A ​legfontosabbat utoljára hagytam 67 csillagozás

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

2015. május 13-án megkaptam életem legfontosabb eredményét: negatív lett a PET CT eredményem, azaz a teszt szerint a daganat tökéletesen eltűnt a szervezetemből. Azért is volt nagy szó ez, mert az orvosok ennek leginkább nulla, de legfeljebb is maximum egy százalék esélyt jósoltak. Azóta eltelt szinte percre pontosan öt év, az állapotom fontos fordulóponthoz érkezett, s a legfrissebb eredmények még mindig negatívak. Ez a könyv részben ennek az ünneplése, részben pedig egyfajta tudás és élményanyag átadása. Ebben a kötetben benne van mindaz, amit megtanultam a lelkemről és a fizikai valómról a sokszor fájdalmas gyógyulás és testi-lelki rehabilitáció kőkemény évei alatt.
Szentesi Éva

>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · ISBN: 9789634337928

Kedvencelte 5

Most olvassa 18

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 80


Kiemelt értékelések

IrodalMacska P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

A könyv, amit felvennék a kötelező olvasmányok közé; a rákedukációs anyag, aminek 14-100 éves korig minden nőhöz el kellene jutnia; a nő, akinek a sorsát – nemtől függetlenül – mindenkinek ismernie kellene.

Éva őszintesége fantasztikus és minden tiszteletem az övé, amiért részletekbe menően leírta a méhnyakrák tüneteit, kezelését és utóhatásait – mindezt némi öniróniával fűszerezve. Óriási bátorságra vall elmondani a legintimebb titkokat, érzéseket; kezdve a szimptómáktól egészen a műtét utóhatásáig, nem beszélve a megcsonkított nőiségről, amit terápia nélkül talán nem is lehet feldolgozni. A stílusa letisztult és elképesztően higgadt, amiért megint csak csodálni tudom: hibáztathatná az egészségügyet, Istent, a sorsot, de nem, ő menetelt előre, minden energiáját a küzdelembe és a gyógyulásba vetett hitbe ölte. Voltak olyan részei a könyvnek, ahol a gombócok meg-megakadtak a torkomban és őrülten dühös voltam, hogy ez bárkivel megtörténhet. Haragszom a gyilkos kórra, amely olykor közel lopakodik és figyelmeztet, hogy mindannyiunk halandó és a baj óriásivá válhat, ha a testi-lelki egyensúlyért nem teszünk.

A könyv születésének az apropója egyébként rettenetesen szomorú – Éva ugyanazon az úton kíséri végig édesanyját, amelyen anno az anya fogta a szerző kezét. Lehet-e ennél kegyetlenebb az élet? Visszamenni a starthoz, amihez mindenkit szomorú emlékek fűznek. Tartani a lelket a másikban, abban, aki egyszer már hallotta, hogy mennyire csekély az esély a túlélésre. Küzdeni, bízni és akarni, akkor is, amikor a legnehezebb.

Ilyenkor mindig jön a figyelmeztető jelzés: mi jogon panaszkodunk és elégedetlenkedünk, amikor a mienk, ami a legfontosabb, ami mindennek az alapja: az egészség.

>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
2 hozzászólás
Pandalány P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Elmondhatatlanul vártam Szentesi Éva új könyvét, mert régóta követem, olvasom és figyelem tevékenységét. Nehéz megszólalni a könyv befejezése után, mert rendkívül őszinte és bátor, amit elénk tár ezen a rövidnek mondható, 175 oldalon keresztül. Kendőzetlenül meséli el betegsége részleteit, a fizikai és lelki oldalát egyaránt.
Évának gyakorlatilag újra fel kellett építeni önmagát és megtalálnia azt az utat, ami egy új egyensúly, a saját lelki békéje és önbizalma felé vezette. Ehhez leírhatatlanul sok lelki erő, a család és barátok támogatása, és a számára megfelelő kezelések voltak szükségesek. Az élete részévé vált a sport, mely nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is segíti a teljes gyógyulásban és beépült a mindennapjaiba. Ennek a kötetnek a megírása és a betegsége teljes körű felidézése vezetett el odáig, hogy ismét úgy érezte, megpróbálja a terápiát. Segít számára feldolgozni a saját betegségét, valamint édesanyja traumáját, akinél a tavalyi évben diagnosztizáltak rákot. Mintha a múlt megismétlődne, mintha minden újra megtörténne. Elképzelni se tudom és merem, milyen érzés lehet.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/08/blogturne-s…

kicsi_Coco P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Ez most sajnos csak egy erős közepes volt nekem.
Azt még az elején le kell írnom a félreértések elkerülése érdekében, hogy ezzel nem az írónő rákkal való harcát és gyógyulását vonom kétségbe, és az utána történt nehézségeit sem vitatom el tőle. off

Azt gondolom, hogy a méhnyakrákról beszélni kell, mert egy olyan dologról van szó, ami miatt Magyarországon még most is nagyon sok nő hal meg, pedig ha időben felismerik ezt a betegséget, maximális mértékben gyógyítható.

Szerencsések közé tartozom, mindig volt alkalmam elmenni szűrésre, amiket magánúton végeztettem. Valószínűleg ezért hallottam a HPV-ről, a betegségről, amit okoz, és az oltásról. off

Ezért nekem meglepő, hogy sok felnőtt nő nem tudja, mi ez a betegség, vagy hogy mit szűrnek pontosan.
Pont ezért voltam egyszerre dühös, csalódott és meglepett, amikor ebben a könyvben újra olvashattam Szentesi Éva kálváriájáról a rákkal.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nagyon sok nő annyira nincs tisztában a teste jelzéseivel, hogy egy évekig húzódó problémával nem megy szűrésre, vagy miután kiújul a rákja, csontkovácshoz megy.

Azt nem tudom, hogy az írónő járt-e előtte évente szűrésre, az tényleg botrány, hogy egy elismert nőgyógyász nem ismer fel egy ennyire előrehaladott rákot,de ahogy ő is írta, évekig volt problémája vele. Szóval akkor vagy nem járt szűrésekre, vagy ha igen, minden alkalommal elsiklottak felette. Bárhogy is van, elkeserítő a magyar egészségügyre nézve.

Na, de akkor magáról a könyvről: Én többet vártam, de keveset kaptam. Hogy pontosan mit vártam, azt nem tudom, mert a fülszöveg alapján nem egyértelmű, miről is szólna ez a könyv. Mesél az édesanyja rákjáról, de igazából nem részletezi a témát, mesél egy kicsit az ő harcáról, a költözéséről, aztán a gyógyulásáról, táplálkozásról, sportról. Nekem kapkodós.

Aztán meg van a könyvnek egy tájékoztató része a méhnyakrákról, én ezt egy kicsit feleslegesnek éreztem, nem tudok elmenni amellett, hogy egy amúgy sem terjedelmes, 176 oldalas könyvet ilyenekkel töltöttek ki.
Voltak jó gondolatai, olyanok, amik nekem is átfutnának a fejemben hasonló élmények hatására, például, hogy spoiler
Azzal is tudok azonosulni, hogy mennyien bántották, és hogy milyen érzés lehet mindennap a folyamatos bullyinggal szembesülni.

Mégsincs meg az az érzés, ami a Hamvaimbólnál még megvolt, szerintem amit lehetett, azt már elmondta korábban, a korábbi könyvében, cikkeiben.

Sztike74>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Nehéz téma, őszinte írás. A könyvet olvasva többször eszembe jutott, hogy nem erre számítottam. Ugyan nem tudtam megfogalmazni, hogy akkor mire is, csak azt éreztem, hogy valami másra. Aztán ahogy közeledtem a végéhez, rájöttem, úgy jó, ahogy van. Kőkemény kitárulkozás, olyan, mint egy arculcsapás. Minden nőnek olvasnia kellene!

Edina_Varga_3>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Azt hiszem, hogy Szentesi története és az, hogy képes volt ismét átelélni ezeket a fájdalommal teli napokat az olvasók miatt, példaértékű. Az biztos, hogy a családon belül minden nőnek ajánlani, sőt inkább a kezébe fogom adni ezt a könyvet, hogy megértsék a szűrések tényleges fontosságát, mert sajnos sokan fél vállról vesszük ezeket a dolgokat… Az én családomban is volt hasonló betegség, konkrétan az édesapám volt nagyon beteg, akinél a rendszeres szűrések ellenére sürgősségi műtét során derült ki a kór, és azt sem tudtuk (akkor éppen december 23-a este volt), hogy karácsony estéjén egybe lesz-e még a családunk. Én csak köszönöm az Írónőnek, hogy ezt megírta és további jó egészséget kívánok :)

balloontheory>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi többször is említi, hogy most visszaadhatja az édesanyjának azt, amit ő is kapott tőle korábban. Iszonyú nyomás lehetett ez az érzés, meg amellett ennek az egész betegségnek a terhe. Visszamenni oda, ahonnan épp csak megszabadult, ahol kísértette a múlt és ahová soha, egyikünk sem akar belépni. Azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeret, annak tudatában, hogy ő mit élt át korábban. Egymásért voltak erősek.
De ez mégis csak Szentesi története, aki 30 éves koráig annyi mindenen kénytelen volt keresztül menni, amit így olvasva sem könnyű megemészteni. A folyamatos harc, az élni akarás, önmaga megismerésének története ez.
Talán az ő példáján okulva jobban figyelünk majd magunkra. Talán eggyel több ember megy majd el (az amúgy kötelező) szűrésekre. Talán egy kicsit többet tanulunk ebből a történetből, tapasztalatból, mint azt először gondoltuk.
Úgy hiszem, szükség van ilyen könyvekre ahhoz, hogy felnyissa a szemünket egy kicsit.
Köszönjük, hogy megírtad, hogy nem féltél ilyen részletességgel kimondani azt, amit sokan, a legtöbben nem mernénk.
És mindezek után a legfontosabbat én is utoljára hagyom: tünetmentes életet kívánok neked is Éva és édesanyádnak is!

Utószó_blogger>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

A legfontosabbat utoljára hagytam egy nagyon fontos olvasmány, hiszen Szentesi Éva a méhnyakrákkal folytatott harcát meséli el a kötetben, közben pedig igyekszik felhívni a figyelmet a betegség megelőzésére is, hiszen rendszeres szűrésekkel a legtöbb esetben megelőzhető volna a méhnyakrák kialakulása. Bár a szerző egy korábbi könyvében már beszélt a betegségéről, az új regény érdekessége, hogy már évek távlatából tud visszatekinteni az elbeszélő az eseményekre, emellett egy hosszú részben beszél az édesanyja betegségéről, valamint tanító célzatú fejezetek is helyet kaptak a műben.
A könyv három részből áll, az elsőben az elbeszélő az édesanyja betegségéről számol be, és nagyon nyíltan vall arról is, hogy úgy érzi, nem tudott kellőképp helytállni az anyja mellett. A kötet második részében kap helyet a tájékoztató, ismeretterjesztő rész, mely a betegség megelőzéséről és tüneteiről szól, de a legmegrázóbb számomra a könyv utolsó része volt, ugyanis ez szól tulajdonképpen Éva útjáról a betegségig, majd a gyógyulás felé. Számomra ez a történet volt a legmegrázóbb az egész könyvben, és Éva olyan részleteket is elárult a betegségéről, melyek tényleg nagyon bensőségesek, és bizony nem mindennap esik róluk szó: ilyenek a rák és a kemoterápia hatására kialakuló testi tünetek, és az a hatalmas, nehézségekkel teli lelki út, melyen keresztülment Éva.

Bővebben a blogomon: https://www.utoszo.hu/2020/08/01/szentesi-eva-a-legfont…

Anna_Kántor_3>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Rám nagy hatással volt! Sok erőt merítettem belőlle! Olyan érzésem volt miközben olvastam mintha a írónő nekem mesélné!

EsztiK>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

„A könny leszedi az arcomról az alapozót. Ahogy folyik az állam vonala felé, úgy barázdál egyre fényesebb vonalakat. Az orrom alatt összekeveredik a takonnyal és folyik tovább. Nem törölgetem."

Szentesi Éva – már mióta „megismertem” – olyan személyként van bennem, mintha egy jó barát lenne. Segít az útmutatásban, úgy, hogy ő igazából nem is tud erről.

A könyv címe abszolút a helyén van. A Hamvaimbólnál éreztem is, hogy valami még hiányzik, nem tudtam volna megmondani, hogy mi, de valami igen.
Azt hiszem Éva erre meg is adta erre a választ. A jópár évvel utána születő reakció igazából az, ami hiányzott. És ezt nyilván akkor nem lehetett volna leadni.

Az első könyv inkább a saját történetének bemutatásáról szólt, úgy éreztem. Ez pedig inkább figyelemfelkeltés és segítségnyújtás egyaránt. Megint kicsit jobban bele lehetett pillantani a rák nyújtotta rettenetbe.

A borító története nagyon meglepett egyébként. Nagyon kreatívnak gondolom és valamiért én látok benne többletjelentést. (Amit szerintem amúgy kellene is bele látni.)

Ahogy hallgattam a Lapozz a 99-re podcastot Szentesi Évával azon gondolkoztam, vajon milyen érzés lehet két rákról szóló könyv után egy regényt kiadni.
Biztosan hosszú út fog majd vezetni odáig, de várom, mert a szememben ő bőven több, mint „A nő aki a rákról ír”. Sokkal-sokkal több.

„A csodát – az egyszerűség kedvéért, és mert nincs erre egy jó összefoglaló kifejezés – mi magunk vagyunk képesek létrehozni."

Ildiko_Szabo_2>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Ismét egy fantasztikus könyv Szentesitől. Úgy kell olvasni, ami, egy rákedukációs kötet.
Nagyon sok mindent elmond a rákról, a méhnyakrákról, a kezelésekről, regenerációról. A testi és lelki gyógyulásról. Szinte éreztem a fájdalmát, azt, hogy milyen nehéz lehetett ezt megírni. Átéreztem azt is, hogy először csak próbált túl lenni rajta, visszatérni az életbe, de utána kiderült, a lélekbe is le kell ásni.
A borító egyszerűen fantasztikus, nagyon megható az is, hogy ez a saját rajzából készült.
Egyszer-kétszer volt olyan érzésem, hogy bizonyos részek lehet, hogy nem egy könyvbe valók, hanem pl. egy blogbejegyzésbe, de ez sem zavart, mert ettől lett „szentesis”.


Népszerű idézetek

lettielena>!

Hittem, és a mai napig hiszem, hogy sikerül végigmenni az utamon.
Bárhol is legyen vége.

175. oldal, Gyógyulásom (Libri, 2020)

Marietta_Czibolya>!

Egész egyszerűen nem választhatom az elkerülést és az elfojtást az életem helyett.

137. oldal

lettielena>!

Önmagaddal szembesülni a saját anyádban nem éppen kellemes élmény.

45. oldal, Önmagunkat meggyógyítani a legnehezebb, másokat meggyógyítani lehetetlen (Libri, 2020)

Pandalány P>!

A rákbetegség igazi arcát a kínok mutatták meg. A mérhetetlen fájdalom kényszerített végül arra, hogy olyan mélyre ássak magamban, amilyen soha nem akartam, és olyan kegyetlenül számoljak le önmagammal, amire e nélkül a betegség nélkül soha nem lettem volna képes.

Pink_dinosaur P>!

Választhatnám a szégyent is, de amellett döntöttem, hogy amit tudok, és amire lehetőségem van, azt helyrehozom. Amit pedig nem tudok helyrehozni, azzal megtanulok együtt élni.

168. oldal

Flora_The_Sweaterist P>!

Amíg jómagam el tudtam dönteni, mit vagyok hajlandó megtenni a gyógyulásomért, meddig vagyok hajlandó elmenni, hogyan bízom saját magam lelkiismeretében, mit vagyok képes megérteni a megérthetetlenből, addig anyám gyógyulását nem tudtam ilyen módon befolyásolni.

44-45. oldal

girlnexttothebookshelf I>!

Az idő szalad. Az élet rövid. Baromi nagy közhely az egész. A könny leszedi az arcomról az alapozót. Ahogy folyik az állam vonala felé, úgy barázdál egyre fényesebb vonalakat. Az orrom alatt összekeveredik a takonnyal, és folyik tovább. Nem törölgetem. Egy idő után elkezd leválni a szempillafesték – ami nem vízálló, mert azt utálom, esténként sose tudom lemosni –, és némi fekete is keveredik a csillámló anyagba. Mindig csodálattal néztem, ahogy a tus szétszalad a vizes akvarellpapíron. Most az arcom a papír, a fájdalom festi rá a portrét.

13. oldal

lettielena>!

Utáltam az anyám anyjává válni, utáltam megdorgálni, és a saját számból az ő szavait hallani viszont.

46. oldal, Önmagunkat meggyógyítani a legnehezebb, másokat meggyógyítani lehetetlen (Libri, 2020)

Földi_Olinda>!

Életem legnehezebb munkáját vállaltam magamra akkor, amikor elhatároztam, hogy megírom ezt a könyvet.

(első mondat)

lettielena>!

Nem hittem volna, hogy létezik feketébb mocsár a halálnál.

7. oldal, Előszó (Libri, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség
Bartos Erika – Adamasky Szilvia – Maléth Anikó – Kelen Kata – Böcskei Virág: Új élet, új mosoly
Máté Gábor: A test lázadása
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Tóth Kata: Sebaj Haj!
Szilasi László: Luther kutyái
Rados Virág: A visszakapott élet
Singer Magdolna: A rák jegyében
Sándor Anikó: Tévúton
Martin Pistorius: Néma üvöltés