Vallomások 41 csillagozás

Szent Ágoston: Vallomások Szent Ágoston: Vallomások

A világirodalom egyik leghíresebb önéletrajzi műve, a kereszténység egyik klasszikusa kerül itt új fordításban és – hazánkban először – latin nyelven is az olvasó kezébe. Szent Ágoston, a negyedik század kereszténységének nagy doctor-a, a legkiválóbb írók egyike »Vallomásai«-ban nemcsak a kereszténységhez vezető küzdelmes útját rajzolja meg, hanem olyan »lélekábrázolást« is nyújt, amilyen az ókorban Augustinus kezdeményéig hallatlan volt, de amilyent azóta sem ajándékozott szenvedő, töprengő, vívódó lélek, istenáldotta nagy művész, gondolkodó vagy apostol az emberiségnek. Aki szent Ágostonnal barátságot köt, azt könyve többé el nem hagyja. Balogh József évtizedeken át dolgozott ezen a fordításon, amely a magyar olvasók hihetőleg nagy tömegeinek fog gyönyörűséget szerezni és elmélyedő tanulságot hirdetni.

Szent Ágoston vallomásai címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Etikai gondolkodók Gondolat

>!
Lazi, Szeged, 2022
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632675558 · Fordította: Város István
>!
Gondolat, Budapest, 1987
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632817605 · Fordította: Városi István
>!
Gondolat, Budapest, 1982
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632811488 · Fordította: Városi István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Szent Ágoston: Vallomások

Mikor egyetemi éveim vége felé megvettem, bevallom, nem nagyon tetszett. Némi kultúrsznobéria volt bennem: mivel Babits Az európai irodalom történeté-ben úgy feldicsérte, gondoltam, próbáljuk meg. S a próbálkozás felemásra sikerült – az önismétlések lassú, egyre változó ritmusa, a rengeteg idézet a Zsoltárokból, s a Biblia többi könyvéből, sőt, az Istennel tegeződő, bizalmas hang is inkább zavart, mint gyönyörködtetett. Az ifjúság türelmetlensége, és kegyetlensége rossz előfeltétel ennek a műnek az olvasásához; ezt még a töprengő hajlam sem mindig képes ellensúlyozni.

Ám mégiscsak éreztem benne valami rejtett erőt, mert nem dobtam ki, hanem felraktam a polcra, később majd még visszatérünk rá jeligével. S ott is maradt harmincöt évig.

Most újra kézbe véve már egész más hatást gyakorol rám. A lassú ütemű tárgyalásmód, önnön lelkének aprólékos elemzése, annak bemutatása, hogy miként keresi az útját egy tépelődő elme: mindez most jóval mélyebben megérint. S lírai megemlékezése anyjáról, Monicáról, akit hazaútjuk során kell eltemetnie: a világirodalom egyik legszebb nekrológja.

A Vallomások cím sok mindent takarhat, akár olyan álszemérmes hazudozást is, amit Rousseau művel hasonló című munkájában. Ám Augustinus írása valóban az, amit a címe sugall: süt belőle az őszinteség. S ha néha meg is mosolyogtat gyermekkori ’bűneinek’ önostorozó leltára, mégis eleven képet kapunk egy furcsa, bizonytalan kor hétköznapjairól, s egy a világot megismerni és értelmezni vágyó agy útkereséséről. Egy lélek története ez, jóllehet, nem Martin du Gard stílusában.

Talán némileg groteszk, hogy Augustinus mennyire kötődik a katolikus rítushoz, mélységesen megvetve a donatisták vagy az ariánusok eretnekségét. Ám ez a kötődés – atyamestere, Ambrus milánói püspök hatása mellett – nyilván összefügg a szerző rendszeretetével, s hogy egy fegyelmezett, kanonizált közösség tagja kívánt lenni, egy stabil szervezeté a politikailag egyre jobban széthulló világban.

A mű tizenhárom könyvéből kilenc a tényleges önéletrajz; az utolsó négy pedig különböző filozófiai és teológiai kérdések megtárgyalása. A világ teremtése, az írások értelmezése, az ősanyag és az idő kérdései: mindezek olyan alapproblémák, melyek azóta is foglalkoztatják a filozófusokat és a fizikusokat. S meg kell mondjam: az itt kifejtett gondolatok hétköznapi fogalmakra alapozott tisztasága (pl. a XI. könyvben, az idő kérdéskörében), még ha a szerző egyértelmű válaszokat nem is tud adni, messze felülmúlják a huszadik századi filozófusok szakzsargonnal bevakolt tudálékos röfögését. A XI. könyv gondolati világossága szinte összeér Einstein speciális és általános relativitáselméletével, könnyedén átlépve Hegelen és Heideggeren.

Ami pedig a teológiai tartalmat illeti, jómagam – bár nem vagyok vallásos – őszintén tudom irigyelni Augustinust azért a feltétel nélküli, határtalan bizalomért, amellyel lelkét és sorsát Istene kezébe helyezi.

Végezetül annyit: ha valaki belekezd e könyvbe, és unalmasnak, vagy terjengősnek találja, nyugodtan hagyja félbe, és – követve példámat – próbálkozzék vele újra néhány évtized múlva. Nekem se tetszett annak idején, amikor még szentül meg voltam győződve, hogy a türelem a hülyeség édestestvére…

46 hozzászólás
Kallós P>!
Szent Ágoston: Vallomások

Újra kell olvasnom, picit több alázattal, mint elsőre.

MrDatalogin>!
Szent Ágoston: Vallomások

Az idő problematikája értekezés miatt olvastam el, első olvasásra viszont jobban megfogott a gyermek-, és fiatalkori rész, próbáltam a sok önostorozástól elvonatkoztatni, persze pont ez a bűnvallás és Isten dicsőítése teszi ágistonivá, ami engem időnként kizökkentett. Végignéztem az értékeléseket, és a két végletet látom, vagy nagyon tetszett az olvasóknak, vagy nem igazán. Én pont középen helyezkedek el, bár másodjára már a filozòfiai értekezéseket olvastam szívesebben, és ha már valaki említette Rousseau vallomásait is, nekem jobban
tetszett. Tudom, tudom, de akkor is.

A VIII. könyv XII. fejezetében viszont nagyon szép történetet mond el Ágoston, ezért 5 csillagot adok.

SignorFormica>!
Szent Ágoston: Vallomások

A konfesszió-irodalom meghaladhatatlan csúcsteljesítménye. A patrisztikus gondolkodás, egyben a világirodalom remekműve. Mélységével, bölcsességével csak irodalmi szépsége versenyezhet. Egyszerre filozófia, teológia, önéletrajz. A szellem nagy kalandja.

Gabriella_Balkó >!
Szent Ágoston: Vallomások

Ahogy az utószóban kifejtették, 3 részből áll a könyv. Az első rész életrajzi jellegű, a második rész pszichologizáló, a harmadik részben pedig a teremtést magyarázza. Hát nekem csak az első rész tetszett, habár eltartott egy ideig, amíg ráéreztem az ízére. Elgondolkoztató, hogy milyen bűnös emberből lett a katolikus egyház szentje.
Nem volt olyan rossz, de nem hiszem, hogy még egyszer elolvasom.

>!
Gondolat, Budapest, 1987
498 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632817605 · Fordította: Városi István
katalins>!
Szent Ágoston: Vallomások

Tudnék vitatkozni vele sokmindenről. Számomra fura, hogy a gyerekkorhoz természetesen hozzátartozó tulajdonságokat bűnnek titulálja. Néha fura a logikája is. Volt hogy újra kellett olvasnom egy-egy gondolatvezetést, és utána sem értettem egyet azzal, hogy az egyik gondolat a másikból következne. Minden érzékelt élmény élvezetét rossznak (bűnnek?) tekinti, ami számomra nagyon furcsa. Úgy gondolom, hogy ha Isten teremtette a világot, és ilyen szépnek teremtette, akkor azért tette, hogy örüljünk neki (csodálkozzunk rá a tájra, a színekre, hallgassuk a madarak, a szél, a vizek hangját, élvezzük az ételek ízét). Szent Ágoston végletesen puritán felfogása számomra túlzó.
„Ez a kívánkozás okozza legtöbbször, hogy az ember nem szeret téged s nem tiszta szívvel fél tőled.”
A büntető, félelmetes istenkép szintén távol áll tőlem. Ha Isten jó, nem gondolom, hogy félni kellene tőle. Akiket félelemből „szeretnek” és szolgálnak, azok nem jók.
Az idővel kapcsolatos filozofálgatása érdekes volt. Akkor aztán peregtek az oldalak.
Az utolsó résszel nehezen tudtam bármit is kezdeni. Itt aztán elgurult a gyógyszerem:
„Mikor hitetlen és tudatlan emberek, akiket először még az első szentségekkel fel kellene avatni és nagy csudatételekkel meg kellene nyerni, – meggyőződésünk szerint az Írás ezeket érti a halak és tengeri szörnyetegek elnevezésen, – mikor, ismétlem, ilyen emberek szolgáidat felkarolják, megüdítik, vagy az élet valamely más bajában segítségükre vannak, a segély, amit adnak, sem az adakozó, sem a szükséget szenvedő szempontjából nem igazi segítség.”
Mi van? Az ember csak a keresztény vallás által lehet jó? Azt hiszem, Ágostonunk fiatalkori önmagához képest átesett a ló túloldalára. A végén még mellékesen odabigyesztette a nők alárendeltségét is… Összességében elmondhatom, hogy nem erősített meg a vallásomban.

KNW I>!
Szent Ágoston: Vallomások

Értem a koncepciót, és értékelem, hogy Szent Ágoston milyen összeszedett jegyzeteket írt, de ezzel is úgy vagyok, mint Lao-ce tanításaival: szerencsére nem mond újat a mai olvasónak. Kizárólag időmilliomosoknak ajánlom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Cheril>!

Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő „lelke fele”. Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
1 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Ámde a felnőttek játékos léhaságát elfoglaltságnak nevezik, ha meg gyermeknél fordul elő ilyesmi, megrakják őt szegényt a felnőttek.

I. könyv - VIII. fejezet

csillagka>!

Mi hát az idő?

Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom. Merem állítani, hogy egyet tudok; azt tudniillik, hogy nem volna múlt idő, ha nem volna mulandóság; nem volna jövő idő, ha nem volna jövendő történés; nem volna jelen idő, ha egyáltalán semmi sem volna. De hogyan van meg az időnek két fajtája, a múlt és a jövő, ha a múlt már nincs, és a jövő még nincs? A jelen pedig, ha mindig jelen maradna, s nem menne át a múltba, nem idő volna, hanem örökkévalóság. Ha tehát a jelen csak úgy lehet idő, ha át tud menni a múltba, hogyan mondhatjuk róla, hogy van; hisz az ok, amelynek erejében van, éppen az, hogy majd nem lesz, – következőleg csak azért nevezhetjük valóságos időnek, mert arra törekszik, hogy ne legyen?!

Tizenegyedik könyv, XIV. fejezet (Az idő alapja a változandóság.)

richardparker>!

Hova hívogassalak tehát, ha benned vagyok? Vagy honnét jöjj belém? Ugyan hova iramodhatnék egeken és földeken túlra, hogy innét jöjjön belém az én Istenem? Hiszen így szólítottál hajdan: én töltöm be az eget és a földet.

25.

richardparker>!

Ó Uram, mindenható jóság, mindannyiunkat olyan gonddal őrzöl, mintha csupán velünk törődnél. És mindenkit együtt éppen úgy gondozol, akár az egyes embert…

92.

richardparker>!

Boldogtalan zug lettem magamnak, ahol nem élhettem és ahonnét még csak el sem távozhattam. Ugyan hová fusson szívem a szívemből? Magam elől hova meneküljek?

106.

richardparker>!

Boldog, aki téged szeret, barátját benned és ellenségét miattad szereti.

108.

richardparker>!

Tehát tőled tanultam, hogy nem kell valami kijelentést igaznak tartanunk, csak mert cicomás beszédben hirdetik, sem hamisnak, mivel a szavak szabálytalanul botladoznak a beszélő ajkán. És viszont nem igaz csak azért valami, mert csiszolatlanul mondják, és nem bélyegezhető hamisnak a másik dolog, ha ragyogó beszédben adják elénk.

132.

richardparker>!

Eleinte azonban nem az igazság tanítóját szerettem meg benne, mert hiszen egyházadban immár igazat nem reméltem, hanem csupán a hozzám jóságos embert.

145.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok
Thomas de Quincey: Egy angol ópiumevő vallomásai / Suspiria de Profundis
Móra Ferenc: Daru utcától a Móra Ferenc utcáig
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Jókai Mór: A tengerszemű hölgy
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak / Feljegyzések a holtak házából
Móricz Zsigmond: Életem regénye
Carl Spitteler: Imago