A ​legfontosabbat utoljára hagytam 246 csillagozás

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

2015. május 13-án megkaptam életem legfontosabb eredményét: negatív lett a PET CT eredményem, azaz a teszt szerint a daganat tökéletesen eltűnt a szervezetemből. Azért is volt nagy szó ez, mert az orvosok ennek leginkább nulla, de legfeljebb is maximum egy százalék esélyt jósoltak. Azóta eltelt szinte percre pontosan öt év, az állapotom fontos fordulóponthoz érkezett, s a legfrissebb eredmények még mindig negatívak. Ez a könyv részben ennek az ünneplése, részben pedig egyfajta tudás és élményanyag átadása. Ebben a kötetben benne van mindaz, amit megtanultam a lelkemről és a fizikai valómról a sokszor fájdalmas gyógyulás és testi-lelki rehabilitáció kőkemény évei alatt.
Szentesi Éva

>!
Libri, Gyomai Kner Nyomda Zrt., 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · ISBN: 9789634337928

Kedvencelte 21

Most olvassa 11

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 130

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Szentesi megint írt, megint a rákról, ezúttal talán utoljára. Legalábbis az a terv, hogy más témák felé fog nyitni és nem marad benne ebben a témában íróként élete végéig. Nyilván teljesen nem fog tudni elszakadni tőle, de ez a könyv kiegészítette a Hamvaimból-t. Írt az édesanyja küzdelmeiről, írt a saját küzdelmeiről, a rák utáni életéről és közben edukált. Hiszen épp ezért kezdte el ezt a könyvet. Meg akarta mutatni a saját útját, a saját küzdelmeit, a gyógyulása folyamatait, az 5 tünetmentes évét és hogy mi maradt a betegség után… (Erről tényleg kevés helyen lehet hallani.) Milyen mellékhatásokkal és egyéb kihívásokkal kell megküzdenie most már élete végéig, milyen utat kell még bejárnia élete során? Éva egzakt válaszokat nem, fogódzókat viszont ad, nem is keveset. Ezért fontos ez a könyve (is). Olvassátok, terjesszétek hírét!

>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
IrodalMacska>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

A könyv, amit felvennék a kötelező olvasmányok közé; a rákedukációs anyag, aminek 14-100 éves korig minden nőhöz el kellene jutnia; a nő, akinek a sorsát – nemtől függetlenül – mindenkinek ismernie kellene.

Éva őszintesége fantasztikus és minden tiszteletem az övé, amiért részletekbe menően leírta a méhnyakrák tüneteit, kezelését és utóhatásait – mindezt némi öniróniával fűszerezve. Óriási bátorságra vall elmondani a legintimebb titkokat, érzéseket; kezdve a szimptómáktól egészen a műtét utóhatásáig, nem beszélve a megcsonkított nőiségről, amit terápia nélkül talán nem is lehet feldolgozni. A stílusa letisztult és elképesztően higgadt, amiért megint csak csodálni tudom: hibáztathatná az egészségügyet, Istent, a sorsot, de nem, ő menetelt előre, minden energiáját a küzdelembe és a gyógyulásba vetett hitbe ölte. Voltak olyan részei a könyvnek, ahol a gombócok meg-megakadtak a torkomban és őrülten dühös voltam, hogy ez bárkivel megtörténhet. Haragszom a gyilkos kórra, amely olykor közel lopakodik és figyelmeztet, hogy mindannyiunk halandó és a baj óriásivá válhat, ha a testi-lelki egyensúlyért nem teszünk.

A könyv születésének az apropója egyébként rettenetesen szomorú – Éva ugyanazon az úton kíséri végig édesanyját, amelyen anno az anya fogta a szerző kezét. Lehet-e ennél kegyetlenebb az élet? Visszamenni a starthoz, amihez mindenkit szomorú emlékek fűznek. Tartani a lelket a másikban, abban, aki egyszer már hallotta, hogy mennyire csekély az esély a túlélésre. Küzdeni, bízni és akarni, akkor is, amikor a legnehezebb.

Ilyenkor mindig jön a figyelmeztető jelzés: mi jogon panaszkodunk és elégedetlenkedünk, amikor a mienk, ami a legfontosabb, ami mindennek az alapja: az egészség.

>!
Libri, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634336716
2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Nehéz ez után a könyv után bármit is mondani. Köszönöm Szentesi Évának, hogy megírta a történetét. Annak ellenére, hogy sokszor megkapta, hogy mindig csak a rákbetegségéről ír, és hogy már ez unalmas, miért kell erről ennyit írnia és beszélnie. Annak ellenére, hogy könyvének megírásához újra fel kellett idéznie azokat az emlékeket és érzéseket, amiket betegsége idején átélt és senkinek nem kíván. Annak ellenére, hogy édesanyja is beteg lett, és meglehetősen keményen próbára tette ez a betegség Szentesi Évát.

Teszi ezt meglehetősen őszintén és kitárulkozva, alaposan és részletesen, iróniával és némi fekete humorral enyhítve a borzalmakat. Nem kímél, nem szépít, elmeséli az elejétől a végéig, hogyan diagnosztizálták, milyen tünetei voltak, milyen kezeléseket kapott, hogyan viselte testileg és lelkileg. Hatalmas bátorságra és erőre vall, hogy ezekről mind tudott beszélni, nyíltan, őszintén, semmit nem szépítve.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/09/szentesi-eva-legf…

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Érdekes volt ezt a könyvet olvasni. Ebben a kötetben Szentesi Éva a könyv második felében tabuk nélkül ír arról, hogy hogyan kűzdött meg a ákkal, egészen a (félre)diagnosztzálástól a gyógyulásig.
A könyv első részét kicsit szétszórtnak éreztem, én a másodikban találtam meg azt,a miért a könyvet a kezembe vettem. Egyszerűen nem tudtam letenni. A háttérinformációk nagyon hasznosak voltak. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos rendszeres szűrésre járni, hogy milyen fontos, hogy fiatalként is foglalkozzunk a testi-lelki egészségünkkel. Én rengeteg dolgot tanultam belőle, nagyon hasznos volt, hogy elolvastam.
Köszönöm Éva, hogy megírtad!

kicsi_Coco P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Ez most sajnos csak egy erős közepes volt nekem.
Azt még az elején le kell írnom a félreértések elkerülése érdekében, hogy ezzel nem az írónő rákkal való harcát és gyógyulását vonom kétségbe, és az utána történt nehézségeit sem vitatom el tőle. off

Azt gondolom, hogy a méhnyakrákról beszélni kell, mert egy olyan dologról van szó, ami miatt Magyarországon még most is nagyon sok nő hal meg, pedig ha időben felismerik ezt a betegséget, maximális mértékben gyógyítható.

Szerencsések közé tartozom, mindig volt alkalmam elmenni szűrésre, amiket magánúton végeztettem. Valószínűleg ezért hallottam a HPV-ről, a betegségről, amit okoz, és az oltásról. off

Ezért nekem meglepő, hogy sok felnőtt nő nem tudja, mi ez a betegség, vagy hogy mit szűrnek pontosan.
Pont ezért voltam egyszerre dühös, csalódott és meglepett, amikor ebben a könyvben újra olvashattam Szentesi Éva kálváriájáról a rákkal.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nagyon sok nő annyira nincs tisztában a teste jelzéseivel, hogy egy évekig húzódó problémával nem megy szűrésre, vagy miután kiújul a rákja, csontkovácshoz megy.

Azt nem tudom, hogy az írónő járt-e előtte évente szűrésre, az tényleg botrány, hogy egy elismert nőgyógyász nem ismer fel egy ennyire előrehaladott rákot,de ahogy ő is írta, évekig volt problémája vele. Szóval akkor vagy nem járt szűrésekre, vagy ha igen, minden alkalommal elsiklottak felette. Bárhogy is van, elkeserítő a magyar egészségügyre nézve.

Na, de akkor magáról a könyvről: Én többet vártam, de keveset kaptam. Hogy pontosan mit vártam, azt nem tudom, mert a fülszöveg alapján nem egyértelmű, miről is szólna ez a könyv. Mesél az édesanyja rákjáról, de igazából nem részletezi a témát, mesél egy kicsit az ő harcáról, a költözéséről, aztán a gyógyulásáról, táplálkozásról, sportról. Nekem kapkodós.

Aztán meg van a könyvnek egy tájékoztató része a méhnyakrákról, én ezt egy kicsit feleslegesnek éreztem, nem tudok elmenni amellett, hogy egy amúgy sem terjedelmes, 176 oldalas könyvet ilyenekkel töltöttek ki.
Voltak jó gondolatai, olyanok, amik nekem is átfutnának a fejemben hasonló élmények hatására, például, hogy spoiler
Azzal is tudok azonosulni, hogy mennyien bántották, és hogy milyen érzés lehet mindennap a folyamatos bullyinggal szembesülni.

Mégsincs meg az az érzés, ami a Hamvaimbólnál még megvolt, szerintem amit lehetett, azt már elmondta korábban, a korábbi könyvében, cikkeiben.

3 hozzászólás
Pandalány >!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Elmondhatatlanul vártam Szentesi Éva új könyvét, mert régóta követem, olvasom és figyelem tevékenységét. Nehéz megszólalni a könyv befejezése után, mert rendkívül őszinte és bátor, amit elénk tár ezen a rövidnek mondható, 175 oldalon keresztül. Kendőzetlenül meséli el betegsége részleteit, a fizikai és lelki oldalát egyaránt.
Évának gyakorlatilag újra fel kellett építeni önmagát és megtalálnia azt az utat, ami egy új egyensúly, a saját lelki békéje és önbizalma felé vezette. Ehhez leírhatatlanul sok lelki erő, a család és barátok támogatása, és a számára megfelelő kezelések voltak szükségesek. Az élete részévé vált a sport, mely nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is segíti a teljes gyógyulásban és beépült a mindennapjaiba. Ennek a kötetnek a megírása és a betegsége teljes körű felidézése vezetett el odáig, hogy ismét úgy érezte, megpróbálja a terápiát. Segít számára feldolgozni a saját betegségét, valamint édesanyja traumáját, akinél a tavalyi évben diagnosztizáltak rákot. Mintha a múlt megismétlődne, mintha minden újra megtörténne. Elképzelni se tudom és merem, milyen érzés lehet.
Bővebben: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/08/blogturne-s…

Linszyy P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Informatív is, meg személyes is, szerintem ez első kötetnek is megállta volna a helyét.
De nagyon megviselt az olvasása, nem akarok én már többet tudni a rákról, de megértem, hogy szükség van ilyen könyvekre. Ez kifejezetten hasznos azoknak, akik ezzel a betegséggel küzdenek.
Szerintem ha ez lett volna az írónő első könyve, öt csillagot adok, mert így az első kötetéből sok dolgot megismételt, abból pedig hiányzott ez a segítő összegzés, amit itt kaptunk.

https://youtu.be/fvektqFIYDg

életem__könyvtára>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Első könyvem volt Szentesi Évától, de ezek után biztos nem az utolsó.
Brutális őszinteséggel ír egy olyan témáról amiről eddig nem sokat olvashattunk. És amiről egyébként sem lehet eleget olvasni.
Megérte elolvasni, és a kezembe venni ezt a kötetet.
Legszívesebben mindenkinek a kezébe adnám, hogy „ tessék olvad el, hidd el nagyon jó.”

Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Bizonyos könyvek egyszerűen tudják, hogy mikor kell megjelenniük vagy szembejönniük velem. Édesanyám halálakor (aki szintén rákban hunyt el) megfogadtam, hogy legalább öt évig nem akarok erről a témáról könyv formájában olvasni. Nem a helyzettel való szembenézés maradt el a részemről, egyszerűen csak belül szerettem volna rendezni soraimat, mielőtt képesnek éreztem magam arra, hogy olyan történeteket vegyek kézbe, amelyek akaratlanul is feltéphetik a régi sebeket. Mostanra a lelkem megnyugodott, és bár még mindig mélyen felkavart Szentesi könyve, de örülök, hogy elolvastam.

Huszonkilenc.

Ennyi oldalt bírtam ki könnyek nélkül, pedig úgy gondolom, elég magas az ingerküszöbön, nem pityergek szíre-szóra. Bevallom, nem voltam teljesen képben, miről fog szólni a könyv, csak úgy nagyjából olvastam utána. Elég valószínűnek tartom, hogy ha megpróbálok felkészülni a tartalomra, pontosan ugyanígy jártam volna. Ötvözi az életrajzi elemeket, a bejárt úton gyűjtött tapasztalatokkal, alapinformációkkal szolgál szűrésekről, tévhitekről, stádiumokról. Kicsit tanít, nagyon érzékenyít.
Szentesi Éva családjában másodszor is felütötte a fejét a gyalázatos sárkány, a rák. Valami ördögi erő úgy gondolta, nem elég egyszer megküzdeniük a kemós, kőkemény mindennapokkal, kétszeresen mértek rájuk csapást: a lány, a gyermek után, édesanyját is rákkal diagnosztizálták, hogy bár gyakorlottabban, ismerősebb terepen, de ugyanolyan rémülettel induljanak el újra azon az úton, amely végén vagy a gyógyulás vagy a gyász vár.

Nagy szükségünk van ilyen könyvekre, mert még mindig gyalázatosan kevesen beszélnek a témáról, sokszor nem jut el az üzenet oda, ahol fontos lenne, hogy meghallják. Szentesit sokan támadják, vannak, akik egyenesen azzal rágalmazzák meg, hogy nem is volt beteg, csak ebből akar reklámot csinálni. Mintha ez akkora buli lenne. Mintha nem lenne elég baj, hogy megbirkózzon a testében végbement változásokkal, mert hiába nyilvánítják gyógyultnak, ez a test, már nem az a test, ami egykoron volt, és ennek a feldolgozása nem kis erőfeszítésbe kerülhet, még azt is a szemére vetik, hogy az életéért való küzdelem csak reklámfogás volt. Mikor már azt hiszem nincs lejjebb, mindig jön néhány ember és rátesz egy lapáttal.

A legfontosabbat utoljára hagytam a kompromisszumokról, önmagunk hitegetéséről, a folyamatos harcokról, a tudatosságról, testünk-lelkünk elfogadásának, újraépítésének, tiszteletének fontosságáról szól. Szentesi megcsinálta azt, ami sokaknak nem sikerül, és amire az orvosok nagyjából annyi esélyt adtak, mint az ötöslottó megnyerésére. Egymás után kétszer.

https://csakegypercre.hu/szentesi_eva_a_legfontosabbat_…

Sippancs P>!
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

Sajnálom, de számomra nem sokat tett hozzá a Hamvaimból megismert történethez. Nagy része ismétlés volt, más része ismeretterjesztés, egyedül az I. fejezet volt az, ami újként hatott, és igazán szíven ütött. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne becsülném Évát és a munkásságát, inkább úgy fogalmaznék, hogy mást, illetve többet vártam ettől a kötettől.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Nem foglalkozom az öregedéssel, nem akarom elrejteni a ráncaimat.
Nem akarok örökké fiatal maradni.
Nem öregszem, hanem élek.

58. oldal

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Önmagunkat meggyógyítani a legnehezebb, másokat meggyógyítani lehetetlen.

43. oldal

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Az idő szalad. Az élet rövid. Baromi nagy közhely az egész.

13. oldal

lettielena>!

Hittem, és a mai napig hiszem, hogy sikerül végigmenni az utamon.
Bárhol is legyen vége.

175. oldal, Gyógyulásom (Libri, 2020)

Bea_Könyvutca P>!

A test szoros kölcsönhatásban van a lelkiállapotunkkal. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha sokat idegeskedünk, fájni kezd a fejünk, gyomorgörcsünk lesz. Nem lehet elválasztani azt, hogyan van a lelkünk, és a testünk milyen tüneteket produkál.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

A gyógyulás elsősorban rajtunk múlik, ezt pedig úgy értem, hogy a legeslegjobban mi kellünk hozzá.

55. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A fókuszt azonban sokszor nehéz áthelyezni a rosszról a jóra. Ha visszagondolsz arra, az iskolából melyik tanárra emlékszel élesebben, akkor először az ugrik majd be, aki kegyetlenkedett veled.

56. oldal

Könyvözön>!

Mert nem elég csak a testen gyakorolni a vigyázást, mert a lélek szoros kölcsönhatásban van a testtel és ha ott belül rossz, kívülről hiába van a legkiválóbb gyógykenőcsökkel bebugyolálva.

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

Nem hittem volna azt sem, hogy képes vagyok megfogalmazni magamnak a következőt: nincs annál nehezebb, mint túlélni a saját halálodat.

7. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor: A test lázadása
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Bartos Erika – Adamasky Szilvia – Maléth Anikó – Kelen Kata – Böcskei Virág: Új élet, új mosoly
Farkas Emil – Kovács Tibor – Köves István – Szabados Márta – Tamás Zsuzsa: Hétköznapi ismeretek az emlőről és betegségeiről
Jekkel Gabriella: Csendes gyilkos
Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények
Polcz Alaine: A halál iskolája
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Bíró Eszter – Bérczes Tibor: A halál életkérdés
Tőkés Ildikó: Gyógyulásom zsákutcái