagy csak máshogy csinálni, ugyanazokat a köröket futjuk generációkon keresztül újra és újra. És megdöbbentő látni, hogy hiába indul el valaki a szüleitől teljesen eltérő úton, a megszokott mintái miatt végül ugyanott köt ki, mint ők.
Nem tökéletes a könyv. Van amikor elnagyolt, van amikor sablonos, de összességében nagyon hatásos. Ide nekem a Szentesi többi kötetét is!

>!
csucsorka
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Ha túl mélyre megyünk a pszichológusommal, szólok neki, hogy hagyjuk abba vagy legalább kicsit álljunk meg, mert nagyon fáj. (Kb. mint mások a fogorvosnál.)
Szentesinél csillagokat láttam, és nem tudtam szólni neki.

Nekem egyébként borzasztó nyers volt. Két “szemem kiguvad, fülem kettéáll-szexjelenet” helyett mondjuk dolgoztam volna ezen az ütős cselekményen és kétszer ilyen hosszúra írom meg. De nem vagyok Szentesi Éva és azt hiszem, mindig ez a különbség fog elválasztani a könyveitől. Kíváncsian várom a következőt is.

>!
klaratakacs +SP
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Anyukámnak van egy elmélete, miszerint a nem teljes szívvel akart gyerekekből boldogtalan felnőttek lesznek. Többször láttam már igazolódni ezt az elméletet, Szentesi Éva most megírta könyvben is.
Nyilánszki Mari sorsa az örökölt önsorsrontás története. Hétéves korától követhetjük végig a felnőtté válást, a mai Magyarországon, annak minden helyi sajátosságával együtt. Alkoholizmus, bántalmazás, megcsalások, pénzimádat, politika mocska, Szentesi nem engedi homokba dugni a fejünket. Talán ezért olyan élő az egész, még a néha durva naturalizmusával együtt. Lehetünk mi széplelkek, de a valóság akkor is olyan, ahogyan ő megírja.
Az alkoholista, bántalmazó, szétesett, mégis együtt élő családból jövő Mari tehetséges rajzos. Mégsem juthat semmire, mert nincs önbizalma, mert ő mindig csak a „Mari fiam”, aki csúnya, girnyó, menő ruhák nélkül. Belesodródik a vágyott életbe, családja lesz, gyereke-férje, bézs háza. Mégis kívülálló marad. Nem tud mit kezdeni azzal, hogy szeretik. Küzd, de veszít. Szerintem ez volt az a rész, amit leginkább át tudtam élni, megérteni. Majd jön a harmadik rész, a gazdagság, ahol a mosogató csak design-elem, ahogy minden táska, óra, cipő is az. Továbbra is érzelemmentes kapcsolatban él, folyton éhezik, (ismét a design miatt), de mégis ebben a színlelt világban, gyakorlott színlelőként megtalálja a helyét. Az utolsó pár oldal spoiler már érzelmi hullámvasút, aminek nincs végállomása.

>!
Zsuzsanna_Everling
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Most fejeztem be. Csak ülök itt. Valami émelygés félét érzek. Hogy most jól vagyok,vagy rosszul, nem tudom.
A történetet annyi aspektusból meg lehet közelíteni, hogy felsorolni se tudom.
Annyi mindenről szól ez a könyv. Majd lesz olyan értékelés is,ahol leírják, mi mindenről. Én inkább csak ideírok pár szót, amik eszembe jutnak:
őszinte, valóságos, nyers, gyomorforgató, szókimondó, letaglózó, húsbavágó…
Szentesitől nem is vártam kevesebbet, minthogy arcul vágjon,megrángasson, levágjon a földre, hogy aztán csak feküdjek döbbenten, hogy ez meg mi volt.
Nem tudom elképzelni,hogy valaki elolvassa ezt a könyvet, aztán csak visszategye a polcra, hogy jó, akkor jöhet a következő. Ezt ki kell heverni.
Megy a kedvencek közé.

>!
geszti
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nem nagyon találom a szavakat… ha stílszerű akarok lenni, akkor egyszerűen csak „akurvaéletbe”…
Az elején még nem tudtam, hogy Szentesi nyers stílusa meg tudja-e érinteni a lelkem, el tudok-e tőle vonatkoztatni, de aztán szép lassan odaért, ahová kell. Nagyon mai, nagyon magyar, nagyon bátor, nagyon megrázó, nagyon elgondolkodtató. Amint a végére értem újra és újra elolvastam az utolsó néhány oldalt, forgattam a fejemben a szavakat, vártam, hogy lecsillapodjanak a felkavart érzelmek.

>!
tizkicsikonyv P
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nyers, trágár, durva – és (sajnos) nagyon aktuális. Pont ezt vártam. Köszi, Szentesi!

>!
Badiga
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nagyon nagy Szentesi Éva rajongó vagyok, és egyszerre kaptam meg a három könyvét, én ezzel kezdtem…Nem ismerem a könyvbéli írói stílusát, de WMN, vagy bárhol ahol nyilatkozik mindig megnézem, elolvasom, ezért nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni…
Mivel Nyíregyházán élek és ez a könyv egy része itt játszódik így még kedvesebb volt a szívemnek…A történtből először nem értettem, hogy mit akar ki kerekíteni, és amikor végleg elment Mari Budapestre akkor tudtam, hogy a vidéki lány „nagyra” vágyna, de ezt sem írja le egyértelműen. Az eleje amíg kicsi volt nagyon idegesítő volt ilyen szülőkkel, utána az iskolai élet eltelt valahogy és jött Máté akivel olyan szépen élhetett volna, de ez a történet nem így akart véget érni. A nagyvilági életet pedig nagyon modern, groteszk módon írja le, és a vége olyan „na jó én választottam, egyem meg a sz..t élete” nekem nem tetszik mint lezárás. A könyv nyers, egyszerű néha olyan robotos mondatokkal van tele ami nekem tetszett. Összességében nem csalódtam, mert nem tudtam mire számíthatok. Van ilyen élettörténet is, és a végén komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ez megtörtént-e vagy tényleg ennyire igaz fikció lenne?!

>!
ilovemycoffee
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Egy nap sem kellett hozzá, hogy elolvassam Szentesi Éva új könyvét, ami most egy kisregény egy (sajnos) átlagos lány boldogságkereséséről és a magyar valóságról. Rövid, de nem túl rövid történet, mert szerintem ennyi pont elég volt hozzá, hogy mély benyomást tegyem rám és majd más olvasókra is.
Akik szerették Éva előző könyvei azoknak ez is nagyon tetszeni fog, sőt talán nekem eddig ez a kedvencem tőle.

A blogomon is írtam róla: https://konyvekeskave.blogspot.com/2018/10/szentesi-eva…

>!
kannarenina
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Nagyon kíváncsi voltam Szentesi Éva hogyan ír regényt, ugyanis a WMN-en megjelenő írásait olvasom, és hát hol tetszik, hol nem. Amit most kaptam az egy jóféle fogalmazás volt, melynek volt egy szépen felépített íve. Örülök az érzékenységnek, de annyi társadalmi problémát próbált belenyomkodni, hogy már túl sok volt. Az eleje és a vége egészen jó volt, de a szájbarágós politikai vonalat nem tudtam hovatenni. Kell erről írni, csak szerintem ez így elég gagyi volt (lásd a karcom). Szóval rossz éppen nem volt, de nekem kevés, és sokszor éreztem izzadságszagúnak a mondatokat.


Népszerű idézetek

>!
DreamCatcher

Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit.

188. Oldal

>!
Pandalány P

Azt se tudom, hogy bármit számít-e a szerelem.
Hogy bárki, aki arról beszél, egyedül a szerelem miatt érdemes élni, az nem szívott még eleget, vagy simán csak félrebeszél.

>!
Pandalány P

Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire.

>!
Pandalány P

Én egyébként előírnám az összes szülőnek, hogy szeresse a gyerekeit.

>!
Pandalány P

Szégyenkezve gondolok arra, hogy semmit az életben nem tanultam meg ennyire gyorsan, mint azt, hogyan kell szeretőnek lenni, hogyan kell kamuzni, hogyan kell aztán eljátszani otthon, hogy az égvilágon semmi nem történt fél órával ezelőtt.
Hogyan kell eljátszani, milyen szépen élünk.

>!
Pandalány P

Most csak ez a hajó van, meg a Balaton.
Most boldog vagyok.
Ez életem legboldogabb napja.

>!
Pandalány P

És amikor arra döbbensz rá, hogy szeretni se tudod, mert magadat is utálod, akkor aztán végképp elkeseredsz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
A. O. Esther: Megbocsátás
Leiner Laura: Valahol
Szabó Magda: Tündér Lala
M. G. Brown: Bimbózó Rózsaszirmok
Békés Pál: Csikágó
Raana Raas: Ellenállók