Nyitott ​ablak előtt 1 csillagozás

     A kegyelem

Te soha többé nem leszel nyugodt,
s nem lesz tiéd a nyárspolgári béke,
mert beléd hullott az Isten vetése
és azt kitépni nem lehet,
– vagy nem mered,
mert érezed, hogy éned jobbik része.

Azt megteheted, hogy sohasem kapálod,
hogy letaposod a kihajtó ágat,
hogy nem öntözöd,
hogy szinte gyűlölöd,
– de Harmat is van,
és néha, akaratlan
meglep.

És valahogyan elindul benned
egy gondolat, egy szó, egy meglátás, egy semmi – –
s amit már kezdtél elfeledni,
vagy letagadni, duzzad, újra él.

A gyökér,
a mag,
beléd szövődik és szállá fakad,
és vakmerő kalandra bátorít:
kilépni önmagadból,
az átlagosból,
komolyan venni azt, amit hiszel.

Tulajdonképpen mért nem kezded el?

40. oldal

Boldog Kinga

IN MANIBUS TUIS

Te ismered a messziségbe húzó
vadlúd seregnek vé betűs nyomát,
a gyermekláncfű pelyhes bóbitáját,
a selymesfényű pitypang-glóriát,
s azt is tudod, hogy merre száll a mag,
ha szertefújják úgy szeszélyesen
a nyári ég alatt.
Kezedre bízom sorsomat.

34. oldal

BIBLIÁS SZAVAK

Boldog a virág és boldog a levél,
mert igazán virág és igazán levél,
és nem akar látszani másnak.
Boldog az ember, ha igazán ember,
és nem ismeri útját a hamisságnak.

81. oldal

SZÜRETELÉS ELŐTT

Ez már az ősz. A sápadt-rozsdabarna
levél a fákat hűvösen takarja,
dió hull néha, szilva már kevés,
a szőlő: mint a méz.

Ez már az ősz. A mirtusz bolyha érett,
s úgy alkonyatkor hosszúszárú fények
vonulnak át a ritka fák alatt.
Az égbolt lángot ad.

Ez már az ősz. Siess a belső hegyre,
vonulj magadba s érleld teljesebbre,
mi benned mozdult s értelmet keres.
Nagy este jön, siess.

95. oldal

Remete Szent Pál

TÖREDÉKES MONDATOK

A puszta csendje – széles és szabad
Istent imádó belső gondolat –

A puszta csendje – sűrű, mély homok,
és mindenütt kísértet-lábnyomok –

A puszta csendje – boldog Úr-közel,
hogy azt hiszed, már többé nem hagy el –

A puszta csendje – nagy, nehéz magány,
a lélek benne vánszorog csupán –

A puszta csendje – karcsú pálmafa,
csak nő, növekszik nappal, éjszaka –

A puszta csendje – s nőni kell neked,
hogy árnyékodba mások férjenek –

11. oldal

Nátánael

ÜZENET A FÜGEFA ALÓL

– legyetek igaz emberekké,
legyetek jókká, és jobb lesz a világ:
aki magát jellemmé neveli,
a közösséget alakítja át –

– kezdjétek el a munkát, mint a mag,
mely belepusztul, de kihajt,
és szára nő, és rája települ
a termés, a jövő –

– legyen időtök végre csendesedni,
zavaros víznek mélyét ki se látja!
Idő kell a kitisztulásra,
értékelésre, érlelésre,
arra a tiszta bölcsességre,
mely rend és béke és erő,
s az Akaratba belenő –

– legyetek néha egyedül,
ha máshol nem : belül,
a szívetekben –

BÁTORÍTÁS

Légy csöndességben sokszor és sokat,
és mint fa ága cinkét hívogat,
tanulj meg várni.

Már valahonnan jön a Kegyelem,
egészen halkan, észrevétlen,
és le fog szállni.

61. oldal

MEGTÉRÉS

Én ismerem a bűnt Uram,
Én messziről jöttem.
Jogom van hozzá, hogy nagyon szeress,
hogy homlokomra két vonást tehess,
Mert kiváltottál önmagaddal engem.
Kereszted, mint rám sütött pecsét:
tiéd vagyok – és nem a földé.
Hazataláltam és szeretnék
a te házadban lakni mindörökké.

130. oldal

KIBÉKÜLÉS

Már találkoztak ketten, odafenn,
és megtörtént az első kézfogás,
pedig mennyire nehezen
viselték egymást!
Először láttak túl a látszaton,
s ámultak el a tüskehéj mögé
berejtett apró kis magon,
hogy milyen édes!
Ha valami fáj: az, hogy ketten, ők,
most jöttek rá csak erre. Ó, miért
nem tudtak nézni már előbb
Isten szemével!

140. oldal

Edith Stein

A BIZALOM GONDOLATAI

Ki őrzi sorsodat,
mikor se hold, se nap
fölötted meg nem állnak?

Ki fogja meg kezed,
ha súlyos fellegek
viharra orgonálnak?

Ki biztat ébredést
lezárt szemedre, és
ki ír ösvényt szívednek?

S ki jön még akkor is
veled, ha útjaid
a szürkületbe vesznek?

42. oldal