A C-vitamin sorsa valóban nem volt egyszerű, mert most, hogy megvolt az anyag tisztán, meg kellett mondani, hogy micsoda. Kémiai, vegyi összetételét meghatározni és szintetizálni kellett, persze vegyileg előállítani, de nagyon kevés volt belőle. […] Úgyhogy a vizsgálat tulajdonképpen itt megállt. Én a világ összes növényeit átnéztem, és egyikben sem találtam kellő mennyiséget. Ekkor Szegedre kerültem. Mint köztudott, Szeged a paprikatermelés központja, és egy este a feleségem paprikát adott vacsorára nekem, amit nem volt kedvem megenni, ámde nem volt elég bátorságom sem ezt megmondani neki. Nézem a paprikát, s ekkor jutott eszembe: ezt a növényt én még sose próbáltam ki. Mondtam a feleségemnek, hogy ezt nem eszem meg, inkább elviszem a laboratóriumba, és még aznap éjjel megtudtam, hogy a paprika valóságos kincstára a C-vitamminak. Egy héttel később másfél kilogramm C-vitamin volt a kezemben, míg addig csak ezredgrammnyi mennyiségeket állítottam elő. Szétosztottam az egész világon, és kísérletek igazoltak, onnan tudtuk meg végleg, hogy micsoda.
67-68. oldal - Beszélgetés Szent-Györgyi Alberttal